Tolnai Népújság, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-13 / 190. szám

10 BÉPÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1994. augusztus 13., szombat A jó szomszédság magyar átok? Ukránul beszél a tölgy Marija Gladszkaja Ivanovna A látvány megdöbbentő. Tamásiban, a Jókai utcában két, mintegy tizenöt éve épült családi ház ment tönkre. A helyreállítás költségei köze­lebb lesznek az egymillióhoz, mint a félhez. A helyzethez képest Csík Imre és idősebb Csík Imréné - előbbinek az édesanyja, és egyben a szomszéd családi ház tulajdonosa - két héttel az események után dermesztő nyugalommal mesélik a tör­ténteket. Vizes meglepetés A júliusi szombat délelőttön Végh Imréné udvarán arra let­tek figyelmesek, hogy a hetek óta tartó szárazság ellenére vizes a föld. A vízakna megtelt. A néni házának két falát is vissza kell bontani, a fiáéban elég lesz, ha alábeto­noznak. Kiss László, a helyi Vízmű igazgatója szerint a mintegy kétszáz köbméter víz lassan szivároghatott szét a a talaj­ban, ma már nem lehet ponto­san megmondani mennyi idő alatt, hiszen kideríthetetlen, hogy kezdetben mekkora volt a csövön a repedés. Kétha­vonta olvassák le az óra állá­sát, legutóbb még biztos, hogy minden rendben volt. Az ólomcsövet, ami eltörött, valóban a vállalat adta, ők is szerelték, de legalább tizenöt évvel ezelőtt. A vállalat szava­tossági felelőssége már régen lejárt, a jelenlegi csőtörés mi­att pedig nincsen is. A szabá­lyok - amelyekkel az igazgató egyébként nem ért egyet - úgy szólnak, hogy a vízóráig terjed a felelősségük, illetve aztán még tíz centimétert. Vélemé­nye szerint e tárgyban nem lenne szabad centizgetni. Egy ekkora cégnek méltányosan kell bánnia a kisfogyasztóval. Ezért is vállalta el a felelőssé­get a Vízmű, aminek a biztosí­tók nem igazán örülnek. Álláspontja szerint nem tűrhető, hogy a kisember mindig kiszolgáltatott legyen a nagy szervezetekkel szem­ben. Ki a közeli hozzátartozó? Idősebb Csík Imrénének az ÁB Aegonnál van biztosítása. Egy korábbi káresemény kap­csán felhívták a figyelmét, hogy az nem terjed ki a víz­kárra, de sajnos nem kötötte meg a kiegészítő biztosítást. Ezért neki, a saját vízaknájá­ban keletkezett kár miatt nem jár térítés. Felmerül viszont a kérdés, hogy a felelősségbiztosítás alapján miért nem fizetik meg a szomszédban lakó fiának a kárát? Nagy Béláné, az ÁB Aegon Biztosító dombóvár-tamási fi­ókigazgatója felolvasta a biz­tosítási szabályzat azon pont­ját, amely szerint a közeli hoz­zátartozónak felelősségbizto­sítás alapján nem fizethetnek, mert erre a Családi Otthon Biztosítás felelősségbiztosítási szabályzat nem ad lehetősé­get. Minden kötvény mellék­letében - többen között - ol­vasható, hogy: „A kiegészítő felelősségbiztosítás alapján nem téríti meg a biztosító azokat a károkat, amelyeket a biztosítottak közeli hozzátar­tozónak okoztak. Hogy ki a közeli hozzátartozó azt a Pol­gári Törvénykönyv szabá­lyozza. Alaposan megnézték, hogy mégis milyen címen se­gíthetnének, de erre nem talál­tak megoldást. A kutya nem rokon A méltányosság intézmé­nye a biztosításban nem létezik. Valaki vagy megfelel a feltételeknek, vagy nem. Csík Istvánnak van viszont a Hungáriánál saját házbizto­sítása. A Hungária Biztosító körzeti igazgatója Faragó Imre szintén igen készséges. Pár napja kapták meg a kárbeje­lentést, e szerint csak értékkü­lönbözetet kértek, de hangsú­lyozza, hogy a Vígh Imre há­zában keletkezett kárt megté­rítik. Kis türelmet kér, mert a legutóbbi vihar miatt meg­szaporodtak napi teendőik. Mindebből csak az a tanul­ság, hogy a családtagok ne szeressék annyira egymást, hogy szomszédos házakat építsenek. Abból csak a baj le­het a bajban. Nem szabad még ezen kívül egymással karam­bolozniuk, mert ez esetben sem fizet a biztosító. Végh Im­rének ugyanis a húga a másik szomszédja. Történt, hogy a húg kutyája összetépte a báty csirkéit. Akkor sem akart fi­zetni a biztosító, de a lány­testvér levelet írt az országos központba, és közölte, hogy ők valóban rokonok, de a ku­tya nem. Akkor, az egyetlen létező magyar biztosító - méltányos­ságból - még fizetett. Ihárosi Ibolya Marija Gladszkaja Ivanovna egyre népszerűbb Tolna me­gyében. Igaz ugyan, hogy nem ezen a néven, hanem egyszerűen csak Másának szó­lítják a hozzá fordulók. Szek- szárdon él, dolgozik. Azok kérték, hogy ismét találkozzanak vele az újság­olvasók is, akik megtapasztal­ták Mása kezeinek gyógyító hatását. Szekszárdon a Mezőgazda- sági Kombinát ad helyet ren­delőjének, ahova a legkülön­bözőbb panaszokkal érkeznek betegek. Mása pontos feljegy­zést vezet, ki, mikor kerül sorra vizsgálatra, kezelésre. Ezek az időpontok azonban gyakran megváltoznak. Várni kell, mert mindig addig tart egy kezelés, amíg ő azt látja, hogy a beteg jóleső érzéssel foglal helyet nála. Mása nem szívesen nyilat­kozik újságíróknak. Úgy gon­dolja, nem beszéli a magyar nyelvet olyan szinten, hogy félreértésre ne adna okot. Á betegek ezt sosem tapasztal­ják. Mindig tudják, mit kell tenniük gyógyulásukért, Mása utasításai alapján. T ermészetgyógyászatról van szó. Jó ideje már, hogy ez Magyarországon is teret nyert, mégis akadnak ellenzői, akik tudománytalannak mi­nősítik, megkérdőjelezik létét. Ennek ellenére egyre nő azok száma, akik végső kétségbee­sésben fordulnak egy-egy is­mert, vagy ismeretlen termé­szetgyógyászhoz. Mása hosszan sorolhatná betegek százainak nevét, aki­ken segített már. Nem teszi. Arra kér, hogy őket keressem. Idősek és gyerekek bibliai je­leneteket idézve lesznek egy-egy találkozás szereplő­ivé. A gyengén látó kisisko­lásnak olvashatóvá válnak a betűk. A daganattal küzdő asszony műtéttől való félel­mében fordul a gyógyító ke­zekhez, amelyben nincs sebet ejtő műszer, eszköz. Fájdal­maktól sajgó, leszázalékolásra ítélt 36 éves fiatalember lábai új erőre kaptak Mása kezeinek hatására. A meddőnek mon­dott asszonyi méh valami kü­lönös energia folytán termővé lett! Gyógyító kezek, reményte­lenségből bíztató jövőt su­gárzó, simogató ujjak! Az utolsó reménység hite gyó­gyító hatásával ment életet! A panaszaiktól mentesülő bete­gek megegyező véleménye, hogy egy-egy kezelés alatt csak megfogalmazhatatlan melegséget éreznek és semmi egyebet. Kinek-kinek termé­szetesen más-más utasításokat ad Mása, de amit valameny- nyiüktől minden esetben kér, elvár, hogy a kezelőorvosuk­hoz menjenek vissza kont­rollra, a laboratóriumi ered­mények tisztázásáért, ó tehát nem az orvosok ellen, hanem velük együttműködve akar dolgozni. Ezt tette Ukrajnában is, ahonnan Magyarországra került. Ott a kórházi osztályon segített a betegeken. A természetgyógyászok számos területen működnek. Megítélésük különböző. Van­nak, akik visszaélnek a biza­lommal. A betegek, akik Má­sához fordultak, nem tapasz­taltak ilyent. Van, aki rövi- debb, mások hosszabb keze­lési időt igényelnek, míg csökkennek panaszaik. Energia. A természetgyó­gyászok (és szándékosan ke­rüljük a szakmai megnevezé­seket) az energiaátvitelt, an­nak módozatait más-más mó­don végzik, hasznosítják. A feltöltődést is, hogy felhasz­nált belső energiájukat pótol­ják. Marija Gladszkaja a Szek- szárd melletti Szálka község tóparti területeit érzi feltöltő- déséhez nagyon alkalmasnak. A környezetet kiválónak ta­lálja, hogy nyugalmat, békét nyerjen az ember. Szülőföldje rendelkezik szerinte hasonló adottságokkal. A fákat, virá­gokat „meg tudja szólítani", segítőivé lesznek. Míg ezekről beszél - tört magyarsággal ugyan -, de költői gondolato­kat fogalmazva szinte Fekete István regényalakjai jelennek meg. Mása történeteiben uk­ránul beszél a tölgy, amelyhez erőért fordul nyári szabad­sága idején. Erőt, hitet ad számára, amit kötelességének érez a hozzáforduló betegek­kel megosztani. Mása gyógyító kezei koz­mikus erőt áramoltatnak sajá­tos módon a sérült testrészek­hez. Ehhez keresztényi hittel, alázattal áll a Tolna megyéből hozzá érkezők mellé. Á kö­zelmúltban tágult ez a kör, ugyanis Pécsről is megkeres­ték és egy rendelőszobát be­rendezve, felajánlva kérték, hogy segítsen a baranyai me­gyeszékhelyen. Elfogadta a meghívást, így megosztja nap­jait Tolnával, Baranyával, mert gyógyítás a küldetése e földi létben. Decsi Kiss János Fotó: Gottvald Károly Étkezési kultúránk bölcsője: Nagyszakácsi Gasztronómiai bemutató, középkori hangulatban „Üdvözöljük a királyi sza­kácsok földjén" - ez a felirat volt látható annak a parányi településnek a határában, me­lyet Nagyszakácsinak hívnak. Áz alig hatszáz lelket szám­láló Somogy megyei község arról híres, hogy az ezerkét­százas évektől kezdődően rendszeresen innen származ­tak el azok a mesterszakácsok, akik a királyi udvarokba ke­rülve az ország első emberek felséges ételeit készítették. A királyi méltóságok nagy elő­szeretettel hívták az udvarba a nagyszakácsi szakácsokat, hi­szen főztük oly ízletes és ki­váló volt, hogy a királyi udvar előkelőségei nem voltak haj­landók lemondani az ebből a településből származó ízgyár­tók főztjeiről. Nagyszakácsi már hetek óta a rendezvény előkészületei­nek lázában égett. Kemencét építettek, kutat fúrtak, szín­padot és vendégváró színeket ácsoltak. Mindenki megmoz­dult, a szervezésben rengete­gen vettek részt. Szorgos munkájukkal megteremtettek egy kis darab középkori Ma­gyarországot. A versengésre meghívott szakácsok olyan szakmai tudásról tettek tanú- bizonyságot, amely méltán öregbíti a magyar gasztronó­mia hírét. Ismerős arcokra is bukkan­tam a nagy forgatagban. „Nem kell mindig egészsége­sen étkezni, lehet néha jóízűen is" fogalmazta meg a nap egyik jelszavát Bodrogi Gyula, színművész, aki az egésznapos színes forgatag kulcsfigurája, ceremóniames­tere, valamint műsorvezetője volt. — Mi a szerepe Bodrogi Gyu­lának a mai napon ? — Én vagyok a mindenes, vagy inkább a mókamester. Tegnap érkeztünk és elmond­hatom, hogy nagyon jól érez­tem magamat a mai napon. — Miket szoktak otthon sütni-főzni? — Mindent. Azt hiszem, hogy nagyon változatosan ét­kezünk, mindenféle ételt sze­retünk, főzni és enni egyaránt. Mindannyionk tudunk bánni a főzőkanállal, így felváltva vagyunk a konyhában. — Mi a család kedvence? — Nincs üyen, mindent megeszünk, bár most nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen ételeket fognak készíteni a mesterszakácsok. Közben a nagyszínpadon folyamatosan komédiások, zenészek, színészek léptek fel, és szórakoztatták a gyereke­ket, a felnőtteket egyaránt. Egyik korosztályból sem volt hiány. Az ifjú egy-két éves kortól az idősekig mindenki jól érezte magát. A közel héte­zer ember - bár nagyon kis te­rületen -, de nagyon kelleme­sen megvolt egymással. Érde­kes, hogy a rendezvény ideje alatt nem lehetett rendbon­tókkal és huligán elemekkel találkozni. Időközben újabb ismerős arcra bukkantam az egyik standnál. Csala Zsuzsa, a népszerű színművésznő volt az. — Nagyon érdekelne, hogy Ön például mit és hogyan fóz - kezdtem faggatni az örökké vidám, kedves, mosolygós hölgyet. — Én keveset főzök, mert nincs időm rá. Férjemmel együtt vegetáriánusok va­gyunk. Egyetlen húsevő van a családban: ez pedig a kutyám. Én csak távolról figyelem a nagyszakácsi eseményeket, tudom, hogy az itt készülő ételcsodákat még csak meg­Asztalon a tömérdek finom falat. kóstolni sem lehet, mert min­denben van hús. — Mit gondol, mennyire fon­tos manapság az asztalok terí­tése? — A szép, ízléses tálalás nagyon fontos, de rengeteg idő kell hozzá. Nálam nagyon ritkán van vendégség, így rit­kán is van alkalom arra, hogy a terítés tudományát gyako­roljam. Nagyon tisztelem azo­kat az embereket, akik így ve­zetik be a háztartásukat és a gyerekeket is az étkezés kul­túrájára szoktatják rá. — Mi a véleménye a szaká­csok versenyéről? — Valójában engem egy valami ragadott meg. Nem gondoltam volna, hogy az embereket így érdekli ez. a kü­lönleges rendezvény. Úgy lá­tom érzik az emberek, össze kell jönni egy ilyen versenyt is érdemes megnézni. Néztem az árukat. Ez nem vásár, egy rosszízű búcsú, hanem értékes minden amit a művészek el­hoztak magukkal. — Mi a kedvence művésznő? — Számomra a burgonya a fő eledel, egy lavórral is meg tudnék enni belőle. Egy a baj van vele, hogy hizlal. Imádom a krumplis tésztát. A legegy­szerűbb ételeket szeretem, mint például hagymát vajas­kenyérrel. Kedvenceim közé tartoznak a saláták, ezek egyre gyakrabban található meg az éttermek kínálatában is - mondta Csala Zsuzsa. A programok közül ked­vére válogathattak a Nagy- szakácsiba látogató vendégek. Csak ízelítő azokból: rene­szánsz tánc Mátyás király kora beli kosztümökben, lantmuzsika, malacfogó-és sö­rivó verseny, lovasbemutató, bábszínház szórakoztatta a tisztelt nagyérdeműt. A kira­kodó vásár egyik vendége Kevi Farkas Zsolt, aki Buda­pestről érkezett. Ritka mester­Visszabontás, alábetonozás vár a falakra

Next

/
Thumbnails
Contents