Tolnai Népújság, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-25 / 199. szám

4 »ÚJSÁG DUNAFÖLDVÁR, PAKS ÉS KÖRNYÉKE 1994. augusztus 25., csütörtök Utazni nemcsak a vikingek szerettek Barátságos irodában fogadja az ügyfeleket Juhász Mónika Történelmi tanulmányaink alapján jól tudjuk, hogy kon­tinensük legnagyobb utazói a vikingek voltak. A fáradhatatlan kutatók ré­vén már bizonyíték is bőven akad arra, hogy jóval Kolum­busz előtt tették lábukat Ame­rika földjére, s állítólag az az­tékok híres Tollas Kígyója is egy partra sodródott, hajótö­rött viking harcos volt. Igazán találónak mondható tehát a paksi Viking Tours utazási iroda elnevezése. A cég, melynek tulajdonosa dr. Várszeginé Molnár Etelka, két évvel ezelőtt kezdte meg mű­ködését. Mint azt Juhász Mónika idegenforgalmi ügyintézőtől megtudtuk, eleinte csak köz­vetítették a bel- és külföldi utakat, aztán a megfelelő en­gedélyek beszerzése után a közvetítés mellett áttértek a saját szervezésre. — Tudjuk, hogy a hazai ár­színvonal megközelíti, néha még meg is haladja egy-egy külföldi országét. Van-e egyáltalán keres­let a belföldi utak iránt? — Van, ha óriásinak nem is mondható. Idén a legnépsze­rűbb Észak-Magyarország volt, mert ott igazán minden van, hegyek, folyók, szép tá­jak, jó levegő. A másik nép­szerű tájegység Nyugat-Ma- gyarország. — A külföldi utak közül mi a sláger ebben a szezonban? — Olaszország, ezen belül az apartmanos elhelyezésű utak, sokan mentek Isztriára, a jelek szerint lassan újra megélénkül a volt Jugoszlávia felé irányuló turistaforgalom is. S természetesen Görögor­szág, a legtöbben a Krétára és Korfura szervezett utakat ke­resték, melyet igen kedvező áron tudtunk kínálni, holott az utazás repülővel történt. Ezekre a szigetekre egészen október végéig bátran lehet menni, olcsóbb is az utósze­zon, s az időjárás megfelel a hazai nyárnak. Sokan keresték a spanyol utakat is, elsősorban Ibizára. — Milyen egzotikus utazások akadnak a kínálatban? — Mint említettem, közve­títünk is utazásokat, aki meg­teheti, mehet Thaiföldre, Ausztráliába, Szingapúrba, Japánba, Kínába, Afrikába. Egyre népszerűbb lesz Tuné­zia és Palma de Mallorca is. — Milyen elvárásokkal kere­sik fel az irodát a jövendő ügyfe­lek? — Sokan kívánnak utósze­zonban nyaralni, nemcsak az alacsonyabb ár miatt. Nem mindenki szereti a nyüzsgést, a zsúfoltságot, inkább csende­sebb, nyugodtabb pihenésre vágyik. — Milyen szolgáltatásai van­nak még az irodának? — Szervezünk osztályki­rándulásokat, színházlátoga­tást, fizetővendégeknek bizto­sítunk szállást a városban, bár ez utóbbira kevés az igény, de azért akad. Új szolgáltatásunk a repülő­jegy-eladás, nem kell Pestre menni, mi utánanézünk mi­kor, melyik járatra van jegy, s itt kézhez kaphatja az ügyfél. Ezen felül vásárolhatók itt térképek, útikönyvek, föl­dgömbök, egyéb utazással összefüggő „kellékek". — Mi ebben a munkában a legvonzóbb? — Nincs annál jobb érzés, mikor egy ügyfél tanácstala­nul tér be, azzal, hogy vala­hová szívesen elmenne nya­ralni, de nem tudja, mi lenne a legmegfelelőbb a számára. Ilyenkor - az emberismeretre támaszkodva - segítek megta­lálni a „testre szabott" utazást, s munkám legnagyobb ju­talma, amikor az ügyfél elé­gedetten tér vissza, s elmondja milyen jól érezte magát. Öröm számomra, hogy sok a vissza­térő utasunk, s ez azt bizo­nyítja, jól végezzük a mun­kánkat. venter Fotó: ótós Életre szóló élmény a Duna-partról A kempingezés a sátorveréssel kezdődik Dunaföldvár megyénk olyan városa, mely igen nagy átmenő forgalmat bonyolít le, hiszen aki erről a vidékről akár az Alföld, akár a főváros felé veszi útját, át kell halad­nia itt. Dunaföldvár szerepe óriási e tekintetben, de a város veze­tői évek óta azon dolgoznak, hogy az átrobogó autósokat valahogy megállásra késztes­sék ebben a szépfekvésű, han­gulatos kis városban. Az elmúlt esztendőben - a város erejéhez mérten - nagymértékben fejlesztették az idegenforgalommal kap­csolatos tevékenységeket. El­érték, hogy évről évre egyre több vendégéjszakát töltenek el a bel- és külföldiek. A turisták számára a város egyik legkedveltebb helye - mondják sokan - a Hősök tere felett lévő nyaralótelep, mely­nek tulajdonosa Németh Jó­zsef. Most is találtunk nála Németországból érkezett vendégeket. Egyik, találomra kiválasztott családnál kérde­zősködtünk. — Rotenburgból érkez­tünk. Öt éve tart városunk és Dunaföldvár kapcsolata, me­lyet a két település néptáncs- csoportja tart szorosabban. Én a rotenburgi néptáncegyüttes vezetője vagyok - mondta egy a naptól barnára sült hölgy, aki saját családján kívül még két másikkal érkezett, hogy együtt megismerkedjenek ha­zánkkal és főként szűkebben vett pátriánkkal. — Tehát Ön a néptánccsoport vezetője? Hogyan működik a vá­rosukban ez a szervezet? — Az én csoportomban harminc-negyven éves nők vannak. A fellépésekre az együttesünk saját maga ké­szíti a ruhákat, érdekes, kü­lönleges kosztümjeit. Főként német táncokat tanulunk, de jónéhány franciát is ismerünk. Szeretnénk itt lenni a duna- földvári szüreti mulatságon is, melyet szeptember közepén tartanak - mondta Elvira Gruber. —v Miért éppen Magyaror­szágon nyaralnak? — Nos, azért, mert mint mondtam ötödik éve tartjuk a kapcsolatot a dunaföldvári- akkal. Kialakult egyfajta közvet­lenség a helyi néptáncegyüttes tagjaival, így a magyarországi üdülést összekötjük a baráti látogatással. Együtt progra­mokat szervezünk, kirándulni megyünk, megnézzük a vá­rost stb. Tulajdonképpen az it­teni emberek vendégszeretete, kedvessége ragad meg min­ket, ez nagy vonzóerő szá­munkra. Szóval nem különü­lünk el, hanem próbálunk be­leilleszkedni az itt élő embe­rek hétköznapjaiba. — Merre kirándultak eddig és milyen programokat szerveznek az itt tartózkodásuk hátralévő idejében? — Több csodálatos várost megnéztünk már és felfedez­tük az egész környéket. A leg­jobban Budapest tetszett, tel­jesen el vagyunk ragadtatva. A városlátogatás egy életre szóló élményt jelentett csalá­dunk számára. Elmondhatom, hogy nem volt semmilyen problémánk, még nyelvi ne­hézségeink sem. A magyarok igazi vendéglátók, hiszen minden apróságra ügyelnek - mondta a Gruber család női tagja.-Garay­Ide dobd a papírt! Egy újfajta hulladékgyűjtő-konténerrel, vagy ha úgy tetszik, kukával találkozhatnak mostanában a paksi polgárok. Kísér­letképpen megpróbálkoznak a - más országokban elterjedt - szelektív hulladékgyűjtéssel, mely jelen esetben a papírra irányul. Ám a piszkos, netán zsíros, olajos papírra, a tejes- zsacskóra és cigarettásdobozra nem „vevő" az új konténer. Pénteki piac Pakson Az Atomváros piacán járva az ember mindjárt megérti, hogy valamikor éppen ezek a helyek váltak egy-egy város közösségi életének színterévé. Itt aztán tényleg mindenki megfordul, fiatal, idős, csalá­dos, egyedülálló, helybéli és vidéki, és még sorolhatnánk. A pénteki piac az igazi, a keddi csak afféle előjátéknak tekinthető. Aki pénteken in­dul bevásárló körútra, biztos lehet benne, hogy mindent megtalál, amit elképzelt, és még azt is, amit nem. Van itt minden, zöldség-gyümölcs is természetesen, na és az egyéb árusok. Az eladásra kínált ru­hanemű megtöltene egy ki­sebbfajta áruházat, s emellett a bazár-árukról sem kell le­mondania a vásárlóknak. Hi­ánycikk nem létezik, s a tá­vol-keleti, illetve közép-euró­pai utazó kereskedők (csen- cselők) révén az importáruk­ban is dúskálhatnak a vevők. Ami a nyár elején még sláger volt - s ezért megkérték az árát - azt most szinte úgy dob­ják az ember után, hát érde­mes venni, mert ugye mint tudjuk, nyár lesz jövőre is. Az is igaz, hogy nehéz az iskola­táska, bár most még nem súlyra, választani nehéz, merthogy a kínálat a dinosza- uruszos mintától az egészen modemnek nevezhető dizáj- nig terjed, arra tanú lehet az egész pénteki forgatag. A leg­kelendőbb cikk, mint általá­ban: az étel. A lacipecsenyés és a lángossütő kínálata min­dig ugyanaz, de sose unnak rá a vevők! vem Fotó: Ótós Réka Elhagyott ebek menedéke Kevés szánandóbb látvány akad, mint a magányosan, vagy falkában kóborló ebek, amint soványan, csapzottan, sokszor betegen lézengenek az utcákon. Behúzott farokkal, tétován szimatolgatják a járó­kelőket, hátha akad köztük valaki, aki megkönyörül raj­tuk, vet egy falatot eléjük, s az álmok álma: talán a gazdi jön el értük újra, hogy minden olyan legyen ismét, mint a va­lamikor, boldog kutya-ifjúság idején. Ki ne hallott, vagy látott volna olyan esetet, mikor a kutyát kocsiba ültetik, elviszik jó messzire, s kiteszik, menjen amerre lát. Az emberek egy része talán nem veszi komo­lyan, hogy amikor kutyát vá­sárol, egy érző lényt visz a há­zába, aki isteníti őt, a gazdit, s teljesen tőle függ, s a hirtelen változással nem tud mit kez­deni, addigi nyugodt kis ku­tya-világa fenekestül felfor­dul, összeomlik. A kóbor eb szánandósága mellett veszélyforrás is, beteg­ségeket, főként veszettséget terjeszthet. Ám erről legke­vésbé a kutya tehet, s bizony igazságtalan dolog összefog- dosni és megsemmisíteni őket. Dr. Fehér Tibor paksi állat­orvos kezdeményezésére eb­ben az áldatlan állapotban állt be változás Pakson, augusztus 19-én ugyanis megnyitotta kapuit a MÉH-telep alatt kia­lakított kutyamenhely, s talán azóta már beköltöztek az első lakók is. — Doktor úr, hogyan műkö­dik ez a kutyamenhely? — A menhely tulajdonosa a városi önkormányzat, a léte­sítmény alapítvány formájá­ban működik, melynek neve Kutyamenedékhely Paks Ala­pítvány. A területen, mely kö­rülbelül 1600 négyzetméteres 7 fedett boxot állítottunk fel, mindegyikben van kutyaház. Ide azonban csak a mogorva, mondjuk úgy „nehezen ke­zelhető" kutyák kerülnek, a többiek a jókora kifutóban él­hetik napjaikat, természetesen nekik is jut fedett, meleget tartó, esőtől védő rész. Min­den kóbor, illetve „beadott" kutyát beoltunk és ivartalaní­tunk, rendesen kapnak enni-inni, tehát összeszedhe­tik magukat. A cél nem az el­pusztításuk, hanem az, hogy innen a menhelyről új gazdi­hoz kerüljenek, aki megfele­lően törődik velük, és meg­kapják azt a szeretetet, amit elveszítettek. — Honnan érkezének majd a menhely lakói? — Fogadunk kutyákat a környékbeli településekről is, de természetesen előnyt él­veznek a paksi kóbor kutyu- sok — Hogy áll pénzzel az alapít­vány? — Mindenképpen további anyagi támogatásra van szük­ségünk, ez történhet pénz formájában, de aki bármivel, például élelemmel tud segí­teni, azt is nagyon szívesen fogadjuk, annál is inkább, mert már most látszik, bőví­teni kell a menhelyet. Jelenleg körülbelül már 20 kutya van „várakozási listán". Egyelőre társadalmi munkában foglal­kozunk néhánya a menhely- lyel, de remény van rá, hogy egy tiszteletdíjas gondozót si­kerül majd alkalmazni. A ku­tyák zöme még alkalmas az „újrakezdésre", de továbbra is szükség van a gyepmesterre, mert bizony némelyik állaton már nem lehet segíteni, kizá­rólag veszélyforrás. — Hogyan képzelik az eb-örökbefogadást? — A jövendő tulajdonos, miután kiválasztotta a neki megfelelő kutyát, egy örökbe­fogadási szerződést ír alá, melyben vállalja a kutyáról való gondoskodást. Ez pénz- befizetéssel jár, ám ez az ösz- szeg jóformán csak az oltás és az ivartalanítás költségét fog­lalja magába, ami plusz eset­leg akad, azt a kutyákra fordít­juk. Becslések szerint körülbe­lül ezer forintot tesz majd ki az összeg. A menhely létreho­zását támogatta az önkor­mányzat, erkölcsileg és anya­gilag is, és több intézménytől, cégtől érkezett már ígéret anyagi támogatásra. Célunk annak kiharcolása, hogy a menhely céljaira felajánlott összeget az ÁPEH az adóa­lapból leírhatónak nyilvánítsa. Venter Marianna

Next

/
Thumbnails
Contents