Tolnai Népújság, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)
1994-11-12 / 267. szám
12 «ÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1994. november 12., szombat • • A düh albuma: összeomlás Néhány napja jelent meg az Action negyedik anyaga, vagy ha úgy tetszik az első olyan, amelyen már nem használja a szex címkét a zenekar. Szászával, az énekes-frontemberrel ezzel a témával nyitottuk a beszélgetést. — Gondoltad volna, hogy a stílus- és névváltásotok ilyen reakciókra készteti az embereket? — Én most már nem gondolok semmire. Magyarországon akármit csinálsz, az már vihart kavar. Ha már élsz, az is viharkavarás. — Mindenesetre a stílus- váltás megtörtént. — így van. Azok után, hogy egy témából három lemezt kiadtunk. A váltás lehetősége - éppen most fogalmaztuk meg egy másik újságíróval - adott volt. Hiszen valójában nem olyan éles ez a váltás, mert ha belegondolunk az első lemez még tiszta szexről szólt, a másodikba már belekerült a mocskosság, a harmadik pedig igazán tele volt az utcai dolgokkal. Ez a negyedik lemez meg már csak az utcáról szól. — Amikor elkészül egy zenekarnak az új anyaga, a kiadó emberei előzetesen megApróhírek JÖN a Tankcsapda és a Nec- ropsia Szekszárdra. November 17-én csütörtökön adnak koncertet a Graffiti Klubban. További Graffiti-bulik: nov. 19: Kampec Dolores (a képen Kenderesi Gabi), nov. 26: Wellington. A NEMRÉG Szekszárdon is fellépett szegedi Nyers zenekar leszerződött a BMG-hez. Lemezfelvétel januárban. hallgatják. Aztán vagy elégedettek, vagy sem. — Amikor az EMl-nél elkezdtük mondogatni, hogy miket szeretnénk, nagyon megijedtek: azon a véleményen voltak, hogy egy negyedik lemezes zenekarnak már igazán illő lenne írni egy szép, érzelmes, lassú számot... Ehelyett mi megírtuk az Összeomlás című Action-lemezt. — Ezek szerint beletörődtek abba, hogy most sem lesz romantika. — Mi soha nem hallgattunk, és nem is fogunk hallgatni senkire. Ne a közönség mondja már meg nekem, hogy mit játsszak! Azt játszom, ami nekem tetszik, és ez vonatkozik a zenekarra is. Ez jött belőlünk, ilyet akarunk csinálni. Belekötni mindenbe lehet, ezt jól mutatja a nagy magyar példa: ha valakinek van már két lemeze, rögtön műkritikusnak képzeli magát és elkezd köpködni. A NEVERGREEN viszont már ki is adta új anyagát, Game Over címmel, a PolyGram gondozásában. MA ESTE a Blues Factory és a Collection lesz a Graffiti Klub vendége. JAVÁBAN készülnek a Pro- sectura-klipek. Az Agykaland már le is ment a Szív TV-ben. PETER OGI, Leskovics Gábor (PUF), valamint Lantos Zoltán (hegedű) közös produkciót terveznek. Olyannyira tervezik, hogy - információink szerint - a CD-t már fel is vették. Nem köpködni kell, csináljon ó is valamit, aztán majd mondok én róla véleményt! — Némi keserűséget érzek a szavaid mögött. Mintha mellbevágott volna téged a dolog. — Engem nagyon. En megmondom őszintén, úgy utálom már az embereket, mint a sz.rt. Gyűlölöm őket! — Ebben az állapotban esetleg az is szóba került, hogy abbahagyjátok? — Nem! A legnagyobb probléma az volt, hogy a hármas lemezünk nem úgy szólt, ahogy annak szólnia kellett volna. Pedig a zenei anyag nagyon jóra sikeredett. A szokásos gondunk volt, bár nem akarunk már ezzel sírni: a kiadó nem ad reklámot, ezért nem fogy rendesen a lemez, így nem is nagyon ismerik, mire megismerik, addigra meg már lejárt a téma. Könyörgöm, két-há- rom éves lemaradásban van mindenki! Milyen dolog az, hogy már a negyedik lemezünket adjuk ki, de sokan csak most kezdik megérteni az első albumot?!-— Azt hiszem, ezt a lemezt a düh hozta ki belőlünk. Majd hallgasd meg a szövegeket! Nem akarunk politikai dolgokba belemenni, na de hát ami itt folyik, ennél nagyobb köpönyegforgatás és szemfényvesztés nincs a világon1 — Erre utal az Összeomlás cím is? — Az Összeomlás, mint cím csak a film után jött, mert az az egész nagyon tetszett nekünk. Zseniális volt! Az emberből tényleg így jön ki minden düh. így lesz egy egyszerű, hétköznapi emberből gyilkos. Az egész ilyen kis apró, bosszantó dolgokból indul. Liquid Limbs: bepörgetés Az egykor Sandwich, ma már Liquid Limbs néven futó zenekar Szekszárdon - egyelőre - leginkább arról ismert, hogy valamikor októberben elmaradt itt a koncertjük. Ugyanakkor a nevük egyre többször tűnik fel újságokban, nagyobb fesztiválokon, azaz nem árt egy kicsit jobban odafigyelni rájuk. — Tulajdonképpen '91 novemberétől létezünk, mint Liquid Limbs, igaz, akkor még énekesünk is volt - idézi fel Batta Robi, a Liquid zenésze. — Később rájöttünk, hogy énekesre igazából nincs is szükségünk, és helyette bevettünk egy új tagot. — Techno, trance, house? Melyik az igazi? — Nem akarom magunkat besorolni sehova, de ha már muszáj, akkor inkább a trance-es vonalhoz állunk közelebb. Mert végül is a techónak, mint szónak, már olyasmi jelentése van, mint mondjuk a rocknak. Hiszen annyi változata, ágazata van, hogy inkább egy nagy gyűjtőfogalomnak felel meg. Egyébként sem egyértelmű a hovatartozásunk, úgy érzem van ebben acid, house meg trance is. — E stílusnak Magyarországon gyakorlatilag nincsenek hagyományai. Ez nem biztos, hogy előny, ha valahol koncerteztek. — Nagyon érdekes, mert voltunk sok olyan helyen, amelyek kimondottan rockos jellegűek, de soha nem dobáltak le minket a színpadról. Sót, akadtak, akik táncoltak is. Egy olyan hely sem volt, ahol azt mondták volna, hogy „nahát, ide soha többé ne gyertek". — Véleményed szerint, hová való ez a zene? — Ez a zene? Mindenképpen uderground, de jó lenne, ha a diszkókban is szólna már ilyen. Akkor talán kicsit nagyobb teret kapna. Mert végül is ez táncolható, és szerintem nincs kizárva, hogy 2000 környékén már ilyenre is fognak pörögni a diszkókban. — Müyen előadók vannak hatással rátok? — Jean Michel Jarre,.Kraftwerk, Art of Noise ... — A HMK Music egyetlen magyar csapata vagytok. Hogyan esett rátok a választásuk? — Egyszer eljöttek egy koncertünkre, ha jól emlékszem a Petőfi Csarnokba, a Techno Art Show-ra. Megnéztek minket, majd küldtünk nekik kazettát, és gondolom megtetszettünk nekik, láttak bennünk fantáziát. — Melyik' volt az eddigi legemlékezetesebb fellépésetek? — Talán a Trident fesztivált emelhetném ki. A két előttünk játszó zenekarra abszolút nem figyelt a közönség, mindenki mutogatta nekik a gyűrűs ujját. Utánuk jött a színpadra a Paul King (ex-Music Television, aki nem tudná - a szerk.), ő konferált fel minket és nagyon-nagyon beindultak az emberek. Hatalmas pörgés volt. — Az első albumotok, ha jól tudom, mostanában jelenik meg. — November 28-ra ígéri a kiadó. De én már csak akkor hiszem el, ha tényleg a boltokban lesz, mert elég sokat csúszott. — Előzetesen mit kell tudni erről az anyagról? — A számok nagy része 8-10 perces. A klip viszont - úgy néz ki - egy rövidebből, az In the Ho- use-ból készül. Történt egy kis gubanc is: amikor Belgrádban felvettük az anyagot, felkerült egy olyan szám is, amelyen a Hofi Géza hangja hallható. Ez hiba volt, mert előtte meg kellett volna kérdeznünk a Hofit. Ugyanis utólagos kérdésünkre nemmel válaszolt, emiatt fel kellett vennünk egy új dalt. A Hofi egyébként abszolút elutasító volt: azt mondta, mindenki csinálja meg a saját hangját. KRZ Miksa — Mert itt mindenki pofázik, mindenki magyaráz, itt a hetedrangú nem tudom milyen zenekarnak akkora pofája van! Pont most, az egyik Metal Hammer hasábjain kaptunk egy beszólást, egy zenekar lefikázott minket. Azt hiszem, nem fikázni kéne Magyarországon, hanem letenni valamit az asztalra! Kiadtunk négy lemezt, megmozgattunk egy párezer embert. Azt gondolom, egy háromezer emberes Pe- Csa-buli után beszéljen valaki, aztán majd én is mondok neki kritikát! — Mikor lennél elégedett az új album fogadtatásával? — Nézd, már az is jó lenne, ha az emberek egyáltalán felfognák, hogy mi történik ezen a lemezen. Az előzőket le tudták venni, mondjuk most mindenki a szexen is lovagol, azért is hagyjuk el ezt az egészet. Egyszerűen már értelmét vesztette a dolog. Én valahol örülök is neki, hogy ilyen élesen fogadták a váltást, ez azt jelenti, hogy foglalkoznak velünk. Végül is jó, hogy így történt. A hajlevágással meg mindennel együtt. Én most így jobban érzem magam. KRZ Fotó: Ótós Réka Új tagok Giles, azaz Gallyas Vili a többiek legnagyobb sajnálatára december végétől megválik a Houdinis zenekartól. Helyére a basszusgitáros posztra Papp Zoltán érkezik. Rajta kívül még Márton Áron (ének) is csatlakozik a zenekarhoz. Mindketten a Naz-Tee-ből igazolnak át. Nagyobb koncertek: nov. 25: Dunaújváros, dec. 10: Siketek Sp. (Bp., Kis- pállal), dec. 30: Pink Paks. Wave Azf hiszem, hogy „morfinista" lettem. Szinte minden nap meg kell kapjam az adagomat, nem bírok leállni vele, pedig idáig csak két lemezt adtak ki, mégsem érzem úgy, hogy ráunnék. Egy háromtagú amerikai zenekar választott ilyen kicsit „rázós" nevet magának, és az út, amin járnak, az sem épp' sima. Habár lehetséges, hogy manapság éppen azzal lehet igazán kitűnni a feltörekvő rockzenekarok tömegéből, ha valaki olyan különleges felállással rukkol elő, ami még nem nagyon volt. Jómagam mindig megkülönböztetett figyelemmel kísértem ezeket a kísérleteket, és most is ebben látom a műfaj megújulásának egyik legfőbb lehetőségét. Volt már jónéhány pozitív előzménye ennek, a folk,- és a klasszikus zenében, vagy a jazz-ben jól bevált hangszerek, hangszínek nagyszerűen működnek a rebellis rockzenészek kezében is, gondoljunk csak Ian Anderson fuvolájára a Jethro Túliban, Andreas Vollenwieder hárfa karrierjére, vagy hogy közelebb kerüljünk korban és stílusban, a New Army vagy a Levellers hegedűseire. Szóval a Morphine úgy áll fel, hogy van egy vagy két dobos (Jerome Deupree, vagy Billy Conway), ez még rendben is volna, ám ezenkívül játszik egy bariton (!) szaxofonos (Dana Colley), és a végére hagytam a lényeget, a „főnököt", a kéthúros (?!) basszusgitáron játszó (valamint néha orgonán, gitáron és tritáron is kisegítő) énekes-dalszerző Mark Sandman-t, aki nevéhez méltóan, jóságos álommanóként ejtett ámulatba, amikor először hallottam. Dalaik többnyire nőnemű lényekről, démonokról szólnak, kicsit kesernyésen, lefojtva, amíg egy szaxi-szóló ki nem robban. Mondták már erre, hogy „nem, ez nekem túl depressziós", más ezzel indítja a napját, mert jókedve lesz tőle. Nekem minden alkalomra jó. Alig várom az új lemezt, mert bár tényleg megunhatatlan mind az első, Good (Jó), mind a második Cure for Pain (Kúra a szenvedésért), nagyon szeretnék még -több Morphine-t. Másik hasonló „felfedezésem" a Deus nevű első lemezes belga zenekar, melynek zenei világa valahol az ötvenes évek füstös jazz- muzsikáját ötvözi a new york-i avantgard-dal, és a seattle-i grunge-zsal. A hagyományos rockzenekari felállás egy hegedűssel és egy különös zongora hangzással válik másmilyenné. Páratlanul egyéni, mégsem túl cikornyás, kísérletező és mégsem megfejthetetlen. Worst case Scenario (Legrosszabb eset forgató- könyv) című albumuk egy bátor és kitűnő bemutatkozás. Remélem nem lesz túl erőltetett, ha magyar részről a Quimby nevű, idáig egy megjelent kazettával büszkélkedő zenekarról írok. Ide kívánkoznak egyrészt azért, mert a hangszerelés itt szintén eltér az átlagos rockzenekarokétól, amennyiben szaxofon, és a dobon kívül ütósök is hallhatók, másrészt viszont a „feeling", az az életérzés, ami körüllengi a dalaikat, hasonló hangulatot ébreszt mint a fenti két zenekar esetében. Nem is igazán rockzenét játszanak ők, hanem inkább valami „tomwaits" ihlette bluest. Angolul énekelnek, a szövegeiket Varga Liviusz ütőhangszeres írja, aki nyilvánvalóan számottevő tapasztalatokkal bír mind a new york-i nyelvhasználatról, mind pedig az élet legsötétebb bugyrairól. A dalokat Kiss Tibor szerzi, aki az énekes, valamint gitározik is. Eléggé lehet hallani melyek a kedvenc zenekarai, előadói (Tom Waits, Pctgues, Element of Crime), néhány esetben talán illő lett volna az adott zenekar tiszteletére ajánlani, de az újabb dalokban egyre inkább saját hangjukra találnak, és reményteli jövő vár rájuk. „pápai" A múlt heti szekszárdi Vágtázó Halottkémek koncerten készültek Degré Gábor fotói.
