Tolnai Népújság, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-12 / 267. szám

1994. november 12., szombat HÉT VÉGI MAGAZIN »ÚJSÁG 11 Hol rendez Szeverin? Rejtett értékeink Csuthy Zsigmond élete Szeverin Ferencet, a Dom­bóvári Galéria igazgatóját nem kell bemutatni lapunk olvasóinak. Kiállításrendezői szerepe ismert a megyében. Tegyük hozzá, hogy a határo­kon túl is vállal hasonló fel­adatokat. Legutóbb a marosvásárhe­lyi kultúrpalotában. Évtizedes erdélyi kötődéséről történetek százait sorolhatja. Pontosan követi az ottani változásokat. Október 8-án nyitották a Pé- terfy Gizella és Kő Pál alkotá­saiból - előbbi festőművész, utóbbi szobrász - rendezett kiállítást Szeverin Ferenc el­képzelései szerint. Innen átvit­ték Sepsiszentgyörgyre, ahol a képtár adott otthont a ma­gyarországi művészek tárla­tának. A kettő között viszont volt egy esemény, amihez külön emlékek fűzik Szeverin Feren­cet. Ez nem más, mint az egy­kori polgármester, Bernády György szobrának felavatása Marosvásárhelyen. A szobor alkotója Bocskay Vince, aki a Marosvásárhelyi Művészeti Líceiumban érett­ségizett, majd a Kolozsvári Képzőművészeti Akadémián szerzett diplomát. Magyaror­szágon, Százhalombattán lát­ható egy Petőfi-szobra. A Ba­konyban rendezett művészte­lepeken ismerősként lelt ott­honra. Ez a marosvásárhelyi szobor élete legnagyobb fel­adata volt. Amit Szeverin Ferenc el­mond az avatásról, az nem a mű elemzése és értékelése, hanem a megteremtés körül­ményeire felhívó kiáltás! A Tolna megyei tapasztalatok igazolják, hogy meghatározott szemlélet milyen gátja lehet akármilyen fejlődésnek, ha ál­landóan az anyagi, pénzügyi nehézségekre hivatkozunk. Aligha szükséges a marosvá­sárhelyi körülményeket rész­letezni. Mindenkinek van el­képzelése, hogy mit jelenthet egy köztéri szobor felállítása. A tervezéstől a megvalósulá­sig időre, energiára van szük­ség. Mind a kettő pénz, pénz és a harmadik „p" ezúttal a politikát jelezze! Az 1990-es esztendő indulása ma már tör­ténelem. Abban a világban, amire a csöndesség a legke­— Szellemi, lelki, érzelmi kapaszkodók után vágynak a mai eldurvult, „megkemé­nyedett" világban az emberek. A férfiak többsége szemérme­sen leplezi ezt, fél kimutatni éhségét a szeretetre, ám a nők nyíltabbak e téren. Ezért is si­keresek a világ 100 országá­ban 26 nyelven megjelenő Harlequin szerelmesregények - vallja Végh Mária, a nem­zetközi kiadóvállalat magyar- országi marketing mene­dzsere. A napokban elkészült hazai felmérés szerint az évente 10 miihó példányban megjelenő Harleqin sorozat kisregényeit zömmel a harminc-ötven év közötti közép-, illetve felső­fokú végzettségű hölgyek ol­vassák. De azért szép szám­mal akadnak fiatalok is a ro­mantikus történetek hívei kö­zött. A pszichológusok szerint a hölgyek egy része azért ol­vassa ezeket a könyveket, hogy életmintákat lessen el sa­ját kapcsolatai felfrissítésére. De akadnak olyanok is, akik a történetek szárnyán képesek „elrepülni" egy üdítőbb, kel­lemesebb világba. Évente harmincezer kéz­iratból választják ki a legjobb írásokat. A világszerte megje­lenő kiadványok egy-egy sztorija természetesen azonos. 1989-ben a hivatás és a szere­lem összhangjára törekvő nők sokszínű életét ábrázoló Júlia vésbé volt jellemző, akkor szü­letett a gondolat, hogy legyen Bernády György polgármes­ternek szobra. Négy kemény esztendő után, 1994. október 29-én leplezték le. Az avatóünnepségen jelen lévő Szeverin Ferenc példát­lannak fogalmazza a nagy­számú közönséget, amely bé­kés örömében érezhette a tö­meg súlyát, erejét. Azok gyűl­tek egybe, akik pontosan tud­ták, hogy sem megyei, sem városi költségvetésben nem hagyták jóvá semmilyen ösz- szeg kifizetését az 1700 kilo­grammos szobornak. Közada­kozásból, adományokból, ala­pítványi támogatásokból fe­dezték a költségeket. Talán ez a követendő példa! Hazai viszonyaink koránt sem olyan mostohák, más a társa­dalom közhangulata, légköre. Mégis sokkal nagyobb nehéz­ségekbe ütközne egy ilyen öt­let megvalósítása. Ha a II. Vi­lágháborús emlékművekre gondolunk, amelyek itt Tolna megyében létrejöttek, számos példát lehetne sorolni, hol, mikor, milyen gátak támadtak egy-egy ötlet útjában. Meny­nyire leegyszerűsödött egy új emlékmű megépítése, alko­tása azáltal, hogy az I. világ­háborúban elesettek már meg­lévő emlékművére helyeztek egy újabb márványba vésett névsort. Az egyéb köztéri szobrok felállításának körül­ményeire ne is gondoljunk. Azokhoz nem fűződik lelki- ismereti kérdésfelvetés. Szeverin Ferenc ötletgazdag kiállításainak hírét leginkább maguk a bemutatkozó művé­szek terjesztik. Erdélyben élő alkotók közül többen kaptak meghívást a Dombóvári Galé­riában rendezendő kiállítás­hoz. Az itteni sikereik az ott­honi megbecsülésüket növe­lik. Szeverin Ferenc legköze­lebbi tervét éppen a marosvá­sárhelyi Bernády szobor ava­tása adtak. Dombóváron ren­dez kiállítást még ezév de­cemberében, azokból a fény­képekből, melyeket a maros­vásárhelyi fotóklub tagjai ké­szítettek a szoboravató ün­nepségen. Erről a Tolna me­gyei, dombóvári eseményről a megnyitás után szólni fogunk! D. K. J. regények jelentek meg először a hazai újságos standokon, majd következtek az utazá­sokkal kapcsolatos szerelmi történetek, a Romanák, az érett kor szépségét és az újra­kezdés szerelmes pillanatait megörökítő Biancák, a kissé erotikusabb Tiffanyk és a kór­házi környezetben játszódó orvos-nővér szerelmi kapcso­latokat megörökítő Szívhan­gok. A szerzők többsége ameri­kai és angol hölgy, akik között megtalálható Agatha Christie és Penny Jordan is, hiszen az ő műveiket is megjelentette a Harlequin. A magyar fordítók között találhatjuk például Tandori Dezsőt, mert azt sze­retnék, hogy irodalmi értéket képviseljenek ezek a népszerű formátumban elterjedt kis könyvek. Idén október 21-én ítélték oda első ízben a legjobb fordításért járó Harlequin-dí- jat, amit Várnai Péternek nyúj­tott át az Ungvári Tamás ve­zette zsűri. A „szívhez szóló" kiadó je­lentősen támogatja a szívbeteg gyermekek érdekében létre­hozott alapítványt. Anyagilag is áldoz azért, hogy Makovecz Imre tervei alapján mielőbb felépüljön az első olyan ma­gyarországi gyermekklinika, ahol a speciális kardiológiai ellátás és az életmentő műté­tek megoldhatók. N.Zs. Vannak megyénk történe­tének olyan elfeledett szerep­lői, akiknek élete leginkább regénybe kívánkoznék, noha ők eredeti szándékuk szerint semmi mást nem kívántak, csupán szolgálni egyházukat, híveiket, népüket. Régi, Hont megyei nemesi család sarjadéka volt Csuthy Zsigmond, aki 180 éve, 1814-ben született a Fehér megyei Dobozon. A híres pá­pai kollégium diákjaként vé­gezte a gimnáziumot, tehet­sége, előmenetele egyből ké­pesítette ezzel arra, hogy ti­zenkilenc évesen a nagykőrösi grammatikai osztály köztaní­tója lehessen. Ez azonban nem elégítette ki ambícióit, ezért 1836-tól Debrecenben hall­gatta a teológiát és a jogot, s mivel szegény volt, úgy segí­tett magán, hogy hét cívis gyermekét korrepetálta a tő­lük kapott sorkosztért. (Ez azt jelentette, hogy a hét minden napján egyikük vendége volt ebédre.) Két év múlva már Érmelléken találjuk akadémiai rektorként, majd ezt elvégez­vén 1841-ben beutazta Er­délyt, a következő évben Bécsbe ment egyetemre, majd Pesten letette a vizsgáit s lel- készi képesítést nyert. Több évi segédlelkészi szolgálat után Vácott lett adminisztrá­tor, s itt érte a forradalom és Teréz anyát támadó film Nagy-Britannia római kato­likus egyháza „groteszk kari­katúraként" visszautasította a kalkutta! Teréz anyáról ké­szült „A pokol angyala" című, kedden este bemutatott fél­órás televíziós filmet. „A film destruktív és ezáltal önmagá­ról mond ítéletet" - hangsú­lyozta állásfoglalásában Basil Hume bíboros. A 84 esztendős Nobel-békedíjas szerzetesnő „olyasvalamit képvisel, amit a normális erkölcsi érzékkel rendelkező emberek minde­nütt a szentség fogalmával azonosítanak. Teréz anya nyilvánvaló jósága és gyakor­latias emberszeretete szavak nélkül is emberek millióihoz szól" - szögezte le a római ka­tolikus főpap. A televíziós film forgató- könyvének írója, Christopher Hitchens úgy állította be da­rabjában a „felebaráti szeretet misszionáriusát", mint „de­magógot, a felvüágosodás el­lenségét és világi hatalmak ki­szolgálóját". Hitchens szerint az albán származású Teréz anya „leg­főbb törekvése a fogamzásgát­lás és az abortusz elleni ke­reszteshadjárat". Ezenkívül a szemére veti, hogy „utazó nagykövete az agyonpolitizált pápaságnak". A Daily Telegraphnak a dpa által ismertetett szerdai szá­mában a lap televíziós kriti­kusa, Hugh Massingberd a filmről írva „nárcisztikus hiú­ságot" vet Hitchens szemére és úgy jellemzi őt, mint „legó­divatúbb fajtájú antikleriká- list". szabadságharc is. Életének adatait - az eddigieket s a kö­vetkezők legjavát - érzéklete­sen ismerteti meg velünk Szinnyei József, idézzük most őt: „1849-ben a függetlenségi nyilatkozat mellett tartott egyházi beszéde következté­ben haditörvényszék elé ke­rült és az új épületben töltött 15 havi fogság után kötél általi halálra ítéltetett, mely azon­ban hat évi várfogságra, javai elkobzására és hivatalvesz­tésre szelidíttetvén, 1852. jú­nius 3-án harminchat társával együtt Josephstadtba depor- táltatott. 1853-ban az amnestia útján kiszabadult várfogságá­ból ... ", Ezután évekig nincs még nyugta: amikor kinevez­nék egy gyülekezet élére, Hentzi tábornok (aki a törté­nelemben Pest ágyúzásával tette nevét hírhedtté), vissza­viteti Dabasra segédlelkész­nek, arról pedig maga gon­doskodik, hogy Csuthynak napi látogatói legyenek a zsandárok. Később Dömösön lett tanító, innét került Nagy István hétszemélynök segítsé­gével Kajdacsra, immár csak­nem ötvenévesen először lel­késznek. Kereken huszonöt eszten­dőt töltött itt, de korántsem zárkózottan és visszavonul­tan, hanem fontos művekkel gyarapítva a történettudo­A Szekszárdi Városi Kamara- zenekar 10. évét köszöntő kon­certjének egyik érdekessége volt, hogy minden muzsikus Sá- ránszky Pál hegedúkészttó mester alkotásán játszott. Maga a mester is megjelent a szekszárdi Művé­szetek Házában rendezett hang­versenyen. Az ekkor készült in­terjúban így kezdte visszaemléke­zését: — Eredetileg szobrász, vagy festő szerettem volna lenni. Budapesten a Nagy­mező utcai gimnáziumba jár­tam. A Liszt Ferenc tér kör­nyékén nőttem föl, ahol a Ze­neakadémia is van. Itt nagyon sok hegedűkészítő dolgozott. Könnyű volt betévedni hozzá­juk. — A hegedű akár egy szobor, plasztika nagyon sok szépséget hordoz a külső szemlélő számára. Sokat beszélnek arról is, hogy a hegedűnek lelke van! — Úgy kell megtervezni és elkészíteni egy ilyen hang­szert, akár egy koncerttermet. Akusztikájának kell lenni. Sőt meg kell szólalnia! Kívül, be­lül szépséget hordozó tárgy. Ugyanakkor nincs két egy­forma. Mindezeket attól a mesteremtől tanultam, aki a műhelyét rám bízta. Nem én választottam, hanem az özve­gye keresett meg, mert úgy ítélte, hogy alkalmas vagyok a 120 éves műhely további üzemeltetésére. Ez ma ma­gyarországi viszonylatban a legöregebb. Pilát Pálról van szó és a műhely ma is ott van a Zeneművészeti Főiskola mel­lett, a Liszt Ferenc tér 10. szám alatt. — Megszámolta-e, hogy hány hegedűt készített eddig? mányt. Kisebb munkái már 1847-től megjelentek (ekkor az Egy éj a Hortobágyon című elbeszélése látott napvilágot), de írt az 1850-es évektől rend­szeresen teológiai tárgyú cik­keket számos lapba, történel­mieket pedig a Politikai Új­donságokba és a Vasárnapi Újságba, a Magyarország és Nagyvilágba, összesen több mint tizenöt lapba. Legfőbb műve, a Magyar protestáns egyháztörténet a szatmári bé­kekötéstől a türelmi rendelet kiadásáig 1712-1782 című Debrecenben jelent meg 1878- ban. Nekünk, Tolna megyeiek­nek különösen becsesek az első itteni újságba, a Tolna­megyei Közlönybe írt törté­neti tárgyú munkáit. Az 1879- es évfolyamban találjuk például A csonthegyi ütközet Szegzárd alatt 1490. július 14-én című történeti rajzát, amely hat folytatásban mu­tatta be Corvin Jánost és korát- színvonalas kutatómunkára építve, de minden fölösleges tudóskodást mellőzve. Ugyancsak ebben az évfo­lyamban jelent meg Vilhelm, a szegzárdi erélyes apát című korrajza, amelynek előszavá­ban meghatóan írt a történe­lem szerepéről: „Ezen régi időre viszem vissza az olvasó becses figyelmét azon hit és öntudatban, hogy ki hazáját szereti, ki az idők tanúja: a tör­ténelem tudásában gyönyör­ködik, mely hazájának viszon­tagsággal teljes múltját híven előbeszéli: egyszersmind sze­reti látni és ismerni is azon ru­gókat, melyek az erkölcsi vi­lágban vagy építettek, vagy romboltak, hogy így más egyéb emberekben tökélete­sen magunkat ismerhessük meg". Életéből még futotta néhány történeti rajzra és egy heves vitára Séner (később Székely) Ferenccel, majd száz­tíz éve, 1884. november 22-én visszaadta lelkét teremtőjének- ahogy akkoriban írták - Nagykajdacson. Dr. Töttős Gábor — Nehéz megmondani, mert alkalmazott is voltam és készítettem olyan hangszere­ket, ami nem az én nevemen ment. Sokszor kópiát gyártot­tunk, olasz mesterek munkáit utánoztuk, mert mindenki öreg hegedűt keresett. Úgy gondolom, hogy körülbelül 400 hegedűt készítettem, de ezen kívül nagybőgőket is. Amit a szekszárdi kamaraze­nekar bemutatott ünnepi kon­certjén, mind az én hangszere­imen tette. A brácsákat, csel­lókat is én készítettem. — Van-e olyan hangszere, ami kedvesebb a többinél? — Egy van, amit semmi pénzért nem adok el. Az 1960-as években küldtek ki külföldre, Olaszországba. Fél­tem, mert volt valami kisebb­ségi érzés bennem. Letettem a hegedűt az asztalra és amikor körülállták, csodálni kezdték és kézről kézre adták. Ma ezt sosem adnám el. — A történelem mennyire volt hatással a hegedúkészítésre? — Nyilván nem arra gon­dol, hogy a háború alatt dol­goztam-e. Sokat katonáskod­tam, így aztán akkor szünetelt a munkám. Azt mondhatom, hogy az 1800-as évek végétől 1945-ig a magyar mestereknek nem kellett szégyenkezniük, mint hangszerkészítőknek. Utána szinte meghalt ez a mesterség. Akkor kezdődött valami, az 1950 utáni években, amikor megpróbáltam össze­szedni az öreg mestereket és köréjük tanítványokat. Közé­jük tartozik Földesi Lajos he­gedűművész is, aki a szek­szárdi kamarazenekart vezeti. Most is vannak olyan tanítvá­Szobor és kézirat A New York-i Christie's cég árverési csarnokában kalapács alá kerül Leonardo da Vinci híres kézirata, az úgynevezett Codex Hammer. Ez a kézirat Leonardo legfontosabb írásai közé tartozik. Szakértők sze­rint nélküle a Mona Lisa sem születhetett volna meg. A 72 oldalas, 360 rajzot tartalmazó kéziratot 1980-ban Armand Hammer, az ismert amerikai olajmilliomos vásárolta meg egy londoni árverésen 2,4 mil­lió fontért, ő nevezte el saját magáról Codex Hammernek. Egyébként a korábbi tulajdo­nos, Leicester grófja, aki 1717- ben szerezte meg, ugyancsak saját magáról nevezte el az írásgyűjteményt. Leonardo Fi­renzében és Müánóban 1506- tól 1508-ig dolgozott a kézira­ton, abban az időszakban, amikor már alig kapott na­gyobb megrendeléseket. A zseniális művész agya azon­ban ugyanúgy villámgyorsan működött tovább, mint bal keze, amellyel gondolatait jobbról balra, tükörírással pa­pírra vetette. A Codex Ham­merban hidraulikáról, csilla­gászatról, földrajzról, archeo­lógiáról és mechanikáról írt és rajzolt, de találhatók a kézirat­csomagban csatornázásról, gőzgépekről, sőt tengeralattjá­rókról szóló gondolatok is. A Codex Hammer kikiáltási ára 10 millió dollár lesz. Ugyancsak Christie-nél el­árvereznek egy Oscar-szob- rocskát is. Az eladó, a 91 éves Howard Koch, a világhírű Ca­sablanca című film forgató- könyvének társszerzője. Azért adja el a díjat, hogy egyik unokájának tanulmányi költ­ségeit viselhesse. „Miért ne adnám el? - kérdezte. - A szobrocska csak arra szolgál, hogy megtámassza könyvei­met woodstocki otthonom­ban." Az Amerikai Filmmű­vészeti Akadémia nem örül, ha valaki eladja a szobrocskát. Ilyesmire csak ritkán került sor, korábban Vivien Leigh és John Lennon adta el. A kikiál­tási ár 100 ezer dollár. nyaim, akiket külföldi ösz­töndíjra készítek fel. — Milyen elismerésben volt része, mint hegedúkészító- nek? — Két évvel ezelőtt egy hangszerkiállításon, hegedű­készítő versenyen első díjat nyertem. Ezt a hangszert megvásárolta a Zeneművé­szeti Főiskola. Ez nemzetközi verseny volt. Egyébként nem nagyon volt lehetőségem nemzetközi versenyeken való részvételre. Nem keresem az okát. Ma már inkább a fiatalokat küldöm. Arra ké­szülök, hogy a műhelyemet helyreállítsam a régi képek alapján. — Önt úgy választotta egy­kor mestere, hogy vegye át a mű­helyt. Van-e tanítványai között, akinek szívesen átadná. — Többen vannak és közé­jük sorolom Földesi Lajost is. — A műhely mellé milyen út- ravalót, tudnivalót adna? — Mindenki öreg hegedűt keres, mert azt mondják, az már „ki van játszva". Ez téves felfogás! Ha egy hegedű újko­rában, mondjuk, két órán be­lül nem szól, akkor az később se fog. Öreg hegedűkkel ver­senyeztem egy sötét terem­ben, ahol nem lehetett megál­lapítani, hogy milyen korú a hangszer. Itt a legmagasabb pontot kapta a legfiatalabb hegedű. Magam is játszom olykor. Volt idő, amikor hak­nizni jártam mint muzsikus. Tanárképzőt végeztem ezzel a hangszerrel, de a jeles bizo­nyítványom szépséghibája, hogy szolfézsből nem vizsgáz­tam. Ennek ma már, 76 éves fejjel érdekessége van szá­momra és nem hiánya. Decsi Kiss János Életmintákat lesnek el... A szívhez szóló kiadó Az Újépület, ahol Csuthy Zsigmond is raboskodott Sáránszky-hegedűk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents