Tolnai Népújság, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-04 / 182. szám

4 NÉPÚJSÁG DUNAFÖLDVÁR, PAKS ÉS KÖRNYÉKE 1994. augusztus 4., csütörtök Templomportrék 1. A munkanélküliekért Pálján A dunaföldvári belvárosi templom Az önkormányzat segíteni fog Továbbra is várjuk az olva­sók észrevételeit, ölteteit, vé­leményét Paksról, Dunaföld- várról és a környék települé­seiről. írják meg, kire, mire kíváncsiak, mit szeretnének megtudni lakóhelyükkel kapcsolatban. Az oldal szer­kesztői: Venter Marianna és Garay Előd Kós Károly nyomában Cseresznyés-pusztán Az elején szögezzük le, hogy Kós Károly az erdélyi építész, a gazda és mesterem­ber sosem járt a Tolna megyei Cseresznyés-pusztán és talán létezéséről sem tudott, mégis ott találtuk szellemi öröksé­gének nyomait. Történt, hogy Gutái István, a Paksi Városi Művelődési Központ munkatársa elgon­dolta tavaly, hogy aki Galán- tán, Marosvásárhelyen, vagy éppen Kárpátalján jár közép­iskolába, ugyanúgy a magyar nyelvet beszéli, mint a paksi, vagy szekszárdi kortársai. Am a körülmények sajátos okánál fogva kevesebbet hall, tanul mondjuk Petőfi Sándor­ról, Vörösmarty Mihályról és Ordas Ivánról. A személyes találkozó ez utóbb említettek­kel csupán egyikük esetében volt lehetséges. Nos, ez a gondolat ötletből tervet szőtt, majd immár múlt idővé szelídült olvasótábori krónikát, a Paks melletti Cse­resznyés-pusztán. Minden megvalósult ebből a gondolatból. Galántai diá­kok vallottak önmagukról, kárpátaljaiakkal követhették a marosvásárhelyi Kós Károly Alapítvány szándékainak írott és elmondott határozott és álmodozásoknak tűnő céljait. Ordas Ivánnal való találkozá­suk olyan emlékké vált szá­mukra, ami törölhetetlen a magyarországi naplójegyzete­ikben. Az is példaértékű, amint erre a találkozóra a nemcsak Tolna megyében jól ismert új­ságíró, író készült. Talán nem sértő számára, hogy gyer­meki, lázas izgalommal gyűj­tötte azokat a dokumentumo­kat, kiadványokat, könyveket, amelyeket a cseresznyési ol­vasótábor lakóinak ajándékba is adott. Talán maga Kós Károly is álmodott hasonló táborokról. Ha nem is tehette volna, de a róla elnevezett alapítvány cél­jai utalnak ilyen jelekre. Ebben megfogalmazódott, hogy sajá­tos olvasótábor teremtődjön, ahol olyan módszerekkel, eszközökkel vegyenek részt a szervezők, rendezők, amelyek segítik az adott közösségben élők együttgondolkodását, személyiségük, önmaguk és a környezetük megismerésé­ben. Még tovább fokozva e meg­ismerést: nemzetben és em­berségben való gondolkodást a demokrácia talaján. Egy ilyen olvasótábor aligha lenne könyvtárhasználati ismeretek nélkül, de nem kimondott célja. Annál inkább annak a kérdésnek a mélyreható körül­járása, hogy „Mit adott az er­délyi kultúra Európának?" Erre a cseresznyési olvasó­táborban is megközelítő vá­laszt kaptak a táborozok. Mindezt olyan játékos mód­szerekkel, amelyekben ott sze­repeltek programként a közös éneklések, színjátszások, képző- és népművészeti tevé­kenységek, vetélkedők, Tolna megye néprajzi tájegységei­nek a megismerése is. A cseresznyési olvasótábor felnőtt vezetői hasonló módon gondolkodtak az utánunk jövő generációról, mint ahogy Kós Károly is megfogalmazta: „ ... amikor én már elpihen­tem, erős, ifjú lábakkal nyo­momba lépnek ők. És nem szállanak le a hegyről, hogy láncos rabjai legyenek hímek, dicsőségnek és idegen kultú­rának. Mert erősek lesznek. Hatalmasok és magyarok. És szerezni fognak, építeni fog­nak és gyermekeik lesznek és unokáik. És boldogok lesznek. Az én lábam nyomát pedig el­temetheti a hó, de síromon sohase lesz korhadt a fejfa, de a felém boruló domb virágos lesz mindig, tudom ... Mert én csak folytatása akarok lenni apáimnak és munkám folytatása az ő munkájuk." Nem láttam még a Kós Ká­roly fölé boruló domb virá­gait, de jövendölésének táp­láló ízét érezhettem a nyomát keresők között, Cseresz­nyés-pusztán, 1994. esztendő július havában. Decsi Kiss János alakulna. Az önkormányzati törzstőke 500 ezer forintot tenne ki. Ezen kívül egymillió forintnyi ingatlan apportot vinne be a kft.-be. Szeretnénk biztosítani a lakossági tőke beáramlását is. Az említett szervezet több lehetőséget kí­nál majd, hiszen az önálló jogi társaság a jelenlegi tulajdo­nostól bérelhet földterülete­ket. Ezeken a földeken dol­gozhatnak majd a pálfaiak. — Hány munkanélkülit tudna foglalkoztatni a kft.? — Az első évben csak közel ötven, három év múlva vi­szont száz ember dolgozhatna a pálfai földeken. A foglalkoz­tatás lehet rendszeres, részle­ges, vagy akár bedolgozói szintű. A rendszer egy nagyon komoly, és szerteágazó hír­lánccal összekötött rendszer. Egy műholdas adórendszeren keresztül a megye több telepü­lése csatlakozhatna a hálózat­hoz. A telepítésre kerülő szá­mítógépes rendszer egyik te­lephelye Pálfa lenne, ez év szeptember közepén kerülne sor az itteni elhelyezésre. A központ Szekszárd lesz. Sze­retnénk, ha együttműködés jöhetne létre a Földművelési Hivatallal, a falugazdász és a helyi gazdasági társaság kö­zött szoros kapcsolat alakulna ki. — Azt hiszem, hogy egy választási ciklus végén sem­miféle más alternatíva nem áll az önkormányzatok rendelke­zésére, minthogy valamilyen közvetett módot találjon arra, hogy a munkanélküliséget csökkentse. Úgy érzem, hogy valamilyen megoldást kell kí­nálnia az önkormányzatnak, hiszen a gondok, problémák itt csapódnak le, s ezeket ke­zelni kell. — Megér ekkora anyagi és er­kölcsi áldozatot ez az ügy az ön- kormányzatnak? — Természetesen, ez nem lehet kétséges, hiszen ha az emberek dolgozni kezdhetnek majd, akkor nemcsak egysze­rűen munkát találnak, hanem az önbecsülésük is helyreáll. Ráadásul, ha a hivatalnak nem kell a volt munkanélküli­eknek járadékot fizetni és ez­zel szemben még termeléssel is számolhatunk, akkor min­denképpen megéri. Az előze­tes számítások szerint közel egy év kellene ahhoz, hogy az önkormányzat befektetése megtérüljön. Garay Előd Mindenképpen elkészül a tornaterem Pusztahencsei hétköznapok Pusztahencsén jelenleg het­ven a regisztrált munkanélkü­liek száma. A tényleges szám azonban ennél valamivel több. Az önkormányzat költségve­tésére egyre nagyobb terhet ró az a tény, hogy mind többen kerülnek ki az járadékfizetés alól és válnak jövedelempótló támogatásban részesülővé. A májusi adatok szerint jö­vedelempótló támogatásban huszonhat fő részesül, ez az összeg 134 ezer forint volt eb­ben a hónapban. A település összköltségve­tése nem éri el a harminc mil­lió forintot, ennek megfele­lően nagyon spórolni kell a kiadásokkal. Mint azt a polgármester el­mondta, ennek ellenére fo­lyamatosan készül a község tornaterme. A létesítményre nagy szükség van, a beruhá­zásnak be kell fejeződnie. A munkát tavaly kezdték el, az épület jelenleg hetven szá­zalékos készenléti állapotban van. A tervek szerint, mondja Hahn József polgármester, az ősszel már tornaórákat is lehet majd tartani a teremben. A lé­tesítményben már felállították a bordásfalakat is. Ezekben a napokban pedig a település közhasznú mun­kásai a vizesblokk kialakítá­sán dolgoznak. Összesen két és fél millió fo­rintba fog kerülni az átépítés, hiszen a lassan tornateremmé váló épület korábban kultúr- házként üzemelt. Az önkor­mányzat állami céltámogatást kapott az átalakításhoz, ez kö­zel egymillió forint volt. A befejezéshez szükséges összeget saját költségvetésé­ből kell valamiképpen előkerí­tenie Pusztahencse önkor­mányzatának.-g­A belvárosi templom jól is­mert és kedvelt a dunaföldvá- riak körében. Nemcsak a templom épü­lete, az egyházközség is nagy múlttal rendelkezik. 1699-ben létesült itt plébánia, az anya- könywezetést pedig 1729-től viszik következetesen. A templom az 1725-ös eszten­dőben épült, Szent Ilona tisz­teletére. Szent István király 1009-ben alapította a pécsi egyházme­gyét, s ekkor ide tartozott Föl­dvár is. A dunaföldvári ben­cés apátság alapítását a ha­gyomány II. Béla király nevé­hez fűzi, aki feleségének, Ilo­nának emlékezetére alapí­totta, és Szent Ilonát tette vé­dőszentül. A török idők alatt oly sok honi társához hasonlóan az apátsági templom és a monos­tor is elpusztult Dunaföldvá- ron. A törökök kivonulása után az esztergomi érsek 1699-ben küld Dunaföldvárra lelkipásztort, s ettől kezdve ál­landóan van saját papja a templomnak. A dunaföldvári - öreg, vagy belvárosi - templomnak most Várady János a plébánosa, ő vall a földvári szolgálatról. — Fürgédén születtem és Lánycsókon teljesítettem szolgálatot, mielőtt ide kerül­tem volna 1993. augusztusá­ban. Azóta igyekszem meg­ismerni az itt élő embereket, szeretném elfogadtatni ma­gam a helyi lakosokkal. Tapasztalataim szerint so­kat és szorgalmasan dolgoz­nak a dunaföldvári emberek, éppen ezért kevesen érnek rá a templomba eljönni. A hét­közi misékre főként az idő­sebbek jönnek, a hétvégén vi­szont zsúfolásig megtelik az Isten háza.-garay­A pálfai önkormányzat leg­nagyobb problémája a telepü­lést sújtó munkanélküliség. Évek óta szűnnek meg a munkahelyek és az életerős, még munkaképes emberek nem tudnak elhelyezkedni. Néhány száraz adat: a köz­ségben már nyolcvan fő része­sül jövedelempótló támoga­tásban, ebből negyvenkilen­cen a községi munkavégzésen vesznek részt. Az aktív dolgo­zók több mint harminc száza­léka állástalan. A nagyarányú munkanél­küliség több csatornán vissza­hat a település hétköznapjaira. A pálfai vezetés megoldást keresett. Az önkormányzat 1994. július 18-i testületi ülé­sén döntés született arról, hogy létrehoznak egy kft.-t, melynek legfőbb feladata: se­gíteni a munkanélkülieken. Erről beszélgetünk Balogh Lászlóval, a község polgár- mesterével. — Milyen profilt szánnak en­nek a létrejött kft.-nek? Hogyan kapcsolódik ez a munkanélküliség részleges felszámolásához? — Úgy látom, hogy Pálfán egyetlen kimozdulási lehető­sége van az itt élő emberek­nek. Ez pedig nem más, mint a Forró A paksi lakótelep centruma, mely oly nyüzsgő, életteli máskor, szinte teljesen kihalt ezen a hétköznap délelőttön. Csak az vonszolja magát a tűző napon, akinek feltétlenül muszáj. Néhány elgyötört anyuka vásárol a melegtől ha­sonlóképpen szenvedő kis­gyermekével az ABC-ben, s siettetni próbálja a kicsiket, hogy minél előbb hazaérjenek. Néhány kókadt árus pakolta csak ki a portékáját, szemlá­tomást teljesen feleslegesen, a kutya nem foglalkozik most válogatással, vásárlással. A panelházak szinte zizegve szívják magukba a forróságot. mezőgazdaság, a mezőgazda- sági termékekkel való foglal­kozás. Ezt arra alapozom, hogy ismerem a szakemberst­ruktúrát a faluban. A község­hez nagy területű, mezőgaz­dasági művelésre alkalmas föld tartozik. A mezőgazda­ságon belül is inkább olyan terményekkel kellene foglal­koznunk, melyek kézi mun­kaerőt igényelnek. Ezzel va­lamelyest csökkenhetne a munkanélküliség. Egységesen kell fellépni a piacon áruter­melőként és értékesítőként egyaránt. A gazdasági társaság alap­vető célja, hogy az Alisca Pa­tent Rt. javaslata alapján a Hőgyész és térsége gazdaság- fejlesztési programhoz kap­csolódva megcélozza a pálfai nagyszámú munkanélküli részleges foglalkoztatását. A kft. tevékenységi köre kiter­jedne a mezőgazdasági kis­termelés, pontosabban termel­tetés, felvásárlás, értékesítés egészét érintő tevékenységi formára. — A kft. beindulásához vi­szont tőkére van szükség. — Nos, igen. A gazdasági társaság vagyoni helyzete in­duláskor a következőképpen napok Ki-ki megpróbálja valamilyen módon kiszorítani lakásából az alattomosan támadó hősé­get. Nádból, vászonból ké­szült napellenzők az erkélye­ken. Lehúzott redőnyök, elsö­tétítő függönyök veszik fel a harcot a meleggel. Az egyik anyuka elpanaszolja a másik­nak, hogy náluk, a negyedi­ken, 34 fok van már most, dél­előtt a lakásban. Aludni szinte egyáltalán nem tudnak, mert a meleget, amit napközben fel­vesz, éjszaka „sugározza ki" magából a panel, s nemcsak kifelé, befelé is. Belefáradtunk a nyárba. Mint a Messiást, úgy várjuk az őszt. Kereszt az út mellett Németkéren Németkéren nagy gondot fordítanak a település tisztaságára. Ez meglátszik azon a feszületen is, mely a Paks felől a községbe érkező látogatót fogadja Németkér határában. A mindig vi­rággal borított kereszt és a tiszán tartott környezettel rendelkező bekerített gondozott emlék­hely az egyik dísze a falunak. Jó az emlékeket ápolni, jó érzés - nemcsak a feszület láttán - a szeretteinkre gondolni. Fotó: Garay Előd Balogh László: Vissza kell adni az emberek önbecsülését

Next

/
Thumbnails
Contents