Tolnai Népújság, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)
1994-08-13 / 190. szám
Szombat, 1994. augusztus 13. TOLNAI NÉPÚJSÁG 9 Nemzeti üdülés A Pallavicini kastély ma szálloda csolatot, a náluk érdeklődő számára máshonnan kérnek jegyet. Ezen a téren egyébként kedvező változást hoz majd az egységes számítógépes nyilvántartás kialakítása. Nálunk is itt vannak már a számítógépek. Ha kiépül a hálózat, könnyebb lesz a legmegfelelőbb helyet ajánlani, választani - mondja Pa- csai László. A harmadik negyedévi, tehát jórészt a főszezonra érvényes ajánlatok között Tolna megyében a legolcsóbb egy két személyes, félpanziós zirci üdülés volt, 12.705 forint. A legdrágább egy, a szántódi Panoráma üdülőbe szóló jegy. Kettő plusz négyes elosztásban, tehát hat személyre, teljes panzióval 51.678 forintba került. Az összeg a jövedelmi viszonyoktól, vagy a munkahely, a munkahelyi szakszervezet „hozzáállásától" függően a felére is csökkenhet. — Egyre népszerűbbek a hegyvidéki üdülések - mondja Pacsai László. - Kevésbé függenek az időjárástól, mint a balatoniak, a programok kiválóan alkalmasak arra, hogy az évközben kissé szétzilálódott családokat ismét „összerázzák", harmo- nikusabbá váljék a szülő és a gyerekek közötti kapcsolat. No, meg az sem mellékes, hogy a jegy mennyibe kerül, és összességében az üdülés mennyire apasztja meg a mostanában amúgy sem vastag családi pénztárcákat. Mert azért Szilvásváradon jóval kevesebbe kerül teszem azt egy főtt kukorica, vagy jégkrém, mint Siófokon. Márpedig, különösen a 2-3-4 gyerekes családoknál ez egyáltalán nem mellékes. Szilvásvárad, Kastély Hotel „Szilvás". A Panoráma útikönyvek Magyarország című kötete többek között ezt írja Szilvásváradról: a Bükk északi lábánál fekvő üdülőhely, idegenforgalmi központ. Fekvése rendkívül szép. Látnivalók: Orbán ház, Református templom, Lótenyésztés-történeti kiállítás, szüvásváradi park, Pallavicini kastély, lipicai ménes, lovaspálya és lovarda, Sza- lajka-völgy, vadaskert, erdei múzeum, pisztrángos tavak, Szikla-forrás és tava, Fátyol-vízesés, Szalajka-forrás, Istállóskői barlang. A Kastély Hotel tulajdonképpen három részből áll. A kastélyból, a parkban felépített kis kőházakból és néhány nagyobb épületből, amelyekben összkomfortos, kétszobás lakosztályok várják a pihenni, üdülni érkezőket. A Toboz Regionális Üdültetési Kft. panzióinak, szállodáinak, szanatóriumainak és gyermeküdülőinek sorába tartozik. — Nemcsak a kifejezetten pihenni vágyóknak állunk rendelkezésére, de szervezünk konferenciákat, egészségügyi szolgáltatásainkat szintén igénybe vehetik, és megtarthatják nálunk akár a családi ünnepeket is - mondja Borbásné Hódosi Mária, a Szilvás Hotel igazgatónője. Valószínűleg mindent tud, amit az üdültetésről, vendégfogadásról tudni lehet, hiszen éppen 35 esztendeje dolgozik ezen a területen. — Hajdúszoboszlón kezdtem '72-től vagyok Szilvásváradon, és '83-tól vezetem a hotelt. Jönnek hozzánk vendégek a nemzeti kedvezményes üdültetés keretében és azon kívül is. A kis házak a parkban alkalmasak a családos üdültetésre, bár meg kell mondanom, hogy ezek a hatvanas-hetvenes évek igényei, pontosabban lehetőségei szerint épültek. Zuhanyozó van bennük, a WC viszont külön épületben található. Ha valala úgy jön hozzánk, hogy az igényei, a pénztárcája és a lehetőségek között meg tudja teremteni az összhangot, akkor jól érzi magát. Egyébként ez jellemző a vendégeinkre. Jó ötórányi autózás után értünk Szilvásváradra. Szek- szárd, Kecskemét, Cegléd, Jászberény, Heves, Eger és végül az úticél. Az elhelyezkedés, szétpakolás után mentünk vacsorázni. Az ebédlő a régi „békeidőket" idézte, meg ugyanezt a már említett ételadag is. És később sem csalódtunk: három ajánlat közül választhattunk, az étkezési idők rugalmasak, a kiszolgálás gyors és figyelmes. Olykor-olykor még egy orgonista is „csinálta" a hangulatot, miközben a hajdani SZOT által fémjelzett „eccáj- gal" falatoztunk. — Nekünk se könnyű az utóbbi években - mondja az igazgatónő. Régebben az állam, a szakszervezet egyaránt adott támogatást. Az utóbbi időszakban nehéz volt talpon maradni. Talán az új kormány szociális téren érzékenyebb lesz. Szeretnénk egy komplex felújítást végrehajtani, megfelelni a kor követelményeinek, a vendégeink igényeinek, s elérni, hogy néhány éven belül „önfenntartók" legyünk. Nem hinné el, ha megmondanám, milyen alacsony az alkalmazottaink munkabére. A gondokból az üdülők keveset látnak. Igaz, nem is ezért jönnek ide. A legtöbben részt vesznek a szervezett programokon, és aki megbízik Pleszkó Olga „animátor" azaz programszervező ajánlatában, az nem csalódik. Még akkor sem, ha ki-kisvo- natozik a Szalajka-völgybe, ahol Olga húszesztendős praxisa alatt egyszer sem kapta el a zápor az általa vezetett kirándulókat. Nos, bennünket elkapott, olyan tisztességesen, hogy még a .. . szóval mindenünkről csöpögött, azaz ömlött a víz. Biztosan sokszor megemlegetjük még a Szalajka-völ- gyi sétát, mint ahogy az aggteleki, az egri, a szlovákiai kirándulást, a múzeumban látott élő lovakat, az állítólag dacból épített szilvásváradi református templomot. Lesz mire emlékezni, és egyáltalán nem baj, ha évek múlva azzal kezdjük a nosztalgiázást: Emlékszel, amikor a Szalajka-völgyben bőrig áztunk? Gyuricza Mihály Cél: a fogyasztás visszaszorítása Nemhiába szánta rá magát mind több lap a közelmúltban arra, hogy fogyókúrás recepteket, ötleteket közöljön. Ez volt a szükség diktálta sláger. Csomózd össze a gatyagumit, s vágj jó képet hozzá; karcsú vagy. Fitt. A polgárok többsége nem sokat gyarapodott az elmúlt kormányzati ciklus alatt. (Tisztelet a kivételnek?) A pénz nem általában volt kevesebb mint azelőtt, hanem a megnövekedett igényekhez képest. Kinyílt Európa kapuja, s bepillanthattunk oda. Kár volt. Mert vérszemet kaptunk. S mostmár nem csak az igahúzásból, hanem az abrakolásból és az istál- lóztatás előnyeiből is részeltetni akarunk. A hely és az idő kötelez, követel. Nem a tundrában élünk, hanem egy civilizált kontinens közepén, s nem a gőzmozdony, hanem a hideg magfúzió térhódításakor. Nem vagyunk csórébbak, mint mondjuk harminc esztendővel ezelőtt, de a hatvanas években ugyebár itt senki sem akart Volkswagen haszongépjárművet, vagy Moulinex mikrohullámú sütőt vásárolni, most meg akar(na). Ám csak keveseknek adatott meg a közelmúltban, hogy a XX. század technikai csodáit (működő autó, megbízható háztartási gép, praktikus felvevő) hazavihesse. A többség „fogyókúrázhatott", kisebb versenysúllyal szállhatott csak ringbe, vágyait redukálva. Tőlük a jogosnak hitt igények elérhetetlen álomképekként libbentek tova. S úgy tűnt: egy élet is kevés lesz pótolni a fogyasztás okozta súlyveszteséget. Ezért örvendetes, hogy az új kormány meghirdette a fogyasztás visszaszorítását. Vége a koplalásnak! Végre kedvünkre hízhatunk, lak- mározhatunk! Wessely Pufók ufók? Divatba jöttek az UFO-k, az azonosítatlan és eleddig azonosíthatatlan repülő tárgyak. No, meg az abban ülő kis zöld emberkék. Lassan őket „használjuk,, már mindenre. Ha valaki valamit nem tud, és nem is áll szándékában utánanézni, vagy akár csak gondolni a dolgoknak, akkor ráfogja az ufókra. A magyarázatokat persze lehet kívül helyezni az emberiségen, - még az is lehet, hogy egy részük ott is van - csak kérdés, hogy ezzel a módszerrel közelebb jutunk-e a lényeghez, az ember és a természet, valamint az emberi természet megismeréséhez. Itt van például a természetgyógyászat. Csak azért, mert misztikusnak tűnik, mindenki lelkesedik érte, s orvos helyett eljár a hat hetes gyorstalpalót végzett „reflexológushoz,,. Nem véve tudomást arról, hogy a keleti gyógymód ötezer éves kultúrák tudásanyagait tartalmazza. Ezeket egymilliárdnál is több ember gyógyítására használják, és Ázsia országaiban egyetemen oktatják. Nem lehet egy tanfolyamon elsajátítani, viszont ha magyarul nem, hát más nyelven biztos lehet olvasni róluk. A példákat szinte az élet minden területéről hosszasan sorolhatnánk. A vitaminokat csak viszonylag későn fedezte fel az emberiség, de ez nem akadályozta a hajósokat - akár a vikingeket az emberiség hajnalán hogy savanyúkáposztát vigyenek hosszabb tengeri utakra - vitaminhiány ellen. A szagát se bírom, mondja a közmondás, ami azt jelenti, hogy utálom az illetőt, nem akarok a közelébe se menni. Más emberek pedig igyekeznek minél közelebb kerülni egymáshoz, mert jól érzik magukat a másik aurájában. Ki ne érezte volna már, hogy a szeretett személy közelében - például az anyja ölében - csülapodnak a fájdalmak, jobb az ember közérzete? Az utcán, ki nem tudja megállapítani, hogy a vele szembejövő ismerős szándékosan néz-e el mellettünk, vagy pedig tényleg nem vett észre, és azért nem köszönt. Emlékezzünk csak vissza a televízió barchoba-játékára. Ha a kérdező nem volt túlságosan ideges, függetlenül attól, hogy mennyire járt közel a megfejtéshez, azonnal megmondta a választ, amint azt kiírták a képernyőre. Kézenfekvő a magyarázat, hogy amint több százezren gondoltak ugyanarra a szóra, rögtön „beugrott" a játékosnak is. Ki az, aki nem veszi észre, hogy munkatársa, barátja, felesége, vagy a gyereke éppen nem nem mond igazat. Rendszerint azt is tudjuk, hogy miért teszik. Nem kell mindent ráfogni egy pufók ufóra, elég furcsa lények vagyunk mi, embernek is. , Ihárosi Ibolya Defektes történet — Ez igen! Az elismerés a két, tisztességes méretű rántott szeletnek, meg a bőséges körítésnek szólt, az idei nyáron Szüvásváradon, az üdülőben. A négy főt számláló család iskolai menzákhoz, vendéglői közétkeztetéshez szoktatott tagjai csodálkoztak és emlékeztek, többek között azokra hajdanvolt SZOT üdülőkre, ahol érkezéskor és távozáskor „meg- mázsálták" a beutaltakat, és dagadt az üdülővezető keble, ha néhány kilót sikerült rárakni a vendégekre. A hízókúra azóta kiment a divatból, persze nem csak anyagi okokból. Sokminden megváltozott nálunk az elmúlt négy esztendőben. Például az üdülés is. Szakszervezetiből nemzeti lett. 1991-ben jelent meg a kormány rendelete „az üdülési vagyon további hasznosításáról, a kedvezményes üdülés továbbfejlesztéséről". Létrehozták a nemzeti üdülési alapítványt, az pedig az üdülési irodák hálózatát, 25 fiókirodát. Ezek egyikének, a szekszárdinak a közleményeit rendszeresen olvashatják lapunkban is: negyedévenként jelentetjük meg az üdülési jegyek kínálatát. Pacsai László, a szekszárdi iroda vezetője: — Az alapítvány által létrehozott Hunguest Travel Nemzeti Üdülési és Utazási Iroda Kft. egyik fiókirodája itt van nálunk, a szekszárdi szakszervezeti könyvtárban. Azt hiszem, ez mindkét félnek előnyös. Mi szolgáltatási szerződés keretében működtetjük az irodát, valószínűleg olcsóbban, mint ha helyiséget kellene bérelniük, infrastruktúrát használniuk. Nekünk meg azért jó, mert költségeink fedezetének egyik forrása az üdülési iroda működtetése. A Hunguest negyedévenként osztja el a kontingenseket, megyékre bontva. Ä korábbi igényeket, tapasztalatokat, a lakosság számát veszik alapul, többek között. A legutóbbi, idei harmadik negyedévi jegykínálatban volt balatoni, hegyvidéki, gyógy- és szanatóriumi „beutaló", jórészt el is keltek. Egyébként elég rugalmas a kft. is, az iroda is. A turnusok csütörtöktől csütörtökig tartanak, lehetőség van félpanziót vagy egészet választani. Volt rá példa, hogy a nászutas házaspár - hétvégén lévén az esküvő - szombattól szombatig üdülhetett. Ha kell, pótágyat állítanak be az üdülőben a két, három gyerekes családoknak. Az irodák egymással is felveszik a kapMár túl vagyunk rajta, hála istennek. Kihevertük, csupán néhány kérdésre nem találok választ ma sem. No nem nagy horderejű, világmegváltó kérdések ezek, nagyon is mindennaposak. Ha az ember nem kerül szorult helyzetbe, talán fel sem teszi őket. Ott álltunk az éjszakában Szek- szárd felé félúton, Som és Siófok között. Száz kilométeren belül a második defektet kapta szegény Zsiguli. Még bírhatta volna egy kicsit, legalább hazáig, sopánkodtam. A két gyerek csendesen aludt a kocsiban, észre se vették, hogy megálltunk. Nézegettük a szétpukkadt kereket, rugdostuk, kerestük a lu- kat, mintha ezzel a gondunk is megoldódna. Közben persze azon törtük a fejünket, hogy mi lesz most. Még „csak" éjjel fél tizenkettő. Ahhoz már késő, hogy bárkit felzavarjunk, ahhoz meg korán van, hogy a reggelre gondoljunk. Jobbnál-jobb ötletek jutottak az eszünkbe. Mi lenne, ha szólnánk a Péternek (ő a barátunk), Siófoktól nem messze lakik. Sajnos ő a családjával nyaral, mondta a férjem, lehűtve ezzel a lelkesedésemet. Akkor ott van a Sárga angyal, ők biztosan tudnak segíteni. Nekiláttunk telefonfülkét keresni, félórás gyaloglás után már hívhattuk is a tudakozót, mert hát a Sárga angyal számát azt nem tudtuk. Igen ám, csakhogy a telefon nem kártyával és nem is az új érmével működött, hanem még a régi öt, tíz, húsz forintosokkal. Kiforgattuk a zsebeinket, pénztárcánkat, s végre találtunk kettő darab megfelelő pénfct. A tudakozó csak a pesti központi számot tudta, majd a fővárosiak tovább passzoltak bennünket a siófoki angyalhoz, az pedig közölte, éjszaka nem csatangol holmi kipukkadt gumi miatt. Különben is hol van az a Som? Közben a készülék lenyelte az utolsó régi ötforintosunkat is. Hogy hol van Som? Jó messze Szekszárdtól, pláne ha az emberfia csak a két lábára számíthat. Szótlanul gyalogoltunk vissza a kocsihoz, a gyerekek már fent voltak és egymást zokogták túl, mert nem tudták, hogy mi hová lettünk. Közben a férjem megpróbálta a lehetetlent, megragasztani a kereket. De ahhoz le kellett volna fejteni a gumit az abroncsról. Néhány csavarhúzóval sajnos ez nem ment, pedig már a ragasztót is megtalálta. Kislányomnak is nagy ötlete támadt, próbáljunk meg stoppolni, hátha megáll valaki és kérünk tőle egy pótkereket, mi meg odaadjuk neki a személyigazolványunkat (ő a maciját is felajánlotta). Ügyetlenül ugyan, de elkezdtünk integetni, ha közeledni láttunk egy kocsit. (Szombat éjszaka lévén, egyébként elég nagy forgalom volt). Félóra után beleuntunk, egyetlen egy autó sem állt meg, még csak nem is lassított. Döntöttünk, a kocsiban éjszakázunk és talán reggel több szerencsénk lesz, megcsináltatjuk a kereket. Alváshoz készülődtünk, férjem ellenőrizte, hogy az elakadásjelző jó helyen van-e. Lányom még elal- vás előtt közölte, ha nem ébrednénk fel, mert belénk rohant egy autó, soha nem bocsájtja meg, hogy senki nem állt meg segíteni. Végü- lis nem aludhattunk rosszul, mert azt sem vettük észre amikor megállt valaki, igaz nem segíteni, csupán az elakadásjelzőnket lopta el. Hajnali ötkor férjem a hóna alá kapta az egyik rossz kereket és elindult szerencsét próbálni. Négy óra múlva láttuk legközelebb, igaz addig míg vártunk rá, annyi nézőnk akadt, hogy már szinte zavarban voltam, amiért lerobbantunk. Megállni ugyan senki nem állt meg, de mintha madzagon rángatták volna a fejüket, mind odakapta, amikor elhaladt mellettünk. Csak azt sajnálták, hogy nem baleset történt, mert jgy kevesebb látnivalójuk akadt. Életem párja végre megérkezett a jó gumival, közben ő is annyi élményt szerzett, mintha egy hónapra az idegenlégiósok közé keveredett volna. Zamárdiig kellett mennie, hogy egy gumis szóba elegyedjen vele. Talált ugyan addig is legalább három gumist, de az egyik vasárnap soha nem dolgozik, a másik éppen a strandra készült, a harmadik meg hétvégén még az „anyjának sem". Lényeg az, hogy volt már kerekünk és utazhattunk haza. Azóta már eltelt egy hónap és érdekes módon az egész nyaralásunkból csak ez maradt meg bennem. Mauthner Ilona Hét végi magazin
