Tolnai Népújság, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)
1994-08-13 / 190. szám
10 BÉPÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1994. augusztus 13., szombat A jó szomszédság magyar átok? Ukránul beszél a tölgy Marija Gladszkaja Ivanovna A látvány megdöbbentő. Tamásiban, a Jókai utcában két, mintegy tizenöt éve épült családi ház ment tönkre. A helyreállítás költségei közelebb lesznek az egymillióhoz, mint a félhez. A helyzethez képest Csík Imre és idősebb Csík Imréné - előbbinek az édesanyja, és egyben a szomszéd családi ház tulajdonosa - két héttel az események után dermesztő nyugalommal mesélik a történteket. Vizes meglepetés A júliusi szombat délelőttön Végh Imréné udvarán arra lettek figyelmesek, hogy a hetek óta tartó szárazság ellenére vizes a föld. A vízakna megtelt. A néni házának két falát is vissza kell bontani, a fiáéban elég lesz, ha alábetonoznak. Kiss László, a helyi Vízmű igazgatója szerint a mintegy kétszáz köbméter víz lassan szivároghatott szét a a talajban, ma már nem lehet pontosan megmondani mennyi idő alatt, hiszen kideríthetetlen, hogy kezdetben mekkora volt a csövön a repedés. Kéthavonta olvassák le az óra állását, legutóbb még biztos, hogy minden rendben volt. Az ólomcsövet, ami eltörött, valóban a vállalat adta, ők is szerelték, de legalább tizenöt évvel ezelőtt. A vállalat szavatossági felelőssége már régen lejárt, a jelenlegi csőtörés miatt pedig nincsen is. A szabályok - amelyekkel az igazgató egyébként nem ért egyet - úgy szólnak, hogy a vízóráig terjed a felelősségük, illetve aztán még tíz centimétert. Véleménye szerint e tárgyban nem lenne szabad centizgetni. Egy ekkora cégnek méltányosan kell bánnia a kisfogyasztóval. Ezért is vállalta el a felelősséget a Vízmű, aminek a biztosítók nem igazán örülnek. Álláspontja szerint nem tűrhető, hogy a kisember mindig kiszolgáltatott legyen a nagy szervezetekkel szemben. Ki a közeli hozzátartozó? Idősebb Csík Imrénének az ÁB Aegonnál van biztosítása. Egy korábbi káresemény kapcsán felhívták a figyelmét, hogy az nem terjed ki a vízkárra, de sajnos nem kötötte meg a kiegészítő biztosítást. Ezért neki, a saját vízaknájában keletkezett kár miatt nem jár térítés. Felmerül viszont a kérdés, hogy a felelősségbiztosítás alapján miért nem fizetik meg a szomszédban lakó fiának a kárát? Nagy Béláné, az ÁB Aegon Biztosító dombóvár-tamási fiókigazgatója felolvasta a biztosítási szabályzat azon pontját, amely szerint a közeli hozzátartozónak felelősségbiztosítás alapján nem fizethetnek, mert erre a Családi Otthon Biztosítás felelősségbiztosítási szabályzat nem ad lehetőséget. Minden kötvény mellékletében - többen között - olvasható, hogy: „A kiegészítő felelősségbiztosítás alapján nem téríti meg a biztosító azokat a károkat, amelyeket a biztosítottak közeli hozzátartozónak okoztak. Hogy ki a közeli hozzátartozó azt a Polgári Törvénykönyv szabályozza. Alaposan megnézték, hogy mégis milyen címen segíthetnének, de erre nem találtak megoldást. A kutya nem rokon A méltányosság intézménye a biztosításban nem létezik. Valaki vagy megfelel a feltételeknek, vagy nem. Csík Istvánnak van viszont a Hungáriánál saját házbiztosítása. A Hungária Biztosító körzeti igazgatója Faragó Imre szintén igen készséges. Pár napja kapták meg a kárbejelentést, e szerint csak értékkülönbözetet kértek, de hangsúlyozza, hogy a Vígh Imre házában keletkezett kárt megtérítik. Kis türelmet kér, mert a legutóbbi vihar miatt megszaporodtak napi teendőik. Mindebből csak az a tanulság, hogy a családtagok ne szeressék annyira egymást, hogy szomszédos házakat építsenek. Abból csak a baj lehet a bajban. Nem szabad még ezen kívül egymással karambolozniuk, mert ez esetben sem fizet a biztosító. Végh Imrének ugyanis a húga a másik szomszédja. Történt, hogy a húg kutyája összetépte a báty csirkéit. Akkor sem akart fizetni a biztosító, de a lánytestvér levelet írt az országos központba, és közölte, hogy ők valóban rokonok, de a kutya nem. Akkor, az egyetlen létező magyar biztosító - méltányosságból - még fizetett. Ihárosi Ibolya Marija Gladszkaja Ivanovna egyre népszerűbb Tolna megyében. Igaz ugyan, hogy nem ezen a néven, hanem egyszerűen csak Másának szólítják a hozzá fordulók. Szek- szárdon él, dolgozik. Azok kérték, hogy ismét találkozzanak vele az újságolvasók is, akik megtapasztalták Mása kezeinek gyógyító hatását. Szekszárdon a Mezőgazda- sági Kombinát ad helyet rendelőjének, ahova a legkülönbözőbb panaszokkal érkeznek betegek. Mása pontos feljegyzést vezet, ki, mikor kerül sorra vizsgálatra, kezelésre. Ezek az időpontok azonban gyakran megváltoznak. Várni kell, mert mindig addig tart egy kezelés, amíg ő azt látja, hogy a beteg jóleső érzéssel foglal helyet nála. Mása nem szívesen nyilatkozik újságíróknak. Úgy gondolja, nem beszéli a magyar nyelvet olyan szinten, hogy félreértésre ne adna okot. Á betegek ezt sosem tapasztalják. Mindig tudják, mit kell tenniük gyógyulásukért, Mása utasításai alapján. T ermészetgyógyászatról van szó. Jó ideje már, hogy ez Magyarországon is teret nyert, mégis akadnak ellenzői, akik tudománytalannak minősítik, megkérdőjelezik létét. Ennek ellenére egyre nő azok száma, akik végső kétségbeesésben fordulnak egy-egy ismert, vagy ismeretlen természetgyógyászhoz. Mása hosszan sorolhatná betegek százainak nevét, akiken segített már. Nem teszi. Arra kér, hogy őket keressem. Idősek és gyerekek bibliai jeleneteket idézve lesznek egy-egy találkozás szereplőivé. A gyengén látó kisiskolásnak olvashatóvá válnak a betűk. A daganattal küzdő asszony műtéttől való félelmében fordul a gyógyító kezekhez, amelyben nincs sebet ejtő műszer, eszköz. Fájdalmaktól sajgó, leszázalékolásra ítélt 36 éves fiatalember lábai új erőre kaptak Mása kezeinek hatására. A meddőnek mondott asszonyi méh valami különös energia folytán termővé lett! Gyógyító kezek, reménytelenségből bíztató jövőt sugárzó, simogató ujjak! Az utolsó reménység hite gyógyító hatásával ment életet! A panaszaiktól mentesülő betegek megegyező véleménye, hogy egy-egy kezelés alatt csak megfogalmazhatatlan melegséget éreznek és semmi egyebet. Kinek-kinek természetesen más-más utasításokat ad Mása, de amit valameny- nyiüktől minden esetben kér, elvár, hogy a kezelőorvosukhoz menjenek vissza kontrollra, a laboratóriumi eredmények tisztázásáért, ó tehát nem az orvosok ellen, hanem velük együttműködve akar dolgozni. Ezt tette Ukrajnában is, ahonnan Magyarországra került. Ott a kórházi osztályon segített a betegeken. A természetgyógyászok számos területen működnek. Megítélésük különböző. Vannak, akik visszaélnek a bizalommal. A betegek, akik Másához fordultak, nem tapasztaltak ilyent. Van, aki rövi- debb, mások hosszabb kezelési időt igényelnek, míg csökkennek panaszaik. Energia. A természetgyógyászok (és szándékosan kerüljük a szakmai megnevezéseket) az energiaátvitelt, annak módozatait más-más módon végzik, hasznosítják. A feltöltődést is, hogy felhasznált belső energiájukat pótolják. Marija Gladszkaja a Szek- szárd melletti Szálka község tóparti területeit érzi feltöltő- déséhez nagyon alkalmasnak. A környezetet kiválónak találja, hogy nyugalmat, békét nyerjen az ember. Szülőföldje rendelkezik szerinte hasonló adottságokkal. A fákat, virágokat „meg tudja szólítani", segítőivé lesznek. Míg ezekről beszél - tört magyarsággal ugyan -, de költői gondolatokat fogalmazva szinte Fekete István regényalakjai jelennek meg. Mása történeteiben ukránul beszél a tölgy, amelyhez erőért fordul nyári szabadsága idején. Erőt, hitet ad számára, amit kötelességének érez a hozzáforduló betegekkel megosztani. Mása gyógyító kezei kozmikus erőt áramoltatnak sajátos módon a sérült testrészekhez. Ehhez keresztényi hittel, alázattal áll a Tolna megyéből hozzá érkezők mellé. Á közelmúltban tágult ez a kör, ugyanis Pécsről is megkeresték és egy rendelőszobát berendezve, felajánlva kérték, hogy segítsen a baranyai megyeszékhelyen. Elfogadta a meghívást, így megosztja napjait Tolnával, Baranyával, mert gyógyítás a küldetése e földi létben. Decsi Kiss János Fotó: Gottvald Károly Étkezési kultúránk bölcsője: Nagyszakácsi Gasztronómiai bemutató, középkori hangulatban „Üdvözöljük a királyi szakácsok földjén" - ez a felirat volt látható annak a parányi településnek a határában, melyet Nagyszakácsinak hívnak. Áz alig hatszáz lelket számláló Somogy megyei község arról híres, hogy az ezerkétszázas évektől kezdődően rendszeresen innen származtak el azok a mesterszakácsok, akik a királyi udvarokba kerülve az ország első emberek felséges ételeit készítették. A királyi méltóságok nagy előszeretettel hívták az udvarba a nagyszakácsi szakácsokat, hiszen főztük oly ízletes és kiváló volt, hogy a királyi udvar előkelőségei nem voltak hajlandók lemondani az ebből a településből származó ízgyártók főztjeiről. Nagyszakácsi már hetek óta a rendezvény előkészületeinek lázában égett. Kemencét építettek, kutat fúrtak, színpadot és vendégváró színeket ácsoltak. Mindenki megmozdult, a szervezésben rengetegen vettek részt. Szorgos munkájukkal megteremtettek egy kis darab középkori Magyarországot. A versengésre meghívott szakácsok olyan szakmai tudásról tettek tanú- bizonyságot, amely méltán öregbíti a magyar gasztronómia hírét. Ismerős arcokra is bukkantam a nagy forgatagban. „Nem kell mindig egészségesen étkezni, lehet néha jóízűen is" fogalmazta meg a nap egyik jelszavát Bodrogi Gyula, színművész, aki az egésznapos színes forgatag kulcsfigurája, ceremóniamestere, valamint műsorvezetője volt. — Mi a szerepe Bodrogi Gyulának a mai napon ? — Én vagyok a mindenes, vagy inkább a mókamester. Tegnap érkeztünk és elmondhatom, hogy nagyon jól éreztem magamat a mai napon. — Miket szoktak otthon sütni-főzni? — Mindent. Azt hiszem, hogy nagyon változatosan étkezünk, mindenféle ételt szeretünk, főzni és enni egyaránt. Mindannyionk tudunk bánni a főzőkanállal, így felváltva vagyunk a konyhában. — Mi a család kedvence? — Nincs üyen, mindent megeszünk, bár most nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen ételeket fognak készíteni a mesterszakácsok. Közben a nagyszínpadon folyamatosan komédiások, zenészek, színészek léptek fel, és szórakoztatták a gyerekeket, a felnőtteket egyaránt. Egyik korosztályból sem volt hiány. Az ifjú egy-két éves kortól az idősekig mindenki jól érezte magát. A közel hétezer ember - bár nagyon kis területen -, de nagyon kellemesen megvolt egymással. Érdekes, hogy a rendezvény ideje alatt nem lehetett rendbontókkal és huligán elemekkel találkozni. Időközben újabb ismerős arcra bukkantam az egyik standnál. Csala Zsuzsa, a népszerű színművésznő volt az. — Nagyon érdekelne, hogy Ön például mit és hogyan fóz - kezdtem faggatni az örökké vidám, kedves, mosolygós hölgyet. — Én keveset főzök, mert nincs időm rá. Férjemmel együtt vegetáriánusok vagyunk. Egyetlen húsevő van a családban: ez pedig a kutyám. Én csak távolról figyelem a nagyszakácsi eseményeket, tudom, hogy az itt készülő ételcsodákat még csak megAsztalon a tömérdek finom falat. kóstolni sem lehet, mert mindenben van hús. — Mit gondol, mennyire fontos manapság az asztalok terítése? — A szép, ízléses tálalás nagyon fontos, de rengeteg idő kell hozzá. Nálam nagyon ritkán van vendégség, így ritkán is van alkalom arra, hogy a terítés tudományát gyakoroljam. Nagyon tisztelem azokat az embereket, akik így vezetik be a háztartásukat és a gyerekeket is az étkezés kultúrájára szoktatják rá. — Mi a véleménye a szakácsok versenyéről? — Valójában engem egy valami ragadott meg. Nem gondoltam volna, hogy az embereket így érdekli ez. a különleges rendezvény. Úgy látom érzik az emberek, össze kell jönni egy ilyen versenyt is érdemes megnézni. Néztem az árukat. Ez nem vásár, egy rosszízű búcsú, hanem értékes minden amit a művészek elhoztak magukkal. — Mi a kedvence művésznő? — Számomra a burgonya a fő eledel, egy lavórral is meg tudnék enni belőle. Egy a baj van vele, hogy hizlal. Imádom a krumplis tésztát. A legegyszerűbb ételeket szeretem, mint például hagymát vajaskenyérrel. Kedvenceim közé tartoznak a saláták, ezek egyre gyakrabban található meg az éttermek kínálatában is - mondta Csala Zsuzsa. A programok közül kedvére válogathattak a Nagy- szakácsiba látogató vendégek. Csak ízelítő azokból: reneszánsz tánc Mátyás király kora beli kosztümökben, lantmuzsika, malacfogó-és sörivó verseny, lovasbemutató, bábszínház szórakoztatta a tisztelt nagyérdeműt. A kirakodó vásár egyik vendége Kevi Farkas Zsolt, aki Budapestről érkezett. Ritka mesterVisszabontás, alábetonozás vár a falakra