Tolnai Népújság, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-18 / 194. szám

6 «ÚJSÁG MAGAZIN 1994. augusztus 18., csütörtök Egy nagy apa árnyékában Hat halott egy tisztes polgári házban Orosz, vagy más kelet-eu­rópai bandára gyanakszik a német rendőrség a hétfői frankfurti bordély-gyilkosság kapcsán. A német alvilág egyik köz­pontjának számító Frankfurt rendőrei már sok mindent lát­tak, de ők is megdöbbentek, amikor hétfőn kora délután hat halottra bukkantak a város egyik legelegánsabb negye­dének egy tisztes polgári há­zában. A kétemeletes ház kü­lönböző szintjein hason fekve találták valamennyi áldozatot: öt nőt és egy férfit. Valameny- nyiüket zsinórral fojtották meg, de dulakodásnak semmi jele nőn volt. A helyszín alapos szemre­vételezése, valamint a házat jól ismerő taxisok elbeszélése alapján kiderült, hogy az épü­letben valójában egy bordély működött több mint tíz éve. Ez azonban igazából nem volt nyilvános ház, mert csak előre bejelentett, a régi kuncsaftok által beajánlott vendégeket fogadtak. A ház valódi lakói­ról mit sem sejtő szomszédok elmondása szerint Mercede­sek, BMW-k parkoltak rend­szeresen az épület előtt. A be­járatnál semmiféle névtábla, csupán egy kaputelefon volt fölszerelve. A frankfurti rend­őrfőkapitányságtól mindössze néhány száz méterre fekvő házba csak kimondottan jól szituált üzletemberek jártak - nyilatkozta egy nő, aki koráb­ban dolgozott ott. A férfi áldozatot Bartos Gá­bor néven azonosította a rendőrség. Az ötvenéves ma­gyar származású férfi egyik lába helyén protézis volt, ami egy korábbi motorbaleset kö­vetkezménye. Felesége szin­tén az áldozatok között van. A 20-25 év körüli négy lány személyazonoságát még nem sikerült egyértelműen tisz­tázni, de valószínűleg lengye­lekről van szó, ugyanis varsói újságokat, lengyel termékeket találtak a szobákban. Bartos magánrepülőgépével rend­szeresen járta Kelet-Európa országait és minden jel szerint így gyűjtötte be az új lányokat. Az egyik lap értesülése szerint Budapesten is van egy nyolcü­léses Cessna típusú repülő­gépe. A rendőrség szerint a tette­sek bizonyára ismerték Bar- tost, vagy a lányokat, mert erőszak nélkül jutottak be a házba és az áldozatok különö­sebb ellenállást nem tanúsítot­tak. Az első feltételezések sze­rint Bartos összetűzésbe ke­rülhetett egy embercsempé­széssel foglalkozó kelet-euró­pai bandával, vagy német stri­cik elégelték meg a konku­renciát. (A Majna parti város a Kelet-Európából Németor­szágba irányuló emberkeres­kedelem központja.) A gyil­kosság módja egyértelműen valamely kelet-európai ban­dára enged következtetni - mondta a rendőrségi szóvivő. „Köszönd meg Istennek, hogy nem híres apának vagy a fia! így örömet lelhetsz ab­ban, amit alkotsz, legyen az jelentős vagy jelentéktelen dolog. Jogod van hozzá." Ezeket írta egy barátjának Franz Xaver Mozart, a nagy i zeneköltő legkisebb fia, aki 55 éves korában, 1844. július 29-én hunyt el Karlsbadban, a mai Karlovy Varyban. Egész életén végigkísérte a keserűség amiatt, hogy a kortársak nem akarták őt önálló személyiségnek tekin­teni, még a nevén sem ne­vezték, csupán úgy, hogy Wolfgang Amadeus fia. Es makacsul nem vettek tudo­mást róla, hogy ő is zene­szerző és művész volt. A legjobb bizonyíték erre, hogy amikor a gyászszertar­tást tartották a bécsi Ágoston templomban, a korabeli la­pok akkor is csak arról az „alkalomról" írtak, amely lehetőséget adott arra, hogy Mozart Requiemje, „ez a rit­kán hallott mestermű" fel­csendülhessen. Míg a két fel­serdült fiú közül az idősebb, Carl meg sem kísérelte, hogy híres apjának nyomdokaiba lépjen, addig Franz Xaver feltűnő tehetséget árult el. Anyja, Konstanze sietett is őt - igaz, csak úgy, mint Wolf­gang Amadeus Mozart fiát - csodagyereknek feltüntetni. Tanárainak egyike volt az az Antonio Salieri, aki nemcsak Wolfgang Amadeus vetély- társának számított, hanem akit az utókor sokáig gyil­kossággal is vádolt. Franz Xaver 1808-ban el­hagyta Bécset és Galíciában telepedett le, főként azért, hogy megmeneküljön az ap­jával való állandó összeha­sonlítástól. Mint zenetanár és „szabadúszó" művész tíz nyugodt esztendőt töltött Galíciában, majd hangver- senykörútra indult, amely­nek során fellépett Oroszor­szágban, Lengyelországban, Poroszországban és Dániá­ban, de bejárta Felső-Itáliát és Svájcot is. De akár Bécs- ben hangversenyezett, akár Prágában, Grazban vagy Ljubljanában, nem mint zongoraművész, még ke­vésbé mint komponista hívta fel magára a figyelmet - mindenütt mint egy híres apa fiát csodálták. 1822-ben ismét Galíciában telepedett le, és kórust alapí­tott Lembergben. Az azon­ban nem volt hosszú életű, és Franz Xaver végül is Bécsbe költözött. A komponálással már 1827-ben teljesen felha­gyott, többnyire csak ma­gánházaknál muzsikált. Utolsó nyilvános fellépése 1842-ben volt abból az alka­lomból, hogy Salzburgban leleplezték apja emlékmű­vét. A zenetörténet mai értéke­lése szerint Franz Xaver önálló alkotó egyéniség volt. Ami stílusát illeti, apja és Schubert közé tehető. Otto Biba bécsi zenetörténész sze­rint „ez a zeneszerző, akiről nem akartak tudomást venni, megtalálta volna he­lyét a zenetörténetben, ha nem nehezedett volna rá egy nagy név viselésének terhe". Magyar falu Galileában Érdekes riport hangzott el a minap az izraeli rádióban arról, hogy Galileában, pon­tosabban Galilea nyugati fel­ének festői szépségű vidé­kén, a 45 ezer lakosú város, Naharija közelségében (a vá­rosban kétezer magyar él), lé­tezik két arab falu, amelyben a lakosság meglepő módon magyar családneveket visel. Vannak Lajos családnevek, vannak István családnevek és más magyar nevek is. Pé­ter Ferenc, aki a naharijai Magyar Klub elnöke meg­próbált a dologgal komo­lyabban foglalkozni, és már hosszabb ideje kutatja ennek a két falunak a történetét. Tudományosan még be nem bizonyított feltételezé­sek szerint II. Endre magyar királya itt járt keresztes vité­zei élén, és a magyar keresz­tesek egy részét Naharija szomszédságában két falu­ban letelepítette. Minden­esetre az egyik falut a mai napig is Magartnak hívják. A falu lakosai magasak, szőkék és egyáltalán nem hasonlíta­nak a környékbeli arab fal­vak népére. A közösség meg­tartotta bizonyos értelemben ezt a tudatát, de Magyaror­szágon nem tudnak róluk, és az ő tudatukban sem teljesen világos, hogy őseik miként kerültek oda. Kétségtelen, hogy vannak bizonyos iden­titászavarok. Tény viszont, hogy az itt élők magyar csa­ládnevükön nem hajlandók változtatni. Péter Ferenc azzal a gon­dolattal foglalkozik , hogy a Magyar Tudományos Aka­démia és izraeli etnográfusok segítségével tisztázza ezt a problémát. Hadüzenet a gyermekpornográfiának Gyermekpomográfia gyár­tása és forgalmazása számos országban törvénybe ütköző cselekmény, birtoklása azon­ban általában nem tilos. Az utóbbi időben egyre nagyobb figyelmet kelt a gyermekek kizsákmányolása a szextu­rizmus és a gyermekprostitú­ció révén, és egyes kormá­nyok felismerik, hogy erre az igencsak jól jövedelmező nemzetközi vállakózásra oly módon csaphatnak le, ha a gyermekpornográfia birtok­lását is büntethetővé teszik. Mi is az a gyermekpornog­ráfia? Az UNICEF-nek, az ENSZ Gyermeksegélyezési Alapjának a kiadványában - a First Call for Children-ben- idézett meghatározás sze­rint olyan audio-vizuális anyag, amely szexuális össze­függésben ábrázol gyerme­keket és megörökíti, amint egy felnőtt megront egy gyermeket. Ez lehet fénykép, film, diapozitív, rajz, képes­lap, játékkártya, videokazetta vagy számítógépes program- a legkülönfélébb jelenetek­kel, kezdve egy kislány vet- kőzésétől egészen a gyerme­kekkel való nemi érintkezé­sig. Egymás között cserélik és zsarolásra is felhasználják. Különös ismertetőjelük nincs ezeknek a ferde hajlamú fér­fiaknak, bármelyik társa­dalmi réteghez tartozhatnak. A pomóüzletbe bevonnak barátokat, rokonokat, sőt gyakran szülőket is, busás ju­talomban részesítve őket. Pornóanyagokat világszerte készítenek, de ehhez főleg a fejlődő országokban tobo­roznak gyerekeket, olyano­kat, akik gazdaságilag és tár­sadalmilag kiszolgáltatottak. Ezekben az országokban a pénznek nagy a vonzereje nem csak a gyerekek, hanem szüleik számára is. A gyermekek jogi védelme a szexuális kizsákmányolás­sal, így a gyermekpornográ­fiával szemben világszerte ,nagyon változó. Ha egy fel­nőtt szexuálisan megront egy gyermeket, az valamennyi országban bűncselekmény­nek számít, de a büntető tör­vények és a nagykorúság megállapítása országonként jelentős eltéréseket mutatnak. Japánban és Thaiföldön pél­dául a fiúk esetében nincs nemi nagykorúság, és a lá­nyokat csupán 13 éves koru­kig védi a törvény. A chilei gyermekek esetében ez a korhatár 12 év. A gyermek­pornográfiának pedig csak a gyártása és a forgalmazása számít vétségnek. Ahhoz, hogy a. gyermekek mindenfajta szexuális ki­zsákmányolása megszüntet­hető legyen, nagyon fontosak a szigorúbb, a pomóanyagok birtoklását is megtiltó törvé­nyek. Ezek hatására csök­kenne a pornóanyagok iránti kereslet, a gyermekek meg- rontójára nyomás nehezedne, vizsgálatok indulnának elle­nük, az áldozatul esett gyer­mekek pedig segítséget kap­hatnának a nyomázás erd- ményeként. Á vásárlókat megbüntetnék és terápiás ke­zelésre küldenék, hogy le- küzdhessék ferde hajlamai­kat. A közvélemény is tájéko­zódhatna arról, hogy milyen mérvű a gyermekek szexuális megrontása az országban. Az Egyesült Államokban és számos európai országban a törvények módosításával már büntetendő cselekménnyé tették a pornográfia birtoklá­sát is, és nemzetközi szinten is léteznek hasonló jogi esz­közök, mint amilyen a Gyer­mekek Jogairól szóló Kon­venció. Az Emberi Jogok Bi­zottsága 1992-ben akcióprog- •ramot fogadott el a gyerme­kek eladásának, a gyermek­prostitúciónak és a gyermek- pornográfiának a megelőzé­sére. Ebben arra sürgeti a vi­lág valamennyi országát, hogy nyilvánítsák bűncse­lekménynek a gyermekpor­nográfia gyártását, forgalma­zását és birtoklását, és új tör­vényekkel tiltsák be a pomó- gyártás-technológiájának le­gújabb formáit. Az Európa Tanács szintén azt ajánlotta tagállamainak, hogy helyez­zék törvényen kívül a pornó­anyagok birtoklását. Az In­terpol 1992 tavaszán a gyer­mekkel szemben elkövetett vétségekről első alkalommal tartott szimpóziumon java­solta a tagállamoknak, hogy valamennyien nyüvánítsák vétségnek a gyermekpomog­ráfia gyártását, terjesztését és birtoklását. Importvíz Japánban Japán, történetében először, az idén kényte­len külföldről importálni vizet, hogy megoldja az esős évszak rövidsége és a rekkenő nyári hőség miatt keletkezett átme­neti gondjait. Elsőként a Japan Energy Corp. nevű vállalat Aicsi tartomány­ban működő olajfinomí­tói kényszerültek vízvá­sárlásra, hogy elkerüljék a leállást. A cég összesen 63 ezer tonnányi vizet rendelt Dél-Koreából, Hongkongból, Kínából és Vietnamból, ennek többsége már e héten megérkezik a szigetor­szágba. A szárazság el­sősorban Japán nyugati és központi tartományait sújtja. Az ott működő, igen vízigényes olajfi­nomítóknak esetleg le leéli állniuk, ha hűtő- rendszerükbe és belső energiahálózatukba nem tudnak elegendő vizet pumpálni. Kilencfejű madár Kínában Hunan kínai tartomány egyik falujának lakosai ki­lencfejű madarat láttak. Egy hongkongi lap jelentése szerint 30 ember egymástól függetlenül számolt be ar­ról, hogy látta a galambra hasonlító különös állatot. Egy rejtélyes kilencfejű madárról már a Song-di­nasztia idejéből való fel­jegyzések is szólnak. A Song-dinasztia 960-tól 1279-ig uralkodott. A ki­lencfejű madár feltűnését a feljegyzések baljós jelnek tekintették. Emiatt a most látott madarat senki sem próbálta elfogni. Az AFP francia hírügy­nökség tudósítója szerint kormánybizottságot bíztak meg az eset kivizsgálásával és annak megállapításával, vajon nem látomásról van-e szó. A falusi lakosok azt je­lentették, hogy a furcsa ma­darat a Huping hegyek felhő borította csúcsai köze­lében figyelték meg. Egy Csang Sen-jun nevű férfi közelebbi «leírást is adott a madárról: egy nagyobb fej körül nyolc kisebb helyez­kedik el. Mind a kilencnek van csőre, és van szeme. Gén gátolja a kóros sejtszaporodást Amerikai kutatók olyan gént fedeztek fel, amely kapcsolat­ban állhat a rosszindulatú daganatok több típusának kialakulá­sával. A Utah Egyetem kutatói tulajdonképpen azt a gént talál­ták meg, amely segít megakadályozni a rákos burjánzást. A „többszörös tumor-elnyomó" (MTS1) vagy másnéven pl6 nevű gén hiányát több ráktípus esetében is kimutatták. A pl 6 ugyanis ellenőrzése alatt tartja azt az enzimet, amely a sejtbur­jánzást megakadályozza, hiánya tehát rosszindulatú sejtszapo­rodáshoz vezet. Hasonló „elnyomó gént" már korábban is fel­fedeztek - ez akkor a p53 jelzést kapta. A p53 azonban jóval ke­vesebb ráktípus esetén működik „ellenőrként" , mint a pl6 - írja az AP és a Reuter. A kutatók most azt próbálják felderíteni, hogy hogyan sérülnek vagy tűnnek el azok a gének, amelyek feladata a rosszindulatú sejtszaporodás megakadályozása lenne. A kutatások nyomán elterjedt vélemények szerint a tu­mor-elnyomó gének felderítése és működésük megértése új utakra irányíthatja a rákellenes küzdelmet. Vita a dinók körül Hüllők, vagy melegvé- rűek voltak-e a dinoszauru­szok? - teszik fel a kérdést manapság mind gyakrabban a kutatók. A rettegett Tyrannosaurus rex csontjai­nak elemzése ugyanis meg- dönteni látszik a hüllő-el­méletet: a csontvizsgálat azt mutatja, hogy a félelmetes húsevő testhőmérséklete ál­landó volt. Erre a következtetésre egy 1989-ben kiásott T-rex csontváz alapján jutottak az észak-karolinai állami egye­tem kutatói, akik már két évvel ezelőtt jelezték ezirá- nyú megfigyeléseiket. Most a Science című lap hasábjain erősítették meg sokat bírált korábbi bejelentésüket, an­nak nyomán, hogy a csontok vizsgálata egy másik, nem­régiben megtalált T-rex pél­dánynál is hasonló ered­ményt hozott. Más kutatók - a vizsgálat megbízhatóságát megkérdőjelezve - továbbra is vitatják ezt az elméletet és kitartanak amellett, hogy a dinoszauruszok mégiscsak hüllők voltak. Egy harmadik változat szerint viszont a dinosza­uruszok hosszú földi „tar­tózkodásuk" alatt átalakul­tak és kihalásuk előtt a ko­rábban változó testhőmér­sékletű hüllőkből melegvérű állatokká váltak - írja a Reu­ter. Spanyol régészek szerint lehetséges, hogy az Ibériai­félszigeten, a mai Burgos városa mellett éltek az öreg kontinens első lakói. A legöregebb európainak - egy homo erectusnak - most megtalált maradvá­nyai a becslések szerint mintegy 500.000 évesek. A tarragonai egyetem vi­lághírű régésze, Eudald Carbonell úgy véli, hogy a most felszínre került három fog és a bal alsó állkapocs egy darabja korábbi idő­szakból származik, mint a nemrég Nagy-Britanniában talált boxgrove-i leletek. A Burgos tartománybeli Gran Doliria nevű ásatási helyen talált szemfog és két őrlőfog különbözik minden eddig ismert európai foglelettől, bizonyos hasonlóságokat mutat azonban afrikai és ázsiai emberi maradvá­nyokkal - mondta Carbo­nell. Az emberiség bölcsője a tudomány mai állása szerint Afrikában volt Kereken egy millió évvel ezelőtt néhány ősembercsoport vándorútra kelt előbb Ázsia, majd Eu­rópa felé. A kihaló homo erectus helyébe aztán a mo­dem homo sapiens lépett, amely mára az egész földke­rekséget meghódította. A spanyol kutatók most vélhetőleg Európa legősibb lakóinak maradványait tár­ták fel. Bár a lelet korát ed­dig csak közvetett módon határozták meg, az emberi lelettel együtt felszínre ke­rült egy körülbelül félmillió éve kipusztult egérfaj egye­dének kövülete és az ugyanabban a rétegben ta­lált őskőkorból származó szerszámok korát is ennyire becsülték a tudósok. Az em­beri múlt további megisme­rése érdekében 1995-ben folytatják a szakmai körök­ben igen gazdagnak tartott Gran Dolina-i lelőhely feltá­rását, amely így Európa leg­nagyobb ásatásává válhat - teszi hozzá a DPA tudósí­tása. Spanyolország az európai ember bölcsője?

Next

/
Thumbnails
Contents