Tolnai Népújság, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-30 / 178. szám

12 MÉPÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1994. július 30., szombat Törd a fejed! Két héttel ezelőtti rejtvé­nyünk nádtetőt ábrázolt. Nagy örömünkre sok helyes megfejtés érkezett, s a bekül­dők közül két nyertest is sor­soltunk, ígéretünkhöz híven. Nos, a szerencse Berdál Ilona paksi és Fehér Balázs őcsényi olvasónknak kedvezett. Nye­reményüket postán küldjük el. Aki kitalálja, mit ábrázol fenti képünk, két hét múlva tudja meg, hogy helyesen tip- pelt-e. BRIT TOP 10 1. Manchester Utd Come On You 2. Wet Wet Wet Love Is All Around 3. East 17 Around The World 4. Stiltskin Inside 5. Maxx Get-A-Way 6. 2 Unlimited The Real Thing 7. CJ Lewis Sweets For My Sweet 8. Bad Boys Inc More To This 9. The Prodigy No Good 10. Eternal Just A Step From Heaven ( G- Kis reneráció Í | Ifjúsági oldal Te miben reménykedsz? — Hogy olyan lesz az éle­tem, amilyennek megálmod­tam! — A holnapban! — A békében. — Hogy eljön értem a ki­rályfi fehér lovon. — Hogy nem bukók meg az iskolában. — A jobb jövőben. — Hogy sikerül majd a vizsgám. — Nincsenek reményeim. Lesz, ami lesz! — Hogy egy jótündér meg­segít. — Abban reménykedem, hogy meg tudom valósítani a céljaimat. És hű tudok ma­radni önmagamhoz. — Hogy végre megenge­dik: szabadon gondolkozzam. És cselekedjem! — Remélem, hogy egyszer lesz egy lovam. — Azokban a boldog, szép napokban. — A terveimben! — Az életben! — Hogy holnap is süt a nap! (A Zabhegyező nyomán.) Nyári el mény „Mostan elromlot az idő dél után ezér leültem írni észt a mi­csodát, mer majnem mekbuktam matyarból az isskolában, és ászt monta a tanárnéni, hogy aki ír szebtembere valami nyári el ményt, az kap mingyárt egy ötőst. Na, gondoltamm, ez nekem sem jöne roszul, úgyhogy írok is egy el ménnyt ide. Mikor vége let a sulinak, akor a két nagyszülők sorsot húztak, hoty kilegyenaz elsső, akihez me­gyek nyaralni, az apu szülei győztek, monták is, legaláb ha- marab túl lesznek azon a két hé­ten, amit muszály náluk tölteni, mer mégiscsak én vagyok az egy szem unoka, és hogy venné ki magát, ha nem fogadnánakk oda. (Észt akor mondták, mikor ászt hitték, hogy én nem halom.) Apu és anyu pezsgőt bontot, mikor kiléptem az ajtón, ez azért nem vol szép tőlük, megvárhaták volna hogy leérjek az uccára. Mivel elég nagy vagyok már egyedül utaztam a buszai, csak az volt a baj, hogy a melegbenn el­állt tam, és nem szóltam le ahol kel, ezért a rendőrök keresstek és a végálomáson meg is találtak. A renörató vit el a nagyijékhoz, mondtam nekik hogy szirénázó­nak is, de nem akartak. Kár. A nagyi borogatást vett be a szivére, a nagypappá pedig még két napp múlva is óránként sza­ladgált az árnyékszékre. Akat a nagyiéknál mingyárt sok barátom, egész nap kint cse- lengtünk az uccán, csak este ve­tőt tem haza, aminek a nagyi elégé örült. Ebédelni mindig másik ba- rátomékhoz mentem, a szüleik ennek nem nagyon örültek, de nem monták hangosan, csak a legtöb anyuka ügy csapkotta a fe­dőket meg a tányérokat, hogy zengettt a ház. Érdekes, a nagyi nem volt edig templomján de mostan ment minden hajnalban is, meg este is miserére vagy mire, észrevetem, hogy egy centit vagdos minden este, mint a katonák. Az utolsó nap, mikor náluk voltam, a nagyi már regei énekelt, dalolt, nagy­papi pedig örömébe kétszerr is megetete a nyulakat. Sajnos es­tére kiderült, hogy a barac amit az egyik kertbenn loptunk, na­gyon éretlen, és roszul letem, úgyhogy még két napig ot kelett maradni, és a nagypapi megint az árnyékszékkre futkosot. Most nem utazhatamm egye­dül a buszon, elkísért a nagyi, és nem rostéit tánclépésekel elmenit tőlünk a buszmegálóhoz. Mond­hatom, szép kis rokonok! Az anyu szülei kicsit idegessek voltak, mikor értem jötek, a fene tudja, mitől. A papa trabbantjá- val mentünk és kétszer volt durr defektünk. A papi ászt morogta a fogai közöt, hogy a középkorban azijeneket megégeték. Szerin- temm a középkorban nem is volt még autógumi. Ety nagyon szépp szobám let a papáéknáll, csak ászt nem tudom miért szerellt rá a papi biztonsági zárat az ajtajára, ahol én voltam. Mikor úgyis kimásztam az abla­kon. Jöt oda egy vándorcirkusz, minden este ingyen nézéhetttem az elóadásst, mert segítettem etetni meg ganézni az álatokat. Sajnos az óriáskígyó, amit em­lékbe attak nekem az utolso este, nem tetszet a nagyinak. Nem mondta ugyan, de látszot rajta, mert elájult mikor megláta és azóta is a kórházban van, és ha meghalja a nevem, viszaesik az álapota. Ezt módja a doktor. Apu és anyu most felváltva vesz ki szabadságot, és látam, hogy cen­tiket vásárolltak. Nem értem. Csak nem akarnak bevonulni?" Négy és fél hónap VII. „Magasfeszültség" Az utóbbi napokban igen feszült volt a légkör kettőnk között. Mondhatnánk úgy is, hogy magasfeszültség alakult ki. Ez köszönhető volt egyrészt saját magamnak, másrészt a „jóakaróinknak". És sajnos ‘ annak is, hogy könnyen befo­lyásolható vagyok, mindig azokra hallgatok, akikre nem kellene. És legtöbbször el is hiszem nekik azt, amit mon­danak. Nagyon sokszor direkt pro­vokálom ki, hogy Johnny ide­ges és rosszkedvű legyen. Megpróbál megoldást találni a dolgokra, de én mindig kité­rek előle. Néha tényleg na­gyon bután viselkedem vele, és akkor még nekem áll fel­jebb! A lányok a kollégiumban irigyelnek Johnny miatt. Azt mondják nekem, hogy nem érdemiem meg őt. Nem értik, miért csinálom ezt vele. Tud­ják róla, hogy ha jár valakivel, azt komolyan veszi, és azt is tudják, hogy nagyon szereti azt, akivel jár. Johnny azt mondja, nagyon szeret engem, tiszta szívéből, és én is szeretem őt, még ak­kor is, ha néha éppen az ellen­kezőjét állítom. Az, hogy sze­ret engem, számomra a leg­fontosabb. Azt hiszem, az lesz a leg­jobb, ha elmondom neki a problémáimat, és közösen próbálunk megoldást találni rá. És akkor biztos én is meg­nyugszom, és nem leszek go­nosz vele. Müller Erika Arany Zsolt Murphy megszólal Ha valaki nekilát feladatá­nak, erőfeszítéseit meg fogja hiúsítani egy másik (élő vagy élettelen) létező öntudatlan beavatkozása. Bizonyos fel­adatokat azért lehet mégis nyélbe ütni, mert a közbea­vatkozó maga is feladatot tel­jesít, ami természetesen maga is ki van téve a közbeavatko­zásnak. Előbb utóbb biztosan fellép a körülmények lehető legrosz- szabb elrendeződése. Bármely rendszert úgy kell megtervezni, hogy a körül­mények lehető legrosszabb el­rendeződését is kibírja. Amit ember összerakott, előbb-utóbb szétesik. Válsághelyzetekben, ami­kor egyenértékű stratégiák közül kell választani, legtöb­Vicces! A skót meglátogatja kedves régi barátját. Mikor elérkezik az ebéd ideje, a vendég diszk­réten távozni akar a házból, hogy ne feszélyezze vendéglá­tóit. — A világért se menj el, maradj nyugodtan! - tartja vissza vendégét a házigazda. — Adok neked addig va­lami olvasnivalót, amíg mi ebédelünk. ben a lehető legrosszabbat vá­lasztják. Nem nyerhetsz. Nem érhetsz el döntetlent. Még a játékból sem száll­hatsz ki. A dolgok előbb romlanak, és csak azután javulnak. Ki állította, hogy javulhat­nak a dolgok? Nyomás alatt a dolgok to­vább rosszabbodnak. Semmi sem múlik el. Ami jól kezdődik, rosszul fog végződni. Ami rosszul kezdődik, még annál is rosszabbul fog vég­ződni. Ha valami könnyűnek lát­szik, akkor fogós. Ha valami fogósnak látszik, akkor az a dolog gyakorlatilag lehetetlen. Heti cáfolat Nem igaz, hogy az egészségügyi papírt előál-. lító cégek bérelték fél Szalmon Ellát és bűntár­sait, hogy gaztetteik révén feldobják termelésüket és forgalmukat. Tipikus típusok nyaralásra Válogatott versezetek Azok számára, akik még nyaralás előtt állnak, ismer­tetnénk jövendő nyaralási partnereik paramétereit, kö­zérthetőbben kifejezve azokat a nyaraló-ember típusokat, akikre számíthatnak az üdü­lőben (kempingben, nyaraló­ban, stb). A „vedd lazára" típus Fülig érő szájjal, „hahó ha­verok, hogy vagyunk" kiáltás­sal érkeznek, lehetőleg este 10-kor, és meglehetősen nagy zajjal. A családfő színes, óriási virágmintás ingben, a nehé­zsúlyú kategóriát megközelítő feleség alig-forrónadrágban. Másnap reggeltől aztán iga­zán lazára veszik a figurát. Gumimatracok, úszógumik, zsebrádió, gyorsforraló festői összevisszaságban heverész- nek szerte a környékükön, délelőtt 11-kor reggeliznek, délután 4-kor ebédelnek, éj­szaka vacsoráznak, hangos heje-huja kíséri minden meg­mozdulásukat. A gyerekek vad viháncolással uralják a rendelkezésükre álló terepet, vagyis az egész nyaraló-objek­tumot. Lazáék mindenkivel szíve­sen barátkoznak, tele vannak élményekkel előző nyaralá­sokról, s nem felejtik el több százszor kihangsúlyozni, ők aztán élvezik a nyaralás min­den egyes másodpercét. S jaj annak, akiről úgy látszik, nin­csenek ebben az irigylésre méltó helyzetben. Lazáék rá­tapadnak, s mindent elkövet­nek, hogy őt is feldobják, ha akarja, ha nem. Kiráncigálják az ebéd utáni szunyókálás előtt a 40 fokos napra, az esti tévénézés helyett be kell ülnie egy presszóba, s akkor is önfe- láldozóan magukkal viszik ki­rándulni, ha már százszor is járt a megcélzott helyen. Érdekes viszont, hogy a Laza család tagjai sosem kap­nak gyomorrontást, napszú­rást, nem lépnek éles kőre, nem égnek le, s egy percig sem unatkoznak. Pedánsék Az üdülő elfoglalására haj­szálpontosan érkeznek. A csa­ládfőn keményített fehér ing, a feleségen elegáns nyáriruha. A gyerekek olyan tiszták és frissen vasaltak, hogy szinte ropognak. Pedánsék minden egyes napja hajszálpontosan egyforma. Percre pontosan érkeznek a reggelihez, ebéd­hez, vacsorához. A délelőttöt a strandon töltik, ebéd után kicsit pihennek, délután ismét kivonulnak a strandra, va­csora után pedig sétát tesznek a környéken. Mindig, minde­nük kifogástalan, akivel eset­leg összebarátkoznak, annak is ilyennek kell tehát lenniük. Az elutazás előtti napot cso­magolással és „körletrende­zéssel" töltik, nem titok tehát, hogy ők a takarító személyzet kedvencei. Mindenkivel szemben rendkívül udvariasak, a gye­rekeik aggasztóan jólneveltek. Mégis, Lazáékkal ellentétben, a fentebb felsorolt „balesetek" szinte mindegyike eléri őket. „Otthon jobb" Ők a kényszemyaralók, akik azért vonulnak a hely­színre, mert ez kijár nekik, de itt be is fejeződik az érdekelt­ségük. Nyígnak, nyögnek, nem ízlik a koszt, mert nem olyan, mint otthon, a fekhely túl puha (kemény), az idő túl meleg (esős), nem lehet az ágyból tévét nézni, minden sokba kerül, zajosak a szom­szédok, forró a beton, hideg a víz, unalmas a program, poros a polc, stb., stb. Erre a típusra csak azért kell szót veszte­getni, mert különös tehetsé­gük van arra, hogy elrontsák mások nyaralását is. Fanyalgó arcuk, kritikus megjegyzéseik állandóan napirenden van­nak. Kéjjel keresnek minden olyan momentumot, amibe bele lehet kötni. Általában szerencséjük van, s történik egy csőrepedés, netán egy konyhát megbénító áramszü­net, esetleg 5 napos eső, ami hozzásegíti őket újabb pana­száradat elindításához. vem A lélek útja Szeretetre vágysz, s csak gyű­löletet kapsz. Megértés kéne, de nincs elég. Egy nyirkos reggelen a tü­körbe nézel. Mit látsz? A szádon megint csak a hü­lyeség ömlik! Nem változtál semmit! Azt sem tudod, hogy ki vagy! Honnan jössz, merre tartasz. Csak azt tudod, hogy élsz - és mélyen hallgatsz. Üvöltenél? Hát tessék! De szavaid ki hallja meg? S ha meg is hallja valaki, mit vársz? Mit tegyen? Te csak üvöltesz. A hangod talán megnyugtat. Aztán örökre elhallgatsz. Látod? Egy kapu előtt állsz. S a kapun túl megnyugvást ta­lálsz! Kerekes Mónika Monoton vallomás Néma a szívem, néma a lel­kem, S bár a múltam már eltemet­tem, A jövő kísérti fájó életem. Csak te vagy valóságos, S lényed oly tiszta, s bájos, Hogy ésszel fel nem érhetem. Csókod elvarázsol engem, S bebalzsamozza fájó lelkem. Oh, érzem, hogy ez az én vég­zetem, a szenvedély, mely be­lőled árad, A vér, mely a bánat ellen lá­zad, Uralkodik sanyarú létemen. A sötét éjszakát, mely elaltat S amikor ajkamhoz ér az aj­kad, Őszintén bevallom, élvezem. De mikor elér a gonddal teli hajnal, S búcsúzunk, szívünkben faggyal, Lelkemhez ér a dermesztő fél­elem, Mert az élet nélküled már­vány, S engem itt hagytál árván, S léted már meg nem érthe­tem. ]. P. T. Szekszárd Hajnali ködben úszik a város, Körben elterül a puszta vidék, Kora reggel van, mindenki álmos, Lassan felébred az egész vi­dék. Ihletre várva Várom a percet az ihletet vá­rom, Mely kiprésel belőlem sok sok verset, Leírom a hófehér papírra a sok kínt s keservet, írtam már a földművesről, tá­voli tájról, melyet Erdélynek hívnak. írtam nevezetes városunkról, melyet Szekszárdnak hívnak. írtam szerelemről, életről, ha­lálról, keveset írtam még a magyar családról. Sütkei Gábor Titkom Hogy ki az? Neked meg nem mondhatom. Ki miatt éjjel nincs nyugalom. Ez az én titkom. Kiért fáj a szívem, És kiért sír lüktető vérem? Ez a két könnyes szemem. Kitől várom, hogy eljöjjön, Kitől kérem kinyújtott kezét És mindent magába foglaló lé­tét? Igen, van ilyen. A szívemben él. ő az, kit szeretek, Kinek nagybetűs nevét bevés­tem a szívembe, És kiért sír egy kislány örökre. Igen, van egy titkom, A szerelem, amit most nyújtok neked. Lamoli Tímea Mi ketten Gondolsz-e rám, ha leszállt az est, S a csillagok értünk ontják su­garuk? Nézd a csillagokat, oly végte­lenek, Mint mi vagyunk. S úgy csillognak, mint égő, kék szemünk. Ha letakarnánk őket, bizony üres lenne az ég, S egymásnak suttognánk: sze­retlek én! Mester Marietta

Next

/
Thumbnails
Contents