Tolnai Népújság, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-24 / 225. szám
Hét végi magazin Szombat, 1994. szeptember 24. TOLNAI NÉPÚJSÁG 9 Összekötni az utakat és az álmokat Autonómia és realitás Mosolydiplomácia - erdélyi szemmel Bakk Miklós, lugosi önkormányzati politikus A mai fiatalok nehéz helyzetben vannak! Hallani nagyon gyakran a felnőttek aggódó hangján. Ki-ki a maga bőrén érzi is ezt. Minden sors, emberi élet külön úton jár! Vannak azonban közös, hasonló szakaszok. Lehet-e ezekből általánosítani? A szekszárdi Asztalos Ágotával való találkozás e kérdésre keresett választ. A lány nem tartozik az úgynevezett „teaneger" korosztályhoz. Túl van azon és éppen elindult, hogy közelebb legyen a harmincadik életévéhez. Ehhez azért még számlál legalább öt évet. Érettségi vizsgát 1988-ban tett. Eddig simának tetszik a kitaposott út. A felvételi vizsga előtt két nappal bokaszalag szakadás következett. Ez nem jelentett volna gondot, ha ének szakos tanárnak készülne, de a Test- nevelési Főiskola ajtaját így nem léphette át. A kaposvári szakmunkásképzőben fazekasságot tanult, amit a szekszárdi Szatmári Tamásnál tovább folytatott, míg saját műhelyt is létrehozott a lakásukban. Kemence, korongok, ami szükséges. Az iparművészeti főiskola következhetett volna, ám az út nem vezetett odáig. Maradt a megrendelések teljesítése barátnői segédlettel. Két húszéves lánynak a vásározás jó kalandnak talán, de... Szóval nem volt, lehetett könnyű! A fazekas mesterség egyébként is kellő fizikai álló- képességet kíván, amit Asztalos Ágota a versenyszerű kézilabdázással is párosított. Gondoljuk végig ezeket a hétköznapokat! Nem kell csodálkozni, hogy egy vállsérülés könnyen bekövetkezhet. Az sem meglepő, hogy orvosi utasításra mindkét pályától eltérést követeltek, vagy ha jobban hangzik, javasoltak. Mindezekről olyan játszi könnyedséggel beszél ma már, amikor dióhéjban foglalja össze a megtett utak emlékét, hogy azt gondolhatja a hallgató, fogyhatatlan energiák szunnyadnak benne. Közben ugyanis a nyarakat más-más jellegű utazásokkal töltötték barátnőjével. Görögországtól Portugáliáig bejárták Dél-Európa útjait. Kerülve a zsúfolt turista központokat. Leginkább nemzetközi építőtáborok munkás lakóival kötöttek életre szóló emlékeket, barátságokat. A családi és baráti körökben ismert volt, hogy az újságírás érdekli Ágotát. Neves fővárosi újságírók vezette stúdiumokon meg is szerzi a legfontosabb ismereteket, ami ehhez a pályához kötheti. Így legfrissebb elképzeléseiben az szerepel, hogy az OTP ingatlanértékesítési osztályán a fővárosban lesz sajtófigyelő munkatárs. Valamiből élni is kell, jegyzi meg tömören, de már folytatható is az utazás, mert kiderül, hogy a népi kismesterségeket oktatók felsőfokú iskolájában is sikeres utakat járt. Könyvkötő, restaurátor szakmák is jelölnek lépéseihez teret... Ezeken kívül vannak olyan álmaik is, hogy el kellene menni Törökország déli részére, de ott kevésbé biztonságos két lány részére az utazás. Marad még álomnak Afrika is! E földrész és a szekszárdi lakóhely között annyi a különbség, hogy innen el és oda pedig vágyódik. Babits álmosnak látta szülővárosát, Asztalos Ágota szerint is az, és ez akár unalmas is lehet. A megoldás megvan természetesen és ezért sem lehet az ő példáját általánosítani. Vágyaihoz egy saját budapesti lakás is rendelkezésre áll. A szülői háttér más lehetőséget biztosít, mint mondjuk hasonló korú társainak, akik ugyancsak vidéken élnek, őket is feszíti a fiatalos lendület, magasabbra és messzebbre szállni a fészektől. Kipróbálni a szárnyalás szédítő pillanatait. Emelkedni a földi utaktól! Minden fiatal természetes vágya ez! Asztalos Ágota azt tervezi, hogy összefogja a megtett utak tapasztalatát és az álmokat... Ámennyit egy röpke félórányi beszélgetés megenged az a levonható következtetés, hogy hallhatunk még, halljunk még róla! Decsi Kiss János Hogyan látja a romániai magyarság a közelmúltban megkezdődött magyar-román diplomáciai kezdeményezéseket - erről kérdeztük a szüreti fesztivál alkalmával Szek- szárdon járt lugosi önkormányzati politikust, Bakk Miklóst, az RMDSZ Sza- ba- delvű Körének tagját. — Az RMDSZ álláspontja szerint az alapszerződésnek integráns módon tartalmaznia kell egy kisebbségvédelmi egyezményt, ezt az álláspontot letettük a két külügyminiszter asztalára - mondta Bakk Miklós. — Hogy ebből mit vállalnak majd el, erről az RMDSZ-en belül is megoszlanak a vélemények. — Reális célkitűzésnek tartják az autonómia elérését? — Attól függ, mit gondolunk az autonómia-fogalom mögé. Ha kimondottan közjogi megoldásként gondoljuk el, akkor egyhamar nem valósítható meg. Viszont, ha azt gondolom mögé, hogy a kisebbségi társadalom önálló potenciállal rendelkező civil társadalom, amely képes kiépíteni a saját intézményeit, akkor az autonómia gondolatnak van reális tartalma. Az RMDSZ stratégiája az, hogy a politikai téren folytatott küzdelem, a különböző közjogi szinten kodifikálandó autonómia-formák és a civil társadalom önálló kezdeményezései valahol találkozzanak. Ezt nagyobb távlatokban járható útnak tartom. Vannak valós európai alkotmányok, amelyek tartalmazzák az autonómiát, gondoljunk Dél-Tirolra, Finnországra, Belgiumra, tehát a kérdést úgy is fel lehet tenni: ebben a térségben van-e reális esélye egy ilyen típusú megoldásnak. Nos, a közeljövőben, azt hiszem, nincsen. — Milyen várakozások vannak az alapszerződéssel kapcsolatban a magyar lakosság körében? — Nehezen felmérhető a közvélemény, ennek vitája most van kibontakozóban. Az RMDSZ sem fejtette ki egyértelműen a véleményét, ez az elkövetkezendőkben lesz világos. A magyar sajtóban már elkezdődött a vita, ehhez hasonló megközelítések Erdélyben is napvilágot fognak látni. — Erdélyben is mosolydiplomáciának tűnik a román-magyar kapcsolatfelvétel? — Igen, van egy ilyen vonása, de mögötte ott van, hogy a hatalmon lévő román politikai elit jelentős része is látja azt, amit Melescanu ki mert mondani, hogy Románia útja Európa felé Magyarországon át is vezet - és ezt az ist kicsit félve mondják ki. Tehát van emögött egy reális felismerés is. Melescanu érzésem szerint késélen táncol az ottani konzervatív ellenzék és az európai nyitás szükségszerűségét felismerő elit között. tf Aki gátlásos volt, de vágyott a színpadra V arga Mária Akiben még csak érik a külső és a belső harmónia Ki, hol, mikor, mit nyert? Egy színésznőnek különösen, ha sok jelentős színházi és filmbemutatója volt, gyakran gratulálnak. Varga Mária, a Nemzeti Színház művésznője az elmúlt hetekben a megszokottnál is több gratulációt fogadott. — Több éves szerelemből férjhez mentem Horesnyi Balázshoz, a Madách Színház díszlettervezőjéhez. A barátaim óvtak, hogy szakmabelihez menjek, de azt hiszem nincs igazuk. Nagyon jó, hogy mindketten a színházi szakmában dolgozunk. Mindent meg tudunk beszélni, remekül tudjuk segíteni egymást. — Eddigi pályád legnagyobb sikerszériája áll mögötted. Nem fog majd vissza, ha a munka mellett háziasszony is leszel? — Megegyeztünk Balázs- zsal, amelyikünk ráér, az főz, takarít majd. A szülei is nagyon sokszor hazavárnak minket. Tulajdonképpen két otthonunk is van. Azért nem három, mert az én szüleim vidéken élnek. Hajdúböszörményi vagyok. — Miért éppen a színészi hivatást választottad? —• Szüleim nagyon szegény emberek, a családunk sokat szenvedett. Szerettem volna kárpótolni őket a sérelmeikért, örömet, sikerélményt adni nekik. Az utolsó pillanatig nem hitték el, hogy igazán színésznő lehetek. Hogy miért éppen színésznő lettem és nem orvos mondjuk? Nagyon szerettem a verseket. Minden szavalóversenyt megnyertem. Túl érzékeny voltam, gyorsan sírtam, könnyen kacagtam. Valami furcsa szélsőség volt bennem. Zárkózott vagyok, csak akkor tudtam felszabadulni, megnyílni, amikor Debrecenbe a stúdióba jártam, ahol kis előadásokat szerveztünk, verseket mondtunk, amikor szerepeltem. Nem jártam máshova, másutt mindig egyedül voltam és magányos. — Első nekifutásra felvettek a főiskolára? — Azt mondtam magamban: én ide akarok járni. És mert nagyon akartam, nem is érdekelt semmi más. Az első rostán meg voltam illetődve, a másodikon már nem annyira. Vágytam föl a színpadra. A harmadik rostán, amikor a többi lánnyal együtt vártunk, őszintén megijedtem: ennyi helyes, szép lány, hogy kerülök én ide? — Később is gátlásos maradtál? — A mai napig az vagyok. — Pedig egész megjelenésedből a harmónia sugárzik. A pályád is igazán igen sikeresen alakult. Hogy csak az elmúlt színházi évadról beszéljünk, Évát játszattad Az ember tragédiájában, Regant alakítottad a Lear királyban, megkaptad a Szerelem és halál játékának női főszerepét. Eny- nyi sem elég? ... — Minden szerepemet szeretem, de úgy érzem, hogy még nem tudom teljesen megmutatni azt, amit gondolok egy-egy figuráról. Színészi mesterségből még na- gyon-nagyon sokat kell tanulnom. A tanáraim már a főiskolán mondták, hogy 40 éves korom körül „érem utói magam", akkorra alakul majd ki a harmónia a belsőm és a külső megjelenésem, a hangom között. Érzem magamban az erőt ahhoz, hogy így legyen. Virág Katalin Ferenczy Europress A pépéről a kádban Ülök egy rózsaszínű kádban .. .No nem a régi slágert dúdolgatva, nem is az abban megénekelt másnapossággal, csupán „rózsaszín" hangulatban ülök az amúgy fehér kádban. Éppen kipihenem a tanácskozást, ahol a hatalom természetrajzát vázolták fel. A mostanit valaki némi iróniával „PP"-nek, pink po- wer-nek: rózsaszín hatalomnak nevezi. Nem vörösnek, nem zöldnek, nem kéknek. Rózsaszínnek. Jelezve, hogy valamikor vörös volt, csak a: kifakult, b: kimosták, c: liberálisokkal felhígították (vér- mérséklet és politikai nézet szerint bármelyik betű, sőt az egész ábécé behelyettesíthető.) Aztán eszembe jut egy fórum, ahol a jelenlegi ellenzéki pártoktól azt kérte számon egy polgár, hogy miért engedték, hogy a „kommunisták" visszavegyék a hatalmat. Az asztal túloldalán - szerencsére - nem mentek bele ebbe az utcába, jelezvén, hogy itt most helyi kérdésekről és nem nagypolitikáról van szó. A fórum után tudtam meg, hogy a „kommu- nistafélo" kérdező egyébként brigádvezetőként dolgozott egy megboldogult szocialista brigádban. Ülök a hűlő vízben „rózsaszínű" hangulatban, és a régi sláger jut eszembe: „Talán a dolgot tisztán látnám, ha most a zuhanyt kinyitnám". -hájHa szombat, akkor lottóhúzás. Ma közel 86 és félmillió forintot nyerhet az ötös, a hatoslottón, amelyet Hőgyészen sorsolnak, csaknem 20 millió azé, aki eltalálta mind a hat számot. Milyen rekordok vannak a világban? 1993 nyarán egy amerikai tanár „ütötte meg" minden idők legnagyobb főnyereményét, 100 millió dollárt. S bár azt nyilatkozta, továbbra is megtartja óráit, azóta ritkán látják az iskolában. A szupernyertes három hónappal ezelőtt megnősült, s havonta átvesz egy 210 ezer dolláros csekket: az Egyesült Államokban ugyanis a milliós nyereményeket részletekben fizetik. Franciaországban egy 83 éves hölgy nyert az idén, újév napján mesés összeget. Sikerült eltalálnia 49-ből a megfelelő 6 számot. A hölgy mindössze egy kosztümöt vett, hogy legyen mit felvennie farsangkor. A többi pénzt - 54 millió frankot - három gyerekének és tíz unokájának adta. A lottózás történetének alighanem legszerencsésebb alakja azonban az uruguayi Jósé Luis Inciarte. Az egykori rögbi-játékos egyike volt azoknak, akik túlélték a nevezetes 1971-es légikatasztrófát. Az Andok-hegység fölött télen lezuhant gép 15 utasa élve mászott ki a roncsok alól, és hetven napig fogyasztották az elpusztult utasok fagyott húsát, amíg rájuk találtak. Inciarte közöttük volt. Ezt követően egy hagyományos újévi húzáson 260 millió forintnak megfelelő összeget nyert. Ma már a Föld csaknem valamennyi országában lottóznak, és számtalan változatban. Dél-Olaszországban például Magyarországhoz hasonlóan öt számot kell eltalálni, de már az egyesre is fizetnek. Főnyereményként telkeket is kisorsolnak. Két éve Oroszországban is bevezették a szerencse- - játékot: 49-ből hatot kell megtippelni. Az eddigi legnagyobb nyeremény 650 millió rubel volt (kb. 33 millió forint). Az egykori Szovjetunió utódállamából különvonatok szállítják a játékos kedvű polgárokat abba a 200 városba, ahol a szelvények adatait a számítógépek rögzítik. A korszerű rendszer előnye, hogy a húzás után húsz perccel ismertetik a nyereményeket. Hátránya viszont kétségkívül a sok utazgatás, bár vannak, akik szívesen vállalják. A nemzetközi lottó-világ neves szakértői egyébként állítják: valószínűség-számítással lehetetlen bebiztosítani a nyereményt. Aki valamennyi variációt megjátssza, több pénzt költ, mint amennyit nyerhet. E szabály alól eddig egyetlen kivétel volt: az egyesült államokbeli Kentucky tartományban, két évvel ezelőtt 27 millió dollárra halmozódott fel a nyereményalap, míg a lehetséges kombinációk megjátszása csak hét millióba került. Jó érzékkel ismerte ezt fel egy ausztrál befektető cég: megtippelte az összes variációt, és besöpörte a pénzt. Az Európa-csúcs: 41 millió márka! Most nyert ennyit egy német lottózó, miután heteken át ott sem sikerült senkinek eltalálni minden kihúzott számot. Vajon ki lesz a magyar csúcstartó?
