Tolnai Népújság, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-16 / 192. szám

1994. augusztus 16., kedd

TÁJOLÓ

»ÚJSÁG 5

Megjelent

Móricka és a többiek: Gyerekszájviccek.

Herman Wouk: Forrongó világ (Egyszerre család- és izgalmas kalandregény a második világháború idejéből.)

Forrai Sándor: Az ősi magyar rovásírás az ókortól napjainkig (Egy botra rótt középkori székely kalendárium és egyéb rovásírásos nyelvemlékeink.)

Segédkönyv az angol felvételikhez és különböző nyelvvizsgához (A Panoráma Nyelvstúdió kiadványa.)

Mesevilágom (Hét klasszikus mese sok színes illusztrációval.)

Salátaköltemyények minden napra (A természet vitaminforrásai.)

A magyar sport évkönyve 1994.

Móser Zoltán: Jelek és ünnepek (A könyv tanulmányai az ősi magyar hagyomány és a középkori keresztény kultúra máig élő mutívumkincseit tárgyalják.)

Erich Formm: Birtokolni vagy létezni? (A két alapvető létforma, a birtoklás és a létezés mentén sorra vizsgálódás tárgyává teszi a szerző leghétköznapibb tevékenységeinket.)

Gabányi János: Magyar várak legendái 1-FV. (Gabányi négykötetes műve mintegy hetven várhoz fűződő legendát beszél el. Hasonmás kiadás)

A fenti könyvek Szekszár- don, a Garay téri Kossuth Könyvesboltban megvásárolhatók.

A Magyar Könyvklub ajánlata:

Michael Hart: Száz híres ember

A szerző a ma már ritka polihisztorok egyike - a legelőkelőbb amerikai egyetemeken szerzett jogi, fizikusi, csillagászati diplomát, dolgozott a NASA űrközpontjában, volt meteorológus, csillagász, foglalkozik a földön kívüliek problémájával, számos műszaki tárgyú cikket írt tudományos kiadványokba.

Könyve mintegy összegzése mindannak, amit változatos tudományos karrierje során az emberiség sorsát befolyásoló személyiségekről megismert, és aminek alapján a rangsorolása kikristályosodott.

1978-ban, amikor Michael Hart nagy port felkavaró könyve, a Száz híres ember először megjelent, a kritikusok a szerző szemére vetették: nem elég, hogy kiválasztja azt a száz embert, aki szerinte a legnagyobb befolyással volt a történelemre, hanem még ráadásul - saját értékrendje szerint - fontossági sorrendbe is állítja őket.

Mondanunk sem kell, hogy amit a kritikusok nehezményeztek, azt az olvasók örömmel fogadták: a könyv azóta 60.000 példányban kelt el. Hart közben úgy gondolta, hogy az első kiadás óta eltelt időszakban az eredetileg kiválasztott személyiségek befolasztott személyiségek karrierjét és munkásságát. Amikor megmagyarázza az általa felállított rangsort, újszerű történelemszemléletet képvisel, aminek az a lényege, hogy összegyűjti a legfontosabb tényeket a világ legnagyobb vallási és politikai vezetőiről, feltalálóiról, íróiról, filozófusairól, felfedezőiről, művészeiről és újítóiról - Asóka királytól Zoroaszterig -, s mindezeket saját szempontjai szerint értékeli. Nem véletlen tehát, hogy sokan meglepőnek találják majd Hart válogatási módszerét. A világ legbefolyásosabb személyiségének például nem Jézust vagy Marxot, hanem Mohamedet tartja. Lehet, hogy az író által felhozott érvek egyesekben tiltakozást ébresztenek, míg másokat talán meggyőznek; de akár egyetértünk Harttal, akár nem, rang- sorolási módja mindenképpen informatív, eredeti és szórakoztató.

A Száz híres ember kétségkívül monumentális mű, vitára és gondolatokra ébresztőnek és sikeresnek ígérkezik, érdekes kiegészítője minden történelmi és filozófiai tárgyú gyűjteménynek. Tanulságos, érdekes, élvezetes stílusban megírt, képekkel gazdagon illusztrált könyv.

Maros vásárhelyiek koncertje

A Marosvásárhelyi Művészeti Líceum kamarazenekarának tagjai adtak hangversenyt vasárnap este Szekszárdon, a Béla téri templomban. A Szőnyi Zoltán által dirigált zenekar Decsen is fellépett. A koncertek magyarországi programjuk részei, melyben a szálkai táborozás is szerepel. A tervek szerint jövőre ez a művelődési intézmény a zenészei mellett, rajztagozatos diákjait is szeretné elhozni Szálkára. Fotó: Degré Gábor

Jubileumi hét Zalaszentgróton

Augusztus 21-éig tartó programsorozattal ünnepli Zalaszentgrót várossá nyüvá- nításának 10. évfordulóját. A település, amely Szent Gellért- ről kapta nevét, dinamikusan fejlődött az elmúlt évtizedben. Felépült egy sportcsarnok, egy ipari iskola; önálló egészségügyi központot hoztak létre folyamatos ügyelettel és 13 év elteltével ismét rendőrőrs működik a városban.

A 10 éves jubüeum alkalmából rendezett ünnepségsorozat része a helyi képzőművészek kiállítása, valamint a szerdán kezdődő borfesztivál. Augusztus 20-án ünnepi testületi ülésen adják át a Pro Urbe-díjakat az arra érdemeseknek.

Az Európai Keresztény Nők Ökumenikus Fóruma

Grábóc és Medina különösen a szívéhez nőtt

Az Európai Keresztény Nők Ökumenikus Fórumának negyedik közgyűlését tartják Budapesten, a József Attila Gimnáziumban augusztus 19- 26. között.

A tanácskozáson Európa különböző országaiból és kulturális hagyományköreiből érkeznek a résztvevők, hogy a humánusabb Európa létrehozásának feltételeit tanulmányozzák. A konferencia során

Nemzetközi tűzoltózenekari találkozó kezdődik augusztus 18-án Gyulán. A négy napon át tartó fesztiválon kilenc hazai és három külföldi együttes mintegy félezer tagja vesz részt. A rendezvény csütörtökön este kezdődik a városon végigvezető díszfelvonulással, majd az ünnepélyes megnyitót követően az Erkel Ferenc Művelődési Ház mögötti fesztiválsátorban az első hangversenyek hangzanak el. 19-én, pénteken a zeneiskolában rendezik meg a minősítő versenyt, a neves szakemberekből álló zsűri elnöke Balázs Árpád érdemes művész, Értőbbek között foglalkoznak a nők ellen elkövetett erőszak, a női elszegényedés, az egyházakban végzett női munka, a bioetika, a multikulturális életforma kérdéseivel. A fórum résztvevői a „Ne félj - gondolj a jövőre" bibliai kijelentés jegyében a női szervezetektől az egyházakban végzett női munka felvirágzását remélik.

(MTI)

kel-díjas zeneszerző, a Magyar Fúvószenei Szövetség elnöke lesz. 20-án, szombaton a fesztiválsátorban rendezik meg a gálaestet, 21-én, vasárnap pedig az Amstel zenés sörfesztiváljával zárul a gyulai találkozó.

A négy nap során a magyar, holland, norvég és angol zenekarok a város legszebb helyen adnak hangversenyeket. Á negyedik alkalommal rendezett fesztiválon föllép a Központi Tűzoltózenekar is, amely komolyzenei koncertje augusztus 19-én este hét órakor lesz a gyulai belvárosi katolikus nagytemplomban.

Gunda’ Béla (1911-1994) professzor - akadémikus, Herder-díjas, több külföldi néprajzi társaság tiszteletbeli tagja - diákjai és a szakma számára a folytonosságot jelentette. Hidat emelt a századelő kutatói és a ma néprajzosai között. A Néprajzi Múzeum munkatársaként

Györffy Istvánnal is dolgozott, 1943-tól a kolozsvári, 1949-től harminc esztendőn át a debreceni néprajzi tanszék vezetője volt. Szellemisége néprajzosok nemzedékének gondolkodását, a szakmáról, a hivatásról alkotott elképzeléseit határozta meg.

Elsősorban Közép-Ke- let-Európa népeinek összehasonlító néprajzával foglalkozott - diákjait is e témák kutatására ösztönözte. Nagyon fontosnak tartotta a terepmunkát. Nyolcvankét évesen bakancsot húzott, felvette a hátizsákot, s hallgatóival kiment gyűjteni a Hortobágyra. Róla nem azt tartották számon, hol gyűjtött, hanem azt, hogy hol nem. Dolgozott Tolnában és Baranyában, bejárta az eldugott hajdúsági, bihari, szatmári falvakat, a Kárpátokat, gyűjtött a Balkánon,

Skandináviában és az Egyesült Államok indiánjai között. Az ősfoglalkozások, a település, az építkezés érdekelte, de bármely téma kapcsán tartott előadást, a kitekintés, a kapcsolódási pontok keresésének fontosságáról szólt.

Legendák keringtek szakirodalomismeretéről. Hallgatóinak olvasnivalók özönét ajánlotta, személyre szóló kutatási témákat. Ámikor meghallotta, hogy Tolnából érkeztem, élmények tucatjait idézte fel, s mindegyikhez valami újabb számbaveendő kötődött. Grábóc és Medina különösen a szívéhez nőtt, s további kutatásukat ajánlotta. E munka terveiről sajnos már nem beszélhettünk ...

Utoljára a Néprajzi Látóhatár csángó számának bemutatása kapcsán találkoztunk. Gunda professzor, aki 1948-ban többek között abban a moldvai faluban gyűjtött, ahol negyvennégy évvel később mi is, szívesen megosztotta velünk emlékeit. Most, hogy ő maga is emlékké vált, tanítványai, szerte az országban nélküle folytatják, amit elkezdett.- Nagy Janka Teodóra Tűzoltózenészek fesztiválja

rri a ✓-jk j ✓ >»>*

TeveNezo

Mit szól a marslakó?

Ha egy marslakó tévét nézne, lehet, hogy meglepő következtetést vonna le az emberiségről.

Meg lenne például győződve arról, hogy kultúránk legfontosabb parancsa az ölj. Nem az ellenkezője, hanem a gyilkolás. Több szinten, több színvonalon, több műfajban esett szó az elmúlt hét tévéműsoraiban az ölés mesterségéről, és erkölcsi megítéléséről kultúránkban. Ismét megkezdődött a Tenkes kapitányának a vetítése, ami ugye még szelíd gyilkolászás, s inkább ironikus, mint komoly tükre a kurucok és a labancok küzdelmeinek. Ezzel szemben valóságos sztárparádé, már csak azért is érdemes az újabb serdü- lendőknek levetíteni.

Nem így a kisebbeknek szánt Walt Disney sorozat, amelyben függetlenül attól, hogy rajz, vagy kalandfilmről van szó, igen ádázul és fondor módon üldözik, püfölik, és öldösik egymást az emberek és állatok, bár messze nem olyan durvasággal, mint a később készült rajzfilmekben. Hogy az öldösés nem nagy ügy, azt a krimik és kalandfilmek is bizonyítják. Az áldozat rendszerint bennég az autóban, lepottyan mindenféle titokzatos rendeltetésű hatalmas vastraverzekről, vízbefúl, s még sosem fordult elő, egyetlen krimiben sem, hogy bárki is egyetlen könnyet ejtene. Azután már csak a gyilkost keresik, üldözik, s miután ő is így végzi, őt sem hiányolja senki. Se rendőrség, se barátok, se család.

Vannak valóban kitűnő ismeretterjesztő sorozatok a háborúkról, most például egy francia megy a tévében a második világháború nagy csatáiról. Kitűnő filmek, de egy hülye marslakó ebből is azt a következtetést vonhatná le, hogy nagyüzemileg is szokásos és helyénvaló a gyilkolás, aminek megtervezése, megszervezése, és kivitelezése becsületes mesterség az emberek között.

Vannak aztán lélektanilag megmagyarázott gyilkosságok. Ismét vetítették Alfred Hitchcock klasszikus művét, a Psycho-t. Harmadszorra megnézve a művet már nem izgul annyira az ember, inkább a halálpontos precizitás, a holtbiztosán kiszámított effektusok, a káprázatos mesterségbeli tudás ragadja meg nézőt. Nem tudni marslakónk mit szólna hozzá, - náluk mifélék az erkölcsök és a pszichplógia - valamint miként viszonyulna a szintén ismételt Édes Annához, a Kosztolányi regényéből készült filmhez Törőcsik Mari címszereplésével. Ez mondjuk egy társadalomlélektani kettős gyilkosság, amit morálisan - esetleg - menthető okból követ el a cselédlány.

De akkor mit szóljunk a vasárnap esti filmhez, amelyben a főszereplő kismama túlél egy vonatszerencsétlenséget, s összecserélik egy gazdag özveggyel. Közben megszületett gyermeke érdekében vállalja a szerepcserét, ami ugye érthető. Az már kevésbé, ami eztán következik. Egy marslakó bizonnyal föl nem fogná a logikáját. Anyósa házába kerül a fiatalasszony a gyerekével, megszeretik egymást, s nemcsak az asszonyok. Szerelem szövődik a „sógor" és a hősnő között is. Ekkor bukkan fel a volt férj, a gyermek apja, s némi anyagiakat követel. Hősnőnk egy fillért sem ígér, ekkor fordul a férfi az „anyóshoz", aki szintén kidobja. Hősnőnk ekkor döntő elhatározásra jut, randevúra hívja régi férjét, s köszönésképpen egy félméteres tőrrel hasbaszúrja. Valami sugallat folytán a szerelmes „sógor" végszóra érkezik. A hősnő - most, hogy már senki sem kényszeríti - bevallja, hogy kicsoda, s a volt férjet autóstul vízbe dobják. Hőseinkben láthatóan fel sem merül, hogy ha a nő előbb mesél múltjáról, semmi oka nem lett volna gyilkolni. Otthon az „anyósnak" sem ez jut eszébe. Haldokolván vállalja a gyilkosságot. Nem lévén jártas a jogban, azt is közjegyzői okiratba foglaltatja, hogy a fia segített neki. Eztán boldogan élnek, míg meg nem halnak. A tévénéző marslakó meg nem érti, miért nem halt még ki az emberiség? Ihárosi Ibolya

Klaus Christhard Kratzenstein hangversenye Szekszárdon

Egyházzenei hangversenyt zenstein korálokat és impro- tartottak vasárnap este a szék- vizációkat adott elő a temp- szárdi evangélikus templom- lom nemrégiben felújított or- ban. Klaus Christhard Krat- gonáján. Fotó: D. G.

lyása csökkent, vagy éppen növekedett, és hogy új nevek tűntek fel a világ színpadán. Ezért döntött úgy, hogy javított, felfrissített változatban újra megjelentesse a Száz híres embert. A korábbi kiadáshoz hasonlóan Hart mércéje ezúttal is a befolyásosság: nem a legnagyobb, hanem a legbefolyásosabb személyeket választja ki. Azokat, akik embermilliók sorsát irányították, civilizációk felemelkedését vagy bukását idézték elő, és megváltoztatták a történelem menetét. Hart csípős hangú életrajzokban írja le a kivá-