Tolnai Népújság, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-24 / 225. szám
12 »ÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1994. szeptember 24., szombat Kis * Generáció ^ Ifjúsági oldal«•* Törd a fejed! Két héttel ezelőtti rejtvényünk megfejtése: paprikafüzérek. Sajnos a feladvány túl nehéznek bizonyult, értékelhető megfejtés ugyanis nem érkezett. Azok közül, akik kitalálják, mit ábrázol a fenti kép, két nyertest is sorsolunk legközelebb. Címünk változatlan: Tolnai Népújság (Kis Generáció), Szekszárd, Liszt tér 3. Kedves Gyerekek! Játékos munkakapcsolatra hív benneteket a szekszárdi Gyermekek Háza az új tanév során. Októbertől kezdődően havonta feladatokat találhattok a Kis Generációban. A feladatok a 8-10 éves korosztály számára készülnek, nem tantárgyi jellegűek, hanem inkább kitartó munkára, cselekvő magatartásra kívánnak késztetni benneteket. A feladatok megoldásait érvényesíteni kell, mégpedig a Tolnai Népújság és a Gyermekek Háza emblémájának kivágásával és felragasztásával, ezek az emblémák megtalálhatók lesznek a feladatsor elején. A beérkezett jó megoldások közül minden hónapban kisorsolunk néhányat, a nyertesek ajándékot kapnak. Azoknak, akik rendszeresen velünk játszanak és dolgoznak, s havonta elküldik a megfejtéseket, május végén összesítést küldünk az eddigi eredményeikről, és a legjobbakat értékes ajándékokkal jutalmazzuk. Figyeljetek hát és várjátok a feladatsort, mely első ízben két hét múlva, október 8-án jelenik meg a Kis Generációban. Heti cáfolat Nem igaz, hogy a napokban megjelent Konrád György Kis Füvész- könyve. Vicces! A bolondokházában az egyik ápolt már hosszú percek óta üti az egyik ujját kalapáccsal. Kékül, zöldül, sziszeg, de csak ütöget. Megkérdik tőle: mondd, miért csinálod ezt? — Mert olyan jó abbahagyni! // Őrségben Az őrmester éjszakára az ágyú mellé állítja őrségbe Kovácsot. Egy óra múlva ellenőrző körutat tart, s látja, az ágyú mellett nincs senki. Dühösen becsörtet a laktanyába, s kiderül, Kovács honvéd édesen alszik az ágyában. — Katona, hogy merte elhagyni az őrhelyét? — Nézze, őrmester úr, én próbáltam azt az ágyút megemelni, meg sem moccant. Ha egy ellenség jön, egyedül nem tudja ellopni az ágyút. Ha meg többen jönnek, azokkal egymagám úgysem bírok. Hát akkor mit álljak a nyavalyás ágyú mellett, mikor nyugodtan alhatok is az ágyamban?! BRIT TOP 10 1. Manchester Utd 2. Wet Wet Wet 3. East 17 4. Stiltskin 5. Maxx 6. 2 Unlimited 7. CJ Lewis 8. Bad Boys Inc 9. The Prodigy 10. Eternal Come On You Love Is All Around Around The World Inside Get-A-Way The Real Thing Sweets For My Sweet More To This No Good Just A Step From Heaven Négy és fél hónap Az áldott állapot Bevetettem minden női fortélyomat, mindent, amit csak lehetett, amit csak tudtam. És sikerült! Kibékültem Johnny- val. Változatlan boldogságban teltek a napjaink, rengeteget beszélgettünk, tervezgettünk. Ahogy egyik este álltam a tükör előtt és jobban megnéztem magam, egy kis súlyfelesleget vettem észre magamon. A lányok még viccelődtek is velem, mire jól megkergettem őket, végül egy hatalmas párnacsatába torkollott a dolog. Aztán reggelenként szédülni kezdtem, egymás után jött a fejfájás, a rosszullét. Kezdett a dolog gyanússá válni. Végül is orvoshoz mentem, s a vizsgálatok végén megtudtam: gyermeket várok. Hazafelé végig azon gondolkodtam, hogyan fogadják majd a hírt a szüleim, és hogyan mondjam el Johnnynak. Nem tudtam, mit tegyek, ráadásul nyakamon az érettségi. Este Johnny elém jött, sétáltunk, elkormányoztam őt egy olyan helyre, ahol senki sem láthatott és hallhatott meg minket, aztán rövid kertelés után közöltem vele, hogy áldott állapotban vagyok. Néhány percig némán álltunk egymással szemben, aztán láttam, Johnnynak örömköny- nyek tolulnak a szemébe. Boldogok voltunk, sírva öleltük' át egymást. Johnny a fülembe súgta: szeretlek! Megbeszéltük, szombaton eljön hozzánk, és együtt közöljük a hírt a szüleimmel. Otthon kicsit feszengő, ünnepélyes viselkedésünkön azonnal észrevették, hogy valami készül. Mindent elmondtunk hát. Nem mondhatnám, hogy kitörő örömmel fogadták a hírt, a legjobban az aggasztotta a szüléimét, hogy nagyon fiatalok vagyunk még. Johnny és én azonban közöltük, hogy ragaszkodunk a babához, aztán bementünk a szobámba, engem rázott a zokogás, Johnny alig tudott megvigasztalni. Később a szüleim bejöttek hozzánk, s megbeszéltük, nem verjük nagydobra a dolgot addig, míg le nem érettségiztem. S ekkor Johnny egy kis dobozt húzott elő a zsebéből, ami két csodálatos karikagyűrűt tartalmazott, majd ünnepélyesen megkérte a kezem. A szüleim szóhoz sem jutottak, sok volt a meglepetés erre az estére. Az érettségit sikeresen letettem, s aztán ország-világ előtt nem titkoltuk már tovább, hogy igaz szerelmünknek gyümölcse is lett. Azóta ösz- szeházasodtunk Johnnyval, és nagyon boldogok vagyunk, várjuk a babát. Csak azt tanácsolhatom mindenkinek, soha ne hallgasson „jóakarókra", inkább maga igyekezzen tisztázni saját magával, mit érez. Én nem voltam ilyen bölcs, s majdnem elvesztettem Johnnyt, boldogságom forrását. (Vége.) Müller Erika Arany Zsolt Murphy megszólal Bármilyen műszaki problémát meg lehet oldani, ha elegendő idő és pénz áll rendelkezésre. Elegendő pénz és idő sohasem áll rendelkezésre. Ha az eredmények előre nem ismertek, a pénzügyi támogatás elmarad. A könnyen elérhető, jól működő tévedés hasznosabb, mint a bonyolult igazság. Ha már nem tudod, mit csinálsz, legalább csináld precízen. A csapatmunka igen fontos. Így van rá módod, hogy másokat hibáztass. A forró üveg pontosan úgy néz ki, mint a hideg. Válogatott versezetek Sose voltam valami beszédes gyerek, szívesebben hallgattam másokat. Csak mostanában jöttem rá, néhány barátom csak azért „tartott", hogy közönsége legyen, s én jó közönség voltam, figyelmes, hálás. Nem mondhatnám, hogy valami nagy eredménnyel végeztem az általánost, de azért felvettek ebbe a középiskolába, és én csodálkozom a legjobban, de megy a dolog. Szóval a sulival nincs is gondom, csak a többivel. Mostanában észrevettem, hogy otthon egyáltalán nem számít, va- gyok-e, vagy nem. Délután, mikor hazamegyek, még nincs otthon senki, ezt szeretem, mert enyém az egész lakás, mind a 65 négyzetméter, olyankor elképzelem, hogy egyedül lakom itt, és azt csinálok, amit akarok. Néha még beszélgetek is magammal, még szerencse, hogy senki sem hallja, biztos hülyének néznének. Aztán megjönnek anyuék, szia, szia, bevonulnak a konyhába apuval, és sutyorognak, motyorognak, ha benyitok, azonnal elhal minden szó, és csak bámulnak rám, látszik, alig várják, hogy elhordjam magam. Újabban a vacsorámat is tálcára rakom, és beviszem a szobámba, ott eszem meg. Ha legalább egy tesóm lenne, akivel mindent megbeszélhetnék! Ma viszont nem lesz sutyorgás, szerintem inkább ordibálás lesz, mert most éppen a vasútállomásra tartok, minden pakkom egy hátizsák, benne néhány ruhadarab, meg az összes spórolt pénzem. Nem valami sok, de egy pár napra elég. Aztán majd meglátom. Egyelőre Pestre megyek, és nehogy megkérdezze valaki, hogy mit kezdek magammal, mert nem tudom. Csak azt tudom, hogy Az út elég volt az egészből, valami mást akarok, valami többet, valami jobbat. Megnéztem a menetrendet, egy óra múlva megy a vonat, anyuék kábé két óra múlva érnek haza és találják meg a cetlimet. Mert azért írtam nekik egy pár sort, csak annyit, hogy ne aggódjanak, szedem a sátorfámat, meg üyeneket. Hideg ez a mai délután, fázik a lábam, fázik a karom, az ég is szürke, valahogy jobban örülnék, ha sütne a nap. Leülök egy padra, de nem sokáig bírom, mert még jobban fázok. Néhányan lézengenek csak a pályaudvaron, még egy fél órám van indulásig. Meg kellene venni a jegyet, de utálok sorbanállni, várok még egy kicsit vele. Alig hoztam néhány dolgot magammal, de azt megbántam, hogy Laput otthon hagytam. Lapu egy ócska, szakadozott elefánt, ami még anyué volt, olyan a füle, mint egy lapulevél, erről kapta a nevét is. Olyan csúf és szerencsétlen, hogy nem lehet nem szeretni. Hiányzik. Tulajdonképpen nem tehetem meg, hogy magára hagyjam, rajtam kívül nincs senkije. Az egyetlen, aki igazán szeret engem és megért. Döntöttem: visszamegyek érte! Megnézem a menetrendet, van vonat később is, persze úgy néz ki, holnapra kell halasztanom az utazást, mert ha elolvassák az üzenetemet, könnyen megtalálhatnak a pályaudvaron. Mehetnék stoppal is, de valahogy nem fűlik a fogam hozzá, szürkületkor kiállni az útra, ki tudja, ki venne fel. Még sosem utaztam autóstoppal, nem hiszem, hogy éppen most kellene kipróbálni. Veszem a nyúlcipőt, iparkodok haza, még időben vagyok, senki nem tud meg semmit, egy estét még kibírok otthon. Kicsit idegesen nyitom az ajtót, és az ájulás kerülget. Anyu itthon van! Hallom, mert sír. Te jó ég, ez megtalálta a cetümet! Jön is már anyu, az arca vörös, és patak- zanak a könnyei, aztán csak néz rám, látom nem érti, mérges is, meg megkönnyebbült is, remeg a szája. Hirtelen olyan fáradtnak és törékenynek látom. Nem tudom mi történik velem, de hozzáfutok és átölelem. Úgy szorít, majd megfulladok. Leülünk a konyhában, és belőlem ömleni kezd a szó. Felpanaszolom az összes bajomat, anya csak bólogat, hümmög, aztán a végén fogja a cetlit, apró darabokra tépi, és a szemetesbe dobja. Bólintok. Egymásra nézünk, és egyszerre kezdünk nevetni. Borzasztóan megkönnyebbülök, hogy nem kell elutaznom. Kiderül, anyuék meg azért aggódtak, hogy kerülöm őket, szóba sem állok velük, ilyesmi. Hát ezen nevetni kell, hogy ennyire félreértettük egymást, nevetek is, csak közben sírnom is kell, valami ostoba mekegés lesz belőle. De nem bánom. Várjuk aput, vele is beszélni akarok, közben készül a vacsora. Ülök anyuval a konyhában és sutyorgunk, és nem is olyan nehéz kiadni magamból a szavakat, gondolatokat, amiket eddig megtartottam magamnak. Még szerencse, hogy időben rájöttem. Tulajdonképpen Lapunak köszönhetem, hogy javulni látszanak a dolgok, de sosem fogom senkinek elárulni. Ha lesz gyerekem valaha, megkapja majd tőlem Laput. Persze csak akkor, ha megérdemli!- ema Vidék Bíborban játszik az ég alja, S hajnal van már megint. Felcsendül a pacsirta hangja, S a busz csak zötykölődik velem. A bakterház sóhajt egyet álmosan, Vonat nem zavarja mély álmát. A sorompó is állva alszik, s nem moccan, S a busz csak zötykölődik velem. Nagyot sóhajt az öreg, szuny- nyadó erdő, S mögüle kíváncsian kukucskál egy napsugár. Előbújt már a nyugtalan kis tekergő S a busz csak zötykölődik velem. S felharsan diadalmasan a kakasszó, S hirtelen, színekben úsznak a kertek. Vakítóan csillog a tükörsima halastó, S érzem, hogy engem is szeretnek. Jaksa Péter Titusz Csillag Fenn az égen ezernyi csillag Eltűnik és ismét felragyog. Világít neked, jelzi, merre menj, Sötét estéken alattuk merengsz. Akkor is ott ültél, gondolkodtál a sötétben. Lehullott egy csillag, nem láttad hová megy. Csak nézted, hogy több is követi őt, Gondolkodtál, tovább milyen lesz a jövőd. Magányos vagy, nem tudod, mi vár rád. A csillag csak hull, meg nem áll. Sok-sok csillag, mély eddig fenn ragyogott, Eltűnt, még nyomot sem hagyott. Hová bújtak? Miért tűntek el? Egyedül vagy. Kérdéseidre senki sem felel. Minden csillag egy-egy könnycsepp, Mely túlcsordul és lassan lepereg. Az útján nem látod, Hiába is követed! Kómíves Gabriella Rokonok Még kicsi voltam, félénk Mikor utoljára láttalak titeket Az élet viharos szele széttépte A mosolygós perceket. Neveteket még súgta a szél, De arcotokat már az eső mosta el Néhány év múlva szemtől szemben Álltam veletek és Ez jó volt, nagyon. Egy család, nagy család Amit összeköt a vér, De néha elszakít a tébolyult idő. Nevek, arcok, család, szeretlek titeket. Lamoli Tímea Neked Csendes a táj, kihalt az utca Kihalt a szívem, nincs ki felvidítsa Egyedül vagyok, s te távol vagy tőlem Mosolyod várnám, mint a régi időkben. Régi szép idő! Hol van az ma már? Elszállt ez is, mint a vidám fecskepár. A madár visszatér majd a tavasz kezdetén, De te visszajössz-e hozzám, május egy reggelén? Menned kellett, várt egy feladat, S előbbre vetted mindenkinél magadat. Mondd, hogy gondolsz néha rám, Mondd, ha eszedbe sem jutok már, Mondd, hogy hiába várok Mondd, hogy hamisak az álmok. Csendben elmentél, nem szóltál semmit. Nem fájt volna, ha mondtál volna valamit. De nem tetted! Elmentél, s vártad, hogy elfeledjelek. Hogy is lehetne feledni azt a néhány napot Melyben azt hittem, örökre veled maradok. Miért hittem, hogy szeretsz? Miért hittem neked? Már csak a remény maradt, Hogy egyszer boldog leszek veled! Anita A villamos Kormos úton álldogál Őrzi a csendet Utolsó útja volt Sehová sem mehet. Ólomszíve kalapál Olajkönnye csepeg. Rozsdásan, kopottan Régi időt feled. Emlékezetében Emberek arca Sárgán világít Csillagokat gyújtva. Álmokat őrizve Térhet nyugovóra Tudja, hogy ez volt Az utolsó útja. Illés Tünde
