Tolnai Népújság, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1994-12-10 / 291. szám
12 KÉPÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1994. december 10., szombat „Nagyon szuper volt; különösen a Kontroll első fél éve, mielőtt színpadra léptünk" Ahol a kategóriák megolvadnak Hajnóczy Csaba, miközben áj dolgokon töri már a fejét Hajnóczy Csabának megadatott hogy nagy idők aktív részese lehetett. Bárdos Deák Ági osztálytársa volt, az iskolai zenekarból alakult ki tulajdonképpen az a Konroll Csoport, amely ma már legendaként „üzemel". Később megalakította a Kampec Dolores-t, ezt az egészen egyedi hangú csapatot. Két esztendeje már a Bahia Kiadó művészeti vezetőjeként is tevékenykedik. Ez a kiadó az általa értékesnek, fontosnak tartott produkciókat igyekszik nyilvánossá tenni. Ahogy írják is magukról: „Zenei arculatunk nagyjából ott kezdődik, ahol a rock, a jazz, a népzene, a kortárs zene sziklaszilárd kategóriái ■megolvadnak és egymásba csúsznak - talán ezt szokták alternatív zenének hívni". Két év alatt mintegy harminc kazettát, CD-t jelentettek meg, önálló terjesztési rendszerük van, fesztiválokat szerveznek. Szóval volt miről beszélgetnünk. — Időről időre lehet olvasni írásokat a magyar underground hőskoráról, melynek te is részese lehettél. Hogyan emlékszel vissza azokra az éveidre? — Most már sehogy. Nem foglalkoztat, ami akkor történt. Nagyon szuper volt, különösen a Kontroll első fél éve, mielőtt színpadra léptünk volna. Az életem legjobb időszakai közé tartozott. Ezzel együtt tényleg nem foglalkozom már vele. Van egy írásom, ami legalább tíz évvel ezelőtt született, akkor, amikor még mindenre emlékeztem, ahol abszolút részleteséggel leírtam a Kontroll Csoport történetét. Ez azért is jó, mert most már annyiszor kérdeznek, hogy nem arra emlékszem, hogy mi volt, hanem, hogy mit szoktam válaszolni. — Ha jók az információim, a Zeneakadémián folytattál tanulmányokat. — A zenetudományi tanszakra jártam az akadémián, el is végeztem. — Az általános volt, hogy az ott végzettek az alternatív zenekiadás területén is működtek? — Nem, én ott egy kakukktojásnak számítottam. — A Bahia kiadó, melynek művészeti vezetője vagy, milyen céllal és hogyan jött létre? — Először azért kellett kiadó, mert a Kampec Dolores-szel egész egyszerűen nem tudtuk megjelentetni a felvételeinket. A Levitációt egy londoni kiadó segítségével, de végül is partizán akció-szerűen adtuk ki és próbáltuk terjeszteni, ami egy baromi küzdelmes munka volt. A Ba- hia-cég jelentette meg a Kontroll nosztalgiakoncertjét és néhány más kazettát. Ezután kezdtünk el beszélgetni arról, hogy mi lenne, ha ez rendszeresen működne. Kiderült, hogy ók is erre gondoltak, csak nincs emberük, aki csinálja. Mi meg pont ezt a részét tudtuk vállalni, mivel pénzzel nem rendelkeztünk. — Mi alapján döntitek el, hogy melyik zenekar kazettáit adja ki a Bahia? — Nincs szabályrendszer. Vannak a régi archív felvételek - Kontroll, URH, Balaton -, ezeknek az embereknek a most működő zenekarai automatikusan belekerültek a képbe. Az Ági és a fiúktól a Batu Carmenig. Végül is ez az én generációm. Közben természetesen próbálkozunk másokkal is. Legfrissebb példa a Kino- puskin, akiknek most jelent meg az új anyaguk, kazettán és CD-n is. — Képes egy ilyen kiadó nyereséget termelni? — Nemigen. A működésünk olyan, hogy a profit tulajdonképpen a költségeinket fedezi. De ez így rendjén is van, mert nem is arra volt kitalálva ez a cég, hogy extraprofitot termeljen. Kazettáknál 4-500, CD-nél 2-300-nál van a nullszaldó. Mivel nem olyan könnyű eladni ezeket, eltelik némi idő, mire a nullszaldók bejönnek. — Melyek lesznek a közeljövő új kiadványai? — Megjelent már az Európa Kiadó-koncert és a Kinopuskin. A Balatonnak is lesz egu új anyaga, Balaton 2 címmel. A Batu Carmen is megjelenik karácsony előtt, a Peter Ogi szintúgy, és ezzel az idei év számunkra le is zárult. A jövő év elejére várható az Uzgin Üver, majd Kamondy Áginak a Dalok Közép-Nirvániá- ból című hanganyaga. — Igaz az a hír, hogy a mostani Kampec Dolores műsor már csak néhány koncertet fog megérni? — Igen. Megpróbálunk csinálni egy új lemezt, egy új koncertprogramot. Valóban nem akarunk egy darabig koncertezni, ez a műsor egy kicsit kifáradt. Nem is elsősorban arról van szó, hogy unom, hanem inkább új dolgok foglalkoztatnak, abból szeretnék valamit csinálni. — Ha nem zenéléssel és kiadással foglalkozol, akkor mit csinálsz? — Van két gyerekem, egy négy és fél éves és egy 10 hónapos. KRZ Fotó: Degré Gábor ZUG-tárlat Csikai Márta Egy grafikus emlékére. /A kisplasztika Sz. Juhos László Forma 2 művésztelepén készült./ A grafikus csak ül lebegő síkok, lapok, rajzlapok között, koptatja ezüstvesszőjét, nyomot hagyva a síkokon, a lapokon, a rajzlapokon, s lelke lassan átvándorol a síkokra, a lapokra, a rajzlapokra. -BP. Fotó: -gottvaldDramatizálok és idiotizálók Andrej Kagagyejewel, a szentpétervári Nyeformalnaja Organizacija Malagyozsi zenekar tagjával (vezetőjük nincs - azt állítják) még a szekszárdi ZUG-beli koncertjük előtt beszélgettünk. Arról például, mi késztetett a '87-es Szovjetunióban egy társaságot arra, hogy zenekarrá alakuljon. — Eleinte inkább az önmegvalósítás volt a célunk. Más-más munkahelyen dolgoztunk és a szabadidőnkben néha zenélget- tünk. Később teljesen véletlenül kerültünk a színpadra. Aztán jöttek a koncertek, fellépések, amelyek során valahogy orientálódtunk e műfaj felé. Egyébként meggyőződésem, ha nem zenélnénk, akkor is kifejeznénk magunkat valamilyen művészeti ágban. Ez egy belső állapot. — Hét éve, '87-ben alakultatok. Abban az időben milyen zenéket lehetett hallani Leningrádban? — Akkoriban kezdett nagyobb teret kapni az underground irányzat, rock-klubok és hasonló helyek nyíltak. Ami addig el volt nyomva, be volt tiltva, hirtelen szabadságot és széles nyilvánosságot kapott. Hirtelen megszaporodtak a különféle stílusú zenekarok. — A zenétekben a politika milyen szerepet játszott, játszik? 1 — Mindig is apolitikusak voltunk. Eegalábbis erre törekedtünk. Igyekeztünk dramatizálni az élet idiotizmusát és idiotizálni az élet dramatizmusát. Ezen ma már túlléptünk és most már nehéz lenne meghatározni a stílusunkat. Ezt inkább hagyjuk a kritikusokra, a hallgatókra. — Milyen irányzatok hatottak rátok? — Ránk? Fene tudja. Kihasználjuk azt, amit a világkultúra eddig elért. — Melyek a kedvenc zenekaraid? — Amióta együtt vagyunk, nincs kedvenc együttesem. A különlegességek - függetlenül stílustól - mindig érdekeltek. Feltéve, ha van valami céljuk. Lehet bármilyen művészeti területen. — Milyen helyet foglaltok el az orosz rockzenében? — Saját, különálló helyet. Sokan nem kedvelnek minket. Vagy elfogadnak, vagy nem. Ez a határ annyira éles, mint a fekete és a fehér közötti. — A lemezeitekkel mit akartok elérni? — Azt akarjuk, hogy a világnak jobb legyen, tehát kevesebb legyen a hülyékből. — Ez a zenével is sikerülhet? — A fene tudja. De kit érdekel?! Mi már csak ilyenek vagyunk. Nekünk már másképp nem megy. — Hogyan jutottatok el Magyarországra? — Három évvel ezelőtt együtt léptünk fel a Kampec Dolores-szel Prágában, ahol összehaverkodtunk. Később szentpétervári filmezésük alkalmával is találkoztunk velük. Tulajdonképpen nekik köszönhetjük ezt a kis turnét, a Bahiának meg a Magyarországon most kiadott kazettánkat. KRZ Fotó: Ótós Réka Köszönet Kikin Lacinak a tolmácsolásért. Egy kis szentpétervári rock & roll-feeling Wave-remix Chili, New Model, Kiadó Kicsit flúgosnak tartottam mindig azokat, akik egy-egy új, vagy kiadatlan, esetleg más formában megjelent szám kedvéért képesek befizetni egy egész válogatáslemezre a kedvenc előadóktól. Aztán nagy csalódás volt, amikor olyan, általam hitelesnek tartott művészek is éltek ezzel az olcsó fogással, akikről ezt nem tételeztem volna fel. Talán maradi vagyok, de én úgy gondolom, hogy egy dal csak egyféleképpen szólhat, az az „eredeti", mint ahogy mondjuk Ady Endre sem írt „demo", vagy „remix" verziókat. Mostanában azonban valahogy mégis rákaptam erre a dologra, kíváncsian lesem a „B-olda- lakat", hátha valami érdekes ötlet, vagy merész próbálkozás hallható, amelyhez a producer már nem merte a nevét adni az albumon. Nagy örömömre szolgált hát, amikor két hőn szeretett zenekarom is összefoglalta egy-egy lemezen a maradékokat. A Red Hot Chili Peppers már nem először rukkol elő ilyennel, hiszen nemrég látott napvilágot „Live Rare and Remix Box" című három maxi CD-t tartalmazó albumuk, melyen a címben ígértekhez híven koncertfelvételek, ritkaságok, és újrakevert felvételek találhatók. Kiadójuk ezenkívül egy „sima", „mezei" válogatáslemezzel is próbálja együtt-tartani a zenekar rajongóinak népes táborát, hiszen a nagysikerű 1991-es Blood, Sugar, Sex Magic óta nincs új anyag, hiszen nincs új gitáros, a turné közben kivált John Frusciante helyére talán most találtak megfelelőt az ex Jane's Addiction tag, David Navarro személyében. A történethez persze az is hozzátartozik, hogy a „Chili" az igazi nagy áttörést ezzel az előbb említett lemezzel érte el, korábban egy jóval szűkebb réteg tudott róluk. A mostani egyben a bemutatkozó albumuk az új kiadónál, amelynek egyszeriben az ölébe hullt egy megasztár banda, ellentétben korábbi kiadójukkal, amely hiába reménykedett bennük. Anthony Kiedis, az énekes nyilatkozta valahol, hogy ők már előbb is csináltak volna hasonló zenét, de valaki folyton beleokoskodott, és elszúrta. Na sebaj, a gyümölcs végül beérett, és ennek édes levét szürcsölheti az előző kiadó is, hiszen a korábbi öt lemez iránt is feltámadt (The Red Hot Chili Peppers, Freaky Styley, The Up- liftmofo Party Plan, Mother’s Milk, valamint The Abbey Road E.P.) az érdeklődés, ezen kívül pedig a náluk hagyott maradékokból újabb nektárokat csepegtethetnek. Néhány remek-remix, pár kolosszális - koncertfelvétel, derék-demók, és kiadatlan - körömpróbálgatások, „tekints a kulisszák mögé" jeligére. Ez a sommázata az Out in L.A. című Red Hot Chili albumnak. Futhatna e mottó alatt a New Model Army lemeze is, amint ezt már a címben is deklarálják: B-Sides and Abandoned Tracks (B-oldalak és elhagyott felvételek). A történet itt is hasonló, azzal a csekély különbséggel, hogy ez a zenekar nem lett igazi nagyágyúvá az évek során, csak biztosan hozta albumról-albumra a megszokott színvonalat. Aztán valami oknál fogva új kiadót kerestek, és a régi jónak látta a „szu- venírokat" megjelentetni, kiegészítve néhány olyan újabb keletű dallal, melyeknek jogát már az új kiadótól kellett megvásárolni. Igazán remek csemegék hallgatók itt is, bár néhány esetben érthető, hogy ezek a nóták lemaradtak az albumaikról. (Vengence /CD-verzió: The Independence Story fi No Rest for the Wicked, Ghost os Cain, Thunder and Concolation, Impurity, The Love of Hopeless Cases.) Ha már olyan sok szó esett a különféle kiadókról, hadd szóljak meleg szeretettel kedvenc kiadóm, az Európa Kiadó dupla koncertalbumáról, amely - a fentiekhez hasonlóan - nemigen tartalmaz új dalokat, ám a „régieket" nagyon „rendbe téve" küldi hallójárataink zegzugos terepére. Szóval lehet örülni és lehet szeretni ezeket az „újrafelhasznált" dolgokat, kicsit csillapíthatják az új iránti várakozás szóróját. „pápai" Fotó: Degré Gábor Menyhárt Jenő (Európa Kiadó)
