Tolnai Népújság, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-18 / 194. szám

1994. augusztus 18., csütörtök MEGYEI KORKÉP KÉPÚJSÁG 3 Fontos az összefogás a népegészségügyben Tegnap délután a nép- egészségügy különböző te­rületein dolgozó szakemberek népesítették be a szekszárdi Illyés Gyula Pedagógiai Fő­iskola auláját, ahol a Magyar Higiénikusok Társasága meg­kezdte 27. vándorgyűlését. A három napos konferenci­ára érkezett vendégeket és előadókat elsőként prof. dr. Bíró György köszöntötte a tár­saság elnökségének nevében. Az Országos plelmezésegész- ségügyi és Táplálkozástudo­mányi Intézet igazgató főor­vosa egyúttal köszönetét mondott azért, hogy Szek- szárd város otthont ad a ren­dezvénynek, s kiemelte, hogy az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Tolna Megyei Intézete optimális fel­tételeket teremtett a konferen­cia résztvevőinek számára. őt követően Dr. Hangay István Tolna megyei tisztifő­orvos köszöntötte a vendége­ket, majd kiemelte, hogy a népegészségügyben közös koncepcióval, erős összefo­gással lehet eredményeket el­érni, s ez a rendezvénysorozat éppen a tapasztalatcserére, egymás törekvéseinek meg­ismerésére ad kiváló alkalmat. A plenáris ülés vendége volt Kocsis Imre Antal, Szek­szárd város polgármestere is, aki rövid köszöntőjében fel­hívta a vendégek figyelmét arra, hogy bár a megyeszék­hely nem igazán nagyváros, mégis több neuralgikus pontja van. Ezek között említette a szeméttelepet, az ivóvizet és a tehermentesítő utakat is. Mint mondotta ezeket a problémá­kat a város vezetőinek és az ÁNTSZ szakembereinek együttesen kell kezelni, s ép­pen ezért fejezte ki örömét, hogy ilyen rangos rendez­vénynek adhat otthont Szek- szárd.-nagy- Fotó: - éG ­Az elveszett lektorok Pironkodva bevallom, hogy mindenféle olvasmányt szere­tek, ami jó. Ebből következik, hogy krimiket, akció-regé­nyeket is szoktam olvasni, igaz, egyre ritkábban, mert lassan a megfizethetetlen ka­tegóriába kerülnek. A bűnügyi regényeket an­nak idején a népszerű Si­rály-sorozatban adták ki, évente körülbelül 10-12 dara­bot. Ez a csekély mennyiség azonban a krimiirodalom klasszikusainak tollából származott, színvonalas fordí­tásban, hibátlan nyelvezettel. Azóta fordult a helyzet, megszűnt az állami monopó­lium a könyvkiadásban is. Egy Murphy-törvény jut eszembe a kialakult helyzet­ről, nevezetesen: a szépség és az ész szorzata állandó. Sajnos a kiadott bűnügyi-, illetve ak­ció-regények száma és tar­talmi színvonalának szorzata is állandó. Számuk rengeteg, színvonaluk valahol a vakon­dok „magasságában". Pedig nem lenne nagyobb baj, mert az általában amerikai bestsellerek jó sztorival bír­nak, némelyiknek még hangu­lata, sajátos légköre is lenne, ha valaki venné a fáradságot, hogy megteremtse. Kezdődik mindjárt a fordí­tóval. Gyanítom, a haszon el­vét követve sokszor minden gyakorlat nélküli, nem igazán biztos nyelvtudással rendel­kező személyeket kémek fel erre, akik az akadémiai nyelv­szótárral a hónuk alatt neki­fekszenek a munkának, aztán lesz ami lesz. Hogy mi? Leg­többször, magyartalan, s sok­szor teljesen értelmetlen tü­körfordítás. Olvastam már olyan regényt is, ahol egy az egyben lefordították az ame­rikai szólás-mondásokat, amiknek magyarul semmi ér­telme. Gondoljunk csak bele, ha valaki magyarról fordítana, s szó szerint áttenné mondjuk a következőt: „se inge se gal­lérja". Az amerikai olvasó tel­jesen értetlenül állna, legfel­jebb arra következtetne, hogy valakinek hiányos a ruházata, ami adott szövegkörnyezet­ben azonban teljesen értelmet­len. Egy gyakorlott fordító ilyenkor keres valami hasonló szófordulatot a célzott nyelv­ből. Egy gyakorlatlan nem. Az utóbbi kategóriába tartozó fordító még mást is csinál. Például végig baby-1 ír, semmi csecsemő, vagy kisbaba. Az­tán ilyenek: „megrendelte gin and tonic-ját". Kolosszális! S a sor a végtelenségig folytat­ható. Aztán a helyesírás. Gyakran olvasok ehhez hasonlókat: egyesség, egésség, fogja (már­mint a rabja valakinek), stb. A már említett teljesen magyar­talan mondatok, értelmetlen­ségek karéjában ezek csak a habot képezik a tortán. A nagy kérdés a következő: ha valaki(k) veszik a bátorsá­got, hogy kiadóként tüntessék fel magukat, kifizetik a ke­mény valutát egy-egy regény hazai forgalmazásának jogai­ért, kifizetik a fordítót (gondo­lom spórolnak azért rajtuk, kezdőket alkalmazva), miért nem tudnak még pár ezrest beinvesztálni, s egy lektort al­kalmazni, hogy „gatyába rázza" a művet. Higgyék el, megérné! Nekünk, olvasók­nak is, de nekik még jobban. Mert egy kellemes olvas­mány-élmény után újra ke­resnénk annak a kiadónak a könyveit, amelyik megnyerte tetszésünket. Vagy nem ez a céljuk? venter Ne kerüljön Szekszárd Aranykönyvébe! Az érem különböző oldalai (Folytatás az 1. oldalról.) Azt is mondják az emberek, hogy a nálunk fejlettebb de­mokráciákban nemcsak az atomerőművek, de a nagy forgalmú és ezért többféle ve­szélyt hordozó utak mellett élők is anyagi kompenzációt kapnak. Nálunk még a keser­vesen felépített házak értéke is semmivé lesz egy fogalmas út közelében. Mert ki hallott már arról, hogy tehermentesítő utat az amúgy is zsúfolt váro­sok ritka kincsén, egy kertvá­roson keresztül vezetnek át? Az érintett területen 2 ezer ember, egy falunyi polgár la­kik. Sokuk esetében egy élet munkájának gyümölcse: lakás vagy családi ház válik szinte értéktelenné, hiszen ki vásárol ingatlan egy olyan út közelé­ben, amelyen naponta kamio­nok, pótkocsis teherautók, bu­szok tömege száguld éj­jel-nappal. Szeretnék emlékeztetni a mai városatyákat arra, hogy a Tartsay lakótelep pincéinek menetrendszerű víz alá kerü­lése azért következik be, mert az épületek helyén hatvan év­vel ezelőtt nyáron pancsikol- tak, télen meg korcsolyáztak a város gyerekei, száz évvel előbb még csónakázni is lehe­tett arrafelé. Hogyan bírja el ez a nem is olyan régen még mocsaras te­rület az utat és a forgalmi ter­helést, ami egyes számítások szerint jelenthet akár hétszáz járművet is naponta. Ráadásul a tervezett útszélesítés terü­lete alatt helyezkednek el a közművek, a víz- a gáz- és egyéb vezetékek. A népszavazás ötletét cini­kusnak tartják, hiszen ki ne helyeselné, hogy tehermente­sítsék a forgalomtól, tehát a por, zaj és ólomszennyezéstől a városközpontot? A népsza­vazás eredménye akár előre is kiszámítható: 20 ezer ember leszavaz 2 ezret. Biztos, hogy ez az igazi demokrácia? A Pollack és a Tartsay utca lakói is szeretnék a városköz­pont tehermentesítését, a por- és a zajártalmaktól, de a meg­oldást nem az ő por- és zajter­helésükben látják. Egyes vélemények szerint a felüljáró lepkéinek a kiépítése, a vasúti aluljáró, és más járu­lékos költségek alig teszik ol­csóbbá ezt a nyomvonalat, mint amennyibe a várost va­lóban elkerülő út kerülne. Persze a felüljáró eleve rossz helyen épült fel, amit már ak­kor is sokan kifqgásoltak. Ugyanakkor ennek a „kertvá­rosi" útnak a megépítése - bármennyi központi támoga­tásból is - örökre lehetetlenné teszi a várost valóban elkerülő út megépítését. Cinizmus lenne cserébe azt javasolni, mondják az érintet­tek, hogy a tehermentesítő forgalmat vezessék inkább a Kadarka, a Munkácsy és az Alisca utcán át. Viszont azért sem fognak petíciót küldeni a város vezetőihez, hogy örökít­sék meg „jótevőik" rlevét a vá­ros újonnan alapított ARANYKÖNYV-ében. A lapunkhoz forduló érin­tett állampolgárok vélemé­nyét összefoglalta, csoportosí­totta és közreadja: Iharost Ibolya Kétlövetű csúzlival a kirakat ellen A bűnözők - legalábbis míg kint vannak - nem ismerik az uborkaszezon fogalmát. Ezt igazolták az elmúlt héten Ta­másiban, ahol két betörés is volt. A Diákcentrumból 450 ezer forint értékű videomagnót, kamerát és apróbb technikai felszerelést tulajdonítottak el a hétfőig még ismeretlen tette­sek. Augusztus 15-én aztán kézre került Á. Márk, B. Zsolt és F. László, akik őrizetbe vé­telük után beismerték, hogy ők törtek be a Diákcentrumba és a Szittyó csárdába is, ahon­nan 150 ezer forint értékű zsákmánnyal távoztak. Az ügyben a nyomozás folyik, az „eredményességi lista" várha­tóan új tényekkel bővül. Mivel az utóbbi időben Nagyszokoly és Magyarkeszi térségében megszoporodtak a betörések, ezért a rendőrség iregszemcsei csoportja figye­lőcsoportot szervezett, amelynek tagjai keddre vir­radó éjjel eredménnyel jártak. Az egyenruhások azt vették észre éjfél után, hogy „Buda­pest irányából" kocsi érkezett a faluközpontba, amiből két személy kiszállt, s az ABC-t vette szemügyre. Hamarosan rádióbeszélge­tést konstatáltak a rendőrök, majd azt tapasztalták, hogy csúzlival belőtték a Idrakat- üveget. Kisvártatva ismét szólt a kétlövetű csúzli, s utána a két éjszakai látogató bemászott az üzletbe. Ekkor előjöttek rejtekhe­lyükről a rendőrök és intéz­kedtek. Az egyik úriember - nem szeretvén a karperecét - rátámadt az őt megbilincselni kívánó rendőrre és rugdosni kezdte, megpróbálta megaka­dályozni az intézkedést, ám a másik zsaru figyelmeztető lö­vése után megjuhászodott. A két budapesti fiatalember ügyét fogva tartásuk mellett vizsgálják és ígérik, hamaro­san az autót vezető társuk je­lenlétének is örülhetnek.-él­a Egy szedresi gazda, Ádám Gyula 5 mázsa dinnyével ajándékozta meg a szekszárdi ÁCSI és GYIVI lakóit. A két intézményben mint­egy 150 állami gon­doskodás alatt álló gyermek él. Köszönik.-Wy­HÍREK A MEGYÉBŐL Szakmai nap a régi megyeházán A Magyar Közigazgatási Kamara Tolna Megyei Tago­zata a Tolna Megyei Önkor­mányzat Hivatalaival közö­sen augusztus 24-én (szer­dán) 9 órai kezdettel Szek- szárdon a régi Megyeháza nagytermében szakmai na­pot rendez. A szakmai napon dr. Tóth Zoltán Bm. VIF főosztályve­zető a helyi és kisebbségi ön- kormányzati képviselők, to­vábbá a polgármesterek vá­lasztásáról szóló törvényter­vezetről , dr. Kiss László egyetemi tanár, a Magyar Közigazgatási Kamara alel- nöke pedig Elképzelések az önkormányzati törvényről címmel tart előadást. A ren­dezvényre - melynek napi­rendjén még más témák is szerepelnek - feltétlenül vár­ják a kamarai tagokat. Megemlékezés Szefárdon Augusztus 20-án városi meg­emlékezésre kerül sor Szek- szárdon. Reggel kilenc óra­kor a Belvárosi római katoli­kus templomban ünnepi szentmisével kezdődik az esemény, majd 10 órától a régi megyeháza udvarán, vagy rossz idő esetén a dísz­teremben kerül sor a városi megemlékezésre. Ezen Ko­csis Imre Antal Szekszárd vá­ros polgármestere mond ün­nepi beszédet. Az esemény közreműködői pedig a Bar­tina Néptánc Egyesület tag­jai, a Holló Együttes és Kon­domé Kálóczy Andrea lesz­nek. Tegnaptól testvérek: Báta és Kolka Tegnap estétől Báta és a lett­országi Kolka testvértelepü­lések. Az erről tanúskodó ok­iratot ugyanis tegnap ünnepi testületi ülésen írta alá Bátán a két község polgármestere. A Lettországból érkezett négytagú delegáció egyéb­ként kedden érkezett ha­zánkba, s tegnap nem csak Bátával, az ottani tájházzal és más intézményekkel ismer­kedtek, hanem megnézték a megyeszékhelyet és jártak Decsen is. A kolkai polgármester, he­lyettese és a két önkormány­zati képviselő magyarországi látogatása során még elláto­gat Pécsre, a Balatonra majd szombaton megtekintik az ünnepi tűzijátékot a főváros­ban, s vasárnap indulnak haza. A Zug programjai Ma este hét órai kezdettel a szekszárdi ZUG-ban a pergő képek kedvelői a Legenda a nyúlpaprikásról című filmet nézhetik meg. Holnap pedig este kilenc órá­tól a Blue Blues, Lovász Csaba és T. Boy műsorát te­kinthetik meg az érdeklődők. Az eseményre a belépés díjta­lan. Benépesült iskolák (Folytatás az 1. oldalról.) Mint azt megtudtuk, a belső munkálatok a tanév kezdetére befejeződnek, ám az iskola te­tejére épülő, összesen ezer négyzetméter alapterületű he­lyiségek kialakítása még a jövő évben is folytatódik. Ez azonban a tanintézmény mű­ködését nem fogja befolyá­solni. Szekszárdon egyébként a legtöbb iskolában végeztek ki- sebb-nagyobb karbantartási munkákat éppúgy, mint a dombóvári általános és közép­iskolákban is. Dunaföldváron a gimnázi­umban a vizesblokkokat újí­tották fel, ahol jelenleg még utómunkálatok folynak. A kétmillió forintos beruházás azonban a tanévkezdésre befe­jeződik. Bonyhád három általános iskolájában szintén serény­kedtek a szakemberek. A ket­tes számú általános iskola Perczel kerti tantermeiben a parkettát cserélték ki, ami százezer forintba került, és a Vörösmarty Általános Iskola egyik szárnyának tetőszerke­zetét is felújították. Az iskolák tehát hadrafogható állapotban várják a diákokat. A Fáy lakó­telepi óvoda nyári karbantar­tása ötvenezer forintba került.' Sajnos ez nem beütemezett munka volt, hanem a rongá- lóknak köszönhette az ön- kormányzat a feladatot. Rend­szeresen tépkedik ugyanis néhányan az ablakokról a szúnyoghálót, vagy éppen tűzzel játszanak, aminek nyomait el kell tüntetni. Az ablakok sem maguktól törnek itt, hanem lelkes fiatalok kőha- jigálása idézi elő a tartós alak- változást bennük. Persze lehe­tett volna jobb helyre is tenni ezt a pénzt, de az ovinál épp­úgy, mint az iskoláknál az volt a legfontosabb, hogy szep­tembertől már ne a karbantar­tóké, építőmunkásoké legyen a főszerep, hanem az, hogy minél jobb körülmények kö­zött folytatódjék az oktató-ne­velő munka minden intéz­ményben. - nagy -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents