Tolnai Népújság, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-14 / 12. szám

10. oldal Hétvégi Magazin 1995. január 14., szombat Mire észrevette, megszűnt az országa Van egy régi vicc, melyben a bácsika elmeséli az őt faggató riporternek, hogy az Oszt­rák-Magyar Monarchiában született, Csehszlovákiában nőtt fel, Magyarországon nő­sült, lakott a Szovjetunióban, s most Ukrajnában él. A riporter erre megjegyzi: No, maga aztán bejárta a világot, bátyám. Mire a válasz: A fenéket, egész éle­temben ki sem mozdultam a fa­lumból. A történet jó, remekül visszatükrözi Közép-Európa képlékeny politikai és földrajzi helyzetét. Történetünk főszereplője, Damai József, a Vajdaságban (volt Jugoszlávia) született 1943-ban, Bácska-Topolyán, egy négygyermekes családban. Mint mondja, jó gyermekkora volt, nem bántotta őket senki, mert magyarok, hátrányba ezért soha nem került. Középisko­lába Újvidékre került, kereske­delmi és vendéglátóipari sza­kon végzett, majd a tenger­partra ment dolgozni, Opati- jába. Annak idején sokan mentek Jugoszláviából Németországba dolgozni, Damai József is vo­natra ült, s 1969-ben megérke­zett Németországba. Az idők folyamán saját vendéglőt nyi­tott, foglalkozott kereskede­lemmel, no és régi szerelmével, a sporttal. Németországban ké­zilabda-edzői vizsgát tett, s több másodligás női kézilabda­csapat edzője volt. Éppen a kézilabda ürügyén utazott Magyarországra, két évvel ezelőtt. Egy német isme­rőse hívta kísérőnek, aki Deb­recenbe adott el egy számító- gépes kézilabda témájú prog­ramot. Darnai József ittragadt, üzletet nyitott a cívis városban, szponzorálással, sportmanage- ment-tel foglalkozott. Ez utóbbi révén került aztán Szekszárdra, ahol most él. Magyarországi tartózkodása alatt kezdődtek aztán a gondok. Néhány hete élt Debrecenben, s vissza kellett volna utaznia Németországba elintézni fél­bemaradt ügyeit. A határon aztán kiderült, amíg ő mással volt elfoglalva, megszűnt az országa, jugoszláv útlevele érvénytelen. S bár a 21 év alatt többször lehetősége lett volna német állampolgárságot szerezni, nem tartotta szüksé­gesnek, ezért német útlevele sem volt. Elrohant a horvát nagykövetségre, de nem fogad­ták el őt horvát állampolgárnak, mivel a jelenlegi Kis-Jugoszlá­viában született, tehát ő hivata­losan szerb és nem horvát. Szerb állampolgárságért pedig nem akar folyamodni, hisz azt sem lehet kihagyni a számítás­ból, hogy behívnák katonának, s a „harci cselekmények” sűrű­jében találná magát. Szerencsére mivel magyar nemzetiségű, hazánkban kér­heti honosítását, ami megtör­tént, s talán már nem sokáig vá­rat magára. Két esztendeje él itt Darnai József, nem tud kül­földre menni, az időközben Németországban született uno­káját sem tudja meglátogatni. Vár tehát türelemmel, hogy legyen állampolgársága, útle­vele, hazája, mert mindettől napok alatt fosztotta meg az ez­redvég Dél-Európájának bi­zonytalan kimenetelű sakk­játszmája. Venter Marianna Ha megtakarított pénzét biz­tonságban, de magas ka­mattal szeretné gyarapítani, de nem kívánja hosszabb idő­re lekötni, az Ön befektetése a Kamatozó Kincstárjegy. Kamatozó Kincstárjegy Egy éves futamidejű értékpa­pír, amely erre az időszakra igen kedvező, 26%-os kama­tot biztosít. Természetesen, mint minden Magyar Állampapír, a Kama­tozó Kincstárjegy teljes biz­tonságát is az állami garancia nyújtja. A Kamatozó Kincstárjegy legújabb sorozata 1995. január 16-20-ig jegyezhető. A kamatozás kezdődátuma: 1995. január 20. Évi nettó kamata 26%. A Kamatozó Kincstárjegy tőzsdei forgalmazásra kerül, így a tőzsdén a futamidő alatt napi árfolyamon ad­ható és vehető. Ugyanak­kor a Kamatozó Kincstárjegy a futamidő alatt visszaváltha­tó, de ekkor csak a névérté­ket fizetik ki Önnek. Erre a befektetésre biztosan számíthat, hiszen a Kamato­zó Kincstárjegyet minden hónapban kibocsátják. A Kamatozó Kincstárjegy az alábbi forgalmazóknál jegyezhető: OTP Bróker Rt. 1051 Bp., Vigyázó F. u. 6. • OTP Bank Rt. 7101 Szekszárd, Mártírok tere 5-7., Paks, Tamási, Bonyhád, Dombóvár, Dunaföldvár, Tolna • MNB Tolna Megyei Igazgatóság 7100 Szekszárd, Beloiannisz u. 13. • Cooptourist Rt. 7100 Szekszárd, Kölcsey Itp. 160. (a New York Bróker Kft. ügynökeként) • Kereskedelmi Bank Rt. (K&H) 7150 Bonyhád, Szabadság tér 1. (a K&H Brókerház ügynökeként) Kamatozó Kincstárj egy 1996/1. Erős és biztonságos A TÖBBSZÖRÖS BIZTONSÁG Krisztina nővér élő és holt kövekről Meglehetős feltűnést keltett Grábócon a nyár közepén Krisztina nővér. A helybéliek nem gondolták, hogy ő az egyetlen magyarországi orto­dox szerzetes - 1977-ben halt meg az utolsó, Alexej Babity - csak azt láthatták, hogy Krisz­tina a faluban földre szegett tekintettel jár. 1994. decem­ber 31-ig a megyei önkor­mányzatnak át kellett adnia a grábóci szociális otthon - egykor egyházi tulajdonban lévő - legrégebbi épületének földszintjét. (A teljes épület néhány év múlva kerül vissza az egyház tulajdonába.) Itt él az ortodox kolostor első la­kója, Krisztina nővér. Nem lenne szabad beszélnie világi személyekkel, fénykép sem ké­szülhetne róla, de mert ő az első szerzetes, küldetése is van, így aztán bizonyos kö­töttségek alól feloldozást nyerhet. Öt esztendővel ez­előtt, negyvennégy évesen lett szerzetes. — Miért? — Az Isten mindenkit másképp hív meg. Engem egy hatalmas fájdalom ért: a fér­jem - akit nagyon szerettem - meghalt. A világ megszűnt a számomra, és Isten felé for­dultam. Egy szegedi pap el­mondta, hogy imával sokat tehetek a férjem lelki üdvéért. Ahogy mondta: „Ögye mög a Szentírást.” Meg is fogadtam a tanácsát: reggeltől estig csak azt olvastam. így jutot­tam el Jézushoz: lassan-lassan „megszelídültem”, merthogy előtte elég világi életet éltem. Testnevelés-orosz szakos ta­nár voltam. A férjem órás mester volt, és én őt annyira szerettem, hogy vele akartam lenni egész nap. Kitanultam az órás mesterséget, és még a halála után nyolc évig dolgoz­tam a szakmában. — Hogy került közel az or­todox rendhez? — Szeged mellett, Desz­ken születtem, az anyanyel­vem szerb. A szüleim valláso­sak voltak, két diakónus is van a családban, a bátyám Szeged környékén, a nagybá­tyám Budakalászon. Öt évvel ezelőtt Jugoszláviába, a Ka- menec nevű kolostorba kerül­tem, a noviciátusba. Miután a szentendrei püspökség úgy döntött, hogy Grábócon meg­nyitják a kolostort, idehelyez­tek. — Mi az ön feladata itt? — Az a dolgom, hogy rendben tartsam a templomot. Legalább másfél hónapig szinte csak takarítottam. A mindennapi feladatot, amit Jézus elém ad, és amit a sze­mem meglát, igyekszem megcsinálni, próbálom széppé tenni a környezetemet. — Grábóc elég kis falu ahhoz, hogy egy idegent, fő­ként ha szerzetes, megcsodál­janak. — Minden csoda három napig tart. Megszoktak már. — Mi változott meg az Ön életében, amióta szerzetes lett. — Nehéz erre válaszol­nom, mert nem számítottam arra, hogy ezt valakinek el kell majd egyszer mondanom. — Ha szigorúan vennénk, mi ketten nem is beszélgethet­nénk egymással. A klasszikus értelemben vett szerzetesek nem találkozhatnak világiak­kal. — Kamenecben ez így is volt. Ha volt például egy es­küvő, akkor a rendi főnök­nőnk bezárt bennünket a cel­láinkba. — Ma is így hívják? Krisztina nővér a grábóci templom előtt fotó: degré — Igen. Minden cellában egy-egy szerzetesnő lakik. — Egymás között miről beszélgetnek? — Leginkább Istenről, nincs is más témánk. Ez itt egy rendhagyó eset, hogy kö­rül vagyok véve világiakkal és nekem válaszolni kell. — Ez nem bűn ? — A lelki atyámtól kapok erre feloldozást. Én állandóan fohászkodom Jézushoz, hogy a válaszom az ő dicsőségére és a kérdező lelki javára vál­jék. — És az én kérdésemre - hogy mi változott meg Önben - mit tud válaszolni? — A férjemért küzdve ju­tottam el Jézusig. Belülről majdnem minden megválto­zik az emberben, de nagyon nehéz erről beszélni. Igyek­szem örömmel szolgálni, és ez már egy picurkát sikerült is. — Ön kalauzolja az embe­reket ebben a szép a temp­lomban is. — Nemcsak a holt kövek­ről beszélek nekik, hanem élő kövekként Jézus szavait sze­retném beépíteni az emberek szívébe. Sokan olyan érzéke­nyek ezekre a szavakra, hogy könnyek potyognak a sze­mükből, amikor a szavaimat hallgatják. — Megszűnik-e ez a „ kényszerű nyitottság ”, ha itt többen is lesznek? — Ez itt a kérdések kér­dése, de én azt sem tudom, hogy holnap mi lesz. Lehet, hogy egyelőre csak egy tár­sam lesz, lehet, hogy több, nem tudom még. Ez sok min­dentől függ. — Mit csinál egész nap? — A mi imádságaink órá­kig tartanak, ha mindent vé­gig kellene csinálnom, sem­mit nem tudnék tenni. Minde­nesetre áldást kértem a püs­pökömtől, hogy könnyíthes- sek az imán. — Az Önök egyházában a szerzetes életmód vállalása egy életre szóló döntés. Nem bánta meg? — Nem, egyáltalán, sőt! — Boldog ember? — Inkább békés, megbé­kélt vagyok? — Mi jelenti az Ön szá­mára a lelki békét? — Jézusban bízva sokkal könnyebb az életem. Ha va­lami nehéz, odaállok elé és azt mondom, hogy Uram, nem tudom ezt a terhet elvi­selni, átadom neked. Abban a pillanatban sokkal könnyebb. Azért fohászkodom, hogy amin javíthatok, azt jobbá te- hessem, amit nem tudok megváltoztatni, azt segítse az úr elviselnem. Hangyái János

Next

/
Thumbnails
Contents