Tolnai Népújság, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)
1994-10-14 / 242. szám
4 »ÚJSÁG BONYHÁD ÉS KÖRNYÉKE 1994. október 14., péntek Az óvónők lelkesek, de a pénz kevés Nagymányokon összevont intézményként, önálló gazdálkodó egységként működik az általános- és zeneiskola, valamint a két helyi és a kismá- nyoki óvoda. Két hete az óvodások javára jótékonysági bált rendeztek Nagymányokon, aminek bevétele majdnem hatvanezer forintot tesz ki. Ez természetesen szép summa, de annak fényében, hogy a három óvoda összesen hét csoporttal, közel 140 gyerekkel. csupán hetvenezer forintot kap az intézményi költségvetésből, ez az adat inkább megdöbbentő. Miért hozott egy bál majdnem annyit a konyhára, mint az évi költségvetés összege? Talán azért, mert jó volt a bál. Persze a kérdést más aspektusból vizsgálva nem ez a válasz. Igaz, a hetvenezer nem a teljes óvodai költségvetés, hanem arra való, hogy a mesekönyveket, a játékokat, az edényeket, a foglalkozásokhoz való anyagokat vegyék meg belőle, de még így is el- szomorítóan kevésnek tűnik. Ezt erősítette meg Csondor Edit vezető óvónő is, aki azért arról örömmel számolt be, hogy a nyár folyamán a három óvoda megújult. A kerítést kicserélték az öregtelepi oviban, festettek, parkettát csiszoltak, lakkoztak, s ez a másik két épületre is igaz. A szépítés, renoválás különösen az öregtelepi óvodában volt fontos, hiszen a brikettgyár közelsége miatt - mégha ott termelés jelenleg nem is folyik - a termek falai magukba szívták a szállongó szénport. A vezető óvónő beszámolt arról is, hogy munkatársai folyamatosan képzik magukat, s erre főként azért van szükség, mert a német nyelvet is oktatják az intézményben. Tavaly óta már Kismányokon is. De térjünk vissza a gondokra. A kicsinyek természetesen nem érzékelik a pénzhiányt, hiszen az óvónők találékonysága, lelkesedése sokmindent kompenzál, s nem is panaszképpen mondja Csondor Edit, hogy kevés a pénz, hiszen csupán munkájukat szeretnék színvonalasabbá, hasznosabbá tenni. Mint megtudtuk a szülők jó partnerek ebben a törekvésben, lehetőség szerint segítséget nyújtanak az óvodának, ám sokan közülük még a térítési díj kifizetését is nehezen tudják teljesíteni. Szerencsére a jótékonysági bál sikere enyhít az égető gondokon valamelyest, és pályázati úton nyert pénzekből is fejleszthető az ovi, de kíváncsiak voltunk arra, hogy miért jut ilyen kevés a leendő iskolásokra az összevont oktatási intézményben. Telek István, a település polgármestere csupán annyit közölhetett velünk, hogy Nagy- mányok évi költségvetésének közel 50%-át adják az iskolai gondnokságnak, amivel az intézmény önállóan gazdálkodik. Felkerestük hát Brenner Györgyöt, az iskola igazgatóját is. Mint mondotta az intézményben nagyon sokrétű munkát végeznek, hiszen a hagyományos oktatás mellett folyik nemzetiségi és kéttany- nyelvű képzés is, valamint a zeneiskola is az intézményhez tartozik az óvodák mellett. Az óvodák felújítása egyébként - benne az életveszélyesnek nyilvánított világítás rendbehozatalával - közel negyed- millió forintba került. Az intézmény éves költségvetése egyébként 53,5 millió forintot tesz ki, aminek több, mint a felét bérjellegű kifizetésekre használják fel. Bár célul tűzték ki az eszközrendszer fejlesztését, a felső tagozat részére is csupán 36 ezer forintot tudtak adni erre a célra. Szóval kevés a pénz, pedig évi 8-9 millió forintos bevételt termel az iskola, ami tudvalévőleg nem profitorientált vállalkozás. Természetesen ezt nem felejtik el az iskola dolgozói, de a muszáj nagy úr, ezért a pedagógusok, s az intézményvezető is kénytelen keresni azokat a lehetőségeket, amiből tőkét kovácsolhatnak. . Egy ilyen lehetőség a közelmúltban bejegyzett a „Nagymá- nyoki Gyerekekért" nevet viselő alapítvány is, aminek 110 ezer forintos alaptőkéjét helyi vállalkozók és a bonyhádi zomácgyár adta össze. Az alapítvány célja a tehetség- gondozás, a felszerelések, eszközök vásárlása, a kiemelkedő tanulmányi eredmények elismerésének lehetősége, az úszásoktatás biztosítása, de belefér a képbe a művészeti csoportok szereplésének anyagi segítsége is. Nagy László Fotó: Ótós Réka A kicsinyek nem érzékelik a pénzhiányt • MSZP: szürkülés vagy vörösödés? • Ibusz kontra Ibusz? • Járványok: neokolera után neopestis? NSZK: Kohl marad a jövő? ...egyszerűen minden Szakmai út Svájcba A budapesti Artifex Kft. orvosi műszereket és gyógyászati segédeszközöket forgalmaz, a Bonyhád Városi Kórháznak is ők segítenek gépeket, műszereket beszerezni (Id. laparoszkóp, központi sterilizáló fejlesztése). A kft-t svájci kapcsolata a SALZMANN ÁG meghívta St. Gallenbe egy kétnapos szakmai útra, amelyre ők magukkal vitték a bonyhádi kórház vezetőségét, valamint a megtekinthető segédanyagokat alkalmazó szakembereiket. Ellátogattak a svájci cég gyárába, ahol remek minőségben gyártanak gumizoknikat és gyógyharisnyákat. Itt a termelés teljesen komputeri- zált, személyre szóló méretek alapján gyártják a „lábravalókat". Foglalkoznak egy olyan harisnya előállításával is, amely megelőzi az alsó végtagi vénatágulatokat (ez pl. a kismamáknak, vagy a rendszeresen álló munkát végzőknek nagyon hasznos), külsőre pedig, egy egyszerű harisnyával összehasonlítva, semmiféle különbséget nem lehet észrevenni. A magyar vendégek jártak még a Bodeni-tó partján egy érsebészeti magánklinikán. A svájciak felismerték, hogy a vénatágulat, az alsó végtagi keringési zavarok szinte népbetegséggé váltak napjainkra. Ezért is foglalkoznak kiemelten ezek kezelésével. Dr. Bücs Gábortól, a Bonyhád Városi Kórház orvos igazgatójától megtudtuk, hogy szeretnék felmérni lehetőségeiket, miszerint a jövőben náluk is beindulhatna egy úgynevezett flebológiai szakrendelés. Hiszen az említett betegségek hazánkban is népbetegségnek számítanak, így a megfelelő szakember megtalálása, valamint a kellő múszerál- lomány előteremtése esetén Bonyhádon is lenne létjogosultsága egy hasonló (ha nem is magán) rendelésnek. Máté Réka Nem ruhákról álmodozik Az NGC, azaz New Generation Company nevű szekszárdi cég múlt hét pénteken tartott őszi-téli divatbemutatót a megyeszékhelyen. A kifutón látható fiúk között ott volt Szőts Norbert is, aki a divatbemutatón többször is nagy tapsot kapott. A húszéves fiatalember Bonyhádon él. A bemutató után vele beszélgettünk.- Mikor, és miért kezdtél neki a manöken-szakmának?- Nem az én ötletem volt. Édesapám olvasott egy újság- hirdetést, s az ő unszolására jelentkeztem a két éves manöken iskolába.- Hogyan vetődtél az NGC-hez?- Már túl voltam néhány divatbemutatón, amikor az „új generációsokhoz" csatlakoztam. Ez a cég idén tavasz- szal alakult, s a puszta léte elegendő volt, hogy megkeressem őket. Egyébként nagyon jól érzem magam ebben a társaságban, s már velük is magam mögött tudok néhány fellépést.- Érzésed szerint az embernek, vagy a ruhának szól a taps egy-egy bemutatón?- Mindkettő fontos, de a tetszést szerintem az összkép váltja ki a nézőkből. A tapsból egyébként nem sokat érzékelek a kifutón, hiszen nem az a dolgom, hogy örüljek, hanem az, hogy az adott cég ruháit úgy mutassam be, hogy azokat kedve legyen az embereknek később megvásárolni.- Mennyi lemondással jár manökenek lenni?- Részemről ez nem jelent lemondást, hiszen nagyon jól érzem magam a próbákon, s a bemutatókon is. Egyébként jelenleg fogtechnikusnak tanulok, s szeretnék a suli végeztével ebben a szakmában dolgozni. A manökenség külön dolog, inkább buli, s addig A középkor ma már utolérhetetlen Fazekas József szerint ezek nem fegyverek, hanem műtárgyak Korábban is érdekelték a míves kardok, majd egy filmélmény hatására a bonyhádi Fazekas József ellenállhatatlanul vágyakozni kezdett egy szamuráj kardra. De nem várt arra, hogy a sarki közértben pillantsa meg az áhított fegyvert, hanem maga készítette el azt. Ekkor azt gondolta, hogy tud kardot kovácsolni, de további négy-öt sikertelen kísérlete ráébresztette, hogy a kardkészítőnek nem kis mesterségbeli tudásra van szüksége. Tanulni kezdte hát a kardkészítés fortélyait. Ennek már jónéhány éve. Mára már elmondható róla, hogy valóban ért a kardkovácsoláshoz, bár mint mondta valószínűleg sosem lesz képes utolérni a középkor mestereit, akiknek pedig nem állt rendelkezésére az a felszerelés, mint neki. Műhelye falán - lévén hívő ember - a Magnificatból vett latin idézet a kereszt alatt: Nagy dolgokat tett velem a hatalmas, szent az Ő neve. A mester ezzel is jelzi, hogy nem csak a saját erejéből jutott el idáig. Számára a kardok nem fegyverek, hanem műtárgyak, öt a készítésük érdekli, így csak addig érdekes számára egy-egy darab, amíg dolgozhat rajta. Kedvence nincs közöttük, pedig a katanákon, kínai pallosokon keresztül a spanyol tőrkardig sok fegyvert készített már. Megtudjuk tőle, hogy elsősorban az igényesen elkészített vadásztőrei a kapósak, amiknek pengéjében ott a felirat: Pyrus. Ez a védjegye, s mára már Németországban is ismerik többen ezt a márkát. Wernau polgármesterének is készített már kardot, s kiállítóként részt vett a wernaui „Sváb szorgalom" elnevezésű kiállításon is. Nem panaszképpen mondja, hogy kevés az igényes vásárló, inkább a mindig tökéletesre törekedő csalódottsága érezhető szavaiban, amikor a tömeggyártott pengékről beszél. Egy ilyet - nagyon mutatós darab - úgy hajlít meg, mintha félig főtt spagetti szál volna. A nála készült kardokra nem véletlenül vállal garanciát. Védi saját hírnevét, amit szeretne minél inkább öregbíteni. Persze nem csak vadászok ismerik a nála készült pengéket, hanem kung-fu specialisták is, akiknek valóban jó eszközökre van szükségük. Fazekas József szüntelenül képzi magát, így sokat jelentett számára, amikor 14-17 század beli kardokat restaurálhatott. Hogy mit kell még tudnia a hazai 3-4 kardkovács egyikének, aki Bonyhádon igyekszik kétkezi munkájából megélni? Értenie kell a famunkákhoz, az ötvösséget sem árt ismernie, hiszen a kardok tokjait, markolatait is maga készíti. A markolatok, tokok megrendelésénél vevői tíz féle fából válogathatnak. Örül az egyedi megrendeléseknek, a hozott mintáknak, hiszen szereti megmérni mesterségbeli tudását. Ebben és ebből él. Amikor kardkovácsolásra adta a fejét akkor pedig azért imádkozott, hogy soha egyetlen darab se lásson vért a sajátján kívül, hiszen az ő vére nem ritka vendég egy-egy készülő félben lévő pengén.- nagy- fotó: degré Szőts Norbert imádja a száguldást csinálom csak, amíg így érzem.- Milyen ruhában érzed igazán jól magad?- Legszívesebben farmerben járok. Persze a bemutató az más. Ott is a farmer nálam a nyerő, de szívesen mutatok be öltönyöket is. Ezt már kevésbé mondhatom el a sport- ruházatról.- Mivel telik a szabadidőd?- Az igazi hobbim a motorozás. Most egy 34 esztendős, 250-es Simsonnal járok, de van egy Pannóniám is, A harmadikat pedig igyekszem minél hamarabb összeszerelni, hiszen csak az alkatrészei vannak meg. Sajnos bizonyára soká kell még vámom arra, hogy annak is a nyergébe pattanhassak. Szeretem a sebességet, a száguldást. Igaz ezek a veterán gépek nem,Versenymotorok, de ezeken motorozni nem a gyorsaság miatt szeretek. awfí- Bizonyára van motorálmod.- Valószínűleg sosem lesz elegendő pénzem egy Élgyley Davidson megvásárlásához, de ha választani lehetne egy ingyen gépet, akkor Harley-t választanék.- Lenne kit magad mögé• ültetni egy ilyen csodajárgányra?- Természetesen lenne kit fuvaroznom, de ha arra vagy kíváncsi, hogy van-e barátnőm, arra nemmel kell válaszolnom. ni Fotó: Gottvald
