Tolnai Népújság, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-19 / 195. szám

4 WÚJSÁG BONYHAD ES KORNYÉKÉ 1994. augusztus 19., péntek Nyugdíjas mérnök és szőlősgazda Amire büszke és amire nem Szélesedhet a kapcsolat Müller József huszonhárom évig dolgozott köztisztviselőként: Bonyhádon, éptészmérnökként, a tanács majd a polgármesteri hi­vatal műszaki osztályán. Mit hagy maga után, mi az, ami sike­rült, mi az, ami nem. Ezt tuda­koltuk a nyugdíjba vonult épí­tészmérnöktől. — Nagyvejkén születtem 1931-ben - kezdi, amikor arra kérjük, mesélje el életének főbb ál­lomásait. Német anyanyelvű lévén még gót betűkkel is ta­nultam írni. Az általános, majd a középiskolák után a műszaki egyetem következett. Ott szereztem mérnöki dip­lomát. Dolgoztam Szegeden, majd 1971-ben Bonyhádra ke­rültem. Onnan vonultam nyugdíjba május 31-én. A lá­nyom Németországba ment férjhez, a feleségemmel Bony­hádon élünk. — Nem lehetett könnyű a hetvenes évek elején előadóként majd főelőadóként egy városi ta­nácsnál dolgozni. — Nos, a döntési mecha­nizmus - mint tudjuk - akko­riban más volt. Úgy hogy a rendezési tervek készítésekor mindig arra törekedtünk, hogy meg tudjunk menteni A megmentett községháza Felejtsük el? Ismertem a szó jelentését, de a a pontosság kedvéért fel­csaptam e címszónál a szótá­rat. Amnézia: gör. orv. az emlé­kezőképesség meggyengülése v. elvesztése. Szerencsére a bonyhádiak közül elenyészően kevesen vannak az amnéziában szen­vedők. Talán egy ilyen pol­gára sincsen a városnak. Sok helyi fiatal inkább örül az am­néziának. Mindenesetre az a valaki, aki festékszóróval megörökítette a szórakozó­hely nevét a Bacsó Béla utcai kis buszmegállóban bizonyára nem felejtette el a gór. orv. kife­jezést. Ennek „ékes bizonyí­téka", hogy a városközpont­ban is fellehető a felirat. Csak az a baj, hogy sokakra ráhozta ezzel a dysphagiát. Ne fáradjanak! A szótárban Önök is csak ennyit találhat­nak. Dysphagia (e. diszfágiabgö'r. el., orv. nyelési nehézség-nagy- - ótós ­valamit azokból az értékekből, amelyek Bonyhádon ránk ma­radtak. Engem például igen érzékenyen érintett, amikor azt szerették volna elérni, hogy lebontassuk a régi köz­ségházát. Szerencsére sikerült az időt addig húzni, amíg a Műemlékvédelmi felügyelő­séggel közösen sikerült meg­menteni az értékes épületet. — Van-e még olyan része a városnak, amelyben örömmel gyönyörködik? — Igen, feltétlenül. A Perc- zel utca eleje például - a volt Ofotért épülete - városképileg meghatározó jellegű. Talán vannak, akik még emlékeznek rá, hogy a régi de értékes há­zat szinte teljesen lebontották, majd visszaépítették. Annak azonban kevésbé örülök, hogy vannak a városközpontban olyan épületek, ahol azok régi jellegét megtörve kiütötték a régi ablakokat és hatalmas üvegtáblákat tettek a he­lyükre ... — A Fáy lakótelepről mi a vé­leménye? — Csodát nem lehet várni egy lakótelepről. Akkoriban a lakásprogram megvalósítása­ként az országban szinte min­denütt üyen telepeket építet­tek. Annak azért örülök, hogy a többi hasonló betonrenge­teghez képest ezen a telepen sok a zöld, ami valamelyest el­lensúlyozza a környék egy­hangúságát. — Mit lehetne másként csi­nálni? • — Wemauban - Bonyhád testvérvárosában láttam, hogy ott alaposabban kipuhatolják a polgárok véleményét. Ma­ketteket állítanak ki - igaz erre nálunk is akadt, de csak egy-egy példa - a felépülendő épületekről, és mindenki el­mondhatja a véleményét róla. — Mivel telnek a nyugdíjas napok? — Nemcsak nyugdíjas, ha­nem szőlősgazda lettem. Bár már régóta hobbym a kertész­kedés, most igazán belevethe­tem magam a kerti munkába. Ilyentájt, nagy melegben haj­nalban kelek, és a déli órákig dolgozom. Azt mondják, hogy lassan jobban tudom, hogy hány szőlőtőkém, meg gyü­mölcsfám van, mint hogy mennyi a nyugdíjam. Azt még nem számoltam ki... Hangyái Fotó: Otós A Zombai Hagyományőrző Népi Együttes három éve ala­kult s nemrégiben már ezüst minősítést szerzett a Bony­hádon még áprilisban meg­rendezett Szövetkezeti Nép­táncosok 15. Országos Talál­kozóján. Az együttes vezetőjé­től, koreográfusától - a koráb­ban Váralján táncoló - Toláczi Józseftől az együttes működé­séről érdeklődtünk, annak apropóján, hogy a közelmúlt­ban érkeztek haza egy német- országi vendégszereplésről.- Hogyan jött létre kapcsola­tuk a németországi együttessel?- Együttesünk mindenütt fellép, ahová meghívást kap, s ez nem volt másként a szek­szárdi szüreti fesztiválon sem. Ott találkoztunk a Hamburg közelében fekvő kis település Quarendorf táncosaival. Elő­ször csak leveleztünk, majd fényképeket küldtünk egy­másnak együtteseinkről. Idén pedig meghívást kaptunk egy ottani fesztiválra, ahol az öt­száz lelkes faluban tizennégy csoport mutatta be műsorát.- Ehhez bizonyára némi pénzre is szükségük volt. Van- nak-e a zombai táncosoknak tá­mogatóik?- Ezt az utat többen szpon­zorálták, ám az utazó 40 fő a saját zsebéből fedezte az uta­zási költségek másik felét. Egyébként rendes évi műkö­désünkhöz jelentős anyagi és erkölcsi támogatást kapunk Zomba önkormányzatától is. A kísérőzenekarunk a Bartina zenekar, s próbáinkra hetente kétszer ők Szekszárdról utaz­nak hozzánk, ami már önma­gában sem kis kiadás éves szinten, s persze még sokmin­denre pénz kell, hogy egy 120 fős együttes működni tudjon.- Megdöbbentően nagy szám­nak tűnik Zomba esetében a 120 fős létszám.- Hagyományőrző együt­tesünknek hatvan felnőtt és kétszer harminc gyermek tagja van, ám volt olyan idő­szak is amikor kétszázan tar­toztak közösségünkhöz.- Mik a tervei a hagyomá­nyőrző együttessel?- Továbbra is folytatjuk a próbákat, jelenlegi másfél órás repertoárunkat tovább bő­vítve. Több fellépésünk is lesz, ám amire leginkább készü­lünk az a szeptember végén megrendezésre kerülő Zom­bai Szüreti Napok. Erre a ren­dezvényre érkeznek majd Romániából és Szlovákiából is együttesek és a Quarendorfiak is elfogadták viszontmeghívá- sunkat, ők is fellépnek. Nem elképzelhetetlen az sem, hogy ez a kapcsolat tovább mé­lyülve testvértelepülési együttműködéshez is vezet­Ünneprontásból jeles Az ünneprontó ruházata ismeretlen. Csak annyit tudni, hogy milyen ruhákat lopott el egy lezárt autóból. Valaki ugyanis a múlt hét végén egy esküvőn résztvevők autóiból emelt el ezt-azt. A kocsik a művelődési ház parkolójában álltak. Az egyikből egy női táskát vett el az abban lévő okmányokkal és ezerötszáz forinttal együtt. A másiknak pedig jobb első ajta­ját piszkálgatta meg a kocsi­ban lévő ötezerötszáz forintért és 28 ezer forint értéket képvi­selő ruhákért. Ez utóbbi esetet a násznép szenvedő alanyai csak akkor vették észre, amikor már az ünnepi vacsorára készülőd­tek. Két nappal később, augusz­tus 15-én szintén kocsifeltörés miatt tett feljelentést egy hölgy a bonyhádi rendőrkapi­tányságon, akinek a temetőnél leparkolt kocsijából emelték el a táskáját a benne lévő ezer- hatszáz forinttal egyetemben. A zombai együttes tagjai menettánc közben Az oldalt szerkesztette: Nagy László Megoldódik a szennyes ügy Müller József a kertjében A felvételeket készítette: Ótós Réka Ladomány - éledezőben Ladomány. Bonyhádhoz tartozó település a hatos főút közelében. A múlt század elején vagy kétszázötven ember élt itt. Ma két kezünkön megszám­lálhatjuk, állandó, de még ide-idejáró lakóit is. Hoz-e fordulatot a település életé­ben a néhány éve készült út és a most készülő rendezési terv? A választ ma még nem tudjuk. Zsók Orbán ingázik Grábóc és Ladomány között, a fel­esége ott, ő itt. Nehezen bírják már a munkát. Kicsit aggód­nak, hogy mi lesz, hiszen ha jönnek az új tulajdonosok, ne­kik is rendbe kell tenni a por­tát. Bírják-e még erővel? A templom felújítása a ta­vasszal megrekedt. Bizonyos Leit Adám, aki Németország­ban él, támogatja az építke­zést: nemcsak tízezer márká­val, építőanyaggal is. A pénz már a pécsi püspökségen van, de helyben már elfogyott, ezért a BONYCOM Kft. kény­telen volt felfüggeszteni a munkát. Mayer Eváék portája taka­ros. Az udvaron Nero, Ke- oma, és Lobo, azaz a három kutya. Disznó és marha is van a háznál, sőt egy három éve megsebesült őzike, Pötyi is itt éldegél. — Hát, ha munka is lesz, én nem bánom, ha veszik a telke­ket - mondja Éva asszony, aki társával gazdálkodni költö­zött ki Ladományba. A bonyhádi önkormányzat többször foglalkozott már e kis zsáktelepüléssel. Augusz­tus 25-én pedig az előkészítés után pont kerülhet a rendezési terv végére. Az önkormányzat földjén új telkeket aklakítanak ki, akol hétvégi házakat, de gazdasági épületeket is lehet építeni. A telkeket - a testületi döntés után - valószínűleg li­citálással lehet majd megsze­rezni. Hangyál-Ótós Zsók Orbán: rendbe kell tenni a portát A templom felújítását felfüggesztették Bonyhádvarasd nem tarto­zik éppen a nagy települések közé, mindössze 550-en lak­nak itt. Az elmúlt négy esz­tendőben mégis sokminden történt a faluban. Iskolát épí­tettek, a helyiek foglalkoztatá­sát segítendő varroda nyílt, az árkokat kibetonozták, s még lehetne folytatni a sort. Nemrégiben pedig meg­kezdődött a település szenny­vízelvezető csatornahálózatá­nak kiépítése. Mint azt a bonyhádvarasdi tiszteletdíjas polgármesterasszonytól, Csaba Józsefnétől megtudtuk ez a munka három évig fog tar­tani, s az évi tízmilliós költ­ségvetés nagy részét erre a célra fordítják majd. Idén a Kossuth utcában fek­tetik le a vezetékeket, ami 6,6 millió forintos beruházást je­lent. Igaz, ennek felét állami céltámogatásból fedezik, amire pályázati úton tettek szert. A kivitelezést az Alisca Bau Mélyépítő Kft. végzi, aki­ket a település közhasznú munkásai segítenek. A szennyvízhálózat kiépí­tése már nagyon időszerű Bony hád vara sdon, ahol emésztőgödröt sem minden­hol lehet ásni a magas talajvíz miatt. Igaz, még két esztendő, amire mindenki csatlakozhat a szennyvízhálózathoz, hiszen jövőre a Petőfi és Táncsics ut­cában folytatódik a munka, s a szennyvíztisztító berendezést csak az azt követő évben állít­ják üzembe.- nagy ­- ótós ­Idén a Kossuth utcában fek­tetik a csöveket

Next

/
Thumbnails
Contents