Tolnai Népújság, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-13 / 241. szám

4 WÚJSÁG DUNAFOLDVAR, PAKS ES KORNYÉKÉ 1994. október 13., csütörtök Madocsa tornya Madocsán a hét végén, va­sárnap délután tartott jóté­konysági hangversenyt a tíz éves jubileumát ünneplő Szekszárdi Kamarazenekar. Az előadás helyszíne a re­formátus templom volt, a be­vételt pedig a templomtorony felújítására fordítják majd. A templomtorony, mely a település jelképévé vált, tehát ismét ellen tud majd állni az időjárás viszontagásainak. Az ott lakók, a madocsaiak örömét fejezi ki Földesi János bácsi szép verse, mely az Adakozzunk őseink tiszta hi­téért címet viseli, s az alábbi­akban néhány sort idézünk belőle: „Közel ezer éves kettős tor­nyod mai ága mesél: itt járt a tatár, mennyi vért zúdított rád a török ár régi őrző szabadságod tépték, verték a labancok, íme ma: frissen megújulva ismét mosolyogva ölelve ragyog rád hitünk és mai összefogásunk áldásá­ban a nagy idők szép emléke: A felújított öreg torony és templomi béke." Szentlőrinci eredmények Sárszentlőrincen nemrégi­ben rendezték meg a Petőfi szavalóversenyt, mely a kö­vetkező eredményt hozta: Az első kategóriában, ahol a 3. és 4. osztályosok indultak, első lett Németh Veronika (Pusztahencse), második Ber­talan Georgina (Pálfa), har­madik Torma Zita (Paks). A sárszentlőrinci polgármesteri hivatal és Tóth Márta tanárnő különdíját Orsós Julianna sár­szentlőrinci tanuló kapta. A második kategóriában, ahol az 5. és 6. osztályosok in­dultak, első helyezést szerzett Balogh Edit (Nagydorog), má­sodik Drinóczi Réka (Sár- szentlőrinc), harmadik Árok- szállási Zoltán (Paks). A sár­szentlőrinci polgármesteri hi­vatal különdíját Drinóczi Réka helybéli tanuló kapta. Á harmadik kategória (7. és 8. osztályosok) sorrendje a következő volt: első Wolf Kla­udia (Paks), második Bertalan Beatrix (Pálfa), harmadik Vi­lág Anita (Pusztahencse). A zsűri elnökének, dr. Tőttős Gábor főiskolai docensnek a különdíját a paksi Haholt Adél, Tóth Márta tanárnő kü­löndíját pedig Wolf Klaudia kapta. A sárszentlőrinci Petőfi na­pon fociversenyt is rendeztek az általános iskolások szá­mára, mely a következő eredményt hozta: első lett Kajdacs első csapata, második Pálfa, harmadik Sárszentlő- rinc, negyedik Kissolt, ötödik Kajdacs második csapata. Az első helyezett vihette haza a vándorkupát. A kupa gólkirálya a kajda- csi Borbély István lett, a leg­jobb kapus a pálfai Mészáros Ferenc, a legtechnikásabb já­tékos pedig a sárszentlőrinci Bierer Zoltán. A kupán a legtöbb gólt, szám szerint 11-et a pálfai csapat lőtte. Ä szervezők köszönetét nyilvánítanak a nagysikerű Petőfi nap támogatóinak, akik a következők: Bach János paksi vállalkozó, Gerzsei Fe- rencné nagydorogi vállalkozó, a Tolna megyei, a paksi, a kö- lesdi és a tengelici önkor­mányzat, a györkönyi Sza­badság Mgtsz, és az MSZP paksi alapszervezete. Változások előtt a Vak Bottyán Gimnázium Az 1994/95-ös tanévben új igazgatója van a paksi Vak Bottyán Gimnáziumnak, dr. Rosner Gyuláné személyében. Az iskoláról, a feladatokról és az elképzelésekről beszélget­tünk az igazgatónővel. — Kérem, mutassa be olvasó­inknak az intézményt. — A paksi Vak Bottyán Gimnáziumba 390 tanuló jár, a tanítás 12 osztályban folyik. A tanári kar 20 főből áll, ez egy kicsit kevesebb, mint amennyire szükségünk lenne. Kilenc óraadó tanárunk van. Egyelőre mindegyik osztá­lyunk általános tantervű, de tervezzük, hogy a jövő tanév­ben már az ide jelentkező ta­nulók érdeklődésének alapján szervezzük meg az első osztá­lyokat. A fakultáció természe­tesen itt is megvan, de semmi specializáció nincs ezen kívül. A matematika fakultáció az egyetlen, amelyre már első osztálytól lehet jelentkezni, a többire harmadiktól. Ez a helyzet adott, ebben a tanév­ben még nem lehet rajta vál­toztatni. A szülők részéről pe­dig a nyelvoktatás továbbfej­lesztése merült fel a legna­gyobb óhajként. Már ebben a tanévben megpróbáltuk a nyelvoktatás színvonalát emelni, ehhez azonban a nul­láról kellett megteremteni a feltételeket, mind anyagi, mind személyi téren. Sikerült megoldani, hogy minden ide­gen nyelvet csoportbontásban tanulhassanak a diákjaink, kezdő, haladó és középhaladó felosztásban. Nem kis szerve­zési munkát igényelt mindez, de sikerült, s a városi önkor­mányzattól az erre hiányzó bért is megkaptuk. Nem szá­moltuk fel az orosz nyelv taní­tását, egy csoportunk van, ön­kéntes alapon. Az iskola tör­ténetében először az első évfo­lyamon egy latin csoport is indult. — Milyen téren történt még változás, s minek kellene változ­nia a jövőben? — A szülői választmánnyal tartott értekezleten kiderült, hogy a szülők nagyon szeret­nék, hogy a felsőbb évesek is több lehetőséget, ismeretet kapjanak. Kicsinek tűnő, de je­lentős változás a fent említett csoportbontás, s hangsúlyt he­lyezünk rá, hogy ne kerülhes­sen ki innen úgy tanuló, hogy az alapvető számítástechnikai ismereteket ne szerezné meg. Ebben az Energetikai Szak­képzési Intézet nagyon jó partner, felajánlották számí­tógép-parkjukat, s a szervezés is kitűnő. Ettől a tanévtől kezdve minden elsős egy fél­éven keresztül a technika tan­tárgy keretében számítástech­nikát tanul, rendes tárgyként, osztályzattal. A jövő feladata a speciális tantervű osztályok beindítása lesz, ha erre megfe­lelő igény, anyagi, tárgyi és személyi feltételek kialakul­nak. — Ha jól tudom, jelentős esemény előtt állnak. — Ä gimnáziumnak ez a 49. tanéve, jövőre ünnepeljük fennállásának fél évszázados évfordulóját. Idén nyáron ala­kult meg az öregdiákok baráti köre, s most azon fáradoznak, hogy ennek az ötven évnek a története papírra kerüljön. Nagy segítség ehhez, hogy Szentesi Lajos személyében egy ingen agilis testnevelő ta­nár dolgozott az iskolában, aki a sporttal kapcsolatos ösz- szes adatot, eseményt össze­gyűjtötte egy könyv alakjá­ban. A többiről, a kulturális élet, az intézmény munkájá­nak eseményeiről pedig Gá- losi tanár úr tud mindent, s ambíciója, szakértelme a biz­tosíték arra, hogy ez a könyv időben elkészül, a baráti kör és a paksi városi önkormány­zat anyagi segítségével. A ju­bileum méltó megünneplésé­nek szervező munkái már megkezdődtek, a terveink szerint erre külön munkacso­portot hozunk majd létre. — 'Köszönjük a beszélgetést. Venter Marianna Fotó: Ótós Réka Az intézmény igazgatója, dr. Rosner Gyuláné Továbbra is várják olvasóink véleményét, javaslatait, kérdéseit és kéréseit, azon témák megjelölését, melyekről szívesen olvasnának, a Dunaföldvár, Paks és környéke összeállítás szerkesztői: Venter Marianna és Garay Előd. A díszpolgár nem tudott aludni A Bölcskei Falunapok egyik emlékezetes pillanata volt, amikor Inotai Árpád nyugal­mazott pedagógusnak átadták a díszpolgári címmel járó em­léktárgyat. Földrajz-rajz sza­kos tanárként 41 évet dolgo­zott Bölcskén. Ez az egy mondat önmagá­ban mennyi mindent hordoz: négy évtized azokban az időkben, amelyekről napja­inkban oly sok ellentmondó vélemény, bírálat hangzik el. Az ünnepség másnapján kopogtattam Inotai tanár úr otthonában. Az első találkozás pillanatai is a cselekvő ember benyomását keltették. Éppen a központi fűtés szerelése és az ezzel járó építkezési, átala­kítási munkák folytak. Nem készültek vendégvárásra, mentegetőzni kezdett a peda­gógusházaspár, amire semmi okuk nem volt. Pedagógusházaspár. Míg előkerültek egy pálya emlékei, arra gondoltam, milyen irigy­lésre méltó a két ember kap­csolata. Azonos gondok, prob­lémák vették körül őket egész életükben. Megegyező kérdé­sekre kellett választ adniuk. Vártam, mikor kezd valami­lyen panaszáradat indulni, a megbecsülésről, az értékek romlásáról és hasonló, ma szinte divatos szólamokról. Mindez elmaradt. A teendők­ről viszont jókedvvel mesélt Bölcske első díszpolgára. Eh­hez egy kicsivel több erőt kí­ván magának. A szokásos kérdésekre adott válaszaiból hamar kide­rült az a korántsem szokásos tény, hogy pedagógusdinasz­tiából származik. Dédapja, nagyapja, apja is tanárembe­rek voltak. Áz elágazó rokon­ságban ugyancsak számos ne­velő található. Ezek után az sem meglepő, hogy egyik gyermeke ugyancsak ezt a pá­lyát választotta élethivatásul. Inotai Árpád Van-e, volt-e olyan pedagó­giai hitvallása, amit mindig, minden körülmények között szem előtt tartott? Nem érte váratlanul a kérdés, határo­zott igennel felelt. Tulajdon­képpen két szóval is össze le­het foglalni ezt: szigorúság és szeretet. Örült annak már a kezdetekkor is, hogy ebben a faluban módja volt a szülők­kel kapcsolatot teremteni. Ez számára nagyon fontos volt. Hittel vallotta, csak a család és iskola közös gondolkodása, egyetértése teszi hatékonnyá a gyermeknevelést. A bölcskei szülők megértették őt. Ezt munkája elismerésének is tar­totta. Éppen úgy, miként azt, amikor tanítványai közül si­keresen felvételiztek valame­lyik közép-, vagy felsőfokú tanintézetbe. Annak idején, amikor az ifjúsági mozgalmak elevenen éltek, ő is ott volt. Úgy gondolta, remek alkalom időben és térben a gyermek- nevelésre. Ma ezt az időszakot sem tagadja meg. Az úttörők és KISZ-esek szép emlékként, fiatalos életkedvvel jelennek meg gondolatai között. Ott is, azokon a találkozókon, össze­jöveteleken, az őrsi foglalko­zásokon, gyűléseken sem ha­gyott ki pillanatot, amikor ne terelte volna a beszéd fonalát az esztétikumra. Arra a szép­ségre, ami a természetben megtalálható, és arra, amit az ember környezete formálásá­val végez. A kertek, udvarok, lakásbelsők berendezési tár­gyai mind mind önmagukban hordozzák a tulajdonos ízlés­világát. Ennek alakítása a pe­dagógiai tevékenység része. Különösen így van ez egy rajztanár esetében. Az érdeklődési köre nem szűkült be erre a területre. Gyermekkorától kezdve érde­kelte az elektronika, a villa­mosság, a rádiózás. Ezeket is bevonta tanári munkájába. Ha sorolni akarja és példákkal il­lusztrálni a négy évtized vál­tozását, akkor elsőként éppen egy ilyen elektromos technikai eszköz kerül szóba, a diave­títő. Más lett a mai kor igénye, nem is lehet összehasonlítani, mert minden megváltozott Bölcskén és a tágabb világban. Ami a falu infrastrukturális változását illeti, jónak minősíti a nyugdíjas tanár. Azon sem Ezen emlékmű a plakett mo­dellje bosszankodik, hogy az utcá­kat most fel kellett ásni a tele­fonkábelek elhelyezése miatt. Hozzátartozik ez az élethez. Csak azt sajnálja, hogy mind­ezekre nem korábban került sor. Mennyi minden fér egy alig 20 perces beszélgetésbe. Ennél sokkal több a pontos doku­mentumok alapján követhető emlékek száma. Talán az is megadatik majd, hogy valami­lyen alkalommal beszámolhat Inotai tanár úr élete legfonto­sabb állomásairól egy olyan beszélgetésen, ahol akár a volt, vagy a jelenlegi bölcskei diákok, pedagógusok vesznek részt. Addig gyakran meg­érinti Juhos László szobrász- művész alkotását, azt a plasz­tikát, ami a bölcskei emlékmű kicsinyített mása, amit dísz­polgárként kapott. Összefonódó kezet, de lán­got is szimbolizál ez a mű. Inotai Árpád inkább az előbbit választja szimbólumaként. Úgy érzi, nem volt olyan láng, ami melegített volna és fényé­vel esetleg utat mutatott. In­kább adott segítő kezet, a ka­paszkodónak szorításra nyújtó esetleges támaszt. Még a lakás reprezentáns helyére kerül ez az emlék, addig is okoz álmatlan éjszakákat. Ezt tette már az első este is, ami­kor a moziban rendezett ün­nepség után hazaértek. Hosz- szú órákig nem hagyta nyu­godni a gondolat, miért éppen őt érte ez a megtiszteltetés. Ok ez arra, hogy megnyu­godjon a nyughatatlan lélek! Felgöngyölítése az éveknek, évtizedeknek és újabb felada­tok célkitűzésére is kínál lehel­tőséget ez az ébren töltött éj­szaka. Ehhez kíván békét, erőt és egészséget Bölcske ap- raja-nagyja. Decsi Kiss János Fotó: Ótós Réka A más rétj e... Egyes vélemények szerint a szerzés a nők ópiuma. Tény és való, a bevásárlásokat a családok­ban zömében a hölgyek végzik, kivételt talán a műszaki cikkek, a szerszámok, a járműalkatrészek meg ilyesmik képeznek. A férfiak szerint állítólag nincs szörnyűbb, mint az áruházban válogató hitvest (barátnőt) órákig kísérgetni, és kivárni, amíg mondjuk választ a fehér alapon fekete csíkos, illetve a fekete ala­pon fehér csíkos blúz között. A dolognak továbbfejlesztett változata is létezik. Az ismerős hölgyek között többen akadnak, akik arra esküsznek, hogy Pakson tudnak jobban vásárolni, paksi ismerőseim viszont határozottan állítják, hogy a megyeszékhelyen ejtik meg legjobb beszerzéseiket. Az egész ügy kész rejtély. A finom falatok kedvelőinek Ha jól emlékszem, úgy két esztendeje annak, hogy azon keseregtünk, Pakson sehol sem tud néhány falatot be­kapni az átutazó, mert egyet­len büfé, lacikonyha, vagy ha­sonló nem található a város- központban. Nos, azóta válto­zott a helyet, például a nyár végén nyűt, s azóta egyre nép­szerűbbé váló Girosz büfével, mely a Dózsa György út 29. számú ház sarkán található. A főutcán sétáló - s kellő­képpen éhes - polgár persze akár csukott szemmel is oda­találhat, az egzotikus, fűszeres ülat nyomán. Mint a büfé neve is elárulja, kapható itt a dél-európai országok kedvelt csemegéje, a girosz, egy kü­lönleges sütési technikával ké­szült sülthús, melyet apró da­rabokra szabdalva, pikáns mártással csomagolnak egy finom zsömlécskébe. Ám a hagyományosabb ételeket kedvelők sem csalódnak, hot- dog, hamburger, meleg- szendvics, waffel, s különféle saláták, üdítők is szerepelnek a kínálatban. S még egy fon­tos, s manapság bizony igen­csak kivételnek számító mo­mentum: az egységben sze­szesitalt nem árusítanak. vm Fotó: ór Fontos mozzanat: a girosz szeletelése.

Next

/
Thumbnails
Contents