Tolnai Népújság, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1994-12-17 / 297. szám
10. oldal Hétvégi Magazin 1994. december 17., szombat Vica néni privát történelme A biztosítás jogán Fürdő, szanatórivim Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ... kezdődhetne a történet, melynek főszereplője egy nagyon kedves idős hölgy. Nagydorogon mindenki ismeri a szimpatikus Borbély Éva nénit, hisz tőzsgyökeres helybeli. Bár 92 esztendős, fiatalos lendülettel tessékel a házba. Az asztalra rétest tesz - maga sütötte. Csak úgy, különösebb ok nélkül, hogy színesítse a hétköznapot. Régen sütött efféle édességet s most megpróbálta sikerül-e olyan ízletesre elkészíteni,^ mint évekkel ezelőtt. — Édesapám másodbíró volt a községben - kezdi hosz- szú élete történetét. —Én 14-dik életévemet tapostam, amikor az első világháború kitört. Emlékszem, éppen ebédeltünk, amikor lóháton jött a futár a háború kitörésének hírével. Kidobolták a mozgósítást. Elvitték az embereket katonának, így nem maradt a családban elegendő arató, mert a gabonát már vágni kellett. Nemsokára orosz hadifoglyokat kapott a község és így mi is, hogy az aratást el tudjuk végezni. Ezektől a katonáktól tanultam meg például kötelet fonni. Ők nagyon ügyesen és bámulatos gyorgyasággal csinálták ezt. Nálunk két fogoly dolgozott, ők segítettek a késő nyári munkák elvégzésében. Nagyon szerettek minket, mert befogadtuk őket, bár nem nálunk laktak, hanem a majorban, a cselédházban. — Ebben az időben még igazi betyárok is voltak a környéken. Valahol a környező erdőkben bujkáltak és mindig más-más birtokról hajtották el a jószágokat. Innen a Széchenyi uradalomból, érdekes, soha el nem vittek semmit. Sőt, emlékszem volt amikor itthagyták a Széchenyiek-nek és a környék lakóinak a rablott holmit. Nagybátyám elmondása szerint a betyároknak ételt is kellett vinni. Talán ezért sem bántottak senkit közülünk. — Aztán véget ért a háború. Nagyon örültünk, emlékszem éppen kukoricafosztás ideje volt. Aikor 1918 őszén meghallottuk az őszirózsás forradalom kitörésének hírét, sajnáltuk, hogy a magyarok olyan gyorsan lerakták a fegyvert és Magyarország nagy részét elvették a környező országok. Ezt a szomorú hangulatot itt vidéken, Nagydorogon is érezni lehetett. Az emberek nehezen fogadták el a területelvonásokkal járó tényeket. — Milyen körülmények között ismerte meg a férjét? — A házasságig jóformán nem is ismertük egymást. Mindketten itt laktunk az Újsoron és csak néha találkoztunk. Abban az időben úgy volt, hogy ahhoz akarták a lányt férjhez adni, akinek a kertjében nagy szalmakazal állott. Sajnos, náluk sem volt túl nagy a kazal, de én őt szerettem meg. Lettek volna tehetősebb kérőim is, de nekem nem kellett más. Édesanyám ezért is ellenezte a találkozásokat. Szegény édesapám vette rá arra, hogy egyezzen bele a házasságba, a tiltással ne törje meg boldogságomat. Az esküvőnk 1921. márciusában volt. — Hogyan élték meg a második világháborút és az ezt követő' időt? — Hát ez is nagyon nehéz időszak volt, mert rengeteget kellett dolgoznunk, mivel a férfiak a frontokon voltak. Különösen a háború utáni időszak volt rémes. Alig bírtuk magunkat fenntartani, mert a végrehajtók könyörtelenül lesöpörték a padlást ha nem volt miből fizetnünk. A beszolgáltatásoknak eleget kellett tenni. Három hold dohányföldön és kicsi szántón gazdálkodtunk, feles földet kellett vállalnunk, hogy meg tudjunk élni. Kulák listára tettek bennünket, egyik napról a másikra férjemet kirakták a községházáról és az egyházi gondnokságból. Jött valaki és minden hozzáértés nélkül átvette a hivatalt. Férjem a sok zaklatás miatt lebetegedett. Mire a kórházi ápoláshoz szükséges ösz- szeget rokonoktól és ismerősöktől megszereztük, kiderült, hogy menthetetlen. Nemsokára meg is halt. Azóta élek egyedül, egyetlen támaszom a fiam, akivel egy házban lakunk. — Vica néni, milyen szórakozási lehetőségük volt a magafajta fiataloknak a háború előtti időkben ? — Szívesen emlékszem vissza a kender-tiprásra. A lányok ünneplőbe öltöztek és az istállóban, vagy a pajtában tapostuk a már megázott kendert. Volt zene is, és a fiatalság itt ismerkedett össze, mivel a munka végeztével egy kis mulatságot is tartottunk. Más szórakozási lehetősége nem akadt, meg a napi munka után nem is nagyon hiányzott. Érdekes volt még amikor a fiúk bevonulásuk előtt a kocsmában tartottak közös összejövetelt. A lányok az utca másik oldaláról figyelték őket. Aztán a bátrabbak el is Érdeklik a ma történései is. mentek a fiúkkal sétálni, beszélgetni. Március 15-én és a szüreti mulatságokon volt alkalom, hogy a legények és a lányok találkozhattak egymással. Az is egyfajta szokás volt, hogy a háború előtt büntetés járt azért, ha valaki nem tette ki a ház falára a nemzeti színű zászlót. Mostanában olykor csak egy apró, kabátra tűzött kokárda jelzi magyarságunkat, bár sokan a lelkűkben nincsenek ünneplőbe öltözve. — A családban hogyan oszlott meg a munka ? — Mindenkinek jutott a dologból. Nyáron már hajnali háromkor talpon voltunk és sokszor késő este kerültünk ágyba. A férfiak vállalták a nehezebb, a nők és a gyerekek a könnyebb munkát. Például a férfiak dolga volt a nagy jószág ellátása, az aratásnál a kaszálás, asztagra- kás, trágyahordás. Az asszonyok az aprójószágokat látták el. A gyerekekre a vízhozást és a gyümölcsszedést,csibeetetést bízták. Abban az időben nem sok idő jutott a regenerálódásra és emiatt öregedtek meg idő előtt a földműves emberek. Szabadidő alig volt, mivel az állatokat minden nap el kellett látni. A vasárnapot mindenki megtartotta. Nem úgy, mint manapság. A téli hónapokban volt nagyobb lehetőség a pihenésre és a beszélgetésre. Ilyenkor jött össze a szomszédokkal az ember és itt fejlődött ki az egymás iránti megbecsülés, tisztelet és szeretet. — Vica néni, hogy érzi magát ebben a világban? — Sajnos nehéz beosztani azt a kevéske nyugdíjat, amit kapok, és ezért még most is nevelek jószágokat, hogy köny- nyebb legyen a megélhetésünk. Manapság mindenért nagyon sokat kell fizetni. Egyébként egészségileg jól érzem magam és állandóan találok valami tennivalót a házban, a ház körül.-Garay ElődTermálfürdő és termál-kádfürdő, orvosi gyógymasszázs, iszappakolás, vízalatti masz- százs és torna, súlyfürdő - a gyógyfürdő-ellátás megannyi formája, amelyet a rászorulók igénybe vehetnek. Ingyenesen, ha a kezelés a közgyógyellátásra jogosultnak, üzemi és foglalkozási balesetet követően, illetőleg rehabilitációs célból szükséges. Ha nem térítésmentes a gyógyfürdő-ellátás, a társadalombiztosítási támogatás és a kezelés ára közötti különbséget a betegeknek kell fizetniük. Ezért célszerű a felíró orvosnál előzetesen tájékozódni a különböző gyógyfürdők eltérő árairól. Az előírások kimondják, hogy a kezeléseket a felíró orvos kúraszerűen rendelheti: egy időben több - de legfeljebb négy - kezelést, összesen legfeljebb 15 alkalommal, s ezeket 2 hónapon belül igénybe kell venni. Szabály az is, hogy rehabilitációs célú kezelést csak reumatológus vagy mozgász- szervi rehabilitációs szakorvos rendelhet. Ha a kezelés más célból indokolt, akkor az illetékes szakorvos vagy annak alapján a háziorvos is előírhatja. Érdemes megjegyezni: mivel az utalványokat a biztosítottak egyenként váltják be, akár minden jeggyel más-más gyógyfürdőt lehet fölkeresni. A Más-más fürdők, eltérő árak gyógyfürdő-vállalatok azonban kedvezményt nyújtanak azoknak, akik ugyanott veszik igénybe a kezeléseket. A szanatóriumi beutalás rendeltetése a korai rehabilitáció vagy a krónikus betegek állapotának javítása. A társadalom- biztosítás a rehabilitációs szanatóriumi kezelést időkorlátozás nélkül biztosítja. A krónikus betegségben szenvedők beutalását a szakorvos kezdeményezi - a szanatóriumi ellátás költségeit 28 napig a társadalombiztosítás fedezi; ezen túlmenően azonban a díjat a betegnek kell fizetnie. A beutaló alapján maga a szanatórium hívja be a pácienseket. Fontos, hogy az érintettek vigyék magukkal az orvosi leleteket, röntgenfelvételeket, hogy az előzmények ismerete alapján a legmegfelelőbb gyógymódot alkalmazhassák. Aki a megadott időpontban nem tudja a beutalót igénybe venni, feltétlenül értesítse a szanatóriumot - egyidejűleg választ kap arra, hogy fogadja- e más időpontban az intézmény vagy új beutalót kér. Általában van lehetőség kiemelt komfort-fokozatú, például egyágyas szobában való elhelyezésre, ezért azonban részleges térítési díjat kell fizetni. Ferenczy Europress FEB-FOTÓ Rázós kerékpározás Szekszárdon Az Öböl-háború utóhatásai Kerékpározni, mint köztudott, egészséges és olcsó, meg kömyzetkímélő. Ezért aztán nem véletlen, hogy a nálunk valamivel is fejlettebb nyugati országokban előszeretettel használják a kétkerekű járgányt az átlagpolgárok és a hatalom csúcsán lévők egyaránt. A tömegtájékoztatás jóvoltából tudjuk, hogy a holland királynő és a dán környezetvédelmi miniszter így közlekedik. De vajon, ki kerékpározik nálunk? Hogy Pesten egyik miniszter sem, az szinte biztos. Ugyan melyikük vállalná a zsúfolt belvárosi utakon, az autók tumultusában, a szénmonoxid- tól és ólomtól nehéz levegőben az életveszélyes mutatványt az ész nélkül dudáló és mutogató gépkocsivezetők között? Nem kell nagy jóstehetség hozzá, hogy kijelentsük, egyikük sem. Ez a helyzet a rég nem kék Duna partján fekvő székesfővárosunkban. És hogy mi van egy olyan kis megyeszékhelyen, mint amilyen Szekszárd? Nos, itt sem jobb a helyzet. Amíg egyes alföldi helységekben külön közlekedési lámpa irányítja a kerekeseket és olyan településeken, mint Tolna vagy Simon- tomya széles utak vezetnek a szélükön külön biciklisávval, addig Tolna megye székhelyén más a helyzet. Itt, a központi pályázatok jóvoltából és a városi szakemberek odafigyelésének köszönhetően külön kerékpárút épült a város déli szélétől. Igaz, ez a bicikliút egyben a mintalakótelepen és a Szőlőhegyen lakók járdája is, mert hogy az állami büdzséből a gyalogosok biztonságát szolgáló járdára nem futotta, csak kerékpárúira. Talán ezért is fordulhatott elő az a fura helyzet, hogy a szekszárdi bicikliút inkább hasonlít egy járdára, mintsem a kerekezők közlekedését segítő útra. Nem túlzás ez a kijelentés, főleg annak nem, aki tényleg megpróbálkozik azzal, hogy gépkocsi helyett biciklivel közelítse meg a városközpontot. A helyzet jelenleg az, hogy az 5-ös számú Általános Iskolától kezdődően nyelvharapó és kerekeket tönkretevő „ugratok” sorakoznak. Ugyanis a kerékpárutat keresztező valamennyi járdánál, bekötőútnál tíz-tizen- két centis eltérések vannak a járdaszegélyeknek köszönhetően. Nem tudom, mit gondolhatott az építtető, a KPM. Egyébként ők valószínűleg nem kerékpárral, hanem autóval közlekednek. F.K.É Egészségre káros harci gázokat alkalmaztak az irakiak az Öbölháború során, adták tudtul a hírügynökségek. Dr. Témák Gábor főorvos, mint megfigyelő, annak idején a helyszínen járt. — Mi az Ön véleménye erről - kérdeztük a szekszárdi kórház főorvosától. — A sivatagi háború során keletkezett katonai adatok egy részét, melyek titkosak voltak, most hozták nyilvánosságra, ennek alapján számolt be a sajtó arról, hogy az ott harcolt alakulatok hazatért tagjai közül néhányan különböző panaszokról számoltak be. Mintegy hatszáz embert kérdeztek meg, hogy milyen tünetek jöttek ki rajtuk otthon, ennek alapján vélelmezik, hogy valamilyen kémiai hatás érhette őket az Öböl-háború során. — Gondolom, szakemberek kivizsgálták a panaszokat. — Alaposan megvizsgálva a panaszkodó embereket és hozzátartozóikat, semmi konkrét dolgot nem találtak a szakemberek. Ellenérvként hozzák fel azt is, hogy ezek a hazatért katonák nagyon gyakran adtak vért és azoknál sem történt semmi, akik ilyen vérkészítményből kaptak. így nincs szó arról, hogy itt bármilyen ágenst kell keresni, semmit kimutatni nem tudtak, csak az élménybeszámolók alalpján tételezik fel. — Mik ezek a tünetek? — Légzési és bélrendszeri problémák, idegrendszeri panaszok, gyengeségek. Ezenkívül felmerült néhány esetben olyan ártalom is, ami a feleségre, gyerekekre átvihető, bár ez utóbbit nem sikerült megerősíteni. Mindezek alapján sokan úgy vélik, hogy feltehetően érte ezeket az embereket valamilyen kémiai hatás. — Mi lehetett ez a kémiai hatás? — Ez, amit nem nem tudnak bizonyítani. Annál is inkább nem, mert azok a riasztó berendezések, amelyeket azért szereltek fel, hogy a kémiai támadásokat jelezzék, gyakran jeleztek, akkor is ha nem volt ilyen támadás. A riasztók egyszerűen bekacsoltak a rakéták, járművek füstjétől és a szúnyogok ellen használt szerektől is. Megjelentek olyan közlemények, hogy a harcoló alakulatok beszámoltak arról és a szatelit feltételek is azt mutatták, hogy az iraki állásokra ledobott bombák füstjét a katonák felé sodorta a szél, talán ennek belégzése okozhatta a tüneteket. /. kováts
