Tolnai Népújság, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1994-12-24 / 303. szám

12. oldal Hétvégi Magazin 1994. december 24., szombat Ne vedd magad túl komolyan! Karácsonyi Kispál-koncert Szekszárdim. De­cember 26-án, azaz hétfőn ünnepi, karácsonyi koncertjét tartja az Újvilág Graffiti-ben a Kispál és a Borz. A képen lát­ható sapka és cigaretta Kispál Andrást rejti, amint éppen a lelécelés lehetőségein töri a fejét. A sika és a kasza már megvolt . . . FOTÓ: DEGRÉ GÁBOR A szekszárdi Video világ kölcsönző december havi listája: 1. Schindler listája 2. Robotzsaru 3. 3. Aladdin 4. Nicsak, ki beszél... 5. Tökéletes világ Karácsonyi ajánlat: Krisztus utolsó megkísérlése A Lala CD és Hifi Center december havi eladási lis­tája: 1. Jimmy: Jimmy’s Roussos 2. Presser: Csak dalok 3. Sade: Best of 4. Supra Hits 5. Omega koncert Karácsonyi ajánlat: Best of Levi’s Hits „Akkor most min csodálkozzam?” Interjú Zsoldos „Szórakozó” Tamással, a legkelendőbb basszusgitárossal Profilból, a Barbarával fotó: ótós Réka — Zenészkörökben, sajtó­ban, egyéb helyeken rendsze­rint úgy emlegetnek téged, mint a fiatal, ám de nagyon tehetsé­ges basszusgitárost. — Nem akadok fenn azon, hogy így fogalmaznak. Az vi­szont, hogy írnak, jót írnak, mindenképpen pozitív, mert azt jelenti, benne vagyok a képben. — Azért a „nagyon tehetsé­gesen” kívül, abban a „fiatal­ban” is van valami, hiszen álta­lában tényleg egy generációval idősebbek a társaid. Hogyan kerültél velük egy csapatba? Itt lép be az a bizonyos lépcső, amit végig kell járni. Tizenöt éves voltam, amikor a Csillag Endrével (ex-Hobo, ex-Edda - a szerk.) játszottam egy zenekarban, aztán amikor vége lett, akkor a billentyűs el­hívott egy másik zenekarba, amibe a Donászy (ex-Beatrice, Edda - a szerk.) volt, ő pedig hívott a Beatrice-be... így lé­pegettem mindig előre. — Szóval jó volt az ismeret­ségi köröd. — Inkább úgy mondanám, hogy aki ismert és jó pozíció­ban volt, mert jó zenész, annak esetleg én jutottam eszébe, ha valahol megüresedett egy hely. — Csak az ismeretség miatt gondoltak volna rád? Ez így túl egyszerűnek tűnik nekem. — Meg talán azért, mert elég könnyen tanulok, és elég sokféle műfajt is játszottam már. — Pillanatnyilag hány ze­nekarnak vagy a tagja? — Teljesen elfogytak... Barbaro, Hobo Blues Band, Magyar Atom Blues Band. Idényszerűen van a Demjén Rózsi, aki minden évben csinál egy BS-t, meg nyáron egy tur­nét. Na és ezeken kívül a stúdi­ómunkák néha. —- Ez tényleg kevés bizo­nyos korszakaidhoz képest. — Na jó, hát igen. Volt egy­szer tizenhárom zenekarom, az a csúcs. Csak a két szélsőséget említeném most: Kampec Dolo­res, ami underground és mond­juk a Pomázi Tamburazenekar. — Ennyi produkció közül melyik az, amelyik a legköze­lebb áll hozzád? — Zeneileg a Barbaro egy jó kísérlet. Olyan határeset, ami elsősorban önmagunkért született. Egy rétegzene, ahol szó sincs népszerű létezésről. — Számított neked valamit, hogy a Hobo egyik vezéralak­jának, Póka Egonnak a helyét foglaltad el? — Ez nekem nem most érde­kes, hanem annak idején, ’78-ban volt az, amikor a Beat- rice-t néztem, mint néző, aztán pár év múlva megint körülnéz­tem, és mindenki ugyanott ját­szott a posztján, csak a Mik- lóska Lajos helyett már én basszusgitároztam. Nekem sok­kal nagyobb dolog volt húsz évesen ott állni a Beatrice ze­nekarban a Lugosi, a Donászy és a Nagy Feró között. Azóta az egész pályafutásom arról szól, hogy valaki helyett be kellett szállnom. Akkor most min cso­dálkozzam? — Sohasem zavart még té­ged az állandó beugrónak a sze­repe? — Nem. Azt hiszem, az időm még engedi, és még mindig fel­foghatom tanulóidőnek, lébeco- lásnak, bárminek. Teljesen mindegy, minek nevezzük. — Ha lesz saját zenekarod, milyen stílusú zenét fog ját­szani? — Sokrétűt. Ötletek vannak, de ez még távoli dolog. Attól is függ természetesen, hogy kik lesznek a társak. — Kivel zenélnél nagyon szívesen? — Én a legjobbakkal zené­lek most is. — Akikkel zenekart csinál­nál. — Az a baj, hogy egyelőre túl sok mindenkit szeretek. Nem tudom, majd adódik. — Amikor éppen nem pró­bálsz, koncertezel, lemezt ve­szel fel, akkor mivel foglalko­zol? — Ha ilyen hülyeséget mondhatok, hogy flipperezni szeretek... Mást semmi komo­lyat. Csak zenélek. — Honnan ered a „Szóra­kozó” becenév? — A Muck Feri (RABB - A szerk.) találta ki. Valószínűleg a vidám hozzáállásom ihlette meg. — Kikre nézel fel? — Pastorius mindenképpen, aztán Frank Zappa, King Crim­son például. — Magyarok? __ ??? — Jó kérdés... Krasznai Zoltán A januári szám tartalmából: Mötley Crue: „Azt szeretném, ha ez a csapat inkább underg­round banda lenne. ” Irigy Hónaljmirigy: „Szerintem egyre többen értik a humort a szakmában és a közönség köré­ben is. ” Nirvana: „Eljutottunk arra a pontra, ahol a dolgok már ön­magukat ismétlik. ” Pearl Jam: „Egyszerűen csak zenét akartunk játszani, ez volt minden vágyunk. ” Tiamat: „ Johan Edlung, éne­kes/gitáros: „Sosem voltam az a fajta gitáros, aki naphosszat gyakorolja otthon a skálákat. ” Megadeth: „Most mondd már, kit érdekel mások véleménye?! Az a lényeg, hogy mi elégedet­tek legyünk a lemezzel! ” Wave: Laurie Anderson tündér Most pedig - ahogyan az ilyenkor karácsony tá­ján illik - egy csodálatos, szeretnivaló lényről, kortalan, nemtelen mesebeli tündérről szeretnék szólni. LAURIE ANDERSON közel öt évig váratta híveit, míg újra eljött egy új lemezzel. Szeren­csére még nemigen lehetett ráunni az előzőekre sem. Amikor 1982-ben első albuma, a Big Sci­ence megjelent, már lehetett érezni, hogy itt va­lami másféle dologról van szó, mint amit eddig megszoktunk. Valami különös ötvözet a kortárs komolyzene és a pop elemeiből. Ó igen, és ez az LP egy esszenciája az öt lemezből álló, teljes performance-ot tartalmazó United States című albumnak. A különös hangszerek közül nekem legjobban az a hegedű ragadt meg az emlékeze­temben, amelynek vonóján a lószőr helyén egy előre felvett magnetofonszalag, a hegedű testé­ben pedig az ideg helyén egy lejátszófej volt be­építve. Következő lemezei továbbviszik ezt a stí­lust, és az extremitáson túl költői, zeneszerzői képességeit is megvilágítják: Mister Heartbreak, Home of the Brave (ez utóbbi filmzene.) Az 1989-ben megjelent Strange Angels kissé dalla­mosabb, szelídebb, könnyebben szerethető dalo­kat tartalmaz mint a korábbiak, de persze a slá­gerlistáktól még mindig elég idegen. Várva-várt új lemeze a Bright Red (Élénkpi­ros) címet kapta, a frontoldalon, de a hátoldal már Tightrope (Kifeszített kötél) címszó alatt fut, és valószínűleg, ha a hagyományos lemez lenne a legelterjedtebb hanghordozó, akkor oldalan­ként lenne különválasztva az, ami így csak a számozással van. Hét-hét darab az első és a má­sodik címszó alatt egyaránt. A felvételek New Yorkban készültek. Brian Eno producerként, szerzőként és billentyűs/zaj- keltőként közreműködik. A többi zenésztárs is jól ismert, remek művészek válogatottja, Adrien Belew gitáros, David Bowie és a King Crimson gitárosa volt, Joey Baron pedig a new york-i avantgard-jazz egyik legkeresettebb dobosa, de egy szám erejéig Lou Reed is hallható. Szoron­gás, meditálás, szép-fájó emlékek, gondolatok, szívszorító lüktetés, lépések a kifeszített kötélen a mélység felett. Csak le ne essen. „pápai” ZUG-tárlat Serényi H. Zsigmond Fehér diagonális. Színekről fekete-fehérben beszélni, ha nem is lehetetlen, mindenesetre merészség. Azonban a kép lendü­lete, harmóniája így tónusokban is visszaadja a mű eredeti hangulatát. -bp­írott képek Nostradamus - sokadszor Ma már ott tartunk, hogy elég az első rácsodálkozás, s máris Nostradamus-szakértőnek ne­vezi ki magát a sarki tenyérjós. A rejtélyes középkori próféta négysorosait önjelöltek hadse­rege magyarázza az okkultiz­mus térhódításától amúgy is bódult olvasóknak. Néhány év­vel ezelőtt hazánkban csak az utolérhetetlen Ráth-Végh Ist­ván révén értesülhettünk Nost­radamus létezéséről, ma már azonban kezd követhetetlenné - és egyre komolytalanabbá - válni a francia misztikusról szóló kiadványok áradata. Nostradamus jóslatai 1995 címmel éppen a napokban je­lent meg próféciamagyarázat egy bizonyos A. Mariahn nevű angolszász „kutatótól”. A J.A.Z.Z. Kft. gondozta kötetben hiába is keresnénk a szerző ke­resztnevét, az egyszerűen lema­radt valahol. Kérdezhetnénk, miért fontos ez, hiszen a lényeg a jövőt - ez esetben az előttünk álló esztendőt - takaró fátyol fellebbentése. Nos, A. Mariahn vállakozik is erre a műveletre, jóllehet a színvonalat minősítve végezetül csak arra a felisme­résre juthatunk: bár ne tette volna. S nem is azért, mintha a jövő olyan sötét lenne ... Mr. A. Mariahn érdekes mó­don meglehetősen nagy terjede­lemben foglalkozik az 1995-ös magyarországi történésekkel. Az egyik négysoros versikéből kihüvelyezi, hogy a privatizá­ciót vezető vállalat igazgatója jövőre legszívesebben lemon­dana. Hogy mi nem foglalkoz­tatta Nostradamust a XVI. szá­zadban ... De íme, itt az ink­riminált négysoros, csemege­ként a középkori francia nyelv kedvelőinek. Le grand pesche viendra pla- indre, plorer D'avoir esleu trompés seront en l'aage: Guiere avec eux ne voudra demourer, Deceu sera par ceux de son langaige. Azaz: Panaszkodni, sírni fog a nagy hal, Amiért életkorától megtévesztve megválasztották: Nagyon szeretne velük ma­radni, Be fogják csapni a vele egynyelvűek. Nos, a fentiekből nem lehe­tett könnyű kifacsarni az „eredményt”, de A. Mariahn nagy önbizalommal ad magya­rázatot még arra is, hogy a hal szó tulajdonképpen Magyaror­szágra utal. Megjegyzendő, hogy egy másik Nostradamus „kutató”, Erika Cheetham ugyanezt a verset III. Henrikre vonatkoztatja, aki Lengyelor­szágból szökött Franciaország­ba, hogy elfoglalja trónját.. . A. Mariahn szerint jövőre Magyarországon kormányvál­ság tör ki. Az ezt úgymond bi­zonyító vers így hangzik: A hamis egység rövid ideig fog tartani Részben megváltoztatják, na­gyobb részben megreformálják Szenvedni fog a nép a hajó­kon, S akkor új leopárdja lesz Magyarországnak. Az utolsó mondat a teljes Nostradamus kiadásban így szerepel: „S akkor új leopárdja lesz Rómának.” Nem véletlen, hogy Cheetham ezt a jövendö­lést XXIII. János pápával hozza összefüggésbe, akinek leopárd volt a címerállata. Ennyit a magyar jövőről, mely persze nemcsak A. Mari- ahn-nak okozfej törést.. ,-szá-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents