Tolnai Népújság, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)
1994-11-26 / 279. szám
1994. november 26., szombat HÉT VÉGI MAGAZIN «ÚJSÁG 11 Konferencia Barcelonában Lombikbébi-etika Fák, csillagok, mítoszok Kis Ildikó A mesterséges megtermékenyítéssel kapcsolatos etikai kérdésekkel foglalkozó nemzetközi konferenciát tartottak október 21-25-én Barcelonában. A világ minden tájáról összegyűlt hatvan részvevő között három magyar szakember volt, köztük dr. Schultz Károly főorvos, a szekszárdi kórház gyermekosztályának vezetője. — Az újságíróhoz hasonlóan bizonyára másokban is felvetődik a kérdés, mit keres egy gyermek- gyógyász az elsősorban szülész-nőgyógyászokat foglalkoztató, lombikbébi programmal kapcsolatos konferencián? — Egy kicsit távolabbról kell kezdenem a válaszadást. Mint gyermekorvost, régóta foglalkoztatnak a szakmámmal kapcsolatos etikai kérdések, hiszen naponta szembesülünk olyan súlyos problémákkal, mint például meddig érdemes min'den áron életben tartani egy súlyosan károsodott újszülöttet, akinek a normális életvitelre semmi esélye nincs. A témával már az egyetemen is foglalkoztam, aztán 1991-ben megpályáztam és elnyertem egy amerikai ösztöndíjat, minek következtében New Yorkban tanulmányozhattam a kérdéskört. Ott találkoztam egy lengyel kollégával, akivel elhatároztuk, hazatérve kérdőíves felmérést végzünk olyan gyermekorvosok között, akik intenzív újszülöttellátást végeznek és Elmosódott fénykép köszönt ránk a Magyar politikai lexikon 1929-es kiadásának 612. oldalán: az ószhajú és bölcsességet sugárzó portréja, akiről az adatok (Garabos községet mondják szülőhelyének) nem is sejtetik, hogy megyénk fiáról, Grábóc szülöttéről van szó. Aligha véletlen, hogy a híres-neves Montenuovo herceg hatalmas erdeinek szomszédságában 140 éve, 1854. november 28-án született fiú örök és maradandó élménye lesz a fa, amely későbbi pályáját is döntően meghatározta. A szegedi elemi, majd a nagykikindai reáliskola után Budán fejezi be középfokú tanulmányait majd a műegyetem gépészmérnöki szakán végzett 1879-ben, hogy azután két évig a faipar gyakorlati megismerésén fáradozzon. Két évig, 1881-1883 között bejárta Ausztria, Németország, Franciaország és Belgium minden olyan helyét, ahol tárgyát behatóbban tanulmányozhatta, majd hazatérve, immár a budapesti felső ipari iskola tanáraként tanítványainak továbbadhatta. Az új időszak, amely még alig egy évtizede vetkőzte le céhes korlátáit, alapvetően új, nagyiparban és szüntelen fejlesztésben gondolkodó főket követelt s Gaul személyében kapott is magának. Ha belegondolunk, hogy csupán 1884-ben kezdődik - kínos-keservesen-az ipari iskolák felállítása, beláthatjuk, mennyire úttörő jellegű volt egy-egy ipari rajztanfolyam megszervezése, vagy mai szóval élve a technikus képzés megindítása. Ezért ír már hazakerülte után a faipar és a faipari műhelyek ügyében, később a minőségvizsgálat és az akkor még lebecsült, de ma már annál többre méltatott szigetelés érdekében. Gazdag gyakorlati tapasztalatai nyomán rendezték be honi asztalosaink műhelyeiket, tanulták meg az addig dívott spanyolozás helyett a politúrozás korszerűbb módszereit, az intarzia újabb fogásait, a funérelmez készítésének és felhasználásának titkait. Elég arra gondolnunk, hogy ez utóbbi egyedül hány fa, hány erdő életét kímélte meg, s máris hálásak lehetünk Gaul Károlynak. Tudta és vallotta, amit kortársai közül még csak kevesen ismerminnenapi munkájuk során dönteniük kell súlyosan károsodott újszülöttek kezeléséről vagy a therápia abbahagyásáról. A kérdőív ugyanazt a 13 kérdést tartalmazta, amelyet ausztrál és kanadai kutatók is használtak. Száz kérdőívre 76 teljesen kitöltött választ kaptunk, az anonimitás biztosított volt, az eredményeket összehasonlítottuk a külföldi felmérések adataival. A tanulmány elkészítése után kaptam meghívást 1992-ben Walesbe, egy kutatóintézetbe, melynek az igazgatója 1993-ban felhívott és megkérdezte, volna-e kedvem résztvenni az Európa Tanács által finanszírozott, mesterséges megtermékenyítéssel kapcsolatos kutatóprogramban, melynek keretében 12 országból érkezett résztvevők kidolgoznának egy etikai kódexet, mit szabad és mit nem tenni ezen a területen. — Önnek, mint gyermekgyógyásznak mi a feladata? — Nekem azt kell vizsgálnom, hogy milyen hatással számolhatnak a későbbiek folyamán a lombikbébik és szüleik. Barcelonában az előadásomban azt elemeztem, hogyan alakul ki az anya-gyer- mek-apa kapcsolat normál esetben és hogyan mesterséges megtermékenyítéskor. A kutatócsoportban egyébként az orvosokon kívül résztvesz- nek filozófusok, jogászok is. — Nekik mi a teendőjük? — Olyan alapvető dolgok tek föl: a fejlődéshez példaadó tudású és széles látókörű mesterekre és a gyakorlatot is tökéletesen ismerő mérnökökre, technikusokra van szükség. Ennek a remélt generációnak írta cikkeit és jelentette meg műveit. A szaklapokban nem röstellt írni a fűrészek élezéséről, vagy (már 1902-ben) az asztalosmestereknek szánt olyan gazdaságossági számításról, amely a gépek alkalmazásának ki- fizetódését vizsgálta. Negyvenévesen, 1894-ben lett a műegyetem professzora, 1907-ben nevezték ki a budapesti technológiai iparmúzeum igazgatójává s e tisztét nyugalomba vonulásáig, 1923-ig tartotta meg. Az állam elismeréséül címzetes helyettes államtitkári rangot adott neki nyugdíjazásakor. Tíz önállóan is megjelent kisebb-na- gyobb műve közül ma is alapmű A faipari technológia elemei 1888-ból, a Hazánk faipara 1902-ből, amely annak idején elnyerte az Országos Erdészeti Egyesület Deák Ferenc pályadíját, de a Pallas vagy a Révai nagylexikon e tárgyba vágó cikkeinek végén szintén az ó névjele áll. Munkáját 1885-ben született fia folytatta, akivel bizonyára atyja szerettette meg a faipar szépségeit. Amikor idősb Gaul Károly 1932. március 10-én elhunyt Budapesten, a kor egyik vezető lapja, a Magyarság is jónak látta nekrológban megemlékezni róla. Csupán legszűkebb hazája, Tolna megye, s azon belül is Grábóc feledkezik el róla - a szülőhelyhez legkevésbé sem méltó hanyagsággal. Bizonyos, hogy Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos és Deák Ferenc az ott élők számára fontos és tiszteletre méltó hazafiak, de miért ne kaphatna hozzájuk hasonló joggal utcát Gaul Károly emléke, miért ne lehetne felkutatni és megjelölni szülőházát, hiszen talán nem olyan sok a haza jeles szülöttei közül grábóci származású. Nem az ő emléke és tettei keves- bednek a hanyagságtól, hanem mi, azok, akik nem ismerik, emlékét nem becsülik. Elvégre hatása ott van ma még a régi, míves bútorokon, okos mozdulatokban és jobban végzett munkában ... Dr. Töttős Gábor várnak definiálásra, mint mi az embrió, hány hetes kortól nevezhető embernek és vannak-e jogai? Meg kell-e mondani egy lobbikbébi programban született gyermeknek, ha felnő, hogy honnan származik? Vagy például, hogy mi történjen a fel nem használt petesejtekkel. — Jutottak ebben a kérdésben előbbre? — Igen, a szakemberek úgy vélik, hogy 14 napos korig az embrió még nem nevezhető embernek, csak egy sejthalmaz, amiből még bármi lehet, például daganat is. Ezért 14 napos kor előtt etikailag megengedhető bizonyos kísérletek végzése, mint például a kóros gének kivétele. Egyébként az embriókon történő kutatások nagyon nagy vitát váltottak ki. — Nem csoda, hisz annyit hallani különböző gén-manipulációkról, kémcsőben „lombikmixelt" kis zseni embriókról. — Ezért van szükség az etikai kódex megfogalmazására, ami aztán kötelező mindenkire, hogy ne történjenek felelőtlen kísérletezések. ■ — Kaphat a jövendő szülő „megrendelésre" fiú vagy lány embriót? — Nem, ez etikailag tiltott. — Mikor és hol találkozik a csoport legközelebb? — Fél év múlva Portugáliában, Lisszabonban. Nagyon örülök, hogy részt vehetek ebben az európai programban, mert ha elkészül a kódex, az nemcsak az orvosoknak fog segítséget nyújtani, hanem a szülőknek, gyermekeknek is. F. Kováts Éva George Tábori búcsúzik George Tábori, a magyar származású drámaíró és rendező búcsúzik a zenés színháztól: a 80 éves Tábori utoljára rendez operát, Arnold Schönberg (1874-1951) Mózes és Áronját, amelynek premierje ma, szombaton lesz a lipcsei operaházban. Mint az opera vezetősége közölte, Tábori ennek az operának színpadra állítása révén a művészet segítségével kívánja felhívni a figyelmet az újjáéledő antiszemitizmusra. A Mózes és Áron a második opera, amelyet Tábori a lipcsei operában rendezett. Az 1991— 92-es évadban ő rendezte Bruno Maderna Satyricon című dalművét - emlékeztet a dpa. Schönberg befejezetlen operájában ^ Mózest Matteo de Monti, Áront pedig Hans Aschenbach énekli. A mű a lipcsei opera és a weimari német nemzeti színház koprodukciójában kerül a közönség elé. Több éves munkájának eredményét tárta a tamási közönség elé Kis Ildikó szekszárdi keramikusművész, aki új területet fedezett fel - festett porcelán szobraiban a fa mitológiájának képzőművészeti feldolgozására vállalkozott. — Hogyan alakult ki ez a jellegzetes formavilág, amely alkotásait jellemzi? - kérdeztük Kis Ildikót. — Ezt nehéz visszavezetni, a diplomamunkám elkészítése után teljesen természetesen alakult így. Egész életemben a természet, a növények, az állatok érdekeltek, és megpróbáltam ennek a világnak az ösz- szehangolását, és a formatervezését porcelánban. Régóta fákat csinálok, ezt sokan tudják rólam és most Jankóvich Marcell A fa mitológiája című könyvében nagyon szép témára találtam. Á zodiákus jelekhez hasonlóan minden hónapnak megvan a maga fája és minden fához fűződik egy, vagy több, nagyon érdekes mitológiai történet. Most ezek feldolgozását kezdtem el. — Mi az inspiráló erő önnek a mitológiában? — Ä mese. És a nagyon sok emberi történet, intrika, reakció, szeretet és a harc, amit a mitológiai istenek, félistenek vívtak egymással - mi is ugyanezt csináljuk. Nagyón régóta vonzódom a mitológiához, gyermekkoromban mese helyett görög mitológiát olvastam. Ezek is mesék tulajdonképpen, de végigkísérik az egész emberiség kultúráját. Ezek a történetek ma is hatnak, ma is érvényesek. Azt is el szeretném mondani ezzel a tárlattal, hogy kezdjük elfelejteni a fákhoz fűződő hiedelemvilágot. Most úgy gondolom, hogy ezek a fák nem élő fák, kiszáradt fák, de tovább élnek a maguk módján, ha tudnának beszélni nagyon sok mindent mondanának. — A művészetelmélet úgy tartja, hogy a metafora, a szimbólum, a mítosz töredéke. Annak, amit alkot, van valami jelképi- sége, vagy annál misztikusab- bak? — Nem misztikusak, engem egyelőre az ragad meg, amely valahol érint, az én életemre is vonatkozik. Megpróbálom majd úgy feldolgozni a témát, hogy a mai életünkben is élményt, fogódzót jelentsen, de az se baj, ha egyszerűen esztétikai élményt nyújt. — Ezek a tárgyak rendeltetésüket tekintve talán sokkal közelebb kerülhetnek a befogadóhoz - esetleg a vásárlóhoz - annál, mint amit „műtárgynak” nevezünk. Ön is így gondolja? — Igen, de ez nem határozza meg a témáimat. Ezek lehetnek kultikus tárgyak is, merthogy szent fákról van szó, egy szent dolog ábrázolása nyilván maga is kultikus tárggyá válik. Ez persze attól függetlenül díszítheti valakinek a lakását is. — A technika, az anyag lehetőség, vagy korlátot is jelent? — Korlátot nem érzek, azt hiszem, hogy dolgoztam már annyit ezzel az anyaggal. A porcelán sokkal kevésbé tűri el az én akaratomat, mert ha olyasmit csinálok vele, ami nem egyezik meg a természetével, akkor elreped, elhajlik a tűzben. De régóta ugyanezt csinálom és most már talán tudom annyira kezelni ezt az anyagot, hogy nem feleséi vissza nekem. Ezeknek a daraboknak az elkészítése nagy kísérlet volt számomra, mivel nem egy gipszformába lettek kiöntve, ahogy a porcelánt szokták csinálni, hanem apró darabokból „pikkelyekből" építettem fel őket. Egy darab egy hétig készül és nagyon élveztem ezt a munkát. — Maradt önben hiányérzet? — Nem, ehhez még rengeteg munka áll előttem.-tf- Fotó: Gottvald Magyal - Ilex Kéne egy Poldi bácsi Bonyhádon, a Perczel kertben nevelkedtem. Ott kergettem barátaimmal a labdát. Ott másztunk fára, hintáztunk halált megvető bátorsággal. Egy vakáció idején négy társasház közel egyidős gyermeklakói közül néhányan megalapították a Peró SC-t, aminek legfiatalabb tagja lehettem. Sülve, főve együtt voltunk. A fő profilunk természetesen a foci volt, de építettünk szalonnasütó helyet is, amit szülői odafigyelés mellett nem egyszer használtunk nyári estéken. Ősszel a gesztenyefákat, s a hatalmas diófát dobáltuk. Gyűjtögettünk. Igaz, cserbogár-portyáinkat kalandozó magyarokként külhonban, a Béke téren vezettük, ám a Perczel kerti garázssor mögött tenyésző - akkori - másfél méteres gazban lehetett megfogni a legtöbb szöcskét. Nagy élet volt, varárzslatos élettérrel. Az a régi „birodalom” évek hosszú során fokozatosan lepusztult, amit valószínűleg a mai kissrácok nem is érzékelnek. Mindez a legutóbbi városi közmeghallgatás miatt jutott eszembe, amin egy, a Perczel kert sorsa miatt aggódó telefonáló kérdésére is válasz hangzott el. Ebből kiderült, hogy azért szemetes a park, mert a nem megfelelő állampolgári mentalitású emberek teleszemetelik. A válasz szerint az illetékesek rendszeresen végeznek munkákat a Perczel kertben, ami igaz. A válaszadó ennek ellenére nagyobb odafigyelést ígért szemét ügyben. A kérdés másik fele a szökőkút (nem)múködésére vonatkozott. Ennek egyszerű oka a túlzott költségvonzat - tudhattuk meg. A válaszból pedig az is kiderült, hogy a park régi járdái közül néhány megújult. Ez igaz. Néhány. Igaz az is, hogy a beteg fákat kivágták, s hogy pótlásukat még nem végezték el. Ez bizton megtörténik majd. De maradjunk a tényéknél, A zöldövezet lakói örültek a gázprogramnak, de annak nyomait felismerheti máig is bárki, aki olvasott gyermekkorában indiánregényeket. Az említett nyomok elsimításához pedig talán még az állampolgári mentalitás megváltozása sem lenne elegendő. Egyébként mentalitás az van, meg kell hagyni. A lakótelepen nagyon kevesen használják a járdákat, hiszen a a tócsákban, sárban, vagy porban lépkedve megtakaríthatnak tíz méter utat a boltig. A mentalitás számlájára lehet hát írni, hogy kitaposott csapások rondítják a területet. A padok tönkretételét szintén nem a városfejlesztési program irányozza elő. A hinták festését, karbantartását, a szépen felújított könyvtár oldalán éktelenkedő firkák eltüntetését, azért mégsem kéne a Tedd szebbé lakóhelyed elnevezésű mozgalom beindulásától várni. Pro és kontra sokmindent fel lehet hozni a Perczel kert kapcsán. A pénztelenség azonban nem vigasz azoknak, akik a parkot régi szépségében szeretnék ismét látni. Talán az Égig éró fű című film Poldi bácsija kellene a parkba, aki nyugdíjba vonulása napján is azt mondta: Csak az a szép zöld gyep, az fog nekem nagyon hiányozni: a gyep. Emlékszem, gyermekkoromban volt parkőr, aki sajátjaként vigyázta a kertet. Féltük szöges botját, amit persze csak fenyegetőn lengetett felénk, ha szemeteltünk, vagy ha a park széli ringlófán lakmároztunk. A szurkálást meghagyta a szemétnek. Szolgálati időben, a parkban érte a halál. Bár ennek legalább másfél évtizede, azóta sem akadt méltó utóda, akinek tevékeny jelenléte többet érne bármilyen környezetvédelmi propagandánál.-nagyRejtett értékeink Gaul Károly munkássága
