Tolnai Népújság, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-02 / 154. szám
10 NÉPÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1994. július 2., szombat Már a gyerekek sem a régiek Foglalkozása: hivatásos pártfogó 145 éve halt meg Gábor Áron Ágyúgolyó ölte meg Nem tudom, olvasóink közül hányán tudják, hogy mit jelent az, ha valakit hivatásos pártfogó felügyelete alá helyeznek? Bevallom, én hallani ugyan hallottam róla, de nem voltam vele tisztában, hogy ez mit is jelent. E hivatás egyik prominens képviselője Pártái László, vele beszélgettünk. Szekszárdon, a volt megyeháza épületében találkoztunk hosszas egyeztetés útán, mivel Pártái László munkájából adódóan a legkevesebb időt a hivatali szobájában tölti. Az ideje most is kevés, jelzi ezt azzal, hogy beszélgetés közben többször is az órájára néz. De a világért sem bántana meg, udvarias és pillanatokon belül „szót ért velem". Gondolom, ez már egy kicsit szakmai ártalom is nála. — Tizennyolc éve dolgozom, pedagógus a végzettségem. Természetesen amikor a diplomámat megszereztem, nekem sem az volt az álmom, hogy csak különc, nehezen nevelhető, komisz kölykökkel foglalkozzak. Általános iskolában, majd középiskolában tanítottam, amikor Gyönkről Szekszárdra költöztünk. Mivel történelem-földrajz a szakpárosításom, és akkor éppen ilyen „típusú" tanárra nem volt szükség Szekszárdon, úgy gondoltam átmenetileg, pár évre, elvállalom a pártfogói munkát, mivel a GYTVI (gyermek és ifjúságvédelmi intézet) éppen felvételt hirdetett. De ahogy múltak az évek, rájöttem, hogy ezt a tevékenységet nekem találták ki, úgy hogy eszemágában sem volt többet ezen változtatni. — Mit jelent pontosan az ön munkája? — A hivatásos pártfogás két területen is működik, a felnőtteknél a börtönből való kikerülés után, a volt elítélt segítését, elhelyezkedését, a társadalomba való visszatalá- lását egyengetik. Az én és a kollegáim munkája pedig az olyan 14-18 év közötti gyermekek felügyeletére terjed ki, akik valamilyen ok miatt bíróság elé kerültek és a fiatalkorúak bírósága a legenyhébb büntetésként, egy évre, hivatásos pártfogói felügyeletet rendelt el. Az egy év letelte után, ha minden jól megy, a gyermeknek semmilyen priusztól, megbélyegzéstől nem kell tartania. Nyoma sem marad annak, hogy valamilyen csínyt, kellemetlenséget követtek el. Természetesen aki nagyobb dologban volt vétkes, az nem pártfogói felügyelet alá kerül, hanem nevelőintézetbe vagy a fiatalkorúak börtönében. — Hogyan telik el az egy év? — Sok esetben akkor találkozom először a gyerekkel, amikor a bíróság már meghozta az ítéletét, de van olyan is, amikor már a rendőrségi kihallgatások során a gyámügy kirendel az „esethez". Minél hamarabb igyekszem felvenni a kapcsolatot a szülőkkel is, ami rendszerint úgy kezdődik, hogy az édesanya zokogva mondja, „higgyem el, az ő gyereke jó, csak a többiek vitték bele a bajba". A leggyakrabban az úgynevezett csonka családokból kerülnek ki a fiatalok, kevés otthon a pénz, nem jut erre se, arra se, a kirakatok meg tele vannak szebbnél szebb áruval, nagy a csábítás, és akinek nincs biztos háttere, példamutató, szeretet sugárzó családi támasza, az könnyebben megbotlik. Az első alkalommal, amikor találkozom a gyerekkel, próbálok vele kapcsolatot keresni, ami nem könnyű, hiszen ő rendszerint sértett, sündisznó állásba helyezkedik, van akinél ez nyegleségben, ellenséges magatartásban nyilvánul meg. Tudom, hogy ilyen esetben nem szabad „felvenni a kesztyűt." Régen könnyebb volt, nem volt ekkora a munkanélküliség, segíteni tudtunk a fiatalok elhelyezkedésében. Voltak olyan munkahelyek, ahol fogadták őket. Mindjárt kevesebb idő jutott csavargásra és rossz gondolatokra, arról nem is beszélve, hogy ha valami baj volt, a munkahelyéről szóltak, hogy „te Laci, ez a gyerek nem jött ma be, csak nincs valami gond vele?". Most meg havonta egy alkalommal találkozunk, mert akkor köteles megjelenni nálam, tényleges segítséget nem tudok adni neki. — Sok a visszaeső a fiatalok között? — A legtöbb gyerek először kerül kapcsolatba a bírósággal és a rendőrséggel, a többségüket ez rendszerint úgy megrázza, hogy egy életen át tartó „védettséget" szereznek maguknak. Akik visz- szaesnek, azok olyan családi háttérrel rendelkeznek, hogy szinte lehetetlen más úton járniuk. Ott a családot kellene „lecserélni". Kevés a lány közöttük; hála istennek. A leggyakoribb esetek a lopás, súlyos testi sértés, közlekedési balesetek okozása. Nagyon sok gyerek nőtt a szívemhez az évek során, van akinek a családját is jól ismerem, hiszen én magam is régi szekszárdi vagyok, itt születtem, a szüleim is itt élnek. A legkellemetlenebb, ha régi ismerős gyermeke kerül hozzám, a szülők szégyenkeznek az eset miatt. — Önnek is vannak gyermekei, milyen a kapcsolatuk egymással? — Két egyetemista gyerek apja vagyok, egy fiam és egy lányom van. Nem lettem bizalmatlanabb velük, azért mert itt dolgozom. Sőt, gyakran az apák hibáját is látni véltem egy-egy esetemnél, én igyekeztem ezeket elkerülni a saját gyermekeimnél. Az azért nekem is gyakran eszembe jut, ne legyen velük semmi baj. — Említette, hogy pályája elején vidéken dolgozott. Mennyire változtak meg a fiatalok? — Sokkal több az agresszív cselekmény, régen könnyebben kezelhetők voltak a gyerekek, türelmesebbek és megértőbbek. Bár az is lehet, hogy csak öregszem és én lettem érzékenyebb. Mauthner Ilona Fúró-faragó székely ember volt Gábor Áron. Már diák korában, a csíksomlyói kollégiumban is érdekes újításokkal lepte meg társait és tanárait. „Gépesítette" a tüzelő felszállítását a fészerből az emeleti hálótermekbe. A vödör alá szántalpat eszkábált, az ablakból csigán átvetett kötelet lógatott le; ezek segítségével gyorsan és könnyen célba jutott a teher. Mint a diák tűzoltó egylet tagja, vízipuskát készített. Nagy hasznát vették, ha a zsindelytetős, faácsolatú falusi házakról el kellett kergetni a vörös kakast. Kikerülve az iskolából, cséplőgépet és más „ördön- gős" masinákat eszkábált. Persze csak fából. Fémekhez nehéz volt hozzájutni a szegény embernek. Az ágyúöntés és -kezelés mesterségét katonaideje alatt tanulta, leste el, magyar és osztrák hadi üzemekben. * A Honvédelmi Bizottmány zöld posztóval leterített asztal mögött ült a tanácsteremben. Arról igyekeztek meggyőzni a megszámlálhatatlan sokaságot, hogy kár szembeszállni az osztrák túlerővel, mert körülzárták a székelységet. Segítség nincs, Bem messze van, pénz nincs, ágyú nincs. — Lészen ágyú! - kiáltott egy hang a terem végéből. És előlépett Gábor Áron. Mellé álltak még más mesteremberek is. Volt aki a kerekek, volt aki a fojtás, volt aki a puskapor készítésére vállalkozott. Három nap múlva készen állt a próbalövésre két hatfontos vaságyú. * Marosszék 93 harang, két nagyüst, egy mázsa réz, 914 forint készpénz. Udvarhelyszék 55 mázsa ágyúfém, abból 14 harang. Aranyosszék 25 harang, négy mázsa réz, ólom. Háromszék 125 harang. — Nem adományok kellenének, hanem ipar - szólt bosszúsan Gábor Áron -, hisz minden harangot és rézüstöt nem önthetünk ágyúvá! Túl sok minden történt, till rövid idő alatt. Folyt a hadi- termelés, tüzériskolát állítottak fel, Bem sikeres hadjárata bizakodással töltött el mindenkit. Gábor Áron felfelé lépegetett a ranglétrán, de nem volt boldog. Román feleségétől - aki szülőfalujából hozta a hírt - megtudta, hogy vészesen közeledik a császári sereg. ♦ 1849 július 2-án hatalmas porfelleg jelezte az ellenséges csapatok előnyomulását. Legalább tizennégyezer ember, zömmel kozák lovasság, támadt ötezer magyarra a Kö- kösi-csatában. Gábor Áron őrnagy felállította ágyúit. Egyik ütegtől a másikhoz nyargalt, parancsokat osztogatott, irányzott, vezényelt, mint valami hadi isten. Két lovat lőttek ki alóla. A harmadik golyóbis őt terítette le.,. Kard által vész, aki kardot emel. Akkoris, ha a szabadság a tét? Wessely Atrepül-e a pusztai sas a Himaláján? Örökifjú paksi nyugdíjasok Czetli Imre, az „örökmozgó" elnök A mongol nagykövet személyesen adta át a 46 napra szóló vízumot az öt bátor „kalandornak", akik vasárnap a távoli országba indulnak. Az expedíció tagjai között van egy Tolna megyei is, Tóth István Zsolt - beszélgetőpartnerem -, aki már tavaly is járt Mongóliában. Az érintetlen természetet tanulmányozták akkor is, most is ez a cél, botanikai, ornitológiái megfigyeléseket végeznek. — Mongólia melyik részére indultok? — Most északon a Hövz- göl-tó vidékét szeretnénk bejárni. Ez tajgaszerű táj, erdőkkel, illetve a magasabban A görögországi Akrotiri kikötő partjainál dolgozó régészek kilenc márványszobrocskát és egy olyan táblát találtak, amelynek segítségével megfejthetik, milyen írásmódot használtak Krétán a bronzkor végén. Akrotiri Szantorini szigetén található. Ennek a szigetnek a lakossága virágzó életet élt a fekvő területeken tundranövényzettel. A tó víztükre 1650 méterrel van a tengerszint felett, a környező helyek átlagos magassága pedig 2500 méter. Utak nincsennek, egyes részeken még terepjáróval sem lehet közlekedni, csak rénszarvaskaravánnal. A júliusi átlag- hőmérséklet 10 fok. — Saját pénzből mentek? — Támogatást sajnos kevesebbet kaptunk, mint reméltük. A Dunaholding-Paks Kft., a Quinter Kft., a bonyhádi polgármester és a Csuka Orvosi Műszerbolt szponzorálja az utat. Utóbbitól kötszereket is kaptunk, míg filmekkel az bronzkorban, mintegy 3600 évvel ezelőtt. Bár a szobrocskák is jelentős leletet alkotnak, a tudósok ennél sokkal többre becsülik azt az agyagtáblát, amelyen az úgynevezett „Lineáris A" írás található, a bronzkorszak titokzatos betűvetése a krétai időszak végéről. Ilyen táblákat eddig alig találtak, s ez az oka, hogy az Ilford látott el bennünket. Mindez körülbelül fedezi a kinti mozgásunkat, ám az oda-visszautat saját zsebből kell állnunk. Spórolni úgy próbálunk, hogy belföldi menetjegyeket váltunk, s például Záhonynál leszállunk, átsétálunk a határon, aztán Csopnál újra vonatra ülünk. — Milyen feladataitok lesznek odakint? — Van megbízásunk a pécsi Janus Pannonius Természettudományi Múzeumtól tegzesek gyűjtésére. Ezeket a lepkeszerű lényeket esténként lehet rovarfogó hálóval elcsípni a patakpartokon. Aztán van egy másik felkérésünk, a budapesti Magyar Természet- tudományi Múzeum részéről, hogy készítsünk fotókat, leírásokat az USÁ-ban kiadandó „A vüág fenyői" - című atlasz számára. Végzünk majd madárbefogásokat, gyűrűzéseket. Viszünk 3000 gyűrűt. Remélhetőleg ezáltal új információkhoz jut a vonuláskutatás. Tisztázatlan még, hogy a Mongóliában élő, de Indiában, Afrikában telelő fajok miként jutnak oda. Átrepül-e például a pusztai sas a Himaláján, vagy merre kerüli meg? Az elhullott vagy máshol befogott gyűrűs példányok sok kérdésre választ adhatnak. S lesznek botanikai feladataink is. Növényhatározó kézikönyvekkel járunk a Hövzgöl vidékén, ahol körülbelül 800 növényfaj él, melynek 80 százaléka nem honos Európában. — Akkor hát jó expedíciót! Wessely írást még eddig nem fejtették meg. Akrotirit Krisztus előtt 1625-ben tűzhányó-kitörésből származó láva pusztította el, ugyanúgy mint Pompejt. Akrotiriben azonban nagyon kevés a leletek száma. Ez arra mutat, hogy Akrotiri lakossága elmenekült közvetlenül a katasztrófa előtt. A paksi nyugdíjasklub 20 éve működik a városban. Jelenleg a volt Erzsébet szállóban jön össze a több mint 200 tag, akik közül jónéhányan átlépték már 70. életévüket. A paksi nyugdíjasklub nagysikerű rendezvények (a rekord eddig 170 fő) és az igen népszerű, gyakori kirándulások centruma. A klub elnöke 1993. decembere óta Czetli Imre, aki „végigcsinálta" az atomerőmű építését mint technikus, vezető szerelő. — Mi a leginkább jellemző a klubra? — A nagyon aktív tagságunk. Legyen szó akár rendezvényről, kirándulásról. Legutóbb például Badacsonyban, Fonyódon voltunk, s a szálláshelyen vacsora után olyan „lagzit" csaptunk, hogy velünk mulatott a tulajdonos és a családja is. Előtte Kiskunhalason és Jánoshalmán jártunk. Mivel a jánoshalmi nyugdíjasklub tagjai jártak már nálunk vendégségben, műsort is adtak, ezt viszonozni illett. — Mi a klub „specialitása"? — Szép János tagtársunk vezetésével 35 tagú vegyeskarunk van, mi csak úgy hívjuk: a dalárda. A karnagy úrnak több ezres magyamóta- és népdalgyűjteménye van, könnyű tehát a műsort összeállítani. A dalárdát jómagam kísérem szintetizátoron, mint egyszemélyes zenekar. Az egyik hölgytagunk pedig 67 éve dacára egy-egy fellépéskor olyan tüzes cigánytáncot rop, amit a fiatalok is megirigyelhetnének tőle. Július közepére tervezünk egy műsoros estet, vacsorával egybekötve. Erre a célra megkapjuk majd egy alkalomra a szálló volt báltermét, amely most kiállítóterem. Ez a mi nagy gondunk, nincs olyan helyünk, ahol egyszerre elférne legalább 150 ember. Úgy kell „kölcsönkérni" helyet egy bálhoz, vacsorához. Á szervezéssel nem kell erőlködni, 30-40 ember mindjárt jelentkezik pakolni, teríteni, vagy abban segíteni, amire éppen szükség van. — A dalárdán kívül hol töltheti még el idejét egy-egy klubtag? — A dalárda hétfőnként próbál. Miden hónap első hétfőjén teadélutánt tartanak a hölgyek, akik kedden és csütörtökön is összejönnek, rö- mizni. A kártyás férfiak minden nap összehozzák az ultipartit. Ä kártyások egyébként egy összeszokott csapat, ritkán cserélődnek az emberek. Gyakran szervezünk bálokat. A Pöttyös bál olyan siker volt, hogy ismétlést kértek a tagok. Kötelező volt mindenkinek valami pöttyös holmit magára vennie, a „lányok" előszedték a 10-20 éves pöttyös ruhát, volt aki külön vásárolt erre a célra, szabályosan megrohamozták a boltokat. Üzenték is nekem a boltokból, hogy szervezzünk Kockás, vagy Csíkos bált is, fogyjon az az anyag is. — Mindehhez a tevékenységhez honnan kerül pénz? — Pályáztunk egy alapítványnál, ahonnan pénzt kaptunk kirándulások céljára. Áz önkormányzat évi 60 ezer forinttal támogat minket. A tagok évi tagdíja 300 forint. Idén a polgármesteri keretből is kaptunk pénzt, egy nagyké- pemyős televízió és egy videomagnó megvásárlására, amit ezúton is megköszönünk. Azért sikerül ennyi kirándulást, gyógyfürdő-látogatást szervezni, mert egy paksi vállalkozó úgy támogat minket, hogy kedvezményes áron kapunk buszt tőle. Mivel erre a célra most alapítványi pénz is rendelkezésre áll, még kevesebb teher jut egy-egy tagtársra. A kirándulási kedv töretlen, ha sikerül, az utószezonban Olaszországba megyünk. — Ki lehet a klub tagja? — Minden jelentkező nyugdíjast szívesen felveszünk, egy a bajunk, hogy lassan teljesen „kihízzuk" a mostani helyünket — Gondolom, nem könnyű ennyi mindent megszervezni. — Minden hónapban ösz- szeül a klub 7 tagú vezetősége, megvitatjuk a feladatokat, elosztjuk a munkát. Akkor vagyok nyugodt, ha mindent megbeszélünk, s az ötletekre, felvetésekre rábólint a vezetőség. Venter Marianna Fotó: Degré Gábor Megfejtik a krétai bronzkorszak írását?
