Tolnai Népújság, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-15 / 243. szám

4 »ÚJSÁG TOLNA ÉS KÖRNYÉKE 1994. október 15., szombat A 100. arc Egy arc - egy mesterség Bérces László szövetkezeti elnök Különleges kínálat és közétkeztetés Paradiso ételbár Kisebb-nagyobb szünetek­kel jelentkezett az utóbbi idő­ben az „Egy arc - egy mester­ség" sorozat. Elfáradt - nem úgy, mint a Dallas -, s úgy tű­nik, célszerű lezárni. Jó alka­lom kínálkozik erre most, amikor a 100. epizódhoz ér­keztünk. A 100. arc a Bérces Lászlóé, ő önkormányzati képviselő Tolnán, továbbá a Gemenc Ipari Szövetkezet elnöke, to­vábbá a helyi futballcsapat, a Tolnai VFC elnöke. Ennyi tisztségéről tudok, s már kér­dezném is, hogy hogyan győzi, amikor - nem dicsek­vésből, de a teljesség kedvéért - kiegészíti a felsorolást: tagja két önkormányzati bizottság­nak, a gimnázium iskolaszé­kének, és az I-es iskola szülői munkaközösségének. Hát ak­kor most kérdezem meg, hogy hogyan bír ennyi mindent vál­lalni, s van-e fontossági sor­rend e funkciók között? Me­lyik az első? — Nálam első a család - mondja -, annál fontosabb nem létezik. Van három gye­rekem, egy egyetemista, egy középiskolás és egy általános iskolás, és van egy csodálatos feleségem, aki minden támo­gatást megad a munkámhoz, és ha nehézségeim támadnak, segít azokat leküzdeni. A csa­lád után a szövetkezet követ­kezik, 120-140 ember minden­napi kenyerének a biztosítása. Az elmúlt évet sikeresen zár­tuk, még 13. havi fizetést is kaptak a dolgozók, az idei első félév sajnos veszteséges volt, de hála néhány újabb, je­lentős megrendelésnek, az év végére bíztató eredmények születhetnek. A jelenlegi gaz­dasági helyzetben életben tar­tani sem kis feladat egy szö­vetkezetét, nemhogy felfut­tatni. Gyakorlatilag semmi támogatást nem kapunk a fog­lalkoztatási alapból, mégis ha­ladnunk kell. S most úgy tű­nik, a fajátékokkal és gyer­mekbútorokkal sikerünk lesz. Szerepeltünk a februári nürn­bergi játékkiállításon, megje­lentünk a holland, angol és francia piacon, s most beindít­juk a második műszakot, ami 25 új munkahelyet jelent. Ipari tanuló képzés is folyik nálunk, 13 gyerek ismerkedik az aszta­los szakmával, úgy, hogy a szülőktől gyakorlatilag egy fil­lért sem kérünk. Ez persze nem azt jelenti, hogy hű de jól áll a szövetkezet, hiszen nem­rég adtuk be a pályázatunkat munkahelymegtartó támoga­tásra, hogy a legalacsonyabb, nyomor szintű béreken javít­hassunk. — Az aktív politikába bi­zonyos fokig véletlenül csöp­pentem - folytatja Bérces László. — Örültem, amikor '90 előtt egyre több teret kap­tak az új hangok, s én minden olyan erővel szimpatizáltam, amely a korábbi rendszert fel kívánta váltani. Akkor még nem volt markáns különbség az új pártok között, én az MDF-hez csapódtam, s hogy mit tudtam mint képviselő el­érni az elmúlt 4 évben a vá­rosban, arról majd a választó- körzetem polgárai szavaznak decemberben. Azt minden­képpen jelentős „adunak" tar­tom, hogy végig becsületes tudtam maradni. Részt veszek a népjóléti és az oktatási bi­zottság munkájában; utóbbi­ban elsősorban a sport terüle­tén tevékenykedem. Örülök, ha segíthetek a rászorulókon. — Például a focistákon? — Felkérésre vállaltam el a klub elnöki posztját. Nagyon megdöbbentem, mert tulaj­donképpen még szerelése sem volt a csapatnak. Sikerült né­hány szponzort meggyőz­nünk, az anyagi gondokon így segítettünk. De akkor még mindig ott volt a csapatépítés problémája. Elment 9 paksi já­tékos, és 2 hét állt rendelkezé­sünkre a bajnokság kezdete előtt, hogy rendezzük sorain­kat, és benevezzünk. Ez sike­rült, ebben az évadban csupán az a célunk, hogy ne essünk ki a megyebajnokságból, s talán 2-3 év múlva bekerülhetünk az NB III-ba. Nagy hangsúlyt fektetünk az utánpótlás neve­lésére, programot állítottunk össze, mely az ovi-focitól a nagy csapatig foglalkozik a labdarúgókkal; nem kallód­hatnak el a tehetségek Tolnán! Fontosnak tartom ezenkívül a más szakosztályokkal - ping­pong, kajak-kenu, kézilabda, atlétika - való kapcsolatépí­tést, mert amikor én január­ban bekerültem a helyi sporté­letbe, szinte még beszélő vi­szony sem volt e csoportok között. — Milyen ember Bérces László? Fáradhatatlan? Fáradt? Szeretet re méltó? Zord? Funkci­óhalmozó? Közösségi? Magányra vágyó? Kihasználható? Könnyen ugrasztható? Rendíthetetlen? — Hát lehet, hogy most túl vállaltam magamat, azt is ér­zem néha, hogy kihasználnak, de ahhoz már öreg vagyok, hogy könnyen ugraszthassa- nak. Egy bakonyi faluban, Cseszneken születtem, '46-ban. A feleségemmel is ott ismerkedtem meg, gyerekkori szerelem volt. Tolnára '68-ban kerültem, szövetkezeti elnök pedig másfél éve vagyok. Szí­vesen teszek másokért, de szó mi szó, néha nagyon hiányzik egy kis magány. A beosztott­jaim közül van aki szeret, van aki nem, úgy mint minden fő­nököt. Előfordul, hogy túlzot­tan humánus vagyok, de ke­mény is tudok lenni, ha a kö­zösség érdeke úgy kívánja. Mindenkit másképpen kell kezelni, egyesekből a szép szó, másokból a leszúrás hozza ki a többlet teljesít­ményt. Nem bánom, ha vala­kinek más a véleménye, de a szemembe mondja! Én is ne­hezen kezelhető dolgozó vol­tam mindig, de egyenes, és ezért a szókimondó embere­ket szeretem. Ilyen sok terüle­ten lehet-e megfelelően helyt állni? Bennem is felmerült ez, de már csak dacból is elvállal­tam a feladatokat. Mert meg­győződésem, hogy mindent lehet jobban csinálni, mint ahogy most megy, minden kimozdítható e sekélyesség­ből, csak „nincs rá ember". Pontosabban: kevesen vállal­ják a közösségért való cselek­vést, amikor a saját zsebüket is hizlalhatják. Én szívesen fél­reállnék a labdarúgó klubnál is, ha valaki vállalná, csak menjen a foci! Wessely Fotó: Degré Gábor Újra nyitott Tolnán az Al­kotmány utca 8. szám alatt a Paradiso ételbár. A felújított vendéglátó egységben két fia­tal szakember Kulcsár Attila és Domokos Róbert a hét minden napján reggel 6-tól este 22 óráig várja a vendége­ket. A vendéglátók reggelivel, ebéddel, vacsorával, non-stop a tolnaiak és a betérő éhes vendégek rendelkezésére áll­nak. Vállalnak közétkeztetést is, változatos és igényes me­nüvel, ami a közeli munkahe­lyek dolgozói számára bizo­nyára nagyon előnyös. Fontos továbbá, hogy a közétkezte­tést úgy kívánják bővíteni, hogy a 95 forintos menüt étel­hordóban el is lehet vinni, ha a vendég úgy kívánja. Az egyik legnagyobb csá­bító erőt kétségkívül a mindig frissen csapolt Amstel sör je­lenti majd, amihez különleges ételeket kínálnak: pizza, spa­getti, tatár-beefsteak. A köze­lebbi terveikhez tartozik a konyha bővítése, hogy minél nagyobb választékkal tudja­nak a vendégeknek kedves­kedni. Távolabbi terveik kö­zött szerepel az ételbár mö­götti kerthelyiség kialakítása, ahol jó időben autóktól, zajtól, portól mentesen lehet a sza­bad levegőn, kuturált körül­mények között étkezni. A kerthelyiségben szeretnék megrendezni azokat a zenés nyári estéket, ahol majd igé­nyes, szórakoztató műsorok­kal várják a vacsorázni, sö­rözni hozzájuk betérő tolnai és átutazó vendégeiket. A két agilis fiatalember elmondta még, hogy olyan szolgáltatá­sokkal várják az ide betérőket, amelyre igény lenne, azonban más helyen nem találhatók meg. Ezek közé tartozik a non-stop nyitva tartás, családi vacsorák, névnapok, születés­napok, munkatársi összejöve­telek megrendezése, szerve­zése. Sas Erzsébet Fotó: Ótós Réka A vendégvárók Lelkipásztor, hegedűvel Ki volt Sztárai Mihály? Hivatalosan is felvette Sztárai Mihály nevét szep­tember végén a tolnai gimnázium. De ki is volt ez a XVI. századi szemé­lyiség? Életrajzi adatainak zöme csak közelítő pon­tosságú. Valószínűleg a Somogy megyei Sztárán született, az 1500-as évek elején. Ferencrendi szerze­tes volt, s állítólag Pado- vában tanult. Sárospatakon Pálóczy Antal udvari papjaként működött, később rend­főnökével Kopácsi Ist­vánnal lutheránussá lett. ők szervezték meg a sá­rospataki iskolát. 1544-ben a Baranya megyei Laskón tűnt fel, hogy mi kénysze­rítette az akkor már török uralom alatt álló területre, máig sincs kiderítve. 1553-ban Tolnára jött lel­késznek, és öt évig tevékeny­kedett itt. A nép tódult Sztárai szenvedélytől fű­tött prédikációnak meg­hallgatására. Itt írta az Alexandriai Athanáz püs­pökről szóló verses histó­riáját (Tolna városában az Duna mentében az ezeröt­százban és ötvenhétben). A tolnai templomban Er­délyi József domokos szerzetes vette fel vele a küzdelmet, aki hívei meg­bízásából Budán járt, hogy a lutheránusok ellen tá­maszt keressen, és az egy­házatyák műveivel fegy­verezte fel magát. A két részre osztott templom dühödt viták színhelyévé vált. 1558-ban Sztárai is­mét visszatért Laskóra, majd Gyulán, Sárospata­kon és Pápán volt lelki- pásztor. Kalandos földi pályája 1580 körül fejeződött be. 1578-ban még mint élő fér­fiúról szól róla Borne­missza Péter: „noha értel­mes és tudós ember, és so­kat épített Magyarorszá­gon, de őtet is megbírja az harag, néha az bor is". Munkája sikerét iro­dalmi eszközökkel is biz­tosítani kívánta. Hat vallá­sos históriáját a záróvers- szakok tanúsága szerint 1546-1560 között szerezte. Négynek a témáját a Bib­liából vette, a másik kettő egyháztörténeti tárgyú. Eleazár históriája 1544-ben, a História Ésaiás harmadik könyvéből 1549-ben keletkezett. A Szent Illyésnek és Akháb királynak idejében lőtt dolgokról, melyek az mos­tani időbeli dolgokhoz igen hasonlatosak, 1549-ben született. A leg­sikeresebb Az Holofernes és Judit asszony históriája 1552-ben készült el. Egy­háztörténeti keretű hitvi­tái közül a Szent Athana­sius püspök históriája, va­lamint a História Cranme- rus Tamás érseknek igaz hitben valló álhatatossá- gáról című munkája ma­radt ránk. A gyülekezeti zsoltáré­neklés egyik megterem­tője volt. A laskói temp­lomban esténként hege­dűje kíséretében szép, hangos énekszóval éne­kelte zsoltárait. Életének nagy részét egyházszervező munká­ban töltötte. Többször for­gott halálos veszedelem­ben, mert hol a felingerelt katolikus hívek akarták agyonverni, hol a törökök akarták lefejezni. Ábrahám Erzsébet így is lehet Számítógép a gyermekorvosi rendelőben Azt mondják, hogy a jogá­szok, orvosok, gyógyszeré­szek - főleg vidéken - megle­hetősen ódzkodnak a számí­tógép alkalmazásától. Egy­részt félnek a technikától, megtanulhatatlannak vélik a „kompjúter" kezelését, más­részt haragszanak rá, mert ha minden gombnyomásra elő­hívható lesz, akkor elvész az adattárakban, kartotékok kö­zött való búvárkodás gyönyö­rűsége. Ellenpélda szerencsére egyre több akad. A tolnai vál­lalkozó gyermekorvos, dr. Barna Györgyi munkáját is számítógép segíti már egy ideje. — Márciusban kaptuk - mondja -, de csak szeptem­bertől kezdtünk vele dol­gozni, mert augusztus végéig tartott az adatok betáplálása és feldolgozása. Most már zökkenőmentesen megy a napi tevékenység. Sokat segít nekünk ez a gép, nincs az a sok papírmunka, adminiszt­ráció, mint korábban volt. Nemcsak a rendelőben, a váróban is változás történt. Itt videót nézhetnek a gyerme­kek és kísérőik, amíg sorra ke­rülnek. Úgy látszik, így is le­het, ilyen kapcsolat is létezhet az orvos és betegei között. — A videón nemcsak rajz­filmeket fogunk bemutatni - tájékoztat a doktornő -, ha­nem ismeretterjesztő filmek vetítését is tervezzük. Mivel ebben az épületben történnek hetik a nézőt a betegségek a nőgyógyászati vizsálatok és megelőzésében, felismerésé- a terhestanácsadás is, az ezek- ben és a védekezésben, kel kapcsolatos filmek segít- Kövesdi János Képernyő előtt a rendelőben ... és a váróban Vándorkiállítás és futóverseny Két rendezvényt is szervez október 21-én a faddi általános is­kola. A Környezetvédelmi és Bűnmegelőzési Vándorkiállítás ünnepélyes megnyitására 14 órakor kerül sor az intézményben, 15 órakor pedig kegyeleti futóversenyt tartanak, '56-ra emléke­zendő. A versenybe benevezhetnek nagyobb diákok, szülők és más érdeklődők is. Gyülekezni a helyi művelődési ház előtt kell, a táv 1956 méter lesz.Jelentkezni Flieg Györgyinél, Csor- vásy Ildikónál, Dzsida Antalnál és Hága Jánosnál lehet. Helyesbítés Október 8-i számunkban, a „Tolna és környéke,, oldalon, az Átalakítás előtt a mozi és a „Munkás" című írás téves ada­tot tartalmaz. A Munkás új tu­lajdonosa ugyanis nem Hochs­teiger János, hanem a H+J Kft. A hibáért ezúton kérek elné­zést az érintettektől. sk Megkötözték a tyúktolvajt Az elmúlt néhány hétben Tolna és környéke bűnügyi (és bűnüldözési) krónikája is mentes volt a szenzációktól, ám néhány érdekes esettel ez­úttal is szolgált lapunknak Hopka Dániel, a tolnai rend­őrőrs munkatársa. Korábban megírtuk, hogy a Thelena Fesztiválon két német fiatalember a motorjára terítve hagyta a bőrdzsekijét, amiket könyörtelenül el is loptak. Nos, a tolvajokat azóta elfog­ták, két fiatalkorú tolnai elkö­vetőről van szó. A dzsekik hamarosan visszajutnak az eredeti tulajdonosokhoz. Szeptember 14-én délután a tolnai főutca egyik házában a tulajdonos - idős hölgy - mo- toszkálást hallott, azt hitte, hogy a takarítónője az. Téve­dett. Besurranó tolvajok vol­tak, akik a hölgy porcelántár­gyait vitték magukkal. Bogyiszlón október 5-én éj­jel tyúktolvajt fogott az egyik gazda. Elment telefonálni a rendőröknek, ám, hogy köz­ben meg ne szökhessen a tet­tes, annak kezét, lábát alapo­san összekötözte. Október első napjaiban be­törtek a dombori ABC-be. A tettesek a már összecsomagolt holmik közül csokoládét, élelmiszereket, fúrót vittek el, 80 ezer forint értékben. A szellőzőablakon keresztül hatoltak be Tolnán a Döglött Ló néven közismert vendég­látó egységbe október 5-én éj­szaka. A zsákmány: cigaretta, édesség, kávé. Némileg szokatlan ügyről, „virágsikkasztásról" is be­számolt Hopka Dániel. A sér­tett költözés előtt állt, cserepes virágait átmenetileg rábízta egyik ismerősére. A költözés lezajlott, most viszont nincs mivel barátságosabbá tenni az új otthont, mivel az ismerős nem hajlandó visszaadni a vi­rágokat. -s-

Next

/
Thumbnails
Contents