Tolnai Népújság, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-24 / 225. szám
10 »ÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1994. szeptember 24., szombat Még mindig túlpolitizáltak a viszonyaink A polgármester szerepe és a köztisztelet A kudarcokat le lehet győzni Dr. Kiss László, egyetemi tanárral beszélgettünk az új önkormányzati törvény várható változásainak néhány kérdéséről. A helyi önkormányzati háborúk széles nyilvánosságot kapott konfliktusaiból világosan látszott, hogy a középszint újraszabályozása mellett fontos téma a jegyző és a polgár- mester szerepköre, egymáshoz és a testülethez való viszonya. — A jegyző micsoda? Az ön- kormányzat alkalmazottja vagy a törvényesség őre, és ezzel a központi, állami, kormányzati akarat helyi képviselője? — Is-is. Mindkét irányba kell kötődnie. Az elmúlt néhány évben a jegyzőre, illetve a jegyző és a polgármester közötti viszonyra élezték, éleztünk ki a dolgokat. Nem győzöm ugyanakkor hangsúlyozni, hogy ez is, mint annyi minden más az embereken múlik, nevezetesen azon, hogyan tudtak egymással kijönni. Hogy kinek volt vezetői, kinek irányítási jogköre, ki hogyan szólt bele a hivatali apparátus kiépítésbe, a kiadmányozási jogba, függetlenül attól, hogy a jogszabály kinek osztott lapot. Mindez nagymértékben függ egyfajta jogi, Ma Gyulajon nem mindennapi rendezvényre kerül sor. Ezt megelőzően még jó időben az önkormányzat névre szóló meghívót küldött mindazok címére, akik valami módon kötődnek Gyulajhoz, valamikor itt éltek, de a sors elszólította őket a faluból. Azoknak, akik most újra visszajönnek a rég nem látott lakóhelyre, mégis mit jelent ismét itt lenni, példának álljon itt egy levél, melyet nemrég Müller Márton polgármester kapott: „Tisztelt Polgármester Úr! Megköszönöm nagyon kedves meghívó levelüket. Nagyon meghatott és jólesett. Jóleső érzés azt hallani és látni, hogy a falu él és a lehetőségekhez képest fejlődik és hogy ilyen nagy rendezvényre készül. Ez igen nagy dolog és nemes, felemelő cselekedet. Bizonyára rajtam kívül is sok földim szívét dobogtatta meg az ünnepségre való meghívó. Reméljük sokan leszünk jelen a találkozón és jól érezzük magunkat a rég nem látott barátokkal, rokonokkal. Jó idő esetén ott leszünk a családdal. Maradok tisztelettel: Sersli Ferenc A levél önmagáért beszél, jelzi, hogy valójában mit is jelent a falutól elszakadt embereknek ez a találkozó. A nagyszabású rendezvény egyik kiemelkedő programja a „Gyu- lajért Alapítvány" alakuló ülése lesz. Müller Márton polgármestert kérdeztük az alapítvány létrejöttéről. — A „Gyulajért Alapítvány" alapítói a község ön- kormányzata, személyem, He- tesi Jánosné jegyző, valamint Móri Mária, Fejes János, Dobos Károly, Orsós Ignác, Borók József és Selmeczi László. — Milyen céllal jött létre az alapítvány? — A község tárgyi és szellemi fejlesztésének segítése, az itt élők gazdasági, társadalmi, kulturális, szociális, környezeti, önkormányzati, idegen- forgalmi - és sorolhatnám tovább - lehetőségeinek feltárása és bővítése. Különösen fontosnak tartjuk a vállalkozók, a gazdálkodók, a fiatalok, az idősek, a munkanélküliek és a cigányok helyzetének figyelemmel kísérését és törekde még inkább politikai kultúrától. Ezt mi nem tanítottuk, s nem csoda, hogy most óriási hiátusok vannak. Mindenhol elmondom, ahol lehet, hogy uram bocsá', én még az ön- kormányzati képviselők képzéséig is elmennék a vakmerőségben. Senki se születik önkormányzati vezetőnek, talán meg kellene tanulnia. Nem válna kárára sem az önkormányzatiságnak, a politikai kultúrát meg egyenesen fejleszthetné. Az emberi mentalitás óriási szerepet játszik, s véleményem szerint a jelenlegi jogi szabályozás sem okozhatott nagy konfliktust normális emberek között. Az irányítási és a vezetési jogok kettéválasztása a jövő útja. Egyetértek azzal a felfogással, amely a törvénytervezetben is hangot kapott, hogy a polgármester irányítási jogköröket kapjon, ami tágabb körű jogosítványkor. A jegyző a hivatalban vezetési jogokat gyakoroljon. A hivatali apparátus köztisztviselő tagjaival elsősorban a munkájukért felelős jegyző tart kapcsolatot. — Ebben a rangsorban mi a szerepe a polgármesternek? — A két kulcsfigura szerepe egymás nélkül nem értelmezhető. A polgármester a véseik támogatását. Az alapító okiratban szerepel még a Gyulajon élés körülményeinek javítása is. Fontos a falu és az erdő, valamint Gyulaj és település-szomszédai természetes kapcsolatának, továbbá a he-, lyi és környezeti értékek tudatosításának és közösségi hasznosításának ösztönzése, valamint közreműködés a fejlesztési források felkutatásában, a projektek meghatározásában és megvalósításában. Cél továbbá még az, hogy megőrizzük, éltessük és tovább örökítsük a falu hagyományait, folyamatosan együttműködjünk a községben működő hivatalos és civil szervezetekkel, a polgárokkal, valamennyi helyi közösséggel, törekvéseiket szándékunkban áll támogatni. Továbbra is szem előtt kell tartanunk az elszármazottak kötődésének szervezését, formalizálását, programozását, külső - hazai és nemzetközi —■* anyagi és szellemi kapcsolatok létrejöttének elősegítését. — Kik csatlakozhatnak az alapítványhoz? — Az alapítvány nyitott, bármely hazai vagy külföldi természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet csatlakozhat pénzzel, illetve adományokkal. Azt még tudni kell, hogy akik csatlakoznak az alapítványhoz, ezzel nem válnak alapítókká. — Az alapítvány mekkora tőkével rendelkezik, s mire használja azt? — Az induló vagyon 50 ezer forint, ami kizárólag készpénzből tevődik össze. Ezt az összeget a képviselő-testület ajánlotta föl. A testület felajánlásával egy időben magánszemélyek máris 28 ezer forint készpénzt adományoztak. A felhasználása igen széles körű és mindenre kiterjedő, de mindenképpen támogatásokra, jutalmazásokra fordítható. Itt említeném meg a kuratórium szerepét, azt a szervet, ami az alapítványi vagyon legfőbb kezelője. Ez a kuratórium hozza a döntéseket is. Az alapítás időpontjában a kuratórium tagjai dr. Balipap Ferenc és Nemes László és Szent- györgyi János. - p. téri főnök, mint a testület első számú választott képviselője, aki kap önálló irányítási jogokat. A kommunális politikában kell kapnia jogköröket és persze hozzá eszközöket. Felfogásom szerint a polgármester a település-fejlesztés érdekében egyfajta koordinátor, aki a helyi manager-gárdával, a vállalkozókkal, a gazdasági szerveződésekkel tartja a kapcsolatot. Nyugat Európában a polgármesternek óriási a tekintélye. Soha nem felejtem el, amikor egy kis német város alpolgármestere vezetett végig a városon. Mint Strauss Denevérében a börtönőrnek, akkora kulcscsomója volt. A város valamennyi intézményhez volt kulcsa. Ahogy mentünk végig az utcán fejthetet- len volt, micsoda tisztelet övezte ezt az embert. Nálunk jó esetben azt sem tudják, ki az alpolgármester. — Nyilván köztiszteletben álló személyt választanak polgármesternek, alpolgármesternek. — így is van, s főleg nem pártembereket, de hát nálunk most volt a rendszerváltás, még mindig túlpolitizáltak a viszonyok, de majd letisztul. — Hogyan alakulhat a polgármester és a testület viszonya? A 74 éves Richard von Wei- zsecker tíz éven át hazája legmagasabb közjogi méltósága volt, tíz hete viszont nyugdíjas. Esztendők óta először volt feleségével moziban, egy kínai filmet néztek meg. Szívesen ül le egy kávéházban meginni egy kávét. Vett magának egy Mercedes 200 C-ast, s gyorsan visszazökkent a vezetésbe. Naponta két órát autózik, hogy irodájában dokumentumait rendezgesse készülő emlékirataihoz. A volt német államfő azért Churchillnek is igazat ad, aki azt mondta: „A kormányzásban az a legjobb, hogy gondoskodnak az ember rendszeres szállításáról." Helmut Schmidt, az egykori kancellár jó ideje nyugállo— Abból kell kiindulni, hogy a képviselőtestület a hatáskörök gazdája, ő dönt, hogy kinek ad abból, amit kapott. A polgármester mellett most már megjelennek más tényezők is, például a kisebbségi testületek képviselői, ez Tolna megyében különösen érdekes lehet. A polgármester önállóan is kap hatáskört, de a jogalkotónak nagyon észnél kell lenni, hogy miként ossza meg a hatásköröket. — Hangsúlyozta, hogy túlpolitizáltak a viszonyaink. Véleménye szerint milyennek kell lennie a közigazgatás és a politika viszonyának? — Diszkrétnek. A hatósági munkában meg semmilyennek. Észrevétlenül kell a politikának a háttérben meghúzódnia, nem pedig olyan harsányan megmutatkozni, ahogy még most is jelen van. Az eíső két évhez képest már egyre jobban lecseng ez a háttér. Kis községben el sem tudom képzelni a pártérdekek megjelenését, ott csak település- és kommunális politika lehet. Ha már ott is két-három magyar összehajol és pártot alakít, akkor abból sokminden lehet, csak normális dolog nem. Ihárosi Ibolya mányban van, de titkárnője szerint most, hetvenöt évesen jutott nagy elhatározásra. Már aktív korában is gondjai voltak a hallásával, ami azóta csak rosszabbodott. Hiúsága azonban megakadályozta, hogy hallókészüléket használjon. Most azonban nem tudott ellenállni egy olyan komputeres hallókészüléknek, amely nemcsak felerősíti a beszédhangot, hanem egy nagyteremben, ahol sokan beszélnek, képes kiszűrni azt a szöveget, amire viselője oda akar figyelni. Csak a fotósok bánkódnak, hiszen gyakran kaphattak lencsevégre olyan jellemző felvételeket, amikor áz exkancellár füle mögött tartva tenyerét hallgatja partnerét. Az Alisca Expón beszélgettünk a nagyszokolyi Papp Gézával és sógorával, a tengődi Bodnár Gézával, mindketten magángazdálkodók. — Az idei év a nagy aszály miatt nem volt könnyű. Önök mit termeltek és hogyan sikerült az eddigi gazdálkodásuk? — A családommal közösen már 1967-től magángazdálkodók vagyunk, tehát kiléptünk a tsz-ből. Ennek már 27 éve - meséli Papp Géza. Igaz, az elején csak egy hold földünk volt, de az évek során szépen gyarapodtunk, a kárpótlás megkezdése előtt már 11 holdat műveltünk. Nyilván most arra gondol, hogyan lehetett ilyen kevés földből megélni? Nagyon egyszerű a válaszom, mindig olyan növényt termeltünk, amivel pénzt lehetett teremteni. Ezt egyébként ajánlom mindazoknak, akik hasonló helyzetben vannak most. Ne keseredjenek el, ne riadjanak vissza, ha egy-egy év nem úgy sikerül, mint arra számítottak. A mezőgazdaságban mindig hosszabb távra kell tervezni, a kudarcokat pedig le kell győzni. Kevés földből is meg lehet élni. Mi annak idején mákkal, fokhagymával, vöröshagymával, uborkával, fehér babbal és rózsa vadalany termesztéssel foglalkoztunk. Mindegyik nagyon munkaigényes, de lehetett vele pénzt keresni, még beruházásra is futotta belőle. Présházat, sertésólat építettünk, gépeket vettünk. Akkoriban 15 anyakocánk is volt, mára már csak a család szükségletének megfelelően egy-két sertést hizlalunk. De visszatérve a kérdésére, az idén kukoricát termesztettünk 130 hektáron. Ezt a nagy területet kárpótlási jeggyel sikerült megvásárolnunk. Napi 16 órát dolgozunk, de elégedett vagyok az elért eredménnyel. — Ekkora területhez gépek és emberek is kellenek. Hogyan oldják meg a munkákat? — Nagy segítség, hogy viszonylag egy tagban sikerült kiméretni a földünket. Az idei a második évünk, tavaly még a 30 éves MTZ-vel szántottunk, a vetőmagra és az üzemanyagra már a rokonság adta össze a pénzt. A tavalyi betakarítás jól sikerült és az árából két új 80-as MTZ-t, két új ekét, vetőgépet, tárcsát, kapálóekét és más gépeket is vásároltunk. Ezt az esztendőt már jelentős előnnyel kezdtük tavalyi önmagunkhoz képest, de így is van egy gondunk. Itt állunk a kukorica szedése előtt, de nincs tároló helyünk, így kénytelenek vagyunk a szárítóból értékesíteni, jóval alacsonyabb áron, mint pár hónap múlva. Szerettünk volna pályázni, volt is rá lehetőség az úgynevezett infrastrukturális beruházások kategóriájában, de mire a terület a nevünkre került, leállították ezt a pályázatot. — A családjáról még nem beszélt. Hányán vannak, kire számíthat? — A fiam 21 éves, bár autószerelő a szakmája, szívesen gazdálkodik. A lányom főiskolás, de ha van ideje, ő is ráül a traktorra. Nagy a rokonság is, számíthatunk egymásra. Büszke vagyok arra, hogy hitel és adósság nélkül sikerült ezt az évet is megoldanunk. A faluban egyébként egyre többen gazdálkodnak. Szorgalmas, becsületes emberek élnek Nagyszokolyban. Itt nincs megmunkálatlan föld. Bodnár Géza egyetértéssel hallgatta sógorát, ő a szótla- nabb kategóriába tartozik, a munkában könnyebben feltalálja magát, mint a beszélgetésben, mondta szerényen. — Tizenhat éve vagyok magángazda, a sógorommal ellentétben inkább az állattartással foglalkoztam, mégpedig a tenyésztéssel. Bár az utóbbi időben jelentősen lecsökkentettem az állományt, 20-ról most csak 7 tehénnel és annak szaporulataival foglalkozom, ehhez van még 8 hold földem is, a takarmány miatt. Jól tejelők a teheneim, így naponta 100 litert is el tudok adni. Amiért mégis keserű a szám, annak az az oka, hogy nagyon nehéz az állattartóknak. Lassan ott tartok, hogy nem éri meg ezzel foglalkozni. A tejet tőlem a csarnokban 18 forintért veszik, a boltban egy liter 48 forint és nem is számolom, hogy a házi tejet lefölözik, abból még mi minden készül. Négy-öt évvel ezelőtt többet kaptam egy hasas üszőért, mint most, pedig azóta az árak megduplázódtak. Mauthner L. el Prózai mozaik egy emberről, aki hamar elültette fáit Hintázgatok a székemen. L. nem hin- tázgat. Ennék valamit. Elrágcsálok egy-két nápolyit, de többet nem, mert ha telezabálom magam, aztán nem tudok ebédelni. L. nem éhes. Kinyitom az ablakot, olvasgatok. L. nem olvasgat. Beszűrődik a szobába némi utcazaj, vele jön a füstgázok szaga. Ez ingerel, bosszant. L. nyugodt. Meghalt. Teszek-veszek, s közben rá gondolok, a barátra, a diáktársra, aki nincs többé. Nem lélegzik, nem csókol, nem termel, nem ábrándozik. Menynyi mindent nem csinál! Úgy járt L., mint a virágzásakor kiszáradt meggyfa. Testté vált. Fizikai testté. Tárggyá. Még itt van, megfogható, megérinthető, de hiányzik a lénye(ge). Már nem döngicsélik körül a darazsak, s már nem hoz gyümölcsöt. Néhány nap múlva eltemetik. Sírni fogunk. Különbözőképpen. Hetedikesek voltunk, s persze fegyelmezetlenek. Az osztályfőnök mondta is, hogy maradjunk a gyászmenet végére. Akkor L. apjáért szólt a harang. Ki hitte volna, hogy az az elálló fülű suttyó gyerek, aki az anyjával és a bátyjával a koporsót kíséri, 25 év múlva már maga sem lesz az élők sorában? L. szerette a jó bort. Meg a rosszat is. Meg a sört, meg a töményeket. A mája vitte el. Sokan csak legyintenek a fájó hírre, mert „tudják", hogy alkoholista volt. De én tudok valami mást is. Azt, hogy nem az ital kedvéért ivott, hanem a feszültség oldása végett. Jobb világot akart, jobb körülményeket, jobb embereket. Mindannyiunkért, mindannyiunknak. A szar alakok likvidálása volt az egyik dédelgetett vágyálma. A maga mozgásterületén - a kocsmákban - meg is próbálkozott a balhés fickók megfékezésével. Rossz helyen. Céljaihoz nem adatott hathatós eszköz, szívéhez kedves társ, képességeihez illő munka. Hányódott-vetődött ide-oda. Szép és tiszta lányokat keresett még akkor is, amikor ő már rég nem volt makulátlan. Olcsó talponállókban tarhált cigarettát. Tartozott a pincéreknek, de nem tartozott sehová. Fizetéskor törlesztett - már amit tudott. Ám a gond, a nyűg, az adósság, a megoldhatatlanságok halmaza egyre dagadt. Sikertelen ember volt. Csoda-e, ha elringatta magát? Kölyökkorunkban minden nyáron megkopasztott bennünket a borbély a nullás géppel. Később, a beat térhódításakor vállig érő sérót eresztettünk, most meg, az utóbbi néhány esztendőben azon morgolódtunk vagy röhécseltünk, hogy nicsak vénülünk, mert ritkul a hajunk. L.-nek nem volt ideje megkopaszodni. Gyülekeztek a keselyűk. Eleinte tisztes távolságban, aztán közelebb merészkedtek. L. mosolygott. 36 éves volt, 175 centi magas, 80 kilós pocakosodó férfi. Kék szemű. Gondolta, elhessegeti őket. A lét, születés utáni és halál előtti periódusát, életnek nevezzük. Ennek tájai viszonylag jól feltérképezettek. De mi lehet a „hegyeken" túl? Erről L. már többet tud minálunk. Garai Gábor, az egyes kormányzati ciklusokban elismert, máskor elhanyagolt költő úgy vélte: ha van „odaát", akkor jó, mert örök az élet, ha nincs, akkor jó, mert örök a nyugalom. L. nyughatatlanul kószált e sártekén. Szívesen főzőcskézett, kertészkedett, de mindent olyan sebbel-lobbal csinált. Ismertem néhány rövid életű embert, mindegyik folyton izgett-mozgott. Alapítvány a gyulaji polgárokért Mit csinálnak a német politikus nyugdíjasok?
