Tolnai Népújság, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)
1994-08-27 / 201. szám
10 »ÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1994. augusztus 27., szombat Az evangélikus egyház életéből Isten szolgálata, zenével is Bemutatjuk Johan Gyulát ........ Elhívás! Milyen különös szó ez, így önmagában. Mást mond a hétköznapi embernek, mást a hívő léleknek. Amikor Szekszárdon, az evangélikus lelkészi hivatalban találkoztam Johan Gyulával, ezzel kezdte bemutatkozó gondolatait, hogy az elhívás megtörténte után... Egy gyülekezet életében meghatározó szerepet játszik a vezető lelkipásztor távozása, az új érkezése. Ennek törvényekben, rendeletekben szabályozott menete van. Johan Gyula olyan fiatal, hogy szeptember hónapban tesz lelkészvizsgát és csak ezt követően kerülhet sor a megválasztására. Nem ismeretlen számára a tolnai dombság e tája. A közelben született. Baranyai illetőségű, tehát a szomszédból ’ érkezett. Pécsváradról. Elődjéhez baráti szálak kötötték. Ezt a zene tette szorosabbá. Tulajdonképpen zenészként kezdte pályafutását. A fúvós hangszerek között lelt örömöt és megnyugvást is. A zenét a lelkek láncának tekinti, mely népeket, nemzeteket kapcsolhat össze. Nem csupán az egy nyelvet beszélőket és az azonos valláson élőket. Amíg hallgatom beszédét, kirajzolódik karaktere is. Csak a legfontosabbakat mondja el. Válaszaiban semmi túlzó, szépített felelet nincs. Fiatalságával nem kérkedik. Amit elődei megteremtettek itt a szekszárdi evangélikus gyülekezetben, arra akarja építeni minden tervét. Alapnak tekinti, amire kötelesség is újabb és újabb pilléreket emelni. Mindehhez természeAugusztus 17-19 között Szekszárd adott otthont a Magyar Higiénikusok Társasága 27. Vándorgyűlésének. A háromnapos szakmai konferencia befejezése után kerestük fel Dr. Hangay Istvánt, Tolna megye tiszti főorvosát és Dr. Kis Mária főorvosasz- szonyt, hogy a rendezvény céljáról, eredményeiről, s megyénk népegészségügyi helyzetéről is szót váltsunk.- Hogyan sikerült egy ilyen jelentős szakmai csúcstalálkozó megrendezésének jogát éppen Szekszárdnak, illetve Tolna megyének elnyernie?- H. I.: Szekszárd utoljára 1977-ben rendezte meg ezt a vándorgyűlést, s idén két olyan témát jelöltünk meg pályázatunk beadásakor, ami a megyéhez, illetve Szekszárdihoz kapcsolódik. Az egyik az atomenergia felhasználás, a másik pedig a népegészségügyi informatika témaköre, melynek terén országos szinten is igen jó pozícióval rendelkezik intézetünk. E két témakör megjelölése billentette Szekszárd javára a mérleget a pályázatok elbírálásánál.- Az ország minden részéről érkeztek szakemberek a vándorgyűlésre. Sor került-e véleményütköztetésre az atomenergia felhasználásáról?- H. I.: Ebben a témában nem jellemző a véleménykülönbség, hiszen akik ezzel a témával foglalkoznak, tudomásul veszik, hogy ez egy tiszta energiahordozó. Abban sem lehet vita, hogy - bár az erőmű minden biztonsági előírásnak maximálisan megfelel - az erőmű működésére oda kell figyelni, arról folyamatosan eszmecsere szükséges.- Mennyiben volt eredményes a konferencia? tesen az szükségeltetik, hogy parókus lelkésszé válasszák, avassák. Követője akar lenni a megkezdett és a lelkeket egy- begyűjteni akaró tudatos munkálkodásnak. A szekszárdi gyülekezet nem ismeretlen számára. Gyakran megfordult éppen a zene közvetítőjeként. Zene, zene, zene. Az evangélikus templom e városban több alkalommal adott már helyet koncerteknek. Színesebbé vált ezzel Szekszárd kulturális életének palettája. Ez most további színekkel gazdagodhat, hiszen Johan Gyula az egyházi muzsikálás hangszerei között tiszteli ugyan az orgonát, de példaként a németországi evangélikusok gyakorlatát tekinti. Ott ugyanis a fúvósoknak van hagyományuk. A magyarországi evangélikus egyházban Johan Gyula a fúvós munkáért felelős ember.- K. M.: A vándorgyűlés eredményesen zárult. Nagyon sok előadásra került sor, s ezek mindegyike igen magas színvonalú volt. Ami pedig egyáltalán nem mellékes, szép számmal képviseltették magukat az előadásokon a szakemberek is.- Gondolom, többet jelentett ez a három nap, mint egyfajta szakmai továbbképzés, hiszen az eredmények megjelennek mindennapi munkájuk során.- K. M.: így van. A térinformatikával kapcsolatban például olyan konkrét megfogalmazások is születtek, melyek eljutnak a minisztériumba, s majdan valamüyen intézkedés formájában ez meg is jelenik reményeink szerint. Ezen felül a személyes kapcsolatok sokkal többet jelentenek, mint egy-egy előadás anyagát elolvasni.- A szervezéssel mennyire voltak elégedettek a vándorgyűlésre érkezett vendégek?- K. M.: A kezdeti néhány zökkenő elsimulása után már nagyon jól érezték magukat a konferencia résztvevői.- Főorvos űr, Ön a megnyitó- beszédében a népegészségügyben dolgozók összefogását hangsúlyozta. Mit ért ez alatt?- Ha mi, a szakma képviselői főbb vonalakban nem tudunk megegyezni, nem tudjuk egymás munkáját segíteni, akkor elveszítjük a hitelünket az önszerveződő csoportok és a lakosság előtt is. A munkánk így könnyen semmivé válhat. Nem vetélkedhetnek megyék, intézetek és szakemberek egymással,. ha eredményeket akarunk elérni.- Melyek megyénk népegészségügyének sarkalatos kérdései?- H. I.: Tolna mezőgazda- sági megye. Nehéz lenne Ez mint zenetanárra testáló- dott rá. Külön hitvallásnak számít, amit a zenekarban helyet foglalókról, szerepet vállalókról beszél. Úgy érzi, hogy a sok ember, mindenki a maga hangszerével egy meghatározott, tervezett dallamot játszva tükröz harmóniát. A többszólamról felszálló dallam talán nem annyira tiszta, mint az orgona egyetlen ember által megszólaltatott sípjának hangjai, de a közös gondolkodás, cselekvés közel hozza egymáshoz az embereket. Ezt szeretné Johan Gyula tovább fokozni Szekszárdon, először az ifjúságot bevonva. Kell-e magyarázni? Nem szükséges. Figyelni kell a tenni akaró fiatalemberre. Ne kérdőjelezzük szándékának tisztes voltát sem. Ma ugyan még segédlelkészként, de teljes felelősséggel áll a szekszárdi evangélikusok élén. Kutató, figyelő tekintetek kísérik minden mozdulatát és párhuzamot vonnak, hason- lítgatnak az elődökkel. Természetes rendje ez az életnek. Egyik fél részéről sem érhet semmilyen vád emiatt. A választás előtti idő mindig is tele volt, van, lesz kétkedő, válaszokat váró kérdésekkel. Csak együtt, egymásért lehet megvalósítani a közösen megfogalmazott terveket, amelyek között e gyülekezet minden tagjának legfontosabb célja lehet, amit Johan Gyula önmagának életre szólóan meghatározott, elhívása után: Isten szolgálata zenével is. Decsi Kiss János Fotó: Degré Gábor olyan falut és a faluban házat mutatni, ahol ne volna legalább három disznó az ólban. Ez nem éppen az egészséges táplálkozás biztosítéka.- K. M.: A szív-érrendszeri betegségekben felette állunk az országos átlagnak. Nagy probléma elsősorban a nők tekintetében a vastagbél rákos megbetegedése. Ezen kívül az alkoholfogyasztásból adódó májbetegségek az országos átlagot meghaladó szintje is aggodalomra adhat okot.- Sokat hallani a különböző betegségmegelózési programokról. Mennyire partner ezekben a lakosság?- K. M.: Vannak akik vevők erre, s vannak akik még nem azok. Elsősorban mi azokért dolgozunk, akik még nem partnereink ezekben a programokban.- H. I.: Természetesen a munka közben folyamatosan új utakat kell keresnünk, hiszen amit már mérni tudunk, azzal kevésbé kell foglalkoznunk, mint azokkal a problémákkal, amiket még nem mérhetünk. Erre példa az is, hogy a konferencián bemutatásra került egy filmfelvétel, melyben megfigyelhető volt, hogyan rezegtek elektromágneses sugárzás hatására élő sejtalkotók. A minket körülvevő elektromágneses terek egészségre való hatását eleddig nem tudtuk mérni, de most már mérhető. Lehet, hogy 10-15 év múlva bizonyítani tudjuk, hogy milyen hatások érnek valakit, mondjuk egy transzformátor-ház ötven méteres körzetében.- Ezek szerint a konferencián sor került a következő időszak népegészségügyi feladatainak felvázolására is.- H. I.: Természetesen ez is egyfajta eredmény, hiszen a résztvevők saját szakterületükön dolgozva az itt hallottakat felhasználhatják kutatásaik folytatásához. Nagy László Eredmény a feladatok meghatározása is Kicsoda Ön, Igazgató úr? Palotás Zoltánt augusztus 16-i hatállyal kinevezték a Tolna Megyei Pedagógiai Intézet élére. Ki ó és milyen indíttatásból vállalta a feladatot? — Harmincnyolc éves vagyok, a Kaposváron végeztem el a tanítóképző főiskolát, majd Pécsett előbb történelem szakos tanári diplomát, később a Janus Pannonius Tudományegyetem bölcsész karán pedagógia szakos oklevelet szereztem. Előbb a szekszárdi 1. Számú Általános Iskolában tanítottam, majd 1986-tól tanácsadóként dolgoztam a pedagógiai intézetben. '89-ben csoportvezető, majd 90-ben igazgatóhelyettes lettem. 1993 elején létszámleépítés miatt távoznom kellett az intézetből, azóta egészen mostanáig a szekszárdi polgár- mesteri hivatal művelődési csoportvezetője voltam. Korábban az önkormányzat művelődési bizottságának voltam a tagja, de a hivatalban betöltött funkcióm összeférhetetlenné vált ezzel. — A pedagógiai intézetek Magyarországon sokszor és sokféleképpen kerültek a viták középpontjába. — Sajnos igen. A létrejöttükkor, a középszintű szakiPalotás Zoltán gazgatási szerveket gyengítették. Az 1985-ös oktatási törvény szakmai önállóságot adott az intézményeknek. Azóta az intézet feladata az lett, hogy szolgáltasson, és ily módon segítsen az iskoláknak. Az intézet alapvetően megrendelésre kell, hogy dolgozzon. Kár, hogy az önkormányzatok nem kapták meg a szolgáltatások megvásárlásához szükséges fedezetet. A rendszerváltás körül ismét támadások érték az intézetet, amikor sokan kádertemetőnek aposztrofálták. Volt rá persze példa, hogy az intézetek „ejtőernyősöket" fogadtak, de nem ez volt a jellemző. Vita alakult ki a TOK-ok és a pedagógiai intézetek szerepét illetően is. Meggyőződésem, hogy Tankerületi Oktatásügyi Központok léte ebben a formában fából vaskarika, hiszen Magyarországon nincsenek is tankerületek, valamint ellentét feszül az intézményi önállóság és a központi felügyelet között. — Miért pályázta meg mégis az igazgatói állást? — Szertnék visszatérni a szakmába. A sok ellentmondás dacára az elmúlt korszak nagy erénye volt, hogy megkezdődött a pedagógiai szolgáltatások piacosodása. Új tankönyvkiadók, új iskolák, intézmények jelentek meg a piacon, saját fejlesztésű programokkal. A monopolhelyzet tehát megszűnt, és ez a verseny jót tesz minden intézménynek. Ebben látok én szakmai kihívást, és remélem, hogy a Nemzeti Alaptanterv bevezetésekor az intézetünk is kulcs- fontosságú szerepéhez jut, hiszen nem várható el minden iskolától, hogy elkészítse a helyi tantervet. Hangyál-Ótós Veszélyben a Tádzs Mahal < Indiai környezetvédők kampányt indítottak a Tádzs Mahal, India legnevezetesebb síremlékének megmentése érdekében, amelyet az ipari szennyezés pusztulással fenyeget. A mauzóleumot a XVII. században építtette Szaha- dzsán mogul uralkodó hőn szeretett második felesége, Mumtáz Mahal emlékére, aki gyermekszülés közben halt meg. Évente másfél millió turista jár az építmény csodájára, közülük minden harmadik külföldi. Szakértők szerint az Agrá- ban, Újdelhitől mintegy 200 kilométerre fekvő építményt a szomszédba települt gyárak által kibocsátott szennyező anyagok károsítják. A „márvány rák" néven ismert betegség következtében besárgul a Tádzs Mahal tündöklőén fehér márványborítása. A mauzóleum megmentésére egymillió aláírás összegyűjtését tervezik az aktivisták. A listát benyújtják India miniszterelnökének és államfőjének, valamint eljuttatják az UNESCO-hoz is, amely a világörökség listájára vette fel a Tádzs Mahalt - írja a Reuter. Ha a márvány is megbetegedhet, könnyű elképzelni, milyen veszélynek vannak kitéve a környéken élő gyermekek - mondta egy ügyvéd, aki szerint több gyárat be kellene zárni, mert nem engedelmeskedtek a bírói végzésnek és nem tértek át tisztább technológia alkalmazására. A környezetvédők szerint a kormány azért nem tesz erélyes lépéseket a szennyező gyárak ellen, mert rengeteg munkahely szűnne meg. Ugyanakkor az idegenforgalom tízszer olyan fontos a térségben, mint az ipar. Az indiai környezetvédelmi kutatóintézet szerint zöldövezetet kellene kialakítani a Tádzs Mahal 70 négyzetkilométeres körzetében, hogy fák segítségével tisztítsák meg a levegőt. Medinán hallottuk Dr. Hegedűs Loránd az ifjúságról Medinán a református parókia udvarában a nyár folyamán 415 ember fordult meg. Sátorozó fiatalok, Istent kereső, vagy már követő lélekkel. A táborzáró istentiszteleten zenés áhitat keretében közreműködtek a szekszárdi „Gárdonyi Zoltán" Református Kisegyüttes tagjai, a decsi Kajsza fúvós quartet, valamint a táborozok. Igét hirdetett dr. Hegedűs Loránd református püspök, akivel interjút készítettünk: — Mit jelentenek az egyház életében a nyári ifjúsági táborok? — Az ifjúság az újulásnak, a jövőnek, ugyanakkor az örökkévalóságnak is a letéteményese. Előttünk van az az élet, amit a mi nemzedékünk már maga mögött hagyott. Ady is azt mondja, hogy „ifjú szívekben élek", de a szentírásban is az áll, Pál Apostol Timóteusnak címzett levelében, hogy „Te gyermekségedtől fogva tudod a szentírásokat". Az ige mindig kiemeli annak a jelentőségét, hogy nem lehet elég hamar kezdeni a megtérést. Megtérni mindig sürgős, bár sohasem késő. Ä legnagyobb csoda az, amikor az évek száma szerint is gyermeki és fiatal életek az első, Krisztussal való igei találkozás után megtérnek, újjászületnek. A reménység szerint a fiataloknak több idejük van jót cselekedni. Az egyház jövője tehát attól függ, hogy mennyi gyermek és fiatal tér meg Krisztushoz, akik oszloppá tétettek Isten templomában és magasra tartják az örökkévaló imádság kupoláját. — Van-e statisztikai adat, hogy ilyen, a medinaihoz hasonló tábor hány van országos viszonylatban? — Hála Istennek azt tudom mondani, a Duna-melléki egyházkerület püspökeként is, a magyar református egyház zsinati elnök-püspökeként is, hogy nem tudom. Azért, mert állandóan nő a számuk. Hivatalosan annyit tudok, hogy az új társadalmi rendünkben a valamikori 15 konferenciatelep száma 47-re emelkedett, de ez közben változott már. A nyár elején az üres parókiák, vagy az egyháznak visszajuttatott épületek indítják a lelkeket és konferenciatelepeket szerveznek. Nagyon sürgős ilyenkor a segély, ami esetünkben is meglehetősen korlátozott. Amióta iskolahálózatunk van, különösen nehéz. A gyülekezetek áldozatkészsége ilyenkor is megindul. — Mint zsinati elnök-püspök, van-e erre vonatkozó külön programja? — Igen. Azt szorgalmazom, hogy minden egyházmegyének legyen külön konferencia telepe. Budapestnek ott van Mátraháza, Észak-Pestnek Tahi, a dél-pestinek Tiszavárkony, Kecskemétnek Emmausház és Duna- szentbenedek, a tolnaiaknak Medina, a vértesaljaiaknak Velence, a pécsieknek Kölked és Újpetre és lehetne még sorolni ... — Több alkalommal szólt és gondolom a jövőben is ezt fogja cselekedni a család érdekében, szinte ostorozó szavakkal emlékeztetve a felelősségre. A magyarságot a pusztulástól félti? — Nem a szavak ostoro- zóak, hanem a tények. Napnál világosabb, hogy olyan szociálpolitikáért kell síkra szállni, amely ezen a területen a tudatformáláson túl valóságos segítséget is ad a negatív népesedési görbe megfordítására. Jelen pillanatban ennek semmi látszata nincs. A hivatalos program szerint a GYES-t és a GYED-et össze fogják vonni. A mi öngyilkos népünk életében ez abszurd következményekkel jár. A szülési kedv hiánya és a rendkívül gyermekellenes adórendszer szinte lehetetlenné teszi a népszaporulatot. Évente egy Szekszárd nagyságrendű város tűnik el közülünk. Kell tehát a tudatformálás, a pozitív népesedési politika és végül kell olyan értékrendet adni, amiben a legfőbb tényező a gyermeknevelés, az anyaság. A legdöntőbb feladatunk a megmaradás! Jelenleg úgy állunk, hogy Magyarország nincs, hanem volt. Ha-fi- gyelünk az igékre, amely minden magyar állampolgár létérdeke, hogy megszívlelje, akkor Magyarország nem volt, hanem lesz! Decsi Kiss János
