Tolnai Népújság, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-06 / 184. szám

12 «ÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1994. augusztus 6., szombat Beszélgetés Leskovics Gáborral régi és új dalokról „Most egy kicsit el van veszve a zenekar" — Miért pont Pál Utcai Fiúk? Eleinte minden koncer­ten más nevünk volt. Egyszer a dobosunk kitalálta, hogy holnap lesz egy koncert, akkor legyünk Pál Utcai Fiúk. Aztán utána lustaságból nem keres­tünk tovább nevet, így meg­maradt ez. — Sokszor nyilatkoztatok, hogy a zenekar tulajdonképpen egy szigetszentmiklósi baráti tár­saságból alakult. — így is van a mai napig. Például az előző billentyű­sünk, egy lány, azért volt a zenekarban, mert a dobo­sunkkal járt. — A slágereitek többsége elég hamar, a kezdeti időszakban szü­letett. Mi volt akkor a levegőben? — Amíg nem voltak leme­zeink, addig biztos, hogy több ilyen szám született. Most is minden lemezen van egy-két olyan dal, amit nagyon sze­retnek koncerten, de talán ke­vesebb. Nem igazán tudnám megfejteni, miért. Valószínű­leg más hozzáállásból is szü­letnek most már a dalok. Pél­dául az utolsó két lemez, az nagyon „lemezcégi" anyag lett, hajtottak minket, hogy meg kell csinálni. — Akkor máshogy kérdezem. Mitől tudtatok akkor könnyebben - a szó jó értelmében vett - sláge­reket írni? — Mi úgy kezdtük, hogy semmit nem tudtunk az egészről. Nem tudtuk, hogyan kell zenélni, hogy gitározni, dobolni. Ezek után baromi nagy élvezet volt, ha az ember rájött dolgokra. Szerencsére egyikünk sem járt tanárhoz, így nem tanultunk meg bevált sablonokat sem. A tíz év alatt viszont az ember megtanult zenélni, így észre sem veszed és elkezdesz sablonokat al­kalmazni. Az utolsó két leme­zen is ezt lehet érezni. Megta­nultunk hangszerelni, sokkal profibban szólal meg, csak éppen elvesztette azt, amiről a Pál Utcai Fiúk szól. A cél most az, hogy visszataláljunk eh­hez. Mostanában például zongorán írom a dalokat, mert zongorázni egyáltalán nem tudok. — Legutóbb, a jubileumi kon­certet már a Budapest Sportcsar­nokban tartottátok. Mi lehet még a cél? — Az az igazság, hogy ZUG-tárlat Aknay János A látogató. Egy mű, mely­ben az építő elem a szín így „szól" fekete-fehérben, de „beszélni" csak a színeivel „beszél", ezért meg kell nézni eredetiben! S akkor látható, hogy egy festő miként viszo­nyul a grafika legdinamiku­sabban fejlődő ágához, a szí­nesnyomathoz. (Az I. Országos Színesnyomat Grafikai Kiállítás anyagából.) -BP.­Fotó:-ótós­mostanra eljutottunk oda, ahova egy ilyen zenekar eljut­hat. Szeretném befejezni a ro­hanást és picit nyugisán csi­nálni a dolgokat. Lemezt is úgy készíteni, hogy akkor vo­nuljunk stúdióba, amikor van mondanivalóm, ha szól vala­miről, ha tényleg jó lesz. Csak hát a zenekarban senki nem áll olyan jól anyagilag. Mind­annyian ebből élünk, ebből pedig igazából már nem lehet megélni. — Koncertzenekarnak ismer­nek benneteket, mégis volt egy idő, amikor teljesen eltűntetek. — A BS-koncert előtt volt egy olyan koncepció a mene­dzselésben, hogy kicsit legyen kiéheztetve a közönség, tehát már turnéra sem mentünk. A zenekar ezzel nem nagyon ér­tett egyet, de végül is vala­hogy kiböjtöltük. Manapság viszont rengeteg bulink van, hetente legalább kettő-három. — Megcsinálnád újra a BS-es bulit? — Nem, semmiképpen. Az, hogy ki lett találva, á Pál Utcai Fiúk nagyzenekar és sport­csarnokokban fog fellépni, hi­bás döntés volt. Nem mi talál­tuk ki, de beleegyeztünk. — A BS-koncert azért megje­lent kazettán. — Jó lett, szerintem. Igazá­ból egy stúdiólemezt kellene legközelebb csinálni, de most olyan szerződésünk van, hál' Istenek, hogy nem kell elkap­kodni. Kicsit „ráfekszünk" majd, hogy olyan legyen ... Nem árt, ha magunkra talá­lunk, mert egy kicsit el van veszve a zenekar. KRZ Music Expo Tatabányán a helyi köz- művelődési ház és a Peron Music Foudation október 8-án rendezi meg a II. Észak-nyugati Regionális Zenei Vásárt. A rendezvény célja, hogy keresztmetsze­tet adjon a régió zenei éle­téből, megismertesse láto­gatóit a zene gyorsan átala­kuló és fejlődő háttérorszá­gával, a kialakulóban lévő zenei infrastruktúrával. Az érdeklődők kottákat, CD-ket, videofilmeket, ka­zettákat és hangszereket vásárolhatnak. Bemutatkoznak a könnyűzenével foglalkozó médiumok, valamint a leg­tehetségesebb zenekarok, előadók. A látogatók in­gyenes reklámkiadvá­nyokhoz is hozzájuthatnak. A Music Expo ideje alatt több előadó és kiadó sajtó- tájékoztatója várható. A zenei vásár alkalmából je­lenik meg harmadízben a Dunántúl Zenekatalógusa fontos információkkal. Talán Tolna megyében sem ártana valami hasonló eseményen elgondolkodni. írott képek A Végzet Lándzsája János evangéliumának utolsó fejezetei elbeszélik, amint egy katona - a szenve­dést megrövidítendő - lán­dzsát döfött Krisztus oldalába. A lándzsa később a keresztény világ egyik legbecsesebb kin­cse lett, s különös legenda szövődött köréje. Eszerint akinek birtokában van ez a fegyver, az a világ jó vagy bal­sorsát tartja kezében. Jézus keresztrefeszítése után 1905 évvel, tehát 1938-ban Adolf Hitler bevo­nult a megszállt Ausztria fő­városába, Bécsbe. Megláto- atta az egykori császári incstárat, a Hofburgot is. Hitler Heinrich Himlerrel együtt lépett be a terembe, majd hamarosan ismét Himm­ler tűnt fel a bejáratnál. A Führer egy órát maradt a kincstárban, ahol háborítatla­nul vehetett ki egy tárgyat a védőüveg alól. Hitler a lán­dzsát - a Végzet Lándzsáját - tartotta a kezében. Az ősi fegyver természete­sen hosszú utat tett meg, számtalan uralkodó kezén megfordult, míg Hitler - át­meneti időre - megkaparin­totta. Trevor Ravenscroft könyve, mely tavaly jelent meg az Édesvíz kiadónál egy krimi izgalmával követi nyo­mon a Végzet Lándzsájának különös történetét, ezzel ösz- szefüggésben Hitler szerepét, világhódító terveinek indíté­kait. A szerző, aki egyébként négy évet töltött német hadi­fogságban, a náci diktátor ke­vésbé ismert lényét járja körül művében: megismerhetjük a babonás, a fekete mágiába me­nekülő pszichopatát, aki a vi­lág legnagyobb tömeggyilko­saként vonult be a történe­lembe. Szeri Árpád Fesztiváltumé Squad Rocks Az Alföldön szeretnek fesztivált szervezni! Erre a legfőbb bi­zonyíték, hogy három, egymást követő hétvégén rendeztek egy-egy fesztivált 30 km-es körzetben. Ennek első „állomása" a törökszentmiklósi Squad Rocks volt, júliusban. A városi strand melletti kaszálón esett meg a do­log, egy halastó tőszomszédságában. Szerencsére fák és bokrok is voltak a közelben, így a hőség és a tűző nap ellen lehetett va­lahogy védekezni. A kétnapos fesztivál fő attrakciói a Takáts Tamás Dirty Blues Band, a Coda voltak, a sör, a bor és a tömény mellett. A fesztivál üde színfoltjai közé tartozott a a Doors emlékzenekar, akik saját szórakoztatásukra és megelégedésükre kerek két órát játszottak a megbeszélt negyvenöt perc helyett. Teljesítményükhöz ter­mészetesen mindenki gratulált és különböző „jókívánságokat" küldtek nekik. Az érdeklődés viszont tökéletesen alulmúlta a várakozást, hisz' egy fesztiválon 2-300 ember nem egy kifejezett kasszasi­ker. Talán az egymástól 15-20 km-re lakó fesztiválszervezők néha összebeszélhetnék az időpontokat.-pogácsa­Wave Az elmúlt hetekben végre ismét hallottam néhány nagyon ígéretesnek tűnő, magyar elő­adóktól származó hanganyagot. Miután közü­lük három a Trottel Records gondozásában je­lent meg, kézenfekvő, hogy néhány szóban a kiadót is bemutassam. A Trottel Recordst ere­detileg a legendás anarcho-punk zenekar ki­adványainak gondozására hívta életre az együttes atyja, Rupaszov Tamás. Első kiadvá­nyuk így a Trottel The final Salute of the name of the Human Misery című lemeze volt. Ezt követően a stílusban hozzájuk közel álló har­costársak, mint például a Leukémia, a Hiszté­ria és a C.A.F.B. hanganyagait gondozták, majd régi jó kapcsolatokat kihasználva megje­lentették a hányatott sorsú CPG együttes felvé­teleit, amely az archív sorozat első darabja lett, s amelyet még követett a Marina Revue és a Red Marinetti kazettája, valamint a Pajtás da­loljunk válogatás, amelyen a fenti együttesek archív felvételei hallhatók. Mivel a Trottel egy sokat turnézó együttes, kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal is rendelkeznek. így kerülhe­tett sor olyan remek zenekarok hanganyagá­nak megjelentetésére, mint a skót Archbisop Kebab és Dog Faced Hermans, vagy a Dawson. A kiadó nyitottságára jellemző, hogy nemcsak az eddig említett szellemi rokonságban lévő barátaik tevékenységét segítik, hanem a kiadó „outline" sorozatában olyan, a saját műfajuktól meglehetősen eltérőéket is, mint a pop-jazzt játszó Wei Wu Wei, valamint a techno vizeken evező Liquuid Limbs és Plasma Pool. A most megjelent kazetták is leginkább az outline ka­tegóriába tartoznak, bár a műfaji meghatározás egyik zenekar esetében sem egyszerű. Elsőként a szombathelyi Anima 001/1994. című kazettájáról szólnék néhány ajánló szót. Azért is szükség lehet erre, mert az az ösvény, amelyet elkezdtek taposni még a hazai alterna­tív főútvonalaktól is elég távol esik. Tőlünk nyugatra már besorolták volna őket a crosso­ver stílusba, melynék fő jellemzője az egymás­tól távol eső zenei világok ötvözése. Ez a meg­fogalmazás igencsak sommás, ha az Anima zenéjét hallgatjuk. Itt ugyanis nincsen szó semmilyen hatásvadász reprodukálásról, olyan sokféle zenei világ olvad itt egységbe, forr össze, a máshol közhellyé silányult dob- és basszusalapokon, amelyek itt újra életre kel­nek. A Korai Öröm semmit nem bíz compute­rekre, négy ütősük igencsak meghatározza ze­nei arculatukat, melyre leginkább a sámáni megfelelő jelző. Az eksztázisig tartó hosszan elnyújtott szerzeményeikre még ráférne egy kicsit nagyobb kidolgozottság, mert most még érezni a tüzet a zenészeken, de a későbbiekben könnyen ellaposodhat, ha megrekednek. A Korai Öröm tipikus koncertzenekar, szeren­csére ez a felvételük is egy Tilos az Á-beli fellé­pésüket rögzíti. Ugyancsak itt készült a Másfél nevű quartet Kínai nátha című, immár második kazettája, amely szerény véleményem szerint az utóbbi idők legfinomabb avantgard-fúziós-jazz cse­megéje. A teljesen hagyományosnak mond­ható felállásban játszó zenekar, olyan érdekes hangszerelési ötletekkel és meglepő fordula­tokkal rukkol elő, ami teljesen egyedivé teszi a produkciót. Ha feltétlenül hasonlítanom kel­lene valamihez, akkor a korai Lounge Lizards- hoz tudnám leginkább, de nem járnék túl közel a valósághoz. A Másfél valóban teljesen egye­düli és a kísérletező bátrak útját járja. Sok sikert kívánok nekik és a másik két zenekarnak is. „pápai" A Moby Dick új, hatodik stúdióalbumát az „E" stúdióban vette fel Rozgonyi Péter hangmér­nök közreműködésével. A kazetta és CD előreláthatóan augusztus 15-én jelenik meg. Változás a csapat életében, hogy átigazoltak egy új lemezkiadóhoz, a K and E Recordshoz, amely az ed­digieknél nagyobb reklámot és komolyabb menedzselést ígér Augusztusban jelenik meg az új Moby Dick-anyag

Next

/
Thumbnails
Contents