Tolnai Népújság, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-01 / 231. szám

12 KÉPÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1994. október 1., szombat Ide az úthengerrel! Bátran megjósolhatom, hogy a Prosectura a csütörtökön megjelent új anyagával - „Akkor inkább úthenger" (Mazsola Records/MusicDome) - rendesen beletenyerel a szépreményű publikum arcocskájába. Kérem szépen, e sorok íróját utoljára a Tankcsapda „Legjobb méreg" című kazettájánál érte olyan trauma, hogy rögtön kétszer meg kellett hallgatnia a műsort. Most ugyanez történt, miután némi képletes karhátracsava­rás, zsarolás stb. kíséretében nagy nehezen megszerezte elő­zetesen a stúdióban felvetteket. A felvétel minősége olyan, mint az állat - hogy ezzel a precíz zenészzsargonnal éljek -, és ehhez még képzelje mindenki hozzá az eszméletlen húzós fe- elinget. Ráadásul a nóták is telitalálatok. Gondolom, látszó­lag a fentiekkel alaposan kimerítettem az elfogultság fogal­mát, de aki megveszi ezt az anyagot, talán nem ítél el ezért. A zenekar tagjaival, Polgár Tamással (zene- és szövegszer­kesztő, gitár, vokál), Imre Norberttel (szövegszerkesztő, ének), Fenyvesi Ferenccel (basszusgitár), valamint az új tag­gal, Ujj Zolival (dob) közvetlenül a kazetta/CD megjelenése előtt beszélgettünk. — Eléggé bedurvult a ze­nekar az előző kazettákhoz képest. P. T.: — Biztosan nagyon mérgesek vagyunk... Szerintem nem elsősorban bedurvulásról van szó, csak egyszer végre egy olyan hangmérnökkel - Regenye Zoltán - dolgoztunk, aki azt csi­nálta meg az egészből, amit mi eddig is akartunk. A szövegek meg hasonlítanak az első kazettán lévőkhöz, csak indulatosabbak egy kicsit. I. N.: — Ebben a kazettában egyébként van üzenet mindenki­nek, mégha nem is szántszándék­kal íródott, de végül is lett benne. Van, akinek csak a szövegkönyv­ben, az rá fog jönni abból. Ezt senki más tudhatja, kinek szól, csak ő maga. F. F.: — Ószintén szólva, én nem is számítottam arra, hogy ennyire jól fog szólni ez az anyag. Ez természetesen a hangmérnök­nek is köszönhető. En a harmadik kazettán játszottam először a ze­nekarban, akkor csak úgy csöp­pentem bele az egészbe, ebben az anyagban viszont már elejétől végéig benne voltam. Ez nálam azért sokat számított. — Közvetlenül a stúdiófel­vételek előtt dobos gondjaitok voltak. Gondolom - hiszen nem először érdeklődöm -, hogy erről a témáról nem so­kat fogok kihúzni belőletek. P. T.: — Mert nem ez a fon­tos. Az a fontos, hogy van egy zenekar, amely már lassan öt éve él. Hogy kik vannak benne, és kik nincsenek, az csak egy dolog. Dalinform AKKOR INKÁBB ÚTHENGER: „Arról szól, hogy ez egy ilyen zenekar: keményebb, húzósabb." (Polgár) TÚLÉLÉSI SZABÁLYZAT: „Egy élményből fakad: né­mely kulturális helyen lévő rendfenntartó erőkről." (Pol­gár) A MERÉNYLŐ, AKI HEREN LŐ: „Ez a szám készült el le­geslegutoljára." (Polgár) KELL MOST VALAMI: „Nehéz volt feljátszani." (Feny­vesi) FIATALKORÚ K. BÉLA EGY PÉNTEKI NAPJA: „A Pro­sectura stílusához képest egy új kezdeményezés." (Ujj) AGYKALAND: „Nagyon egyben van a szám." (Imre) MÉRTNEMNINCSEN: „Púnk! Ez volt az első Prosec- tura-nóta. Még hangszer nélkül adtuk elő a Tartsay lakó­telepen, a lakók meg közben néztek minket az ablakból. Most realizálódott." (Imre) NEM ÉRDEKEL: „Ne kelljen már mindenkinek elmagya­rázni, hogy nem azok vagyunk, amire ő gondol!" (Polgár) HULLAHÁZIBULI: „Ez a szám akkora, de akkora életet kapott a stúdióban!" (Imre) KEDVENC MACKÓM ÁLMAI: „Nehezen tudtuk össze­rakni, de aztán elég jól sikerült." (Polgár) MOSTOHAGYEREKEK: „Az eddigi számaink címeiből áll a szöveg." (Imre) LEGKÖZELEBB: „Mindennek a zárásaként, mégis mint­egy tovább vetítve egyfajta dolgot..(Polgár) „Ááááááü!" (Imre) — Mi döntött végül az Ujj Zoli személye mellett? I. N.: — A neve ... Ujj, mi meg új dobost kerestünk. P. T.: — Nem is mi döntöt­tünk, hanem ó. U. Z.: — Eleinte nem nagyon vonzódtam a dologhoz. A stúdió­ban kaptam kedvet és utána hall­gattam meg a régi Prosectura számokat. Előtte - azt kell, hogy mondjam - nem is hallgattam Prosectura-t. Most teljes értékű tagnak számítok, igaz, közben azért dobolok a Porig Jazz-ben is. — Most voltál először stú­dióban a zenekarral. Milyen­nek ítéled - így utólag - az ott nyújtott teljesítményedet? Egyáltalán erre számítottál? Ú. Z.: — Az elején azt hittem, könnyebb lesz. Aztán a végére ki­derült, hogy a stúdiómunka való­jában elég nehéz dolog és én is megszenvedtem ezzel a kazettá­val. A saját teljesítményemet úgy értékelném, hogy nem rossz, ze­neileg viszont az egészre azt mondom, jól sikerült. — Első ízben jelentettétek meg CD-n is az anyagotokat. Különbözik ez valamiben a kazettán hallhatótól? P. T.: — A CD-re ráraktunk hat régi számot is. Ezeket újra felvettük a stúdióban, hogy ugyanúgy szóljon, mint a többi. — Számít az valamit a ze­nekarnak, hogy CD-n is meg­jelenik? F. F.: — Hát, azon kívül, hogy az jobban szól, talán komolyab­ban is. veszik azt, akinek már van CD-je. — Amennyiben ez az anyag nem sikerült volna olyanra, amilyen, elgondol­koztatok volna azon, hogy ér­demes-e folytatni tovább? I. N.: — Attól, hogy egy ka­zetta nem szól jól, még lehetnek jók a koncertek. A harmadik pél­dául nem szólt jól, mégis elég sok számot „vettek" arról a kazettá­ról. A koncertek, szerintem, sok­kal fontosabbak, mint egy kazetta. Tehát nem gondolkoztunk volna rajta. — Mikor indul a lemezbe­mutató turné? P. T.: — Ugyanúgy megyünk, mint eddig. Talán az elkövetkező hónapokban - a kazetta miatt - egy picit sűrűbb lesz a program, de alapvetően a hétvégék és kör­nyékei jelentik majd a koncert­időpontokat. Meg most már sze­retnénk egy nagyobb önálló bulit is Pesten, egy lemezbemutatót, amelyre kicsit komolyabban ráké­szülnénk: külön plakátok, reklám, újságok, szóval ilyenek. — Igazán nem akarom megmagyarázni a lelkivilágo­tokat, de a kazettát meghall­gatva, nagyon úgy tűnik ne­kem, lezártatok egy korsza­kot. Mintha új energiák sza­badultak volna fel a zenekar­ban. P. T.: — Egyszerűen arról van szó, hogy eddig mindenféle alternatív, meg punkzenekart akartak csinálni belőlünk. Min­denki elmagyarázta, hogy ez most így lesz jó, úgy lesz jó, most vi­szont úgy döntöttünk, csinálunk úgy egy kazettát, ahogyan ne­künk tetszik. I. N.: — Az első kazetta, ami általában sokáig érlelődik, az oké. A másodiknál próbálsz menni va­lamerre, mert kellene. A harma­diknál meg benned a görcs, hogy most aztán kéne csinálni egy na­gyon jót, mert ez a vízválasztó. Aztán közben rájössz, hogy jobb, ha teszel az egészre, csinálsz egy olyat, amit te szeretnél, és most ez csapódott le. KRZ Fotó: Ótós Réka STÍLUS, ZENE, EGYEBEK Ne vedd magad túl komolyan Ma: Fiúk a Pál utcából a Graffiti Klubban Koncertdömping árasztja el az országot. Aki nem vigyáz, az könnyen félrenyelhet, hi­szen például Szekszárdon, a ZUG-ban és a Graffiti-ben is egymást érik a nívós progra­mok. Ma az utóbbiban lép fel a Fiúk a Pál utcából zenekar, akik valójában a Pál Utcai Fiúk mínusz lány. Hatalmas bulikat szoktak csinálni, így lesz ez minden bizonnyal most is. A következő héten, csütör­tökön a Sonia és a Sápadtar- cúak teszi ugyanitt tiszteletét, szombaton pedig a techno-dance-s Liquid Limbs, amelyről bővebbet alant, a Mute fesztiválról szóló írá­sunkban lehet olvasni. A ZUG-ban kedden a szentpétervári NŐM tartja bu­liját, míg pénteken a Blues Factoryt láthatják az érdeklő­dők. Ma és holnap rendezik meg Budapesten, a Lágymányosi Közösségi Házban a Hunga- rocarrot '94 fesztivált, melyen többek között Tudósok, Sa- inko Namtchylak, Kampec Dolores és NŐM koncert is lesz. A héten a Kispál és a Borz is megjelentette új kazettáját, amely a Sika, kasza, léc címet kapta. Ezen tizennégy dal ta­lálható, köztük például egy „szécsipálos". A turné (előze- nekar: Korom és Angyalszív) október 12-én indul Baján, no­vember 3-án ér el Szekszárdra (a sportcsarnokba), majd Bu­dapesten, a Siketek Sportcsar­nokában fejeződik be decem­ber 10-én. Utána fél év teljes pauza következik a csapat éle­tében. Aki még nem vette volna észre, lehet már kapni a bol­tokban a Sziámi Olyan vagy!!! című anyagát, illetve a Metal Hammer/Stone Music által kiadott Demonstráció kazettát is. A Bahiánál is készülnek néhány nagy dobásra, első­ként - információink szerint - az Európa Kiadó: És mindig csak képeket hagyunk ma­gunk után című dupla CD-je jelenik meg. Végül egy izgalmas fotó a hírcsokor végére: Lukács Laci (Tankcsapda+Necropsia-kon- cert november 17-én a Graf­fiti-ben) tart előadást Lovasi Andrásnak és a PUF-os Les- kovics Gábornak. KRZ írott képek Joseph J. Carr: Megtört kereszt MUTE fesztivál A Mágusok hajnala, illetve A végzet lándzsája után ismét egy olyan kiadvány került a hazai könyvpiacra, mely a nácizmus, a HL Birodalom, s ezzel együtt Hit­ler viszonyát tárgyalja az okkul­tizmussal és a misztikummal. Jo­seph J. Carr munkája, a Megtört kereszt az európai zsidóság U. vi­lágháborús tragédiájáról közöl adatokat, az említett kapcsolat adta új megközelítésben. Miért gyűlölte Adolf Hitler szenvedélyesen a zsidókat? - te­szi fel a kérdést a kötet szerzője, aki néhány általánosságon túl - a bécsi évek sikertelensége, a művé­szeti iskoláról való eltanácsoláso- lása, stb. - végül is nem ad egzakt választ. Igaz, az antiszemitizmus észérvek alapján megmagarázha- tatlan: „ha csak kiejtette va­laki a jelenlétében azt a szót, hogy zsidó, Hitler arca eltor­zult, nyakán a dühtől kida­gadtak az erek." Ám a reagálás, mint azt tudjuk jól, nem maradt meg ezen a szinten: a náci holo­caust nem is százezer-, hanem milliószámra szedte áldozatait. Carr meglehetősen kritikus ál­láspontot foglal el az egyházakkal szemben: „Az egyház torz és démonikus módon valójában segítséget nyújtott Hitlernek a zsidók kiirtásához. (...) Né­hány figyelemre méltó kivé­teltől eltekintve az egyház politikája teljesen elhibázott volt: semleges kívánt ma­radni." (Megjegyzendő, hogy a Megtört kereszt kiadója a Hit Gyülekezete.) Az európai egyház olyan anti­szemita magatartást tanúsított, amely a zsidó emberek enyhe megvetésétől a kimondott zsidó- gyúlöletig terjedt - teszi hozzá a fentiekhez a szerző, s ez a megál­lapítás akkor válik igazán érde­kessé, ha tudjuk: a legtöbb náci vezető rossz véleménnyel volt az egyházról, s Hitler már egy új német vallás tantételein is gon­dolkodott. Szeri Árpád Szeptember 3-án a görög ábécé betűjét felhasználó ma­gyar rock-dinoszaurusz kon­certjével egyidőben rendezték meg a PeCsa-ban a MUTE fesztivált. Ez az angol kiadó Vince Clarke (Depeche Mode, Yazoo, Erasure) és Nick Cave dalainak gondozója. E cég most elho­zott az évezredforduló re­ménybeli nagy sztárjai közül hármat: a Miranda Sex Gardent, az Inspirál Carpetst és az ame­rikai multi-instrumentalista Mobyt. Rajtuk kívül két hazai felfedezettüket, a Kispál és a Borzot, illetve a Liquid Limbst léptette fel. Fesztiválokkal ellentétben a kezdés nagyon elcsúszott, a hirdetett 17 helyett 20 órára. Félezer lelkes érdeklődő (egyelőre még nem rajongó) választotta ezt az alternatívát a népstadionbeli Omega-bee- tetés helyett. Egy új irányzat az intelli­gens techno-acid-house ma­gyar képviselője, a Liquid Limbs (ók jövő szombaton lépnek fel a szekszárdi Graffiti-ben - a szerk.) kezdett. Tízperces játé­kos, táncos kompozícióik, me­lyek dallammintákat is tar­talmaznak, igazán tűzbe hoz­ták a közönséget. Jópofa volt a trió showman-je, aki hol Galla Miklós-féle úrruhában (GM 49: Bréko, breko; Elektromos gyalo­gos), hol öregasszonynak öl­tözve jelent meg és úgy nézett ki, mintha az öreg Jack Ni- cholsont Danny de Vitoval ke­resztezték volna. Pergő, de zakatolóan sűrű tánczenéjúk igazán jól bemelegítette a né­zőket, akik az átszerelések alatt is nyomultak a hasonlóan orbitális szintetizátor futa­mokra. Kispálék a csúszás miatt csak 35 percet játszottak. Vol­tak új nóták, indiános költe­mény és a „levesek porból" is szavalva. Sajnos, mire átállt volna a fülünk az ő gitárzené­jükre, már be is kellett fejez­niük. De sebaj, októbertől or­szágos turné és új lemez. Az est fénypontja a Mi- randa-lányoknak köszönhető. Sajnos kevesen ismerik őket, de akik ott voltak, azok soha nem felejtik el és a koncertjük után úgyis vettek tőlük CD-t, kazettát vagy pólót. A fellépés előtt zárt ajtók mögött vagy háromnegyed órán át próbál­tak beállni, aminek meg is lett az eredménye. A három Mi­randa, a két énekes-hegedűs és a dobos, megdöbbentett műsorukkal. (A három fiú - gitár, basszus, billentyűk - csak kísérte őket.) A kezdő instrumentális szám hegedűszólója és elemi erejű dobkísérete, majd a ráfo­lyó „björkös" csontig hatoló énekhang a földbe döngölt minket. Ez persze nem a he­avy metal kliséknek, hanem a Purcell zeneiskola madrigálo­kon edzett tudásának volt kö­szönhető. Ilyen egyedi meg- szólalású és dinamikájú zene a korai Siouxie and the Banshees és a Sugarcubes óta nem szüle­tett. Az együttes a tavalyi Fa­irytales and Slavery című anya­gát mutatta be, sajnos, csak a próbával megegyező ideig. A negyediknek fellépő Ins­pirál Carpetst vártam ezután, amelyről hazájában is csak jót ír az egyébként fanyalgó an­gol kritika. Ez a banda a 60-as ébvek gitárzenéjét adja elő a 90-es évek stílusában. A Do- ors-féle Hammond orgona te­litalálat, a tagok egyszerűsége és anti-image-e is szimpati­kus. Mintha öt kockásinges szakmunkástanuló játszana torzított gitárok és pszichade- lia nélkül. Talán az RÉM korai lendületes korszakát idézik az új Devil Hopping anyag dalai (Saturn Fives, Cobra, I Want You). Sajnos, igen későn, 1 óra tá­ján lépett színpadra Moby, akinek eddig egy maxi CD-je jelent meg 33 és 1/3 perc idő­tartamban. Kurriózumnak számít, ha egy rockelőadó be­kerül a Guiness rekordjai közé. Moby már most bent van, mint a világ leggyorsabb dalának szerzője, előadója. Akik maradtak Moby pro­dukcióján, azokat biztosan megviselte ez a technos-in- dusztriális hangarzenál. Úgy éreztem a hangok erőssége alapján, mintha a 3. VH (Ká nélkül) jönne velem szembe. Moby agresszív színpadi mozgása, a megkoreografált viliódzó fényeffektusok és a halláskárosodást okozó hang­erő örök élmény, valakinek pozitív, másnak negatív érte­lemben. Összességében egy jól ösz- szeválogatott programot lát­hattunk. Remélhetőleg a ké­sőbbi MUTE sztárok majd még több nézőt vonzanak, ahogy történt ez a májusi Nick Cave and the Bad Seeds esetében is. Széles Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents