Tolnai Népújság, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-02 / 154. szám

1994. július 2., szombat HÉT VÉGI MAGAZIN KÉPÚJSÁG 11 Rejtett értékeink Fraknói Vilmos műve Tamási Galéria Festői küldetésben Az első - kárpótlás nélküli - szekularizáció során Mária Terézia több apátságot olvasz­tott be az általa létrehozott, fő­leg egyetemi tanulást szolgáló alapokba. Ennek következ­ményeként nem adományoz­ták többé a szekszárdi apáti címet javadalommal, hanem csupán tiszteletből, címzetes apáti ranggal. Sokan nem is tekintették másnak, mint jól hangzó névelőzéknek, a 115 éve, 1879. július 6-án kineve­zett szekszárdi címzetes apát, Fraknói Vimos azonban emlé­kezetes művel hálálta meg a kitüntetést. Franki Sándor uradalmi or­vos fia, Vümos, 1843. február 27-én született a Nyitra me­gyei Ürményben. Nagyszom­bati, esztergomi iskolái után Pesten végzi a bölcsészettu­dományi és hittudományi szakot. Már 1861-ben megje­lenik első önállóműve, amely a Magyar Tudományos Aka­démia jutalmát nyerte el és Árpád-kori művelődési hely­zetünkről szólott. Bölcsész- doktor 1864-ben, misés pap a következő esztendőben válik belőle, s ugyanekkortól az esz­tergomi papnevelő intézet ta­nára lesz. Két év múlva az Akadémia levelező, három év múlva pedig - alig harminc évesen - rendes tagja, a II. osz­tály titkára. (Ezután változ­tatja nevét Fraknóira). Négy évig a Magyar Nemzeti Mú­zeum könyvtárában dolgozik és búvárkodik, majd tíz évig az Akadémia főtitkára, később másodelnöke. Főleg külföldön végzett kutatómunkája figye­lemreméltó, hiszen több mint húsz városban gyűjtötte össze történelmünk legfontosabb adatait. Számunkra, szekszárdiak Czudar László szekszárdi, majd pannohalmi apát sírköve (1372) számára mégis a legkedve­sebb A szekszárdi apátság tör­ténete című munkája, amelyet „szekszárdi címzetes apáttá kineveztetése alkalmából" írt még 1879-ben. Fontos tud­nunk, hogy ez az első tudo­mányos igényű és jelentőségű munka, amit a megyeszék­helyről írtak, s értékére jel­lemző, ha azt mondjuk, az el­telt négy emberöltő alatt csu­pán néhány apróbb részleté­ben tett hozzá valamit a tu­domány. A 92 géppapír nagy­ságú oldalon a kezdetekből a javadalmas apáti cím meg­szűntéig követi a történet az apátság kialakulását, jellem­zőit, tevékenységét, hatását és jelentőségét tíz korszakra osztva, majd az Országos Le­Sas Erzsébet: Szélben Karcolatok könyve Meghatóan kellemes, őszin­tén érzelmes este volt a szek­szárdi Művészetek Házában Sas Erzsébet első könyvének bemutatója. Sokan voltunk, akik valamilyen homályos okból szeretjük a szerzőt, s ez a feléje irányuló, vagy inkább belőle áradó szeretet mind­annyiunkat összefűzött, - le­galább egy órányi időre. Nem profi újságíró a szónak abban az értelmében sem, hogy szakmának tekintse, és rutinból végezze azt a mun­kát, ami számára egyfelől hi­vatás, másfelől pedig ünnepi szórakozás. Minden sorához, amit leír, egész személyiségé­vel, ha tetszik a leikével van köze. Lapunk olvasói emlé­kezhetnek sok héten át tartó sorozatára, amelyben a nagy történelmi, vagy a művészet­ből ismert nevek mai viselőit kutatta fel és faggatta ki, ke­resve az egyediben az általá­nost és az általánosban az egyéni sorsot. A Szélben című, s a Semmi, csak az életem alcímű kötetbe nincsenek, vagy legalábbis a mai szemmel nézve nincsenek napilap-műfajok. Ezeknek az írásoknak a zöme ugyanis karcolat, amely kiveszett a mai, tényekre orinetált, s ép­pen ezért viharos gyorsaság­gal aktualitásukat is vesztő lapokból. Érthető, hogy így van, legfeljebb kár a műfajért. A karcolat valamely pillanat, helyzet, emberek közti vi­szony, vagy lelki jelenség ak­tuális, de ugyanakkor örök érvényű felvillantása. Néhány sorban. Mindenki, akinek munkája az írás, tudja, - és nemcsak az újságírás, hanem például jogi szakmák sora is ilyen - hogy hosszan írni sokkal könnyebb, mint sűrítve, kiemelve a lé­nyeget: röviden. Egy-egy jó riportot mindenki tud írni ar­ról, amit ismer és szeret, vagy ami felháborítja. Tessék vala­mit egy gépelt oldalon, har­minc sorban érvényesen meg­fogalmazni! Sass Erzsébet könyvének legjobb darabjai egy flekkben villantanak fel emberi viszo­nyokat, fejeznek ki érzelme­ket, s a megszülető, majd egy villanás után elhaló villám fé­nyével világítanak be az em­beri lélek mélyére. Nem tudom, hogy iroda­lom-e ami a könyvben megje­lent. Nem tudom, hogy újsá­gírás-e amit a szerző művel, de az biztos, hogy jó olvasni. A kis karcolatok fölerősítik egymás hatását, kellemes a különféle hangulatok hullám­zásán elmerengeni. Mindennapi emberek, min­dennapi esetei. Itt van például a banán-történet, melyben a szerző elbeszélni, hogy azért „útálta" világ életében a ba­nánt, mert nem tellett rá. Csak a gyerekének vett. Nekem is van, de fordított banán-törté­netem. Tényleg nem szeretem a banánt, anyukám viszont imádja, ezért halomszám hordják neki a gyerekei. Leg­utóbb több kiló banánból kí­nált anyu engem és a lányo­mat. Én elhárítottam, hogy még mindig nem szeretem a banánt, mire a lányom cso­dálkozva mondta: „Én mindig azt hittem, gyerekkoromban azért mondtad, hogy nem sze­reted a banánt, hogy nekem több jusson." Egy jó szerkesztő azért nem vált volna sem a könyv, sem a szövegek kárára. Lett volna mit kihagyni is a kötetből. Teljes rejtély az is, hogy egy kivételével Lippai Tamás szép grafikái miért vannak eldugva a páratlan oldalon, mintha az előző fejezetet zárnák, holott a következőt vezetik be. S, ha már így van, akkor miért az egyetlen kivétel? Ihárosi Ibolya véltárból, az esztergomi, po­zsonyi káptalanok, a pannon­halmi főapátság, a gróf Káro­lyi és báró Révay családok le­véltárából közöl 18 olyan ok­levelet, amely az apátsággal kapcsolatos. Ezzel először nyűt alkalom arra, hogy ne csak a szájhagyomány alapján közelítsék meg a kérdést, ha­nem konkrét és mérlegelhető történeti adatok tükrében. Pozitivista tudóshoz illően szinte mindent összegyűjtött Szekszárdról és apátságáról: ő fedezte föl az előtte még léte­zésében is kétségbe vont Kont Miklós nádor 1358. május 18-i oklevelét (amely már valójá­ban 1360. május 7-én kelt). Ebben pedig átiratban megta­láljuk az eredeti, 1061-es alapí­tólevél részleteit, s igazolhat­juk vele az alapítás időpontját. Kitér Fraknói az apátság hite­leshelyi tevékenységére, ami­vel gazdagon illusztrálja an­nak jelentőségét, és bemutatja településfejlesztő hatását is. Ma is leghasználhatóbb for­mában, metszetekben közli a pecséteket, amelyek azóta már olykor a felismerhetetlenségig roncsolódtak. Kiemeli a jelen­tősebb apátok tetteit, János apát és Mérey Mihály aláírá­sát hasonmásban adja, térké­pen pedig az 1703. június 21-i királyi oklevélben szereplő negyvennégy birtok helyét jelzi. A mű veretes nyelve, eleven stílusa, adatgazdagsága ma is a legkeresettebb helytörténeti munkák közé emeli Fraknói könyvét amely nemcsak az antikváriumok és gyűjtők fél­tett kincse, hanem szerzője több mint száz önállóan meg­jelent munkája között is elő­kelő helyet foglal el. Dr. Töttős Gábor Elárverezett vázlatok Az Armand Hammer mú­zeum árverésre bocsátja Leo­nardo da Vinci kéziratokat és vázlatokat tartalmazó gyűj­teményét. A „Codex Ham­mer" 72 oldalon több 300 váz­latot tartalmaz. Képet ad Leo­nardo forradalmi gondolatai­ról az asztronómia, a mecha­nika és a hidraulika területén. Kovács Ferenc alkotásai között A közelmúltban szóltunk Kovács Ferenc Bonyhádon élő pedagógus-festőművész egyik alkotása kapcsán - amit Szekszárdon a Tolna Megyei Könyvtár Porta Galériája állí­tott ki - arról a munkásságról is, amit tanári, művészi útján végzett. Ä Tamási Galériában ren­dezett kiállítása az eddig róla írottakat igazolja, aláhúzza és hangsúlyozza a hűséget. Igen. Kovács Ferenc hű maradt ah­hoz az indíttatáshoz, amit Nagybaracskán a szülői ház­ban kapott. Nem szakadt el azoktól a gyermekkori emlé­kektől sem, amelyek máig kí­sérik és megfogalmazták a természet iránti vonzalmát. A szülőfaluból messze lehe­tett látni a dunántúli dom­bokra. Egészen a Mecsek kéklő foltjáig. Ez a táj mindig is vonzásban tartotta. Oly­annyira, hogy amikor felnőtt­ként tanítói pályára kellett lépnie, ezt az országrészt vá­lasztotta. Még közelebbről Nagydorogot. Ott romantikus lelkének teremtő talajt remélt a kastélyépület környékén. Innen már pár lépés válasz­totta el jelenlegi, bonyhádi lakhelyétől. Közel negyedszáz önálló kiállításon mutatkozott be. Félszáz azoknak az alkalmak­nak a száma, amelyeken tár­saságok, szakkörök, stúdiók tagjaival közösen volt jelen. Korábban is leírtuk, hogy Ko­vács Ferenc életútján nem vált ketté soha a pedagógus és az alkotó képzőművész egyéni­sége. Szorosan kapcsolódott szerves egésszé, egyesült és maradt végig. Mindkettőn át- meg átjárt az önképzés igényessége. A tanárképző főiskolai tanul­mányok befejeztével hamaro­san egy egész megye rajztaná­rainak felügyeletével bízták meg, ami az évek során más-más elnevezéssel került felszínre, de a cél változatlan maradt. Képezni, tanulni, ta­nítani. Minden megszerzett ismeretet továbbadott kollégá­inak és ma is ez az elv vezérli. Elengedhetetlenül szükséges számára a szakmai felkészült­ség pontossága, a folyamatos képzés felnőtt korban is. Már a pályája kezdetén biz­Vízpart tos volt abban, hogy pedagó­gusként csak úgy lesz hitele, ha újra, meg újra képes le­tenni, megfogalmazni valami olyat, ami a művészet szférái­ban is megáll. Erre eszközül választotta az akvarellt. Lát­szatra ez egy szerény techni­kai lehetősége a mondandó továbbításának, ám csak ak­kor válik igazi értékhordo­zóvá, ha a művelője tudato­san, felkészülten végez min­den mozdulatot. Kovács Ferenc akvarelljei­nek sajátossága a feltűnő raj­zosság. Nem szorosan vett ka­raktere ez a vízzel hígított fes­tékeknek, de ilyetén formában az alkotói egyéniség precizitá­sát tükrözi. Tagadhatatlanul igaz és ez jellemzője a tanár­nak, a festőnek egyaránt. Csak olyan látványt rögzít papíron, ami első pillanatban megszó­lal belül. Nem akar ő hozzá­csupanfemívnu? figyelmet? Lehet ez megfogalmazha- tatlanul is küldetés! Formálja ezzel is közvetlen környezeté­nek ízlését és látásmódját. Aki rkodik a természetben es erre hív másokat, környezet- védőnek is tekinthető. Köze­ledés a természethez, a nagy erő hordozójához, lazítást je­lent a materializált világtól. A Tamási Galéria akvarel- lek, pasztellek, grafikák darab­jaiból rendezte Kovács Ferenc tárlatát. Egyre gyakrabban szólhatunk e galéria munkáját jelző kiállításokról. Nem csu­pán megyei alkotók, de más kollektívák is bemutatkozhat­nak az érdeklődő közönség előtt. Nehéz mérni e munka sikerét. A megnyitók változa­tossága, ötletgazdagsága mindig hagy nyomot egy-egy nézőben, aki óhatatlanul to­vábbítja ezt az élményt. Általában a zene is megjele­nik egy-egy megnyitón. Fían- gulatteremtő ez, ami a művé­szeti ágak rokonítását szol­gálja. Kovács Ferenc alkotásai között sétálgatva, az ember önkéntelenül is dúdolni kezd­het, hiszen a tájképeiben ott észlelhető a természetben mindig jelenlevő zsongás. A szél muzsikája, a madarak hangja is folytatható. A ritmu­sokat ugyanúgy nyomon kö­vethetjük kompozícióin és színes foltjaiban a harmóniát, ami nem szoros másolása a természetnek, hanem új te­remtése egy-egy árnyalat megváltoztatásával. Megfi­gyeléseit azonnjl emlékke formálja és vázlatos tanulmá­nyokkal érleli, hogy megal­kothassa végleges képi for­mában. ' A Jamási Galériában szám szerint huszonhét alkotással találkozhat az érdeklődő, me­lyek Kovács Ferenc ecsetjének játékából születtek. Akik a megnyitón nem vehettek részt, ám érdeklődéssel van­nak Kovács Ferenc legújabb festményei iránt is, július 24-ig módjuk van megtekinteni Tamásiban a Szabadság utca 54. szám alatti Galériában na­ponta 14-től 18 óráig. Decsi Kiss János Boldoggá avatják Mindszenty Józsefet? Mindszenty József születé­sének századik évfordulóján, 1992-ben jelentette be Paskai László bíboros, hogy kérelmez­ték Magyarország egykori her­cegprímásának boldoggá avatá­sát. Magát az eljárást még a nyolcvanas évek végén külföl­dön kezdeményezték. Kikben és miért vetődött fel Mindszenty bíboros boldoggá avatásának gondolata? - kérdeztük dr. Mé­száros István professzort. — Amíg itthon hallgattak róla, addig a nyugati orszá­gokban a magyarság iránt érdeklődő közéleti' szemé­lyiségek és az emigráció magyarsága is hirdette a bí­boros emberi és főpapi nagyságát, imádságos, en­gesztelő lelkületét. A vallás tanítása szerint az ember élete nem ér véget a halállal, hanem különleges szellemi közegben, egy másik lét­rendben folytatódik. Az igaz emberek - és egyértel műén közéjük tartóz, k Mindszenty bíboros - Isten közelségébe kerülve, köz­benjáróként törődnek azzal a földi közösséggel, amely­hez haláluk előtt tartoztak. — Milyen „hivatalos" eljá­rás előzi meg az egyház dönté­sét? — A boldoggá avatást egyébként nem egyszerűen elrendelik az egyházi veze­tők, hanem konstatálják az illető személy őszinte, -zív- ből fakadó tiszteletét. Mmd- szenty bíboros boldoggá avatási kérelmét a bécsi bí­boros-érsek 1987-ben nyúj­totta be a Vatikánhoz, majd magyar kérésre az eljárást áttették az Esztergom-Bu- dapesti Érsekségre. Kine­vezték az egyházjogban elő­írt ügyészt, dr. Erdő Péter professzort, a jegyzőt, Süllei Lászlót és a történész bizott­ságot, melynek jómagam is tagja vagyok. Mi a bíboros hiteles életrajzát állítjuk ösz- sze, mások pedig az ima­meghallgatásokról szóló ta­núságtételeket gyűjtik, azoknak a vallomását rögzí­tik jegyzőkönyvben, akik­nek fohászát a bíboros . föntről" meghallgatta, tel­jesítette. Összeírják a szemé­lyéhez kötődő csodákat, azokat a jelenségeket, ame­lyeket a tudomány mai ál­lása szerint nem lehet meg­magyarázni. A teljes doku­mentumot tüzetesen tanul­mányozza majd az illetékes vatikáni testület és a nép­nyelven az „ördög ügyvéd­jének" nevezett tisztviselő, aki azt vizsgálja, hogy fel- hozhatók-e, s ha igen mi­lyen érvek az illető bol­doggá avatása ellen. Ha minden rendben „találta­tik", a Szentatya kihirdeti, hogy Mindszenty Józsefet ezentúl boldogként kell tisz­telni. — Boldog Margitot csak több évszázaddal halála után avatták szentté. Ilyen sokáig elhúzódhat Mindszenty bíbo­ros boldoggá avatása is? — Bizony sok éven, évti­zedeken át elhúzódhat. Az egyházi szervek nagyon kö­rültekintőek, szigorúak e kérdésben. — Mi az azonosság vagy a különbség a boldogok és a szen­tek között? — Lényegét tekintve alig van eltérés. A boldogot egy kisebb közösség, például egy nép, egy ország tiszteli, míg a szentté avatott sze­mély tisztelete az egész vi­lágra kiterjed. — A magyarok közül kik lettek boldogok illetve szentek? — Az ismert történelmi szenteket, Istvánt, Imrét, Lászlót, Árpád-házi Szent Erzsébetet, valamint IV. Béla leányát, Margitot em­líthetem; a boldogok közül a három kassai vértanút, de hivatalos boldoggá avatás nélkül is „boldogként" tisz­teljük a 13. századi eszter­gomi kanonokot, Özsébet, a pálosok szerzetesrendjének megalapítóját. - szó ­Ferenczy Europress Váló(show)k a tévében Válóperi vetélkedő soroza­tot tervez indítani egy brit té­véstáb. Az önként jelentkező, egymástól már elhidegült fel­eségek és férjek ahelyett, hogy „unalmas" bírósági tárgyalá­sokon osztozkodának ingósá­gaikon, a nyilvánosságot szó­rakoztatva, „játékosan" oroz­hatják el egymás elől vagyon­tárgyaikat. Minden egyes vá- lópári vetélkedő félórán át tart majd, a kérdések az adott párra vonatkoznak, elsősor­ban annak kiderítésére, hogy melyikük ismeri jobban a má­sikat. Természetesen a jobb válaszokat adó fél kerül ked­vezőbb anyagi helyzetbe. A vetélkedő a nyereményeket tekintve így aztán igazán nem drága, mondhatni hozott, méghozzá házasságból hozott „anyagiakból" áll össze, s ki­ki megnyerheti azt, ami amú- gyis az övé, illetve elveszít­heti. A válóshow-t szervező Action Times produceri iroda bízik benne, hogy bőven akad majd jelentkező páros, mivel a műsor révén olcsóbban és könnyebben, no meg gyor­sabban megúszhatják az ingó­ságok feletti vitát, mintha „hagyományos" módon bíró­sághoz fordulnának. A szer­vezők alapvetően barátságos hangvételre számítanak a ver­senyzők részéről.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents