Tolnai Népújság, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1994-12-10 / 291. szám
10 KÉPÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1994. december 10., szombat Reklám, ami hat rám? Beszélgetés dr. Dobos Bélával arról hogy mit (ne) hirdessünk December 13. Luca napja A fiúknak sem tilos a jóslás! Ogilvy ma már klasszikus könyve a reklámról magyarul is megjelent, ennek ellenére mégsem tartozik a hivatkozásként emlegetett források közé - legalábbis ami hazai vállalkozóink egy részét illeti. — Nem nehézkes szakirodalomról, hanem még egyfajta szellemi felfrissülést, új látásmódot is elősegítő munkáról van szó - jellemzi a kötetet dr. Dobos Béla, s hozzáteszi: ezt az összefoglaló munkát valamennyi vállakozónak ismernie kellene, a saját érdekében. Beszélgetőpartnerem - bár jogász végzettséggel rendelkezik - jelenleg a kereskedelem terén kamatoztatja felkészültségét, lévén a Merlin, valamint a Peter Pan Kft. szekszárdi lerakatának vezetője. Ugyanakkor három év óta foglalkozik behatóan a reklám pszichológiájával, ezt a tantárgyat egyetemen is oktatta. Az ő nevéhez fűződik a Suzuki cég vevőcsalogató autó- vásárlási lehetősége - az élő kengurukölyökkel kisebbfajta szenzációt keltő rendezvényről lapunk is beszámolt. — Miért fontos az, hogy egy jól menő cég reklámozza saját magát? - kérdeztük - utalva a közismert autótípust népszerűsítő akcióra - dr. Dobos Bélától. — Valóban, sokszor felmerül az a kérdés, hogy akinek jól megy a bolt, az minek hirdessen. Nos, cégünk is forgalmazza a Wrigley rágógumit: a gyártótól, Wrigley úrtól egyszer az iránt érdeklődött az egyik barátja a vonaton, hogy miért hirdeti magát egy olyan cég, amelyik az egész világon ismert. Mr. Wrigley így válaszolt: nézd, mi most száz kilométeres sebességgel utazunk. Jó lenne, ha ekkora sebességnél valaki lekapcsolná a mozdonyt? — Tehát rendkívül fontos tényező a folyamatosság, s ha ma megy a bolt, nem biztos, hogy holnap is menni fog. De mi legyen a kis cégekkel, amelyek arra hivatkoznak - joggal - , hogy nincs pénzük a reklámra? — Az természetesen előfordulhat, hogy valaki nem tud feladni egy hirdetést, mert az számára túl drága. Ám egy cég népszerűsítése nemcsak hirdetés révén valósítható meg. A vállalat tulajdonosa talán nem is sejti, hogy mennyi pénzt fordít a saját reklám kialakítására azzal, hogy miként öltözködik, hogy milyen az íróasztala, hogy milyen szempontok szerint válogatja maga köré munkatársait. — Mikor jó a reklám? — Ha hatékony. Azaz, ha a potenciális vásárlókat arra tudom késztetni, hogy az én termékeimet vásárolják. S ezen a téren nem kell megváltani a világot. A reklámhoz nem értő üzletkötő azt kéri, hogy a hirdetés jelenjen meg fejjel lefelé a lapban ... — Nem nevezhető meghökkentőnek, s így figyelemfelkeltó- nek ez az ötlet? — Nem, mert én nem vagyok hajlandó megfordítani az újságot. S rögtön arra gondolok, hogy miért akar valaki egy komoly ajánlatot nekem így eladni? — Ezek szerint a konzervatív megoldás is lehet célravezető. — Ogilvy folyamatosan konzervatív, de gondoljunk csak bele: a jelenlegi lapok jellege sem engedi meg az igazán nagy alakításokat. Nem is itt van a baj, hanem a reklámpiacon. A hirdető ugyanis - tisztelet a kivételnek - nem jól megfogalmazott, átgondolt, kész anyagokat visz be például egy lapszerkesztőségbe. Ott a hirdetés átmegy egy gépen, s kijön a tördelt változat - ha átgondolatlan, ha netalán helyesírási hiba van benne, akkor úgy. Senki nem szól a reklámozónak, hogy uram, ezt talán nem így kellene. Ne tessék hirdetni 50 ezer forintért televíziót, mert egy másik cég éppen ma árazta le a készülékeit 35 ezer forintra. — Valakinek szólnia kellene? — Végül is az lenne a legcélszerűbb, ha az ügyfél először is egy megbízható ügynökséghez kopogtatna be, ahol szakemberek megmondják neki, hogy egyáltalán érdemes-e elmenni hirdetni valamelyik laphoz. — Attól tartok, ma egyetlenegy lap sem engedheti meg magának azt, hogy valamelyik ügynökséghez küldje a pénzforrásnak tekintett hirdetőt. — Néha azon sem árt elgondolkozni, hogy érdemes-e hatástalan hirdetéseket leközölni. Ugyanis az ilyen hirdetések feladója - miután folyamatosan szembesül a teljes eredménytelenséggel - hosszú távon nem lesz állandó ügyfele a hirdetésfelvételnek. — Az imént már említett reklámszakemberek dr. Dobos Béla szerint jelenleg merre találhatók? — Legfeljebb a fővárosban, vidéken katasztrofális a helyzet. Nemrég Debrecenben jártam egy reklámmal foglalkozó kongresszuson, ahol a háromszáz résztvevő közül mindössze tíz volt a vidéki. Gondot jelent az is, hogy az egyetemi vagy főiskolai reklámszakember-képzés ma még gyermekcipőben jár Magyarországon. A neves cégeknél persze kreatív és okos emberek dolgoznak, de a reklámosztályok munkatársai között ma még valószínűleg nem ritka a föl- drajz-testenevelés szakos tanár. Remek ötletekkel állnak elő adott esetben, de hiányzik az alapképzettség, a maga tudományos megalapozottságával. Szeri Árpád Fotó: Ótós Réka A Lucázás ősi hagyomány. A bőség-varázslást őrizte meg napjainkig Luca, a magyar hiedelemvilág gonosz boszorkányának személyéhez kötődő népszokás. A Luca székének elkészítése is a boszorkányos babonákhoz kötődik. Ezen a napon kezdik faragni a legények 13 fából azt a háromlábú széket, amelyben egyetlen vasszög sem lehet. Karácsony estéjére kell vele elkészülni, s valaha úgy tartották, ha a szék készítője az éjféli misén feláll a Luca székre, megpillanthatja a boszorkányt. Századunk elején a legények még jártak Lucázni. Kukoricaszárat, szalmát szórtak szét a ház körül, s amelyik gazdára haragudtak, annak a szekerét éjjel szétszedték, a kapukat kicserélték, az állatokat összekeverték. Vagy bölcsőt raktak annak a háznak a tetejére, ahol a gazda lányát meg akarták szégye- níteni. Ilyen apró bosszantásokat ma is ki lehet eszelni, persze csak a móka határáig. Szokás a Dunántúlon, hogy a legények egymás háta mögé lo- pózva, szalmacsutakot akasztanak a másik hátára, ezen aztán egész nap lehet nevetni, hiszen a megviccelt mit sem sejt a díszéről. A gyerekek Lucázása ma is élő hagyomány. A lepedővel beborított, álarcos Lucákat, (ez három kislány) állatmaszkot viselő, láncot csörgető fiúk kísérik. Olykor az egész arcot elfedő, hosszú csőrú maszkot is viselnek, gólyalábra állnak és lepedőbe burkolódzva ijesztgetik a járókelőket. A Lucázók bekéredzkednek a házba, kosárból töreket, szalmát szórnak, majd a szalmára ülnek, és kotyogva bőséget varázsolnak: „Luca, Luca kitykotty, annyi legyen a kendtek tojása, mint csillag az égen. Olyan hosszú legyen a kendtek kolbásza, mint a kerítés hossza. Olyan széles legyen a szalonna, mint a mestergerenda." A háziaktól ajándék jár a jókívánságokért, de ahol nem adnak, ott gúnyoló rigmust kiáltoznak a Lucázók: „Adjon az Isten egy tikot, egy ludat, az is vaksi legyen, adjon az Isten száz ólat, egy malacot, az is rühes legyen..." A gyerekek szokása, hogy egy zsákot megtöltenek szalmával, ezt Jézus szamarának, vagy Luca szamarának nevezik, kukoricatorzsából fület és farkat is készítenek neki. Ezt karácsonyig őrzik, közben persze nagyokat ugrálnak rajta. A mai gyerekek, főleg a városiak elég ritkán jutnak kukoricatorzsához, még zsákot se nagyon találnak a ház körül, ezért aztán egy rossz lepedő, vagy bármilyen vászondarab is megteszi. Kitömni szivacsdarabkákkal is lehet, fület, farkat filcből is ragaszthat hozzá a készítője. Karácsonykor aztán ezt a szamarat, nagyokat ugratva rajta, beviszik a fa alá, s egy kosárban mindenféle finom ételt tesznek elé, hogy bőséget varázsoljon az állatoknak. A Luca napi jóslás a lányok szórakozása: kivesznek egy marok babot, s az asztalra szórják. Másnap megszámolják a babszemeket, s ha páros szám jön ki, a következő évben párjukra lelnek. Hasonló a gombócfózés is. Luca nap estéjén gombócot főzhetnek a kis- ésnagylányok. Minden egyes gombócba kis cédulát gyúrnak, egy-egy fiúnévvel. Amelyik gombóc először jön a víz felszínére, olyan nevű lesz az illető kislány kedvese. Ez a jóslás persze a fiúknak sem tilos, de ha vonakodnának a gombócfózéstől, a következő módon játszhatják: 13 cédulára írjanak fel lányneveket, galacsinná gyűrjék össze, és minden nap égessenek el egy cédulát! Karácsonyra marad az utolsó, ezen áll majd a jövendőbelijük neve. Sok helyen szokás a búzacsíráz- tatás is, ami a télben szunnyadó tavasz szimbóluma. Üvegtál aljára vizes vattára tegyünk búzaszemeket, mindennap locsoljuk, hogy ki ne száradjon. Karácsonyra gyönyörű zöld növénnyé fejlődik, ami ünnepi dísze lehet a karácsonyi asztalnak. Neszmélyi Magdolna A PHILIP MORIS vezető szerepet tölt be a fogyasztási cikkek nemzetközi piacán. Az EGRI DOHÁNYGYÁR Kft. - amely e vállalat 100 %-os tulajdona - Magyarországon márkás cigaretták termelésével és értékesítésével foglalkozik. A belföldi eladások további növelése érdekében TERÜLETI KÉPVISELŐKET (Merchandisers, Promoters) keresünk Budapest, Pest megye, Vác, Érd, Cegléd, Nagykőrös, Szombathely, Zalaegerszeg, Nagyatád, Barcs, Szekszárd, Győr, Siófok, Debrecen, Nyíregyháza, Kecskemét, Szolnok és Jászberény területére. Feladat: sikeres dohányipari termékek piacának bővítése, rendszeres kapcsolattartás a meglévő vevőkkel, új vevők felkutatása, megnyerése és velük is tartós kapcsolat kiépítése. Határozott és megnyerő fellépéssel a vállalat képviselete. Mindenkor gyors és rugalmas reagálás a vásárlók igényeire a fogyasztási cikkek érzékeny piacán. Feltételek: legalább középfokú végzettség, kereskedelmi vagy vendéglátóipari tapasztalat, dinamikus, teljesítmény, orientált aktív egyéniség, jó kapcsolatteremtési készség. Angol nyelvtudás és hasonló munkakörben szerzett tapasztalat előnyt jelent. A sikeres jelentkezőket versenyképes fizetés, intenzív tréning és válalati autó váija. Ha szeretne egy multinacionális nagyvállalat biztonságot jelentő légkörében dolgozni, szakmai önéletrajzát és fényképét az alábbi címre jutassa el: EGRI DOHÁNYGYÁR Kft., Értékesítési Osztály 1922 Budapest, Pf.: 61. Kérjük pályázatában tüntesse fel mely területre jelentkezik. 5 PHILIP MORRIS T (61495) Nagydorogon, az Éva Üzletházban mindig történik valami A spontán szervezés nagymestere Éva a vásárlási időt is kihasználja, hogy tájékoztassa a polgárokat a következő rendezvényről. A centrum áruházak reklámszövegében található mondás - miszerint ott mindig történik yalami - a nagydorogi Éva Üzletházra is ráhúzható. Ez nem sablon kérem szépen. Az üzlet gazdája, Morovik Lászlóné gondoskodik arról, hogy a település ne maradjon kulturális program, vagy nagy tömegeket megmozgató rendezvény nélkül. S, hogy milyen programokról is van szó, ezt kérdeztük tőle. — 1973-ban végeztem, közgazdasági érettségim van. Nem volt kedvem elhelyezkedni ezen a területen, inkább a kereskedelemhez állt közelebb az érdeklődési köröm. Első munkahelyem a bölcskei presszó volt. Ezt a paksi Béke Étterem követte, itt 1980 és 85 között dolgoztam, mint konyhai alkalmazott. Innen a Paksi Konzervgyárba kerültem, a konyha vezetője lettem. Már akkor izgatott a gondolat, hogy megpróbálkoznék egy kisebb üzlet megnyitásával. Az ötlet valóra is vált, 1988-ban férjem segítségével nyitottam meg zöldségüzletemet. — Nem hiszem, hogy innen egyenes út vezet Nagydorogra, az Éva Üzletházhoz. — Pedig igen. A rendszer- váltást követően nyílt valójában lehetőség arra, hogy a magán jellegű üzletek elszaporodjanak. Én teljesen belevetettem magam a kereskedelmi szférába. Minden energiámat arra fordítottam, hogy az 1990-ben, Nagydorogon megvásárolt családi házat átalakítsam és egy kis élelmiszerüzletet nyithassak. Ez az álom is valóra vált, és úgy érzem, hogy az eltelt időszak alatt a helyiek befogadtak. — Úgy tudom, hogy Ön a község egyik frontembere a programszervezés terén. — Igen, ez így igaz. Az élelmiszerüzletet kiegészítettem egy pici presszóval. A ház udvarán rendszeresen vannak spontán megtartott összejövetelek. Ez annyit tesz, hogy például ha valakinek névnapja, születésnapja van, vagy más jeles ünnep, akkor egy kicsiny ötlet elég ahhoz, hogy a ház udvara megteljen a nagydorogi polgárokkal. Egyszerűen idejönnek a presszó udvarára arra a hírre, hogy teszem fel a névnapját ünneplő felajánl egy üveg bort annak, aki a legszebben megköszönti, vagy meghallják, hogy egy „buli" van az Éva Üzeletház- ban. Mire beesteledik több százan beszélgetnek az udvaron, előkerülnek a házi jellegű borok, ételek gyakran még zenekar is érkezik a jó hangulat elősegítésének érdekében. Nemrég tartottunk ugyanilyen módon egy búcsút, egy cigánybált, és az én születésnapomat. Ez utóbbi alkalommal a Trabantomat vitték el tombola fődíjként. Vannak szervezett bálok is, amikor hangulatos körülményeket teremtve, sátorban táncolnak, esznek, isznak és beszélgetnek a vendégek. — Miért támogatja ezeket a programokat? Van-e valami haszna ezekből? — Természetesen én az szeretem, ha az emberek jól érezik magukat Nagydorogon. Mostanában kevés a szórakozási lehetőség a községben, egy évben csak néhány alkalommal találkozhatnak a lakók, különben gyenge a társadalmi élet. Ezzel szemben nagy az igény erre. Ezek az események azonban mindig jól sikerültek, egy kicsit - úgy érzem - összetartóvá varázsolja a település polgárait. Igaz a kereskedelmi oldala sem utolsó szempont, hiszen minden egyes program reklám is az üzletem számára. Effektiv hasznom csak ennyi, de aki komolyan foglalkozik a
