Tolnai Népújság, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)
1994-10-08 / 237. szám
4 »ÚJSÁG TOLNA ÉS KÖRNYÉKE 1994. október 8., szombat Zsóka néni nyugdíjba megy Sírás nélkül megállni Kevés tolnai ember akad, aki ne ismerné Bolvári józsefnét, valódi nevén Zsóka nénit, aki pályafutása során többek között 9 évig a tolnai I-es iskolában, majd ugyancsak 9 évig a gimnáziumban igazgatott és tanított, valamint folyamatosan szíven viseKt) sok száz emberi sorsot. Idén 52 éves, decembertől (eló)nyugdíjba vonul. Szeptembertől óraadó a gimnáziumban - a jogszabályok miatt fél évig munkanélküliként. Dunaparti otthonukban beszélgettünk vele. — Hogy van, Zsóka néni? — Köszönöm, nagyon jól megvagyunk, tényleg. Sokkal, de sokkal nyugodtabb vagyok. Például kibírtam bőgés nélkül, amikor a kollégáim elbúcsúztattak. Jól esik, hogy továbbra is sokan meglátogatnak, elmondják az örömeiket, bajaikat. — Zsóka néni számára az igazgatói, vagy az oktatói pályafutása fontosabb-e? — Az az igazság, hogy én soha nem akartam igazgató lenni. A tanítás volt az, amit igazán szerettem csinálni. Soha nem bántam meg, hogy pedagógusnak mentem. És ezt nem azért mondom, mert jól hangzik. — Az egészséggel úgy tudom, sokszor hadilábon állt. Sokak szerint azért, mert túlhajtotta magát, mert mindent saját maga akart megoldani. Nem voltak megbízható társak? — Dehogynem. Csakhogy, akik a legjobb társaim voltak, nem akartak vezetők lenni, se mellettem, se más mellett. — A '80-as évek elején, amikor Zsóka néni volt az igazgató a tolnai gimnáziumban, meglehetősen felszabadult légkör uralkodott ott, valahogy nem érződött a sötét diktatúra - legalábbis nyiladozó diákszemmel így látszott. Hivatalosan a reformszellőknek még híre-hamva nem volt, viszont - gondolom - az igazgatói funkciót a párt beleegyezése nélkül nem lehetett betölteni. — Olyannyira nem, hogy amikor nem akartam elvállalni, pártfegyelmivel fenyegettek meg. Az biztos, hogy a mi iskolánkban nem voltak túlkapások, amit kellett, megszűrtünk. Nem egyszer rendeltek be a párttitkárhoz, mert nem úgy csináltunk bizonyos dolgokat, ahogy „fent" mondták. Furcsa, hogy én mondom ezt, de a diákközösség, mint olyan, most sehol sincs ahhoz képest, amilyen annak idején volt. Tudom, szükséges, hogy lazuljanak a dolgok, de nem ennyire. Ami most tapasztalható, azt én néhány esetben a közömbösség tudatos fejlesztésének nevezném. — Végül is meg tudta valósítani az elképzeléseit, mint igazgató? — Azt hiszem, mind a két helyen sikerült. Csak éppen örömtelibb volt az általános iskolában, annak ellenére, hogy itt nagyon nehéz anyagi helyzetben voltunk. Előfordult például, hogy nem tudtunk krétát venni. A gimiben jobbak voltak az anyagi körülmények, az emberek hozzáállása viszont más volt. Itt sokkal több munkámba került az, hogy a célkitűzéseimet megvalósítsam. — A diákok nagyon szerették, gondolom, a kollégák sem acsar- kodtak. Mégsem maradt gimidi- rektor. Önkéntes, vagy irányított volt a távozása? — Én döntöttem így. Tény, hogy szerencsétlen időpontban történt, éppen a rendszer- váltás táján. Közvetlenül a '90-es választások után kapToliforgatók klubja Minden hónap első hétfőjén tartanak összejövetelt a megye toliforgatói Tolnán, a művelődési ház irodalmi kávéházában. A klub nyitott, szívesen látják az érdeklődőket és a csatlakozni szándékozókat. A tagok, eddig megjelent könyveiket a helyszínen dedikálják. Jelenleg egy antológia kiadásán dolgozik a „Kézjegy" elnevezésű klub, melyben 24 szerző művei lesznek olvashatók. Fotó: Kövesdi János Az októberi összejövetel vendége, a Dunatáj alapító-szerkesztője, dr. Vadas Ferenc (a kép jobb szélén ül) a lapról, s az abban való megjelenési lehetőségekről beszélt Kossuth szobra Kölesden Az idén emlékezik az ország Kossuth Lajos halálának centenáriumára. Nemrég adták hírül a médiák, hogy ünnepséget tartottak az egyik Balaton-parti településen, Siómaroson, az éppen száz esztendeje leleplezett, legelső köztéri Kossuth-szobornál. Nos, Tolna megye, közelebbről Kölesd is büszkélkedhet egy korabeli alkotással, egy, a nagy forradalmárt mintázó mellszoborral, amit 1897 júniusában avattak. Erről tanúskodik ez a régi fotó. tam egy jószándékú telefont, hogy vegyem tudomásul, Tolnának nem kell MSZP-s igazgató. Tudomásul vettem, de nem ez volt a döntő. Azokban a hónapokban rengeteget kínlódtam amiatt, hogy az iskolában a munkamorál a nullára csökkent, mindenki azt csinált, amit akart, többet jelentett a tanítási óra megtartásánál az, hogy valaki milyen pártnak a tagja, és hogyan veri a mellét. Bent az iskolában senki egy szóval nem bántott, de felmértem, hogy ilyen körülmények között nem szabad igazgatónak maradnom. Én egyébként akkor az MSZP-ből is kimaradtam, mert felfogtam, hogy ha meg akarok maradni embernek, és fel akarom nevelni a gyerekeimet, meg akarom érni az unokáimat, akkor nekem abba kell hagyni az igazgatást. — Ezután viszont nem a kvalitásaihoz méltó feladatokat ka- pott. — Én is így érzem. Ez is közrejátszott abban, hogy most azt mondtam, amint lehet, elmegyek nyugdíjba. Félreértések elkerülése végett én a felnőttoktatást, a szakmunkásképzést is szeretem csinálni, és egyáltalán nem tartom rám nézve degradálónak. De az például egyszer sem merült fel, hogy taníthatnék mondjuk magyart a hatosztályos gimiben. Távlatilag nem volt reális lehetőségem arra, hogy megfelelő számú órám legyen. Esetleg talán még takarítást tudtam volna vállalni a gimiben. Ezt a munkát szintén nem nézem le, csak tudom, hogy másra is képes vagyok. A végső lökést a nyugdíjba vonuláshoz viszont az „F-ka- tegóriás" cirkusz jelentette, ami nagyon megviselt. De már túlvagyok rajta. — Javasolnék egy kellemesebb témát. Gyerekek, unokák... — Nagyobbik lányomék, Ildiék Németországban élnek, Tomika a fiúk, 3,5 éves, aranyos, gyönyörően beszél magyarul. Ildi még pingpongozik, edzést is tart. Jó anya és háziasszony, emellett a va- gánysága is megmaradt. Kati jogász, Pécsett laknak. Kislányuk, Natasa egy éves lesz, nagyon aranyos kisgyerek. Kati most újra Tolnán pingpongozik. Egyelőre egyikük se akarja abbahagyni a játékot. 30 illetve 27 évesen is rengeteg energia, akarat van bennük. — Végezetül muszáj megkérdeznem: tüske maradt-e? — Nem mondanám, hogy van bennem. De amikor leköszöntem az igazgatóságról, rosszul esett, hogy senki nem mondta azt, hogy köszönöm. A nyugdíjba vonulásomkor a kollégák nagyon kedvesek voltak, de hivatalosan senkinek nem jutott eszébe, hogy azért mégiscsak 34 évet dolgoztam, kihagyás nélkül. De hát nem ez a lényeg. Az igazán fontos az, amikor a lányom azt írja a levelében, hogy tudod, Anyu, azt szeretném, ha az én gyerekeimnek is olyan boldog gyerekkoruk lenne, mint nekünk volt. Ezt viszont nem tudom megállni bőgés nélkül. sk Fotó: Degré Megy a gőzös A medinai óvoda kicsinyei- az óvónénik segítségével - bizonyára hamarosan megtanulják a címben említett dalocskát. Ugyanis a kedvet adó gőzös már ott áll az udvaron,- s az aprók is szívesen utazgatnak rajta. Két apuka - Nagy János és Holczer Ferenc - fából készítette - mindannyiuk örömére. Bővítve így a játékparkot, amelynek másik nevezetessége a hinta-krokodil, amely viszont 20 ezer forintba került. K. L. Gyerkőc volt a csősz Nem a felnőtteké volt a főszerep azon a szüreti mulatságon, amit vasárnap rendeztek Fácánkertben. A helyi óvodások közül került ki ugyanis a fácánkerti szüreti felvonulás bírója, jegyzője s a csőszök is. A gyerekek augusztus végétől tanulták a műsorszámukat, amit a helyi művelődési házban adtak elő a szülőknek, miután versenyeken használatos fogatokkal végigvonultak a falu főbb utcáin. Természetesen a település apraja-nagyja részt vett a programon, de a fő érdem az új vezető óvónőé, Kiltau Imrénéé, aki az idei évtől tölti be tisztségét a fácánkerti óvoda élén. A rendezvény persze nem csak a szórakozást biztosította, hanem fokmérője volt a gyerekek fejlődésének is. A félórás műsort követően szüreti mulatságon vettek részt a kicsinyek és szüleik, amin Méhn Gyula szolgáltatta a zenét harmonikán. Az este hétig tartó rendezvényen a szülői munkaközösség működtette a büfét, s ennek bevételét a gyermekek, az óvoda javára fordítják majd.- nagy Vége a huzavonának Átalakítás előtt a mozi és a „Munkás" A tolnai önkormányzat a közelmúltban árverést hirdetett a tulajdonában levő ingatlanok közül az egykori mozi, a valamikori munkásotthon, és három - Fészek Áruház melletti - telek eladása érdekében. Dr. Sümegi Zoltán jegyző tájékoztatása szerint túlzás lenne azt állítani, hogy az emberek egymást letaposva tolongtak volna az árverésen, ám a végeredmény mégiscsak az, hogy megoldódni látszik két fontos tolnai objektum sorsa. Olyan épületeké, amelyeknek ügyében régóta folyik a huzavona. Remélhetőleg az új tulajdonosok által megvalósított felújítások a belvárosképre is kedvező hatással lesznek. A mozit Nagyváradi Pál vette meg. Az egykori mozgóképszínház az 1,6 millió forint + ÁFA kikiáltási áron kelt el. A vállalkozó úgy vélekedett, hogy a vételárnál jóval nagyobb összeget kell még költeni az épületre, hogy az betölthesse funkcióját, (ami nem a filmvetítés lesz). Bizonytalan, hogy mikorra fejeződik be a felújítás, az azonban bizonyos, hogy tavasszal elkezdődnek a munkálatok. Az sem kérdéses, hogy a mozi utcára néző oldaláról végre lekerül a szürke könnyűfém-borítás. További terveiről Nagyváradi Pál egyelőre korainak tartotta nyilatkozni. A „Munkásért" sem volt gyilkos harc, ez az épület kétmillió plusz ÁFA alapárért kelt el. Hochsteiger János, az új tulajdonos érdeklődésünkre elmondta, hogy jelenleg a tervező tart terepszemlét a Munkásban. Elképzeléseik szerint az épület két kisebb helyiségét összenyitva éttermet alakítanak ki, a nagyteremben pedig biliárdszalont rendeznek be, amely helyiség különböző rendezvényeknek is teret ad majd. Egy nagyobb, a Galéria Sörözővel közös konyhát is szeretnének itt létrehozni, így lehetővé válna, hogy a sörözőből kiköltözhessen a - sok vitát kiváltó - főzőrészleg. Az új tulaj szerint, ha minden összejön, jövő ősszel már üzemelni fog a létesítmény, ennek egyik feltétele, hogy reális kamatozású hitelekhez jusson a vállalkozó. A 3 telekre egyetlen jelentkező sem akadt. Állítólag a potenciális vevők irreálisnak tartották az 550-700 ezer forintos kikiáltási árakat.-sÁgi a tévéből Vállalkozók kényszerpályán? A Domboriban vállalkozó faddiak közül Csernik An- talné nyilatkozott a Faddról nyáron készült, és sugárzott TV-műsorban. Az erre vonatkozó kérdés apropóját az adta, hogy Fadd központjában hétfőn megnyílik a vállalkozó döntően papírárura alapozott kiskereskedése. — Nem hiszem, hogy akkor a legkompetensebb hozzászóló lettem volna - válaszolt Csemikné. — Több társamat is kamera elé invitálták - csak valahogy nem értek oda időben. — Saját illetékességét kérdőjelezi ezzel. Mióta vállalkozó? — Tavaly előtt tavasszal kezdtem az önállóságot, rögtön lábtöréssel, ilymódon mankóval végigszenvedett szezonnal. Szerencsére az akkor húszéves lányom sikeresen vitte helyettem az üdülőterületi üzletet. — A többi családtag? — A férjem munkája miatt sokat van távol. Fiam önköltséggel egyetemista Miskolcon, mivel másodszor sem vették fel bölcsészhallgatónak. Anyai szívem azt mondatja velem: hiányzott a szükséges „hátszél". — Nem babonás? Egy bezárt papírbolt helyén azonos profillal indulni... — Bennem csak az munkál, hogy miből van hiány a településen. Ezért árulok telefon- kártyát, hírlapot és játékot is. Különben eléggé behatároltak a lehetőségek, nehéz újat produkálni. — A rutinkérdés: hogyan induljon a kezdő? — Ha Faddra vonatkozik a kérdés: sehogy. Nézzen körül a boltomban. Szinte üres, pedig nem kis pénzt öltem áruba. A nagykereskedelem csak készpénzzel fogad (a bizalmi válság bénító), hitelfelvétel pedig hosszú évekre teszi lehetetlenné az esetleges kudarc miatti tisztességes visszavonulást. — De Ágnes, nem festi túl sötétre a képet? — Az itteni vállalkozók évek óta beállt szintjükön lefagytak. Egészséges pezsgés nincs, a szintentartás a vásárlóképes kereslet hiányában a piacok újrafelosztásával bizonytalan jövőt jelent. Sajátos hierarchia alakult ki: a „kishalának esélye sincs a „cápák" közé bejutni. A konjunktúra nélküli gazdaság reménytelenül skatulyáz. Pedig a felaprózódott, alacsony- szintű és tartalékok nélküli ellátás látszólagos túlkínálata egyszerre omolhat össze „se ez, se az" ellátatlansággá. Ennek jelei például Domboriban jelentenek közvetlen veszélyt. A kitartó vállalkozók száma csökken, idén már két üres üzlethelyiség volt közvetlen mellettem. A csalódott törzsközönség lassan nem lesz mit és hol egyen. — A manapság divatos kérdés: illegális konkurencia? —- Eddigi ténykedésem során nem találkoztam vele. Megalapozatlan lenne erről nyilatkoznom. — Javítsunk a cikk pesszimista hangulatán. Miért nem tér vissza eredeti szakmájához? — Összes nyűgével együtt nagyon szép dolog önállóan elboldogulni egy üzletmenettel. Ódry Károly
