Tolnai Népújság, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-27 / 175. szám
4 MÉPÚJSÁG DOMBÓVÁR ÉS KÖRNYÉKE 1994. július 27., szerda i Új kmb-s székhely Nakon Az életünk árán is A legkedvezőbb ajánlatot választották A Dombóvár Városi Rendőrkapitányság Nakon július 1-jévei új körzeti megbízotti székhelyet alakított ki. Vörös András kmb-s feladata közé tartozik Nak és Várong községek felügyelete. — Eredeti szakmám állat- tenyésztő technikus, a várongi szarvasmarha telepen voltam telepvezető - kezdte a bemutatkozást Vörös András. - Aztán 1992. március 1-jévei szereltem föl rendőrnek. Miért lettem rendőr? Nem kényszerből lettem rendőr, engem a telepről nem küldtek el. A környezetemben annyi minden bosszantott, és úgy gondoltam, hogy elmegyek rendőrnek, s én rendet csinálok. Később persze bebizonyosodott, hogy ez nem is olyan egyszerű, mert egyéb feladatom is van. — A saját falujában milyen rendőrnek lenni? — Amikor fölszereltem, járőrként jártam be Dombóvárra, aztán elvégeztem Budapesten egy zászlósképző iskolát. Adódott egy lehetőség, amikor fölkeresett a néhai Muharos Imre polgármester, hogy a falu akar egy rendőrt, s hogy vállalom-e. Elgondolkodtam a kínálkozó lehetőségen, milyen jó is lenne. Jelentették a kapitányság felé az igényt, aztán vállaltam. Végül is a helyi téesz biztosította a helyet. Megmondom őszintén, nagyon nehéz feladatot vettem a vállamra, mert a saját falujában az embernek a legnehezebb a dolga. Az előnye az, hogy a faluban mindenkit ismerek. Rendőri intézkedés szempontjából már jóval nehezebb. Néhány napja intézkedtem azzal szemben, akivel együtt nőttünk fel, barátok voltunk; s hogy az intézkedés után azok maradtunk-e az kérdéses. A tekintélyért még keményen meg kell dolgozzak. De mégsem azt akarom, hogy rettegjenek a rendőrtől az állampolgárok. — Mennyivel másabb ez a munka, a járőrözésnél? — Sokkal összetettebb. A járőrnek nincs olyan jellegű felelőssége, mint egy körzeti megbízottnak. Úgy mondjuk, hogy a körzeti megbízott összrendőri feladatot végez. Tehát nemcsak azzal foglalkozik, hogy az autós bekapcsolta-e a biztonsági övét, hanem igazgatásrendészeti, közbiztonsági feladatokat is végez. Felelek azért, hogy Nakon az állampolgár éjszaka merjen kimenni az utcára. Rendőri szemmel mindent másként látok. Azért is összetettebb feladat az enyém, mert oly módon veszek részt a munkában, hogy nemcsak in- tézkedek, de nekem a jogsértést meg is kell előzni. És ez a körzeti megbízott fő feladata. — Hogyan lehet kiszűrni a szabálytalankodókat? — Az előre betervezett szolgálatból két-három órát közlekedési ellenőrzésre fordítok. Figyelmeztetek, ha kell bírságolok, a szabálytalanság súlyának megfelelően. Szomorú tapasztalatom, hogy a helybeliek személyes sértésnek veszik, amikor velük szemben intézkedek, pedig ez már a többszöri figyelmeztetés után következik be. — Milyen volt a közbiztonság a faluban? — Rossz, de most sem jobb. A gond az volt, amikor egy körzeti megbízott látott el négy falut, benne Nakot is, elaprózta az idejét és kevesebb- szer került a falura a sor. Most mivel állandóan itt vagyok megfigyelhető, ha kiállók az út szélére, az autós már vissza vesz a gázpedálról. Aztán az köztudott, hogy az embereknek valamivel közlekedni kell. Valamilyen formában próbálok eljárni az összeeszkábált járművek tulajdonosaival szemben. Ezekkel van a legtöbb probléma. A falu nagyon kicsi, a cselekmények elkövetőinek többsége azonban nem helybeli. — Félnek a rendőrtől az emberek? — Érdekes módon a „rendes ember" fél a rendőrtől, aki azonban nem az, már jóval bátrabban viselkedik. Azt mondom, hogy ne féljenek a rendőrtől, de tartsanak tőle. — Szerencsés a mostani területi beosztás? — Nyilvánvaló, hogy ha csak a szolgálati órák és a terület viszonyát nézzük, a szakcsi rendőr ugyanúgy dolgozik tovább, mint eddig, csak a két falura jóval több ideje jut, mint a négyre. Mindenre oda lehet és kell figyelni. És nyilván a megelőzés szempontjából is szerepet játszik. —- És amikor nincs szolgálatban? — A szabadidő? Nagy házam, kertem van. Édesapám tehenekkel foglalkozik. A szabadidőmnek nagy részét a kisfiámmal töltöm. Amikor felszereltem, a feleségem nem ellenkezett, azt mondta: te döntesz. De bizony elég kellemetlen, amikor éjszaka felébresztenek, és mennem kell. Nekünk benne van a pakliban az, amire mint rendőrök felesküdtünk, hogy az életünk árán is. És ezt tudomásul kell venni. Csak így egyszerűen, hogy Kalaznón utat építenek, túl száraz lenne a hír. Ennél sokkal több, jelentősebb esemény ez egy kis falu életében. Különösen a Petőfi Sándor utcában, illetve a Béke utcában élőknek fontos, hogy az út végre elkészüljön. Most már biztos, hogy elkészül, mert az önkormányzat elbírálta a kivitelezői munkára benyújtott pályázatokat is. A három - tamási BETON Út, tamási BURKOLAT, és a székesfehérvári PRIZMA - ajánlat közül a kedvezőbbnek a tamási BURKOLAT Építő és Szolgáltató Bt. pályázatát találta az önkormányzat, s emellett is döntött. A kivitelező a munkálatokat már megkezdte, s ha az időjárás engedi, egy hónap alatt elkészülnek az építkezéssel. A Petőfi Sándor utcának a nyugati, 160 méteres szakasza, valamint a Béke utcában mindössze 90 méter vár megépítésre. Az önkormányzat beruházásában megépülő utak nem kevesebb, mint 1 millió 600 ezer forintba kerülnek. S mivel ebben az évben még jogosult az önkormányzat az áfa visszaigénylésére, így ezt az összeget is visszaforgatják útépítésre. A Petőfi utcában a tükröt készíti a munkagép Az olvasó rovata Kerékpárgumikat szúrkálnak Döbröközön A gyerekekért Kalaznón Nemrégiben nevelési segélyekről döntöttek Kalaznón. A költségvetésben elkülönített 320 ezer forinthoz 474 ezret pályázaton nyertek. Úgy döntöttek, hogy 56 gyerek ez év december 31-ig rendszeres nevelési segélyt kap, amit élelmezési térítési díjra, tankönyv-tanszer vásárlásra fordíthat. A nyárra a 0-3 éves kordáknak havi ezer forint értékben gyermekruházati vásárlási utalványt juttatnak. A címben szereplő esetek máshol is megtörténhetnek, nemcsak Döbröközön, de az utóbbi időben ilyen esetek ebben a községben fordultak elő a leggyakrabban. A vasútállomás kissé távol esik a községtől, így a falubeliek kerékpárral közelítik meg. A kerékpárokat az állomáson hagyva vonatra ülnek. Elintézve ügyes-bajos dolgaikat és visz- szatérve a döbröközi vasútállomásra éri őket a meglepetés. Ugyanis a kerékpárgumik laposan fogadják a gazdát, és nem a szelepnél eresztik le a levegőt, hanem kiszurkálja va- laki(k) azokat. Ha ez egy alkalommal fordult volna csak elő, akkor nem is vette volna föl a kedves olvasó a telefont, és nem meséli el nekünk a több alkalommal is megtörtént esetet. A rendszeresen kiszúrt kerékpárgumi mára már igencsak bosszantja az utazókat, különösen azért, mert csomagokkal felpakolva gyalogosan kell az utat megtenniük a község felé. Nem is beszélve arról, hogy mennyibe kerül a gumik javíttatása, vagy az, ha újat kell venni. Azt ajánljuk a szur- káló(k)nak, nehogy véletlenül fölfedezzék kilétét, mert minden valószínűség szerint az ő kerékpárja sem ússza meg anélkül, hogy ki ne szúrják a gumiját. És még jó ha csak kiszúrják! Krimikrónika Fülöncsípték a betörőt Lakásbetörést jelentettek Döbröközről szombat reggelen. A család fél 9-10 óra között elment otthonról, a lakás ablakát nyitva hagyták. A betörő a szúnyoghálót felfeszítette, és az ablakon bebújva 3 ezer forintot és 2600 forint értékű karórát tulajdonított el. A rendőrök gyors munkáját dicséri, hogy a forrónyomosok már meg is csípték a tolvajt. „Megfújták" a disznókat Nakon a helyi szövetkezet 2-es számú sertéstelepéről ismeretlen tettesek két darab 100-110 kilós sertést vittek el. Hogy a tolvajok menynyire leleményesek voltak, azt bizonyítja, hogy először leszúrták a disznókat, majd ezután tették kocsira és „fújták meg" azokat. Népművészeti kiállítás A dombóvári művelődési otthon ad helyet a városi és környékbeli szakkörök munkáiból rendezett kiállításnak. A hímzések sokféleségével bemutatják a Sárköz, Sióagárd, Baranya és a Kapós-mente népművészetét. A székely szőttesek, és a kalotaszegi varrottasok mellett láthatók faragott székek és egyéb használati tárgyak, megmutatva készítőik mesterségbeli tudását. A kiállítást - annak anyagából készítette felvételeit Tilinger Sándor - augusztus 27-ig minden nap 10-19 óra között nézhetik meg az érdeklődők. .................; K elenföldiek Kalaznón Beszélgetés Bence Gábor énekkarvezetővelMint minden évben az idén nyáron is ellátogattak Budapestről, a kelenföldi evangélikus gyülekezettől Kalaznóra. Bence Gábor - akivel az elutazásuk előtt beszélgettünk az énekkar vezetője elmondta, hogy amikor először jártak itt - 10-12 évvel ezelőtt - Kräh- ling János, a műegyetem kandidátusa, a Tolna megyei elhagyott templomokat szemlélte, vizsgálta. Egy alkalommal elvitte a kelenföldeieket egy túrára, egy-két templomot nekik is megmutatott, köztük a kalaznóit. Akkor szeretett bele a társaság a környezetbe. — Mi tetszett meg legjobban a faluban? — Élsősorban a templom, ami a környéken ritkaszép templomnak számít, sőt ezelőtt 12 évvel még viszonylag ép állapotban volt. Kellő alapossággal dokumentáció készült róla és a műemlék jegyzéken is szerepel. Ennek a templomnak építészetileg is olyan harmóniája van, ami ide „ragasztott" bennünket. Ehhez még párosul a falu szépsége, környezete is. Ami külön érdekesség, hogy amikor ezt a falut megszerettem, nem tudtam arról, amit később édesapám kikutatott, amikor a család eredetével foglalkozott. Az őseink az 1700-as években a német földről jöttek Kalaznóra, és valamelyik nemzedék itt élt hatvan évet. — Nem ez az első alkalom, amikor itt tartózkodnak. — Mi úgy hívjuk: kalaznói hét, ami általában tíz nap. Immár negyedik éve töltjük itt a nyarat. A kalaznói kapcsolat kiépítése előtt táboroztunk Keszőhidegkúton, Szárazdon, de mindkettőnek fő célja az volt, hogy átjöjjünk ide, és mentsük, ami menthető. — Ez hogyan sikerült? — Ki-ki a maga diplomáját megszerezve munkába állt, amennyire egy énekkar teheti. Koncerteket tartunk Budapesten, aminek a bevételét a templomra fordítjuk. Folyamatosan gyűjtünk, tavaly, kb. 150 ezer forintból sikerült az áblakokat, nyílászárókat rendbehoznunk. Minden tábor - így a mostani is - azzal telik, hogy a nap egy részében fent vagyunk a templomban, takarítunk, javítgatunk. Ez egy építőtábor. Énekkarilag edzőtábor, délelőttönként két órát éneklünk, délután a templom, majd szabadidő. Az idei tábor erősebben zenei, mert nagy esemény történt. Tavaly amellett, hogy a már említett összeget a templomra tudtuk költeni, egy német segélyszervezettől Lackner Aladár, gyönki esperes kapott pénzt. Az a segélyszervezet ugyanis olyan templomra adott pénzt, ami használatban van. Mi többé-kevésbbé vállaltuk, hogy évente többször ebben a templomban valami történik, és használjuk. — A legtöbb beszélgetésünk oda lyukad ki, hogy van egy falu, aminek katolikus a lakossága és nincs temploma, és van egy evangélikus templom, aminek nincs gyülekezete. A helyzet ellentmondásos, a lelkünk mélyén reméljük, valamikor elérjük, hogy ez megszűnik, csak nagyon óvatosan, lépésről-lépésre haladunk. A hőgyészi esperessel is beszélgettünk már arról, hogy el szeretnénk érni azt, hogy a templom azzal együtt, hogy marad az evangélikus egyház tulajdonában, alkalmas legyen a római katolikus híveknek is lelki gyakorlatra. Esküvőt, nagyobb ünnepséget, egyházi programot tarthassanak. Ez a végcél, de ezután is szeretnénk ide lejárni, de akkor már kulturális hétté tenni ezt a kalazniói hetet. Amennyire én látom, nagy ellenállás nincs az ellen, hogy közös használatú templom legyen. — Mikorra valósulhat ez meg? — Ezelőtt hat évvel azt mondtam volna, hogy öt év múlva. A gazdasági javulás azonban sokkal lassúbb, mint azt reméltük. A németországi kitelepítettek azonban gondolnak a régi falujukra, reméljük onnan is érkezik anyagi segítség.
