Tolnai Népújság, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-12 / 267. szám

4 KÉPÚJSÁG TOLNA ÉS KÖRNYÉKE 1994. november 12., szombat Az EGÉSZ-SÉG Hónap 3. heti programja Eladási realizmus Vé, mint Vati November 15. kedd A tolnai művelődési házban, 17 órakor „Elválva is együtt" címmel Dick Zsuzsa klinikai gyermek-szakpszichológus (Nevelési Tanácsadó Gödöllő) előadását hallhatják az érdek­lődők. November 17. csütörtök Reggel 8-tól délután 4 óráig rendkívüli véradónapot tar­tanak a művelődési házban. A szervezők minden segíteni szándékozót szeretettel vár­nak. Az elmúlt héten az SZDSZ Tolna városi listáját közöltük itt - a „Tolna és környéke" ol­dalon -, most pedig az MSZP juttatta el hozzánk jelöltjeinek névsorát. Polgármesterjelölt: Mohai András (a Tolna megyei Munkaügyi Központ igaz­gató-helyettese, a Magyar November 18. péntek A Zeneiskolában 17 órától dr. Füle Sándor kandidátus (Bu­dapest) Az ifjúság nevelésé­nek időszerű kérdéseiről ad tájékoztatást. 19 órától „Mölnlycke az is­kolások hygiénés kultúrájá­ért" címmel Bechtold Mária (Budapest) tart előadást. November 20. vasárnap A Városi Sportcsarnokban 9- 12-ig a „Játssz velünk!" EGESZ-SÉG Kupa vetélkedői kerülnek megrendezésre. Munkaügyi Kamara alel- nöke). Képviselőjelöltek, válasz­tókerületenként: 1. Hochstei­ger János, 2. Báli János, 3. Bor­dás Gábor, 4. Versánszki Já­nos, 5. Mohai András, 6. Né­meth István, 7. Néber Tibor, 8. Krekó György, 9. Fáth János, 10. Andi Józsefné. Másfél éve él és dolgozik Vati V. József festőművész Faddon. A szó nemes értel­mében világfi, hiszen New Yorkban tán többen ismerik festményeit, mint lakhelyén. Az ország nagyobb városai­nak galériáiban állandóan je­len van alkotásaival — a felso­rolásból a fővárosi Csontváry, valamint a szekszárdi Dórba galéria neve lehet legtöbb ol­vasónknak ismerős. Képei el­adási árát jónéhányunk éves bruttó fizetésnek is elfogadná. Ennek ellenére (vagy tán ép­pen emiatt) a 32 éves fiatal­ember igen szerény, eredmé­nyeit hosszas faggatózásra engedi feltárni. De vágjunk a közepébe - mármint a művész nevének közepébe: — Mire utal a „V." ? — Megkülönböztető jelzés, hiszen édesapám, kinek Sző- nyi volt a mestere már „lefog­lalta" a szignót. Tőle nem csu­pán a technikai fogásokat les­hettem el. Meghatározóbb volt művészi következetes­sége. Egyébként óvott a festői pályától, de ennek ellenére segített. Igazi támogatóm a családban egy rokonunk, kit apám barátjaként is tisztelt: Sarkantyú Simon. Neve Tol­nában sokaknak ismerős, hi­szen valamennyien Dombó­vári származásúak vagyunk. — Nem lett volna szerencsé­sebb egy nyüzsgő kulturális életű nagyvárosban letelepedni, mint egy csendes kis faluban ? — Kialakult kapcsolat- rendszeremet nem szűkítik a távolságok. Persze az átlagos­nál többet kell utaznom és te­lefonálnom — ez barátaimra is érvényes. Most éppen az igen tehetséges utcai zenész Lóczi Péter vendégeskedik ná­lam. Amikor társammal, Márti­val rádöbbentünk, hogy egy mindenféle értelemben sivár fővárosi környezetben kellene felnevelnünk gyermekünket Gergőt, úgy döntöttünk Faddra költözünk, hiszen szü­leim nyaraik jó részét a holtág mellett töltötték. így horgász­élményeim során megismer­hettem a helyi természeti ér­tékeket. Egy, a faddiaknak tán emlékezetes napon elkértük az itteni kultúrházat, és a Ge­mini együttes tagjai szűk kör­ben igazi színpadi koncerttel búcsúztatták a napi kapcsolat- tartás lehetőségét. — Itteni beilleszkedés...? — Nagyon szimpatikus emberek élnek Faddon, egyre közelibbé válnak az ismeret­ségek - és ez így természetes. Vati V. József Élnek itt művészetekre fogé­kony emberek, tényleg csak példaként említeném Gáti Mariannt, akit gyakran meglá­togatok. A pecabotom is ho­zott beszélgetőpartnereket. Már vagyunk annyira vidé­kiek, hogy ha felutazunk Pestre, ott már egy hét is sok. — Az itthon látható festmé­nyeid döntően természetábrázo­lások ill. Krisztus és kereszt kom­pozíciók. Ezek érdeklődési irá­nyok? — Képeim többsége termé­szetesen galériákban van, vagy zsűriztetésen. Alkotói érdeklődésem szélesebbkörű annál, ami a kérdésben meg­fogalmazódott. Közismertek a művészpálya anyagi nehézsé­gei. A laikust bizonyára mell­bevágja egy festmény néha többszáz ezerforintossal mér­hető ára, hiszen nem ismeri a felmerülő költségeket. Bizony: néha a napi létfenntartás is gondot okoz a drágának tűnő festmények eladását követően is. A piac gyakran korlátozza szabadságomat. Kell festenem a vásárlóképes kereslet által meghatározott ízlésvilágnak is. Ezt hívom kicsit kesernyés szájízzel „eladási realizmus­nak". Valóban sokat foglal­koztat Krisztus példája. Örök, és általános emberi kérdés a szenvedés. Nem hiábavaló az embertársaink érdekében is vállalt fájdalom, magában hordozza a fejlődő megújulást is. Úgy érzem van bennem erő egy életmű kialakításához, hi­vatásom mércéje szerint is fia­talnak számítok. Már megke­restek egy faddi kiállítás igé­nyével. Nagy örömmel mu­tatkoznék be a helyi érdeklő­dőknek. — Nem ad-e pesszimizmusra okot a világnak a természettől és bizonyos fokig a művészetektől való fokozatos elfordulása? — Ez egy bonyolult kér­déskör, melyről hosszabban is szívesen kifejteném vélemé­nyemet. A lényeg igencsak le­egyszerűsítve: kapcsolatunk az univerzummal génjeinkben programozott. DNS-ünket meghazudtolni nem lehet, pe­joratív értelmezésben véve nem amerikanizálódhat a vi­lág. Az optimizmusnak nincs alternatívája. — Köszönöm a beszélgetést. Ódry Károly Kampányoló Az MSZP Tolnán Ayres mozgásfejlesztő eszközök az iskolában A tolnai 1-es iskolában az 1990/91-es tanév óta működik a „0." osztály, ami egy képes­ségfejlesztő, felzárkóztató csoport azon gyerekek szá­mára, akik betöltötték ugyan a 6. életévüket, de valamilyen ok folytán nem felelnek meg az iskolaérettségi kritériu­moknak. A csoport eredmé­nyesen működik. Hogy még eredményesebb legyen, az is­kola megvásárolta az Ay- res-féle szenzomotoros moz­gásfejlesztő eszközcsaládot. Jean Ayres egy híres ameri­kai gyermekpszichológus, 1972-ben jelentette meg a Szenzoros integráció és tanu­lási zavarok című munkáját, amelyben leírja, hogy a tanu­lási zavarok hátterében való­színűleg rendellenes neuro-fi- ziológiai folyamatok állnak. Az Ayres-terápia az ember­iség ősrégi tapasztalataihoz viszonyulva alakított ki egy gyökeresen új koncepciót. A módszer segítségével nagyon pozitív eredményeket lehet elérni hiperaktív, tanulási ne­hézséggel, beszédfejlődési és olvasási zavarokkal küzdő gyerekekkel, ezenkívül előse­gíti a hátrányos helyzetű gyermekek kompenzációját is. Ez ez az eszközcsalád tehát nemcsak az adott csoportok­ban, hanem logopédia foglal­kozásokba beépítve és az álta­lános iskolai tanulási zavarok korrekciójánál is alkalmaz­ható. Akadnak olyan kisgyerme­kek, akik úgy kerülnek be az iskolába, hogy nehezen tudják mozgásukat, tevékenységüket úgy szervezni, hogy közben folyamatosan figyelembe ve­gyék saját testük és az őket körülvevő világ jelzéseit. Nem képesek arra, hogy érzékelé­süket, mozgásukat megfele­lően integrálják. Ilyen esetek­ben olyan helyzeteket kell te­remteni, ahol a gyermek belső motivációjától hajtva tudja ezeket a mechanizmusokat működtetni, normalizálni. Ebben segítenek a speciális eszközök, amelyek még újsze- rűek a fejlesztőpedagógia gyakorlatában is. Máténé Tóbi Sára Nyitás az ötödik évben fia november, akkor EGÉSZ-SÉG hónap Tolnán, s ha EGÉSZ-SÉG hónap, akkor Bab-Lencse. Merthogy a Bab-Lencse Reform Gyógy­növénybolt a rendezvényso­rozat aktív résztvevője, min­den előadás helyszínén ter­mékbemutatót tart a szüne­tekben. Az „egészséges" családi vállalkozás vezetője, Lencse László elmondta, hogy négy éve nyitották kis üzletüket az Árpád utcában. A forgalom nem éppen elképesztő, de azért megélnek. Most már a szakkönyveken, gyógynövé­nyeken, gyógyhatású szere­ken, készítményeken kívül, gyógyító ásványok is kapha­tók náluk. És november köze­pétől ingyenes vérnyomásmé­résre is várják a kuncsaftokat. Négy éve nyitottak, de az igazi nyitást jövőre, a bolt fennállásának ötödik évfordu­lóján tervezik. Arról van szó ugyanis, hogy most kissé el- dugottan, hátul, a szülői ház udvarán át megközelíthető he­lyiségben található az áruda, 1995-ben viszont, némi átala­kítás, építkezés árán, „kijön­nek" az utcafrontra. Wy—őr A „hátsó" üzletben Apály a holtágon Döntenek az „F"-ről Három fontos kérdés kerül a tolnai képviselőtestület jövő szerdai (november 16.) rend­kívüli ülésének napirendjére. A képviselők tájékoztatót hallgatnak meg az önkor­mányzat '94-es költségvetésé­nek aktuális helyzetéről, dön­tést hoznak az intézmények „F" fizetési osztályba sorolá­saival kapcsolatban, és tár­gyalnak a költségvetés végre­hajtásának módosításáról. Rendkívül kevés a víz a tol­nai holtágban. (Mint az fotón­kon is látszik.) Egy nem túl kemény télben is könnyen elő­fordulhat, hogy fenékig be­fagy az igen sekély víz, ez pe­dig a halak pusztulását okoz­hatja. A tolnai halászok 9 má­zsa körüli amurnál többet nem is mertek telepíteni ősz­szel a holtágba. Mesterséges vízbepótlás (pénz híján) idén már nem várható. Esetleg még a mon­szunesőzések segíthetnének a vízszint emelésében, ám ezek, mint tudjuk, Tolna környékén meglehetősen ritkák. A holtágért, és a benne élő halakért aggódók tehát most csak egy enyhe télben bízhat­nak, valamint abban, hogy jö­vőre végre realitássá válik a paksi hűtővíz bevezetése a környéki Holt-Duna-ágakba, és megkezdődhet a holtág fel- támasztása. Fotó: Ótós Réka A város, ahol lakom Nem tesz jót ez a november. Szürkét. El nem lehet képzelni, ki találta ki a novembert, hogy kinek volt szüksége rá? A november szomorít is. Nem szenvedélyesen, nem is elégikusan, hanem csen- desen-csúnyán szürkén-szomorít. A november még a szomorúság szépségét is bekebelezi. Mégcsak nem is mohón. Étvágy nélkül, kedvetlenül, de könyörtelenül. Nem tesz jót ez a november a városnak sem, ahol lakom. Randa november, randa város. Vagy legalábbis csúnyácska szegénykém, halmozottan. Hol egy túlméretezett végtag, hol a pattanásos bőr, máskor a kacskaringós gerinc, egy-egy visszataszító arcvonás to­lakszik a képbe. (Majd egyszer, valaha, jobb időkben, lesz mit plasztikázni rajta.) Ráadásul az én kis városomnak néha koszos a körme is, nem ad túl sokat magára, (néha meg olyan ízléstelenül tud felöltözni), olykor nem is mosdik. Az álmodozó tavaszon, vagy a szertelen nyáron még csak-csak elsiklik az ember a lehangoló látvány felett. De a gonosz november ahelyett, hogy eltakarnáf még jobban kiemeli a fogyatékosságait a városnak, ahol lakom. (Es akkor még az ónos eső nem is lett meg­említve.) Még ész reveszem, még nem szoktam meg a csúnyaságát az én (kis)városomnak. — Addig kell otthagyni, amíg hozzá nem kopik az ember, amíg ó is olyan szürke nem lesz, mint a hely, ahol él - mondta valaki va­lakinek egyszer. Csakhogy ez a valaki kihagyta a számításból, hogy jelen esetben Tolnáról van szó, ahol (évek óta) lakom. Az a valaki bizonyosan nem kalkulálta bele az élelmiszerbolt előtt sepregetó boltoskisasz- szonyt, az emeletesház lépcsőjén ücsörgő hosszú hajú fiúkat, a mo­solygós széplányt a biciklin, az udvarias kocsmáros urat, a valamit mindig rakodó rakodómunkásokat, az autókból integető ismerősö­ket, a barátságos kóborebeket, és az örökösen dolgozó barátaimat is, - ha véletlenül arra járnak -, akik mind elóreköszönnek nekem, amikor sötétedés után egyedül ballagok ebben a csúnya, szürke novemberi városban hazafelé, a famíliámhoz. sk Epülget a gimnázium A Korall Építőipari Szövet­kezet - a fővállalkozó - embe­rei derekasan dolgoznak, meg az alvállalkozók is, mégsem lesz könnyű befejezniük jövő nyárra a munkát. Gimnázium épül Tolnán, a volt laktanya területén. A 200 milliós okta­tási intézmény talán az évszá­zad legjelentősebb beruházása lesz a kisvárosban. Sajnos a kivitelezést nem várt akadályok is nehezítik. Az alapozáskor például egy jókora jégveremre bukkantak a munkások, s már hetek óta „felsőbb döntésre várnak", hogy betömjék, bebetonozzák, vagy mit kezdjenek vele. Le­het, hogy nem mindenkit sür­get a határidő? - Wy ­Fotó: Ótós Réka

Next

/
Thumbnails
Contents