Tolnai Népújság, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)
1994-08-27 / 201. szám
12 »ÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1994. augusztus 27., szombat G Kis eneráció | Ifjúsági oldal «“■ Törd a fejed! Két héttel ezelőtti rejtvényünk megfejtése: meghajlított gemkapcsok. A helyes megfejtést beküldők közül a szerencse Varga Csaba teveli olvasónknak kedvezett. Nyereményét postán küldjük el. Aki kitalálja mit ábrázol fenti képük, két hét múlva tudja meg, hogy helyesen tippelt-e. Heti cáfolat Nem igaz, hogy azok között a tanulók között, akik lustaságból az utolsó pillanatban intézik beiskolázási ügyeiket, és esetleg már nem minden tankönyvből jut számukra is elegendő mennyiség, nintendo-játékokat sorsolnak ki, kárpótlásul. Lovászi Péter írásai A buszon A busz olyan, mint egy pohár. A tartalma pedig, akárcsak egy koktél: a gyümölcs és az ital jól elkülöníthető, de az ízek és a szagok keverednek. Ahogy felszálltam a buszra, először a sofőrt pillantottam meg. Szemeit alig mozgatta, mindig csak előre figyelt. Ráncos arcán néha végigfutott egy-egy hullám. A homlokától a szeme felé tartó izzadság- csepp méregerősen marta a cigarettától kiszáradt bőrét. Kígyóvá átalakult sálát nem tudta letépni, kezei a kormányhoz ragadtak. Nagynehezen, de találtam magamnak egy szabad ülést. Egy idős néni mellett foglaltam helyet. Magába fordulva fogyasztotta a házilag gyártott szendvicsét. Mohón, gyors mozdulatokkal tömte magába a falatokat, mintha féltené. Csak az utasokat figyelte; az ablakon egyszer sem nézett ki. Miután megette az uzsonnáját, hangos sóhajtozásokkal álomba merült. A busz egy csendes zugában ácsorgott az irodai alkalmazott. Keskeny szemüvege mögött gyorsan mozogtak apró szemei. Elálló füleiből néha kisurrant egypár telefonszám, cím és a Kedves féltő szavai. Pár pillanatra elgondolkodott, végignézett a tájon; majd hirtelen órájára pillantott, és kétségbeesett szemei megszólaltak: — Oh, ha csak nyolc órával lehetne meghosszabbítani a napot, hogy az alvás is beleférhessen! A lány, akivel már régóta szemeztem, az ablak felé fordult. Vágyakozva tekintett ki, messze elkalandozott. Szűzi arca csak álarc volt; fekete angyallá változott, és kacéran forgatta vöröses szemeit. Mégegyszer végignézett rajtam, majd az utolsó csalogató nyelvöltés után, sajnálkozó arccal kirepült. A busz hátsó ülésein valami égett; a szerelem. Hatalmas lángfelhők csaptak ki oldalra. A vörös fényáradatban a két test az élet-táncot járta, majd eggyéolvadt és égett el. Elhatárolták magukat a külvilágtól, semmi nem érdekelte őket csak a pillanatnyi boldogság. A legkülönbözőbb ízek és szagok keverednek egy koktélban, pedig ebből a pohárból kihagytam magamat és talán téged is. Eső és gomba A szomorú valóság elől az emlékeinkbe és álmainkba menekülünk. Úgy érezzük, ez az egyetlen biztos hely, melybe bármikor visszatérhetünk. A képek, mint egy futózápor első cseppjei érintik a „vásznat". A „festményből" a képzelet rajzolódik ki, amely elfedi a valóságot. Szemünket gyönyörködtetjük rajta, hisz ez soha nem tűnhet el. Az eső meg csak esik, egyre hosszabb ideig. Kis idő múlva, az egész „mozaikot" beárnyékoló gomba nő. Először azt hisszük, hogy megalkottuk a „biztos pontot", de igaziból egy élősködő ragadt ránk. Véghez akarjuk vinni illúzióinkat, harcolunk, hogy kivágjuk a „gombát". Pedig, ha szépet akarunk, nem is szükséges harcolnunk, hiszen az a valóságban van. Csak nem mindig vesszük észre. Találjuk meg a fényt, amiről sose álmodtunk, és mégis csodálatosabb, mint az „eső és a gomba". „Szezon" előtt Négy és fél hónap 9. A hibás döntés Hát itt vannak! Nem is olyan régen azt hittem, ez a pillanat sosem következik el, hisz annyi boldogság, móka, kacagás várt rám, aranyló napok, kék ég, hűs víz, ilyesmi. Azt hittem a nyárnak sosem lesz vége, és már megint tévedtem, mint annyiszor eddigi nehéz életemben. A nyár egy szempillantás alatt elszállt, és most itt ez a böhöm nagy szatyor a szoba közepén. Bár tudom, mit rejt a csomag, azért titokban arról álmodozók, hogy esetleg sátor, búvárfelszerelés, videojáték, vagy ilyesmi van benne, ám ismét csak csalódnom kell. Hát persze hogy tankönyvek vannak benne. Jó nehéz csomag, a szomszéd fiú cipelte keresztül a fél városon, de hát meg kell érteni, hogy én még ilyenkor képtelen vagyok az iskola közelébe menni. Erőt veszek magamon, és megtekintem a szatyor tartalmát. Persze elsőnek pont a matekkönyv kerül a kezembe, direkt, hogy bosszantson. Jó nagy és nehéz, nem is vártam egyebet. Akárcsak a fizika és a kémia. Hogy soha nem tudnak elkésni ezekkel a rémségekkel! Szép kis kilátások, mondhatom! Fizikából sosem voltam egy zseni, a kémiát sem nekem találták ki és sajnos matekból is igencsak rezgett a léc, csoda, hogy nem lett „bukta" belőle. Még csak az kellett volna, hogy egész nyáron a javítóvizsgára gondoljak. Nem éltem volna túl! Itt van a többi is! Történelem. Na, ebbe belelapozok, ez nem is olyan vészes, még érdekes is, csak ne lenne ennyi évszám, meg csata, meg király, meg mifene. Ettől történelem, tudom én azt, de ez akkor is túlzás, elég lenne a fele. Tavaly is micsoda kín- szenvedés volt a Római Birodalom. Júliust folyton összekevertem Augustussal, pedig az egyik öreg volt, a másik fiatal, és csak később lett öreg, vagy mi, az egyiket megölték, a másik meg meghalt magától, a csuda tud kiigazodni ezeken a császárokon, ja, az egyik mintha nem is lett volna császár, hanem... Na jó, hagyjuk. Magyar. Hm! Csokonai, Vörösmarty, írhatom majd a házi dolgozatokat rogyásig! „Mit akart kifejezni a költő?" Tudja a búbánat! Kérdezzék meg tőle. Minek kell mindent agyonkomplikálni. A költő jól érezte magát, volt ihlete is, még a múzsa is csókolgatta, hát minek bolygatni, hogy mit akart ezzel mondani? Az már régen rossz, ha nekem kell ezt megfejteni. Na elég is, jobb, ha most abbahagyom. Majd holnap bekötöm és felcímkézem őket este, munka után, a hétvégén a gyerek is hazajön, te jó ég, már hatodikos lesz! Néha úgy érzem, sose járja már ki az iskolát, én meg kénytelen leszek fiatalon nyugdíjba menni, mert belerokkanok. Leckeírás, házidolgozat, matekpéldák, puskák, hogy mit meg nem tesz egy önfeláldozó apa a gyerekéért! vem Csütrötökön délután nagyon összevesztem Johnny- val, kitört belőlem valami, nevetve mondtam a szemébe, hogy nem kell nekem, a szívem már másé. Este ki sem mentem a kimenő idején, Vivientől tudtam meg, hogy egy másik lánnyal sétált, és állítólag már együtt járnak. Lelkiismeretfurdalásom lett és kitört belőlem a féltékenység. Azt mondtam Viviennek, hogy ha Johnny tényleg együtt jár Mandyvel, én megölöm őt, hiába szertem. Pont az erkélyen voltunk, mikor elmentek az utcán együtt. A pillantásunk találkozott, végignéztem, ahogy elbúcsúznak egymástól. Arra gondoltam, ha most szó nélkül hazamegy, én nem is tudom, mit teszek magammal! De nem! Néhány perc múlva Johnny ott állt az erkélyünk alatt. Jól esett vele beszélgetni, megkértem, válaszoljon a levelemre, amit néhány napja küldtem neki. Péntek reggel a szokásos úton mentünk át a tornaterembe, Johnny csatlakozott hozzánk, és elkísért minket. Mikor odaértünk, Vivien félrehívta Johnnyt és valamiről sugdolóztak. Johnnyn kívülről úgy látszott, mintha jókedve lenne, de mindannyian láttuk, hogy belül szomorú. Egész hétvégén gyötört a bűntudat, amiért ezt tettem vele, hiszen nem érdemelte volna pont tőlem. Mindig olyan kedves volt és jószívű. Hányszor megbántottam, és ő mindig megbocsátott. Szinte égetett a hiánya, hol lehet most vajon, és mit csinálhat? A legszörnyűbb az volt az egészben, hogy talán soha többé nem láthatom, nem beszélhetek vele, nem hallhatom a kedves szavait. Rájöttem, hogy hibásan döntöttem, hogy még mindig csak őt szeretem! Vajon hajlandó-e még egyszer szóba állni velem? Jaj, nem tudom... Müller Erika Arany Zsolt * Történetünk befejező része következik, ám előtte egy kis játékra hívunk benneteket. Fejezzétek be a sztorit saját elképzelésetek szerint! A legjobb változatot közöljük a következő oldalban, s csak ezután kerül sor az igazi befejező részre. Aki kedvet érez hozzá, ragadjon tollat és munkára fel! Az általatok kreált zárófejezet terjedelemben ne legyen több egy gépelt oldalnál, mert ennél hosszabb anyag nem illene az előző részekhez. Az írást szeptember 2-ig adjátok postára, a következő címen: Tolnai Népújság (Kis Generáció Sztori), 7100 Szekszárd, Liszt tér 3. Mindenkinek jó munkát, jó szórakozást kívánunk, kalandra fel! Köszöntőm a kedves nézőket, akik e késői órán is velünk tartanak a 2317. év legrangosabb eseményének közvetítésén. ígérem, nem bánják meg, hiszen élő, egyenes adást láthatnak a patapoklosi atlétikai világbajnokságról. Csodálatos, sőt, fantasztikus ez a hely. A látvány lélegzetelállító, az idegek pedig pattanásig feszültek. Most kezdődik a 120 ezer kilométeres fedettpályás véraláfutás. A verseny nagy esélyese, ha úgy tetszik várományosa: Gyalog Kakukk, de nem feledkezhetünk meg Csiga Bigáról sem, aki az idei évben csúcsformában van. Nézzük a rajtot! Ott balra, fekete nadrágban látható Kakukk, mellette meztelenül Biga. Ahogy várható volt, Kakukk rögtön az élre tör, de szorosan a nyomában van Biga. A hiba nem a készülékben van! Közvetítés Sajnos, az időjárás nem túl kedvező, de még láthatjuk az utolsó másodperceket a véraláfutás világbajnoki címéért folytatott eszeveszett küzdelemből. A meztelen Biga 0,5 centiméterrel megelőzve Kakukkot szélsebesen kúszik át a célvonalon. Ezzel övé lett a világbajnok cím és természetesen az aranyérem. Amíg Biga a tiszteletkört futja, talán kapcsoljunk át egy másik helyszínre. Pontosabban a rúdugrás színhelyére. Itt valószínűleg a japán származású Bol-Ha az ausztrál Ken Guruval fog küzdeni. Amíg a versenyzők melegítenek, nézzünk meg egy rövid reklámot. Ez itt a reklám helye! E nyúlfarknyi reklám után folytatjuk közvetítésünket a felülmúlhatatlan küzdelemről. Elsőnek Bol-Hát láthatjuk ugrani. Jaj, jaj, valami kis pitty-putty van, ugyanis Bol-Ha kislábujja elakadt a Himalájában, s ezzel óriási előnyhöz juttatta Ken Gurut, aki mint ebben a pillanatban láthatjuk, felhőket átszakítva túljutott a csúcson. Talán még a műsor befejeztéig visszatér a hegyvonulatok mögül az újdonsült világbajnokunk, hogy átvegye a megérdemelt díjakat. Ha valaki nem tudná még, a tegnapi diszkoszvetés győztese a görög Messze Re- pülosz lett. Már évezredek óta tartja előkelő címét. Ezek után kapcsolódjunk be a bajnokság talán legizgalmasabb és legérdekesebb versenyszámának végére, ahol még csak feltételezni sem lehet, hogy ki lesz a győztes. Nagy kavalkád az utolsó tíz méteren, és íme, elsőnek fut be nagy meglepetésre. .. A hiba a közvetítő vonalban van! Haszonics Zoltán (A Csapó Híradó nyomán.) TKMklub tanulóknak A szekszárdi V. számú általános iskola 18 tanulója megalakította a Tájak-Korok-Mú- zeumok klub szekszárdi tagcsoportján belül az ifjúsági tagcsoportot. Sajnos nagyon kevesen tudnak erről a lehetőségről, s ezért kevesen is vesznek részt mostanában ebben a mozgalomban, mondjuk a bélyegzőgyűjtő játékban, amivel példádul ingyenes múzeumi belépőt nyerhet, aki részt vesz benne. A klubról és programjáról a szekszárdi Wosinsky Mór megyei múzeumban érdeklődhetnek a megyeszékhelyen, illetve a környező településen élő gyerekek András Lászlóné M. Zsuzsa múzeumpedagógusnál. Válogatott versezetek Vicces! Kereskedelmi utazónak jelentkezik egy fiatalember. — Én vagyok a világ legjobb ügynöke! - jelenti ki magabiztosan. Megkapja a mintakollekciót, és büszkén útra kel. Egy hét múlva visszatér: — Tévedtem. Én csak a második vagyok. A legjobb az volt, aki ezt a vacakot önökre rásózta! BRIT TOP 10 1. Wet Wet Wet: Love Is All Around 2. All-4-One: I Swear 3. B 52's: The Flintstones 4. Let Loose: Crazy For You 5. Varren G & Nate Dogg: Regulate 6. Erasure: Run ToThe Sun 7. China Black: Searching 8. As wad: Shine 9. Swamp Thing: The Grid 10. C. J. Lewis: Everything Is Alright Kicsi virág Egy kicsi virág egyedül Pompázik a fénybén, Magányosan, szomorkodva Éldegél a réten. Olyan szép, s oly gyönyörű De boldogtalan mégis, Amíg egyedül van, nem lesz boldog, Akármilyen szép is! Mert mit ér a szépsége, Ha nem láthatja senki, Pedig úgy szeretne valakinek Örömet szerezni. A kicsi virág bánatában Elkezdett hervadni, Úgy érezte a magánynál Jobb lesz meghalni Kacsándi Gyöngyi Zavarodottság Innét jönnek, onnét jönnek, Balról tolnak, jobbról löknek. Kínos forgatag, lelki zavar, Telítettség, fájó pazar. Riadva ébredés nehéz álomból, Bódulat, kesernyés-bársony boroktól. Láncolt gondolat éjjeli órán, ]}gy aláírás a Grand Hotel portán. Mennyei őrület, sivár puszta, Lángoló ház és forduló kocka. Rengeteg érthetetlen miért és hogyan, Az ember csak tudatlanul él boldogan. Innét jön a hír. Ott tör ki a vulkán. Itt zúzott össze mindent az orkán. Ott dúl háború s halnak ezren. Egy egyszerű ember ezzel mit kezdjen? Bolondítja az agyat, gondokkal terheli, Családokat szakít, örömet szünteti. Mily kevéssé fájna, ha nem tudnánk róla! Bárcsak ne lennénk mindennek tudója! Hargitai Margaréta Magány Borongós őszi hétfő, Vén magányos fák. Lomha szürkéskék felhők, Köztük átderengő, bágyadt napsugár. Védtelenül nézel körül Elhagyottan téged kereslek, A ráncos idő ólomlábakon jár S én tétován mellette lépegetek. Felnézek az égre. Fehér felhők közelednek felém. S a tegnapi viharnak látom hamvas, Hűlő helyét. Lehunyom a szemem. S sajnálom magam. Hiányzol kedvesem. Makovics Éva Miért? Miért van, hogy ahová lépek, ott fű nem terem? Miért van az, hogy ahová megyek, ott egy lélek sincsen? Miért van az, hogy ahol szeretet van, abból nem kapok? És ahol nincsen, én nem adhatok? Miért van az, hogy ahol rossz van, én mindig kapok? Miért van az, hogy ahol bánat van, én is benne vagyok? Miért van az, hogy itthagytál? Elmentél, és még csak el sem búcsúztál? Miért van az, hogy halálod ennyire fáj? A kérdések csak egyre gyűlnek! Választ nem kapok. A kérdések csak gyűlnek... Sólyom
