Tolnai Népújság, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)

1994-09-03 / 207. szám

12 »ÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1994. szeptember 3., szombat Fesztiváltumé EFOTT A nagymúltú fesztivált már sokan leírták - tekintettel a Diákszigetre mondván ke­vesen lesznek. Nos, a fény­korhoz képest valóban keve­sebben voltak, a várakozáshoz képest sokan, ahhoz viszont, hogy mindenki jól érezze ma­gát, pont elegen. A helyszín - Kecskeméti Szabadidőpark - szinte töké­letes volt az EFOTT-nak. Strand, sportpályák, sátorhe­lyek, betonút, pázsit, liget, mind adottak voltak a feszti­vál és a közönség kívánalmai­hoz. A probléma a már meg­szokott volt: WC-k, zuhany­zók állapota, sőt, ezek hiánya. De az öreg magyar fesztiválo- zók már nem akadnak fenn ilyesmin: megoldják a sus- nyásban, vagy kibírják 3-4 na­pig anélkül. Az ellátás (étel-ital) kifeje­zetten jó volt (az átlaghoz és a tömeghez képest), 5 percen belül hozzájuthatott mindenki gyomra választottjához, igen-igen kellemes áron. Kü­lönösen tetszettek a bogrács­ban készült egytálételek, ame­lyek 100 forintért voltak fo­gyaszthatok. Mivel a színpadok környé­kén töltöttem időm nagy ré­szét (a dologból kifolyólag), ejtenék egy-két szót az itt tör­téntekről. A mélyen tisztelt magyar zenészek ugyanis haj­lamosak elfelejteni, hogy fesz­tiválon vesznek részt és nem önálló koncerten. így hát saját vélt vagy valós sikereiken fel­buzdulva 30-40 percekkel többet játszanak a szerződés­ben foglaltnál. Plussz ráadás. Ezzel a manőverrel lehetetlen helyzetbe hozzák a program végén játszókat, hisz hajnali 4-ig kevesen várnak egy-egy zenekarra. Tehát mélyen tisz­telt leendő, valós és kifakult sztár urak és hölgyek, lenne egy javaslatom: kicsit több tiszteletet mások iránt, komp­lett műsorukat majd a bivaly- basznádi Rock Clubban szí­veskedjenek előadni. Eső úr (vagy hölgy) minden nap, éjfélkor tiszteletét tette az EFOTT-on, nagy dirr-durr és villámlás kíséretében. Az utolsó nap kivételével csak bekukkantott egy félórára, akkor viszont úgy döntött, hogy már marad. Ezzel pontot is tett a mondat és a fesztivál végére. A szervezők ígérik: lesz jö­vőre is EFOTT! r-pogácsa­Metal Hammer a ZUG-ban Két hét múlva a népszerű nemzetközi heavy metal és hard rock magazin, a Metal Hammer mutatkozik be a ZUG-oldalban. Ezeken a hasábokon nem új dolog, hogy helyt adunk más, általunk becsült újságoknak, hiszen például tavaly a Magyar Narancs, illetve a Helllo Magazin is élt a lehetőséggel. Hogy mi lesz a Metal Hammer-oldal- ban, az egyelőre maradjon meglepetés, egy azonban biz­tos, érdemes lesz elolvasni. Tehát a következő ZUG-ban Metal Hammer! STÍLUS, ZENE, EGYEBEK Ne vedd magad túl komolyan The Hominis Nyáron nem sok helyen lépett fel a Houdinis, inkább a vakáció­nak éltek a fiúk. Persze ebbe azért még bőven belefért két lengyel buli, na meg néhány nagyobb vo­lumenű fesztivál is. Ősszel, ha minden igaz, az ok­tóber 1-től induló Kispál és a Borz-turné vendégzenekara lesz­nek. Ezt követően bevonulnak a PeCsa stúdiójába, ahol Morcz Csabával felveszik a következő anyagukat, amely kilenc számból áll majd. Érdekesség, hogy ezt legszíve­sebben csak CD-formában jelen­tetnék meg. Új menedzsere is van a triónak, Szakály Zsolt szemé­lyében, aki az egykori Human Te­lex Records-nál tevékenykedett. Koncertek: szeptember 7. Tilos az Á, 9. Orosháza, 23. Dunaúj­város (Menza), 30. Mohács. Apróhírek Megjelent a VOLT-újság auguszeptem- beri száma. Tele van Pink Floyddal, Iggy Poppal, narkóval, koncert-, videoklip-, le­mezértékelésekkel. Meg sok egyébbel. ' ♦ November 24-én a szekszárdi sportcsar­nokban lép fel a Hobo Blues Band. Csinta­lan lányok, rossz fiúk a műsoruk címe. ♦ Megszűnik vagy tovább él a Helllo-ma- gazin? A helyzet egyelőre oly' bizonytalan, hogy akadt a lapnál újságíró, aki otthon már be is jelentette a megszűnést. Aztán ki­derült, mégsem... ♦ Tegnap kezdte meg új anyagának stúdió­felvételeit a Prosectura. A helyszín a buda­pesti HBS Stúdió. Úgy hallani, az „Akkor inkább úthenger" című anyag sokak döb­benetét fogja okozni. A lendület az első ka­zettát fogja idézni, minden más meglepetés lesz. Az anyag megjelenése szeptember vé­gére várható. Információink szerint a do­bos, „Gerzson" vagy távozni készül, vagy távozik, vagy távozott (ennyit tudunk mi is) a zenekarból. A stúdiózás befejezése után egy hosszabb interjút tervezünk a tagokkal, akkor bizonyára sok mindenre fény derül. ♦ Készülnek a szüretre a szekszárdi ZUG-ban is. Ugyanis a fesztivál idején a Gázló- és az Olommadarak, illetve Coda koncertek mellett (15-16-án), kiállítást és táncházat is terveznek a szervezők. Egyéb­ként sorban jelentkeznek be a zenekarok, valamint menedzsereik, hogy fellépnének a ZUG-ban. Egyelőre a programegyeztetések zajlanak. Az azért már kiszivárgott, hogy október elején jön egy orosz zenekar, aztán a Palermo Boogie Gang, és sor kerül egy ír népzenei estre is. ♦ A Pink Paks pillanatnyilag félgőzzel üzemel. A szervezők szeptember második felétől tervezik - jó nevű zenekarokkal - felpörgetni a klubéletet. írott képek Etnikumok enciklopédiája Kisebbség az egész világ! - kiálthat fel a heuréka élmény örömével az az olvasó, aki kézbe veszi, majd átlapozza az Etnikumok enciklopédiája című könyvet. A Kossuth ki­adó által tavaly megjelentetett kötetet a hátsó borítón talál­ható ismertetés szerint „világ- viszonylatban egyedülálló, nélkülözhetetlen alapmű", s ez az egyébként némileg ön- tömjénező megítélés vészesen közel jár az igazsághoz. A szerzők - a Londonban mű­ködő Kisebbségi Jogok Cso­portja elnevezésű szervezet munkatársai - valóban óriási feladat megoldására vállal­koztak: a világ kisebbségeinek feltérképezésére, léthelyzetük, politikai-gazdasági-kulturális lehetőségeik - avagy ellehetet­lenülésük - bemutatására. Mi, anyaországi magyarok rendelkezünk információkkal arról, hogy mit jelent a kisebb­ségi lét: hiszen közel három­millió honfitársunk él a kör­nyező államokban, s enyhén szólva nem mindenütt adnak derűlátásra okot az állapotok. A könyvből nem hiányzik a szlovákiai, a szerbiai, illetve a románia magyarság sorsának részletezése, s az is kiviláglik, hogy hiba lenne a sommás megítélés. Jugoszláviában „a magyarok részéről hosszú időn keresztül elégedetlenség alig volt tapasztalható." Cseh­szlovákiában - azaz mára Szlovákiában - „állandó a pa­nasz, hogy a magyarok tanu­lási lehetőségei romlanak". Románia a szélsőség: itt „a magyar kisebség leginkább az oktatás és a kultúra területein sorolja sérelmeit. (...) A nyolc­vanas években példátlan helyzet állt elő. Romániából magyarok ezrei menekültek és kértek menedéket". Persze, ne gondoljuk azt - s ezt nem mentségként, hanem a tényékhez való ragaszkodás miatt kell leírni -, hogy a ma­gyar kisebbségek helyzete a legrosszabb a világon. Nem is kell messzire menni, elég a demokráciaként tisztelt Gö­rögországra tekintenünk. Az itt élő törökök nem vehetnek fel kölcsönt vagy hitelt, pénz- sőt börtönbüntetés terhe mel­lett tilos hivatalosan a régi - azaz török - helynevek hasz­nálata. Ugyanakkor az is tény, hogy Törökországban lega­lább ilyen kemény, ha nem keményebb elnyomásban van részük a görögöknek. Egyébként a kisebbségi kérdés - vonható le a tanulság a kiadvány áttanulmányozása után - egy-két kivételtől elte­kintve sehol a világon nem rendeződött megnyugtatóan, elég a véres törzsi háborúkra, a haláleseteket követelő etni­kai vülongásokra vagy a val­lási zavargásokra gondol­nunk. Az üdítő oázisok közé tartozik a finn példa. Az Aland-szigeteken svédek él­nek, itt a hivatalos nyelv a svéd, de a bíróság előtt a fin­nek - tehát az ország többségi lakosai - használhatják saját nyelvüket... Szeri Árpád Farkasfarsang Akela-módra Májusban jelent meg az Akela Farkasfarsang '94 koncertfelvétele kazettán, amely szenzáció­san dokumentálja a február 26-dikai súlyos koncert megrázó pillanatait. A rögzített anyag méltó a kuriózumokkal teli produkcióhoz, amely során az Akela, mint magyar zenekar elő­ször nyomult négyszögesített körszínpadon. A Cirkuszsátor ponyvája alatt két új nótát is elő­adott az együttes. így az első demon szereplő Nem hiszekkel együtt három olyan szerzemény található a kiadványon, amelyet a széles nagyközönség még nem hallhatott. Az új album egyébként előreláthatólag október végén, november elején lát napvilágot. Mozgóképek Féktelenül Mióta a Parlamentünknél minden különösebb előjáték nélkül robbantottak egyet, kétségkívül jobban odafigyelünk a külön­böző terror manőverekre. A Féktelenül című amerikai film eb­ből ad egy kis ízelítőt. A vérig sértett egykori rendőr bombát szerel mindenre, ami mozog, csakhogy pár millió dolcsi társasá­gában tölthesse el a még hátralévőt. De mit tesz isten, megint akad egy harcedezett kopó - na meg a hozzájáró vadmacska -, aki még arra is képes, hogy a busz aljára helyezett bombán némi precíziós munkát végezzen. Nem úgy, hogy aknára áll, hanem menetközben. (Egy áramvonalas magyar Ikarus azért nem adta volna meg magát ilyen könnyen.) A többi bravúrját nem is me­sélném el, pedig van belőle elég. Ez a tipikusan másodszorra már nézhetetlen kategóriába tar­tozó film azért érdemel némi elismerést, hiszen aki nemcsak a langy sztorira figyelt, az észrevehette a csipetnyi öniróniát, ci­nizmust is, amely nem hiszem, hogy véletlenül került beléje. Az alapötlettől eltekintve a többit maga a TÖMEG alkotta, akik a film készítőitől azt várták el, amit kaptak: kiszámítható, véglete­kig kifacsart, technikailag profi alkotást. Azaz díszcsomagolás­ban a sz.rt. KRZ Egy mondat a Diákszigetről Ha majd évek múlva a fiam, vagy az ő fia kéri, meséljek neki erről az egy hétről, azt hi­szem, arra fogok emlékezni, milyen sok ember volt itt együtt békében, szelíden, amihez az is kellett, hogy a szervezés így rendben legyen, és még hajnalban is lehessen babgulyást és rizses húst kapni 100 Ft-ért, és a rendezők is együtt legyenek a vendé­gekkel, értük, nem pedig elle­nük, a fellépők nyolc színpa­don megállás nélkül játsza­nak, nem is szólva a számta­lan más produkcióról, és sze­retném, ha nem azért kellene az unokámnak mesélnem, mert ez már nincs. „pápai" Wave Azzal kezdeném, hogy felsorolok néhány nevet. Zen Paradox, Lumukanda, Brian Pilot, Telő, Zenith, Starseed Transmission, Phi, Atlantis, The Orb, Orbital, The Future Sound of London, Energy 52, The E, Jam and Spoon, LSG, The Higher Intelli­gence, B12, Polygon Window, Exquisite Copse, Drome. Ez - véletlenül - éppen húsz olyan fan­tázianév, amelyek mögött egy új, és nagyon erősen fejlődő irányzat legjelentősebb képvise­lői rejlenek. Talán helyesebb inkább irányzatcsoportról beszélni, mivel a fenti előadók kiadványai a „Trance", az „Add", az „Intelligence Techno", a „House" és egyéb - előttem egyelőre megle­hetősen homályos - műfaji meghatározások alatt találhatók a lemezboltokban, és a szaksaj­tóban. Tovább bonyolítja a helyzetet az olyan terminológiák megjelenése, mint „acid-jazz", és ethno-acid stb. És az úgynevezett „ambi- ent"-ről még nem is szóltam. Amiért mégis így, egy lapon szerepelnek, annak az az oka, hogy mindegyik számítógépekkel készíti műveit, még az ethno műfajra oly jellező tradicionális népi hangszerek is egy computer program jól sikerült hangjai, vagy egy mintavételező (sampler) produktumaként szólalnak meg. A szerzeményekre jellemző, hogy kétszer hosszabbak, mint egy átlagos pop-rock szám, többnyire instrumentális, az emberi hang - ha mégis bekerül - robotszerűvé manipulálva. Legegyszerűbben úgy elképzelhető, ha egy Jean-Michel Jarre sláger alá hip-hop alapot gon­dolunk. (Ez persze nagyon sommás jellemzés. Kicsit félve is írom le). A fent felsorolt neveket különben pedig el is lehet felejteni, nem na­gyon tudható kit, vagy mit takarnak, egy zene- ka^ egy ember, vagy egy software elnevezése. Én hozzám legközelebb az ethno- és a jazz elemek felhasználásával készült dolgok állnak, gondolom, mert a régi módon keresem az em­bert a sok szintetikus hang között. Nem állí­tom, hogy nem előítélet ez, és éppen készülök felülvizsgálni avult nézeteimet. Sajnos az ízlés ritkán elhatározás kérdése, de a nyitottság esélyt jelent az új befogadására. Értékek nem csak a már megismert dolgokban vannak. Fő­leg, ha ezek a dolgok nem is teljesen azok. Pél­dául az „ambient" jelző alatt szerintem igen­csak helye van a jó öreg Brien Eno számos, a nyolcvanas években készült lemezének, ame­lyek e műfaj névadóivá váltak, annak dacára, hogy ez a lassú, lebegős, éteri zenékből álló so­rozat akkoriban csak egy igen szűk réteget ér­dekelt. Az Add-, és House partik hazánkban is sza­porodnak, szinte minden hétvégére jut egy-egy rangosabb rendezvény, melyekre jellemző a szokatlan helyszínek kiválasztása. Ilyen pél­dául a Széchenyi-fürdő, a törökbálinti barlang, a budavári Labirintus, vagy a János-hegyi ki­látó. Ez utóbbin jómagam is résztvettem és nem mondhatnám, hogy nem éreztem magam jól a friss levegőn, a káprázatos panoráma, és az ilyen partik elengedhetetlen részeként eszelő­sen viliódzó fények, s persze - ami szintén kö­vetelmény - a kitűnő minőségben megszólaló non-stop zene társaságában. A környék móku­sait és az erdő többi lakóját sajnáltam csak kissé a nagy zaj miatt, bár többen próbáltak megnyugtatni, hogy ezt valószínűleg ők is él­vezik, és a környékbeli fákon potyáznak. Az est sztárvendége a Liquid Limbs együttes volt, kíváncsivan vártam vajon mit produkál­nak „élőben", aztán egyszerre csak azt hallot­tam, hogy: - Ez volt a Liquid Limbs, köszönjük szépen! - Szóval hallottam is, meg nem is. Saj­nos számomra semmiben nem különbözött at­tól, ami addig és utána történt. E zenekarnak egyébként szerződése van a rangos angol Mute lemezkiadóval (Depeche Mode, Nick Cave, Nitzer Ebb stb.) és már el is készítették első albumu­kat, melyet a szeptember 3-i, Petőfi Csar- nok-beli Mute fesztiválon ismét bemutatnak. Fellép ugyanekkor e műfaj egy másik jeles képviselője is, az angol Moby, amely egyik kedvencem, amióta hallottam azt a maxi CD-t, amelyen saját slágerüket sokszorosára lassítot­ták, és így lett belőle egy 33,3333 perces alter­natív quiet version, dance-ből ambient. Akkor talán ennyit a műfajok közötti hatá­rokról, és az acid-house-ról. „pápai"

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents