Tolnai Népújság, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)
1994-10-13 / 241. szám
4 WÚJSÁG DUNAFOLDVAR, PAKS ES KORNYÉKÉ 1994. október 13., csütörtök Madocsa tornya Madocsán a hét végén, vasárnap délután tartott jótékonysági hangversenyt a tíz éves jubileumát ünneplő Szekszárdi Kamarazenekar. Az előadás helyszíne a református templom volt, a bevételt pedig a templomtorony felújítására fordítják majd. A templomtorony, mely a település jelképévé vált, tehát ismét ellen tud majd állni az időjárás viszontagásainak. Az ott lakók, a madocsaiak örömét fejezi ki Földesi János bácsi szép verse, mely az Adakozzunk őseink tiszta hitéért címet viseli, s az alábbiakban néhány sort idézünk belőle: „Közel ezer éves kettős tornyod mai ága mesél: itt járt a tatár, mennyi vért zúdított rád a török ár régi őrző szabadságod tépték, verték a labancok, íme ma: frissen megújulva ismét mosolyogva ölelve ragyog rád hitünk és mai összefogásunk áldásában a nagy idők szép emléke: A felújított öreg torony és templomi béke." Szentlőrinci eredmények Sárszentlőrincen nemrégiben rendezték meg a Petőfi szavalóversenyt, mely a következő eredményt hozta: Az első kategóriában, ahol a 3. és 4. osztályosok indultak, első lett Németh Veronika (Pusztahencse), második Bertalan Georgina (Pálfa), harmadik Torma Zita (Paks). A sárszentlőrinci polgármesteri hivatal és Tóth Márta tanárnő különdíját Orsós Julianna sárszentlőrinci tanuló kapta. A második kategóriában, ahol az 5. és 6. osztályosok indultak, első helyezést szerzett Balogh Edit (Nagydorog), második Drinóczi Réka (Sár- szentlőrinc), harmadik Árok- szállási Zoltán (Paks). A sárszentlőrinci polgármesteri hivatal különdíját Drinóczi Réka helybéli tanuló kapta. Á harmadik kategória (7. és 8. osztályosok) sorrendje a következő volt: első Wolf Klaudia (Paks), második Bertalan Beatrix (Pálfa), harmadik Világ Anita (Pusztahencse). A zsűri elnökének, dr. Tőttős Gábor főiskolai docensnek a különdíját a paksi Haholt Adél, Tóth Márta tanárnő különdíját pedig Wolf Klaudia kapta. A sárszentlőrinci Petőfi napon fociversenyt is rendeztek az általános iskolások számára, mely a következő eredményt hozta: első lett Kajdacs első csapata, második Pálfa, harmadik Sárszentlő- rinc, negyedik Kissolt, ötödik Kajdacs második csapata. Az első helyezett vihette haza a vándorkupát. A kupa gólkirálya a kajda- csi Borbély István lett, a legjobb kapus a pálfai Mészáros Ferenc, a legtechnikásabb játékos pedig a sárszentlőrinci Bierer Zoltán. A kupán a legtöbb gólt, szám szerint 11-et a pálfai csapat lőtte. Ä szervezők köszönetét nyilvánítanak a nagysikerű Petőfi nap támogatóinak, akik a következők: Bach János paksi vállalkozó, Gerzsei Fe- rencné nagydorogi vállalkozó, a Tolna megyei, a paksi, a kö- lesdi és a tengelici önkormányzat, a györkönyi Szabadság Mgtsz, és az MSZP paksi alapszervezete. Változások előtt a Vak Bottyán Gimnázium Az 1994/95-ös tanévben új igazgatója van a paksi Vak Bottyán Gimnáziumnak, dr. Rosner Gyuláné személyében. Az iskoláról, a feladatokról és az elképzelésekről beszélgettünk az igazgatónővel. — Kérem, mutassa be olvasóinknak az intézményt. — A paksi Vak Bottyán Gimnáziumba 390 tanuló jár, a tanítás 12 osztályban folyik. A tanári kar 20 főből áll, ez egy kicsit kevesebb, mint amennyire szükségünk lenne. Kilenc óraadó tanárunk van. Egyelőre mindegyik osztályunk általános tantervű, de tervezzük, hogy a jövő tanévben már az ide jelentkező tanulók érdeklődésének alapján szervezzük meg az első osztályokat. A fakultáció természetesen itt is megvan, de semmi specializáció nincs ezen kívül. A matematika fakultáció az egyetlen, amelyre már első osztálytól lehet jelentkezni, a többire harmadiktól. Ez a helyzet adott, ebben a tanévben még nem lehet rajta változtatni. A szülők részéről pedig a nyelvoktatás továbbfejlesztése merült fel a legnagyobb óhajként. Már ebben a tanévben megpróbáltuk a nyelvoktatás színvonalát emelni, ehhez azonban a nulláról kellett megteremteni a feltételeket, mind anyagi, mind személyi téren. Sikerült megoldani, hogy minden idegen nyelvet csoportbontásban tanulhassanak a diákjaink, kezdő, haladó és középhaladó felosztásban. Nem kis szervezési munkát igényelt mindez, de sikerült, s a városi önkormányzattól az erre hiányzó bért is megkaptuk. Nem számoltuk fel az orosz nyelv tanítását, egy csoportunk van, önkéntes alapon. Az iskola történetében először az első évfolyamon egy latin csoport is indult. — Milyen téren történt még változás, s minek kellene változnia a jövőben? — A szülői választmánnyal tartott értekezleten kiderült, hogy a szülők nagyon szeretnék, hogy a felsőbb évesek is több lehetőséget, ismeretet kapjanak. Kicsinek tűnő, de jelentős változás a fent említett csoportbontás, s hangsúlyt helyezünk rá, hogy ne kerülhessen ki innen úgy tanuló, hogy az alapvető számítástechnikai ismereteket ne szerezné meg. Ebben az Energetikai Szakképzési Intézet nagyon jó partner, felajánlották számítógép-parkjukat, s a szervezés is kitűnő. Ettől a tanévtől kezdve minden elsős egy féléven keresztül a technika tantárgy keretében számítástechnikát tanul, rendes tárgyként, osztályzattal. A jövő feladata a speciális tantervű osztályok beindítása lesz, ha erre megfelelő igény, anyagi, tárgyi és személyi feltételek kialakulnak. — Ha jól tudom, jelentős esemény előtt állnak. — Ä gimnáziumnak ez a 49. tanéve, jövőre ünnepeljük fennállásának fél évszázados évfordulóját. Idén nyáron alakult meg az öregdiákok baráti köre, s most azon fáradoznak, hogy ennek az ötven évnek a története papírra kerüljön. Nagy segítség ehhez, hogy Szentesi Lajos személyében egy ingen agilis testnevelő tanár dolgozott az iskolában, aki a sporttal kapcsolatos ösz- szes adatot, eseményt összegyűjtötte egy könyv alakjában. A többiről, a kulturális élet, az intézmény munkájának eseményeiről pedig Gá- losi tanár úr tud mindent, s ambíciója, szakértelme a biztosíték arra, hogy ez a könyv időben elkészül, a baráti kör és a paksi városi önkormányzat anyagi segítségével. A jubileum méltó megünneplésének szervező munkái már megkezdődtek, a terveink szerint erre külön munkacsoportot hozunk majd létre. — 'Köszönjük a beszélgetést. Venter Marianna Fotó: Ótós Réka Az intézmény igazgatója, dr. Rosner Gyuláné Továbbra is várják olvasóink véleményét, javaslatait, kérdéseit és kéréseit, azon témák megjelölését, melyekről szívesen olvasnának, a Dunaföldvár, Paks és környéke összeállítás szerkesztői: Venter Marianna és Garay Előd. A díszpolgár nem tudott aludni A Bölcskei Falunapok egyik emlékezetes pillanata volt, amikor Inotai Árpád nyugalmazott pedagógusnak átadták a díszpolgári címmel járó emléktárgyat. Földrajz-rajz szakos tanárként 41 évet dolgozott Bölcskén. Ez az egy mondat önmagában mennyi mindent hordoz: négy évtized azokban az időkben, amelyekről napjainkban oly sok ellentmondó vélemény, bírálat hangzik el. Az ünnepség másnapján kopogtattam Inotai tanár úr otthonában. Az első találkozás pillanatai is a cselekvő ember benyomását keltették. Éppen a központi fűtés szerelése és az ezzel járó építkezési, átalakítási munkák folytak. Nem készültek vendégvárásra, mentegetőzni kezdett a pedagógusházaspár, amire semmi okuk nem volt. Pedagógusházaspár. Míg előkerültek egy pálya emlékei, arra gondoltam, milyen irigylésre méltó a két ember kapcsolata. Azonos gondok, problémák vették körül őket egész életükben. Megegyező kérdésekre kellett választ adniuk. Vártam, mikor kezd valamilyen panaszáradat indulni, a megbecsülésről, az értékek romlásáról és hasonló, ma szinte divatos szólamokról. Mindez elmaradt. A teendőkről viszont jókedvvel mesélt Bölcske első díszpolgára. Ehhez egy kicsivel több erőt kíván magának. A szokásos kérdésekre adott válaszaiból hamar kiderült az a korántsem szokásos tény, hogy pedagógusdinasztiából származik. Dédapja, nagyapja, apja is tanáremberek voltak. Áz elágazó rokonságban ugyancsak számos nevelő található. Ezek után az sem meglepő, hogy egyik gyermeke ugyancsak ezt a pályát választotta élethivatásul. Inotai Árpád Van-e, volt-e olyan pedagógiai hitvallása, amit mindig, minden körülmények között szem előtt tartott? Nem érte váratlanul a kérdés, határozott igennel felelt. Tulajdonképpen két szóval is össze lehet foglalni ezt: szigorúság és szeretet. Örült annak már a kezdetekkor is, hogy ebben a faluban módja volt a szülőkkel kapcsolatot teremteni. Ez számára nagyon fontos volt. Hittel vallotta, csak a család és iskola közös gondolkodása, egyetértése teszi hatékonnyá a gyermeknevelést. A bölcskei szülők megértették őt. Ezt munkája elismerésének is tartotta. Éppen úgy, miként azt, amikor tanítványai közül sikeresen felvételiztek valamelyik közép-, vagy felsőfokú tanintézetbe. Annak idején, amikor az ifjúsági mozgalmak elevenen éltek, ő is ott volt. Úgy gondolta, remek alkalom időben és térben a gyermek- nevelésre. Ma ezt az időszakot sem tagadja meg. Az úttörők és KISZ-esek szép emlékként, fiatalos életkedvvel jelennek meg gondolatai között. Ott is, azokon a találkozókon, összejöveteleken, az őrsi foglalkozásokon, gyűléseken sem hagyott ki pillanatot, amikor ne terelte volna a beszéd fonalát az esztétikumra. Arra a szépségre, ami a természetben megtalálható, és arra, amit az ember környezete formálásával végez. A kertek, udvarok, lakásbelsők berendezési tárgyai mind mind önmagukban hordozzák a tulajdonos ízlésvilágát. Ennek alakítása a pedagógiai tevékenység része. Különösen így van ez egy rajztanár esetében. Az érdeklődési köre nem szűkült be erre a területre. Gyermekkorától kezdve érdekelte az elektronika, a villamosság, a rádiózás. Ezeket is bevonta tanári munkájába. Ha sorolni akarja és példákkal illusztrálni a négy évtized változását, akkor elsőként éppen egy ilyen elektromos technikai eszköz kerül szóba, a diavetítő. Más lett a mai kor igénye, nem is lehet összehasonlítani, mert minden megváltozott Bölcskén és a tágabb világban. Ami a falu infrastrukturális változását illeti, jónak minősíti a nyugdíjas tanár. Azon sem Ezen emlékmű a plakett modellje bosszankodik, hogy az utcákat most fel kellett ásni a telefonkábelek elhelyezése miatt. Hozzátartozik ez az élethez. Csak azt sajnálja, hogy mindezekre nem korábban került sor. Mennyi minden fér egy alig 20 perces beszélgetésbe. Ennél sokkal több a pontos dokumentumok alapján követhető emlékek száma. Talán az is megadatik majd, hogy valamilyen alkalommal beszámolhat Inotai tanár úr élete legfontosabb állomásairól egy olyan beszélgetésen, ahol akár a volt, vagy a jelenlegi bölcskei diákok, pedagógusok vesznek részt. Addig gyakran megérinti Juhos László szobrász- művész alkotását, azt a plasztikát, ami a bölcskei emlékmű kicsinyített mása, amit díszpolgárként kapott. Összefonódó kezet, de lángot is szimbolizál ez a mű. Inotai Árpád inkább az előbbit választja szimbólumaként. Úgy érzi, nem volt olyan láng, ami melegített volna és fényével esetleg utat mutatott. Inkább adott segítő kezet, a kapaszkodónak szorításra nyújtó esetleges támaszt. Még a lakás reprezentáns helyére kerül ez az emlék, addig is okoz álmatlan éjszakákat. Ezt tette már az első este is, amikor a moziban rendezett ünnepség után hazaértek. Hosz- szú órákig nem hagyta nyugodni a gondolat, miért éppen őt érte ez a megtiszteltetés. Ok ez arra, hogy megnyugodjon a nyughatatlan lélek! Felgöngyölítése az éveknek, évtizedeknek és újabb feladatok célkitűzésére is kínál leheltőséget ez az ébren töltött éjszaka. Ehhez kíván békét, erőt és egészséget Bölcske ap- raja-nagyja. Decsi Kiss János Fotó: Ótós Réka A más rétj e... Egyes vélemények szerint a szerzés a nők ópiuma. Tény és való, a bevásárlásokat a családokban zömében a hölgyek végzik, kivételt talán a műszaki cikkek, a szerszámok, a járműalkatrészek meg ilyesmik képeznek. A férfiak szerint állítólag nincs szörnyűbb, mint az áruházban válogató hitvest (barátnőt) órákig kísérgetni, és kivárni, amíg mondjuk választ a fehér alapon fekete csíkos, illetve a fekete alapon fehér csíkos blúz között. A dolognak továbbfejlesztett változata is létezik. Az ismerős hölgyek között többen akadnak, akik arra esküsznek, hogy Pakson tudnak jobban vásárolni, paksi ismerőseim viszont határozottan állítják, hogy a megyeszékhelyen ejtik meg legjobb beszerzéseiket. Az egész ügy kész rejtély. A finom falatok kedvelőinek Ha jól emlékszem, úgy két esztendeje annak, hogy azon keseregtünk, Pakson sehol sem tud néhány falatot bekapni az átutazó, mert egyetlen büfé, lacikonyha, vagy hasonló nem található a város- központban. Nos, azóta változott a helyet, például a nyár végén nyűt, s azóta egyre népszerűbbé váló Girosz büfével, mely a Dózsa György út 29. számú ház sarkán található. A főutcán sétáló - s kellőképpen éhes - polgár persze akár csukott szemmel is odatalálhat, az egzotikus, fűszeres ülat nyomán. Mint a büfé neve is elárulja, kapható itt a dél-európai országok kedvelt csemegéje, a girosz, egy különleges sütési technikával készült sülthús, melyet apró darabokra szabdalva, pikáns mártással csomagolnak egy finom zsömlécskébe. Ám a hagyományosabb ételeket kedvelők sem csalódnak, hot- dog, hamburger, meleg- szendvics, waffel, s különféle saláták, üdítők is szerepelnek a kínálatban. S még egy fontos, s manapság bizony igencsak kivételnek számító momentum: az egységben szeszesitalt nem árusítanak. vm Fotó: ór Fontos mozzanat: a girosz szeletelése.
