Tolnai Népújság, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-26 / 279. szám

12 WÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1994. november 26., szombat Wave Amikor 1981-ben, Bradfordban lan Astbury megalapította Southern Death Cult nevű zene­karát, talán maga sem hitte, hogy kultuszt csi­nál. Első lemezük az akkori idők punk/new wave és a gótik-vonal stílusjegyeit viselte. Ké­sőbb lefaragták a Southern, majd a Death jelzőt és a „Déli halál-kultuszból" így lett egyszerűen The Cult, „A kultusz". Ez a „kultusz" azóta is elsősorban őt, az éne­kest, és Billy Duffy-t, a gitárost övezi. 1984-ben jelent meg első, Dreamtime című albumuk óta szinte megszámlálhatatlan dobos és basszusgi­táros fordult meg a zenekarban, a „két dudás" még-még megfér, de mellettük másnak már nemigen lehet saját véleménye. Jamie Stewart basszista kisebb-nagyobb megszakításokkal ki­tartott mellettük, de - megszámoltam - rajta kívül még négyen bőgőztek, és nem kevesebb mint nyolc dobos nyűtte a bőröket. 1985-ös Love című lemezük volt az igazi áttörés, mely a korábbi lemez erényeit megőrizve, de sokkal keményebb rock-os hangzásával és Duffy gi­tárjátékának előtérbe kerülésével vált sike­ressé. A brit Top 20-re is felkerült a She Sells Sanctuary és Rain című dalokat tartalmazó kis­lemezük. Következő albumuk 1987-ben Electric címmel jelent meg, ez vaskosan magán viseli Rick Rubin producer keze nyomát, a he- avy-rockból áradó energiát, a Led Zeppelin, az AC/DC és a Bad Company által fémjelzett hamisítatlan rock 'n roll stílusjegyeit. E lemez már az Atlanti-óceán mindkét partján sikeres lett, negyedik a brit nagylemezüstán, és negy­venben van az Egyesült Államokban is. Két évvel később Sonic Temple címmel megjelenő anyaguk már harmadik helyre tornázza fel magát a szigetországban és tizedik lesz az USÁ-ban. Ez az album ötvözi a Love szenve­dély-teli légkörét, az Electric zabolálatlan energiáival. Sokak számára máig ez a legjobb Cult lemez, pedig az 1991-es Ceremony árnyalt, kiforrott dalaiban éppúgy benne feszül mindaz, amitől egy igazi rockra nyitott fül „leá­jul". Gyönyörű a borító is, melyen egy hagyo­mányok szerint kifestett indián kisfiú néz ve­lünk farkasszemet, vagyis nem csak velünk, hanem Astburyékkal is, akiknek sokmilliós kártérítést kell fizetniük a fotó engedély nél­küli felhasználása miatt. Ennek veszélye meg­lehetősen csekély az új, egyszerűen csak The Cw/f-nak keresztelt új lemez esetében. Erről ugyanis egy négyszarvú kos tekint reánk, minden hátsó szándék nélkül. A zenei anyagot máris sok bírálat érte, amint ez minden Cult lemez megjelenésekor lenni szokott, hiszen eddig valamennyi más volt mint az előző és a többi, ez pedig erősen megosztja és próbára te­szi a hallgatóságot. Jellegzetes Cult lemez szü­letett most is, annak ellenére, hogy merőben új elemek, hangzások jelennek meg, és az újon­nan igazolt ex-Mission basszusgitáros is na­gyon jól illeszkedik a képbe. Szóval rendben van a dolog. A névválasztás helyes volt. „pápai" Apróhírek MA este 22 órától a Wel­lington és a Scandal zeneka­rok adnak koncertet a szek­szárdi Graffiti Klubban. Előtte, 21 órától, Rock-party (DJ: Zömi) elnevezéssel új so­rozat kezdődik: ez arról lesz felismerhető, hogy a legkülön­félébb zenékre lehet majd nyomulni. SZINTÉN ma lép fel Dom­bóváron, a művelődési ház­ban a Blues Factory, a ZUG-ban az Electric Soul, a Pink Paksban a Sexepil. MEGJELENT a Kinopuskin új kazettája, Cinema Vendetta címmel. Áz anyagot a Bahia adta ki. A szekszárdi lemez- bemutatóra december 3-án, azáz jövő szombaton sor a Graffiti Klubban. DECEMBER 2-án, pénteken Pink Panthers-Toxic közös koncert a ZUG-ban, december 9-én Auróra a Graffiti Klub­ban, december 13-án Demj én Ferenc a szekszárdi sportcsar­nokban, 15-én pedig ugyanitt Akela. írott képek L. I. Brezsnyev: A Kis Föld Igyekszem tárgyilagosan szemlélni ezt a dolgozatot, akkor is, ha csábít a karikírozás lehetősége. A XX. század végének történései bebi­zonyították, hogy az emberek többsége nem rajong annyira az eszmé­ért, mint azt a XX. század közepén a lelkes zászlóvivők hitték és hir­dették. De Leonyid Iljics Brezsnyev, amikor a hetvenes években pa­pírra vetette emlékeit a Nagy Honvédő Háború egyik ütközetéről, a Kis Földön vívott csatáról, még abban a hitben élt, hogy jó felé masí- roztatja a keleti blokkot. S a jó mag elszórását már 1943-ban meg­kezdte, a lövészárkokban, a Fekete-tenger egy csöppnyi földnyelvén, ahol 250 napos, elkeseredett, véres harcban szorították vissza a hitle­ristákat. Mérhetetlen nagy szükség volt akkor politikai tisztekre - ezt próbálja bizonygatni a maga álszerény stílusában Brezsnyev. Kezembe került a Szovjet Irodalom című folyóirat egyik 1978-as száma. Meglepődve fedeztem fel a szerzők között - illetve fölött - ót. Harmincoldalas leírásának legnagyobb hibája az, hogy nem izgalmas. Pedig éles fronteseményekről szól. Beszámoló, felkérésre: „Hol mesz- szebb, hol közelebb hulltak a bombák, hatalmas víztömeget dobva a magasba, a víz pedig a fényszórók és a különböző színű nyomjelző lö­vedékek fényétől a szivárvány minden színében ragyogott. Bármely pillanatban várhattuk a becsapódást, mégis váratlanul ért... Sok em­bert, akár engemet, kilökött a robbanás, mások a vízbe ugrottak. Gyermekkorom óta jól úszom, elvégre a Dnyepernél nőttem fel, így hát biztosan tartottam magam a vízen . . . Szokolov révkalauz is odaú­szott. A kikötéshez használt rúdba kapaszkodva segítettünk a fedél­zetre mászni azoknak, akik a vállukon lévő lőszer súlya miatt nehezen tartották magukat... Azt hiszem, egyikük sem dobta el a fegyverét." De ne kutassuk a mű irodalmi zamatait, maradjunk csak a tartalom taglalásánál. A szerző nem győzi hangsúlyozni a politikai agitáció fontosságát, a káderek példamutatását. Az iromány kétharmada erről szól: sztárok nyüzsögtek a harctéren, lelkierót öntve a legénységbe, mely amúgy sem volt gyámoltalan. Sót, hősökből állt: „A történelem nem kevés egyéni hőstettet ismer, de csak a mi nagy országunkban, csak a mi nagy pártunk vezetésével a szovjet emberek mutatták meg, hogy tömeges hősiességre képesek", „Külön választottuk ki a desszan- tegységekhez az embereket, 60-70 százalékuk kommunistákból és kom- szomolistákból állt", „Folytak a harcok, s egy pillanatra sem szünetelt a pártpolitikai munka a csapatoknál." Olvasás közben a legdöbbenetesebb felfedezést számomra az jelen­tette, hogy mennyire hangsúlyozza Brezsnyev a tömegekkel - munká­sokkal, parasztokkal, katonákkal - való kapcsolattartás, érintkezés fon­tosságát, s ugyanakkor mennyire nem élt közöttük, még a fronton sem. Kimondhatatlanul hiányzik e visszaemlékezésből a személyesség, a ha­rag, a bánat, a pajtáskodás, hiányoznak az őszinte indulatok. Olyan sztorik részesei lehetünk, hogy belép valahova, ahol viccet mesélnek a katonák, s akkor, némi noszogatásra, pironkodva neki, a politikai fő­tisztnek is elmondják a sutkát, és ő is jót nevet, stb. Végül megemlítem, hogy találtam A Kis Földben néhány igen bölcs mondatot. Gonoszkodhatnék, hogy lehet, hogy nem ó ötölte ki őket, meg hogy csak a szövegkörnyezetből kiemelve értékesek, de tény és való, hogy „oda vannak nyomtatva". Például: „Csakis így lehetett visszaadni a békét a világnak.", „Visszatér majd az ember minden öröme, az élet megy tovább, csak meg kell tudni védeni ezt az életet.", „Bonyolult dolog a háborúban a szánalom.", „A fronton nagyon gyor­san megismerszik az ember, ott mindjárt látszik, ki mit ér." Egy férfi, aki megjárta a második világháború poklát. Harcolt, aztán karriert csinált. Pályáját kazánfűtőként kezdte. Mélyről indult, s ma­gasra jutott. A szovjet birodalom elsőszámú vezére lett. Ha kevesebbre vitte volna, talán többre vitte volna ... Wessely „A Piroska és a farkas egy rémtörténet” Beszélgetés Szőke Andrással és Pálos Györggyel, a Közgáz Vizuális Brigád két tagjával A két „filmcsináló", en­gedve a hosszas unszolásnak, nemrégiben elfogadta a szekszárdi ZUG-filmklub meghívását. Filmvetítéssel egybekötött közönség-talál­kozójuk - a filmklub első ilyen jellegű programjaként - megérdemelt sikert aratott. A szünetben rá lehetett venni őket arra is, hogy diktafon előtt beszéljenek. A felvett rövid anyagnak - így utólag nézve - leginkább a hangu­lata sokatmondó. — A Piroska és a farkas című filmben a vadász azt mondja az elején: film készü­lődik, film készülődik! Ho­gyan is készülődött ez a film? P.GY.: — Ez a film tulajdon­képpen egy karácsonyi ajándék­nak készült a nagyszülőknek. Vé­gül is az emberek szoktak a szü­lőknek mindenféléket csinálni. Én is arra gondoltam, hogy van egy kamerám, vannak gyerekek, akik szeretik ezt a történetet, mi lenne, ha megcsinálnánk filmnek? Ami engem külön érdekelt, hogy - mint általában az ismert mesék - ez egy rémtörténet. A Piroska és a farkas az európai kultúrának egy alapmeséje, amely valamikor néphagyomány útján terjedt, az­tán később tudós emberek - Grimm testvérek - mesévé öntöt­tek. Ezek évszázadok alatt kikín­lódott motívumok, melyeknek hi­hetetlenül erős szimbolikus és nem szimbolikus tartalmuk van. — András, mesélj nekünk valamit a Sárkány utcáról, hi­szen az is egy mese. Sz.A.: — Ott élek, van egy kis 28 négyzetméteres lakásom, ami­ben van egy szoba, egy előszoba meg egy WC. Mit kéne még me­sélni róla? — Magányosnak mondod magad, ugyanakkor a filmjeid inkább vidámnak tűnnek. Sz.A.: — Nem én vagyok vi­dám, hanem az emberek, amikor nézik a filmeket. — Úgy érzed, a filmjeid tele vannak gonddal? Sz.A.: — Leginkább azért, mert jó nehéz megcsinálni őket. — Vannak problémáid az élettel? Sz.A.: — Miért, neked nincs bajod az élettel? — Amatőr és profi. Szerin­tetek élesen elválasztódik a kettő egymástól? P.Gy.: — Ez egy virágnyelv, aminek teljesen más a valódi je­lentése. Nem az, amire sokan gondolnak, hogy műkedvelő, ott­hon munka után filmet készítő. Ennek valójában az a tartalma, hogy kire mennyi pénzt érdemes áldozni. Ha ezt mondják valakire, hogy amatőr hevülettel készít filmeket, az azt jelenti, hogy neki elég negyed annyi pénz is. Ma, '94-ben ennek a szónak nincs más tartalma. — Min dolgoztok most? P.Gy.: — A múlt héten csi­náltunk egy közös filmet, én vol­tam az operatőr, András a ren­dező. Pillanatnyilag kisebb filme­ken dolgozunk, de most nem együtt. — András, té még feste- getsz? Sz.A.:— Szobát vagy képet? — Képet. Sz.A.: — Igen, most festege- tek. P.Gy.: — En láttam, hogy egy ajtót festett nem olyan régen ... Sz.A.: — Lehet, hogy most lesz egy kiállításom. — Az előbb a tévényilatko­zatod során egy kicsit inge­rültnek tűntél. Amikor úgy kezdte a riporter, hogy azt ol­vasta rólad ... Sz.A.: — Hát, ez az! Amíg csak újságból tudnak emberek ar­ról, hogy bizonyos magyar filmek léteznek, addig igazából nincs mit beszélni róla, mert a filmet nézni kell és nem olvasni. Azt persze nem várhatod el az embe­rektől, hogy fanatikusak legye­nek, mert már nem a hetvenes években élünk. Ez az egész dolog azért nem működik, mert nem tud terjedni, és ezt kettő vagy há­rom ember nem tudja megváltoz­tatni. Ahhoz az alapszituációt kellene megváltoztatni, ez a lé­nyeg­Viszont ebben az egészben, hogy egy ilyen filmes találkozót megszerveztetek, az a fantaszti­kus, hogy itt legalább harminc ember összegyűlt. Én azt mond­tam a Gyurinak, hogy nagyon messziről jöttünk, nagyon fárad­tak vagyunk, de ez egy nagyon nagy dolog, hogy a nézők még mindig itt ülnek, pedig már tíz perce beszélgetünk itt, és nem ve­lük foglalkozunk. És ebben ez a fontos. Beszélgessünk inkább ve­lük. Dicső Zsolt Jankovics Zoltán Fotó: Degré Gábor Szőke áll, Pálos ül, Pálos kutyája megy Mottó: „Megtévedt pap va­gyok/ szexújságot nézek/ ingerel­nek és lázba hoznak/ a különféle képek" Egykoron ilyen klassz szö­vegekkel bombázta rajongóit a szekszárdi Pink Panthers punkzenekar. A dicső múltat valamikor '86-tól számíthat­juk, ekkor állt össze a K&K csapat, amely hamarosan át­ment Pink Panthers-be. Az alapító tagok olyan közismert figurák voltak, mint Fera (Bre- zovszky Ferenc), Gerzson (Ge­rendái Attila), Cimbi (Németh Zsolt) és Varjú (Iklódi Gábor). A fennállás két esztendeje alatt túlélt néhány tagcserét is a zenekar, így kerülhetett a képbe például Fenyvesi Fütyi és Lehmann Zoltán. A csapat rendszeres vendége volt a szépemlékű budapesti Mutter Klubnak, ahol megérhettek néhány emlékezetes pillana­tot. Felléptek az éppen induló Fekete Lyukban is, a Total '88 fesztiválon, amely egyben a búcsúkoncertet jelentette az együttes számára. Azóta eltelt hat év, az ala­pító tagok közül hárman ab­bahagyták a zenélést, egyedül Gerzson folytatta, a Prosec- tura dobosaként. A közel­múltban távozott a zenekar­ból, majd egy kis idő elteltével úgy döntött, megpróbálja újjá­szervezni a Pink Panthers-t. Mivel a régiekre ez ügyben már nem számíthatott (nősü­lés, munka stb.), új társak után nézett. Jelen pillanatban Fe­kete Krisztiánnal, Kovács Krisztiánnal és Kovács Patrik- kal próbálnak közösen, ké­szülnek a november 30-i be­mutatkozó bulira, amelyre a szekszárdi sportcsarnokban, egy drogellenes fesztivál kere­tében kerül sor. Ezt követően december 2-án a ZUG-ban lépnek fel, a Toxic zenekarral. KRZ Fotó: Degré Gábor A DECEMBERI SZÁM TARTALMÁBÓL: AURÓRA: „Teljesen felszívódott a punkmezóny és nincs igazán je­lentős utánpótlás. De ha ez a dolog most tényleg beindul, akkor egy év alatt legalább 15 zenekar fog alakulni. Itthon mindig kicsit lassabban indulnak be a dolgok. Németországban tengernyi fiatal punkcsapat van. Ott a rádiók, fanzine-k, újságok állandóan nyomják a zenét, nem olyan tabu a punk, mint itthon." RAGE AGÁINST THE MACHINE: „Úgy érzem, hogy mi a kriti­kus gondolkodást támogatjuk. Legalább legyen szó a hatalommal szembeni ellenállásról! Ha az ember már odáig eljut, hogy felteszi ma­gának a „miért?" kérdést, könnyen előfordulhat, hogy egészen más végkövetkeztetésre jut, mint amit tálcán elé tesznek a különböző kor­mányok és menő üzletemberek." ACTION: „Akadt egy-két részeg arc, aki nem értette miért váltot­tunk. Nekik elmagyaráztuk. Ott fekszenek most lenn a földön! Ha-ha! Nagyon szeretjük a régi dalokat is, csak annyira megkomolyodtunk. Mondjuk ez nem is a legmegfelelőbb szó, mert lóf....t komolyodtunk meg!” OZZY OSBOURNE: „Teljesen komolyan átálltam az egészséges életmódra. Vegetáriánus lettem, úgyhogy abba lehet majd hagyni a kib....ott denevérek színpadra hajigálását! Ha-ha! Barna rizst eszem, nyers zöldségeket, diót, meg egyä) hasonló szarságokat. Mindennap súlyzózom és minden áldott nap legalább 30 kilométert futok egy szo­baifutógépen. A hét minden napján! És mindennap 500 felülést csiná­lok." BON JOVI: „A Cross Road valaminek a végét jelenti és ugyanakkor valami másnak a kezdetét. Egyben azt is jelzi, hogy még mindig itt va­gyunk! En eredetileg azt a címet akartam adni a lemeznek, hogy „Elvis halott, de mi nem!", de aztán jött a Keresztút ötlet... De azért az El- vis-es címet nem felejtettem el, abból egyszer még nóta lesz!" A szekszárdi Videovilág no­vember havi listája: 1. Jurassic Park 2. Aladdin 3. Philadelphia 4. A pusztító 5. Tökéletes világ A Lala CD és Hifi Center no­vember havi listája: 1. EDDA: Sziklaszív 2. D.J. Bobo: There ... 3. Tátrai: Utazás ... 4. ICE MC: Ice' n green 5. Bon Jovi: Cross Road

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents