Tolnai Népújság, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-25 / 173. szám

4 NÉPÚJSÁG SZEKSZÁRDÉS KÖRNYÉKE 1994. július 25., hétfő Egy hónap képtelenség Városi Televízió: zsinór kihúzva Annak idején kétségkívül egyöntetű elismerést váltott ki a Szekszárd Városi Közszolgá­lati Televízió napi hírműsorá­nak bevezetése. Most viszont az okozhatott némi meglepe­tést, hogy a VTV július 15-e és augusztus 15-e között nem sugároz saját műsort, mivel az intézmény ebben az időpont­ban bezár, a stáb a szabadsá­gát tölti. Igaz, már tavaly is hasonlóképpen nyári szünetet tartott a televízió: Kis Pál Ist­ván stúdióvezető akárcsak akkor, most is elmondta, hogy a leállásnak több oka van. — Elsőként az eseménysze­génységet említeném. Megfi­gyelhető, hogy Szekszárdon a július hónap, de még az au­gusztus eleje is egyértelmű uborkaszezon. Óriási gondot jelent az, hogy ilyenkor egy tíz-tizenöt perces hiradóhoz összeszedjük a hírmennyisé­get. Persze, ragozhatnánk az érdektelen, semmitmondó in­formációkat, ennek azonban nem látom értelmét. Nem is beszélve arról, hogy ezek a Hajdan 160 éve, 1834. július 29-én a megyegyűlésen méltatta Csapó Dánéi alispán a re­formországgyűlés és követei tevékenységét és e napon el­foglalja az alispáni széket, mi­után lemondott követi poszt­járól. 140 éve, 1854. július 25-én megérkezett Grazból Szek- szárdra a kórházban ápolónői teendőket ellátó első négy ir­galmas nővér. 120 éve, 1874. július 30-án a 25 éve elhunyt Petőfi Sándor emlékére tartott estet az itt időző színtársulat Váradi Fe­renc vezetésével és a helybeli dalárda közreműködésével, az utolsó szám volt: „Petőfi megdicsőülése. Néma képlet bengáli tűzzel világítva". 110 éve, 1884. július 27-én közölte a Tolnamegyei Köz­löny, hogy I. Ferenc József Commandinger Antal kons­tantinápolyi zongoragyáros­nak, városunk szülöttének az arany érdemkereszt kitünte­tést adományozta. 100 éve, 1894. július 29-én adta hírül a Tolna vármegye, hogy Bati János óvó 18 évi „buzgó működés után nyug­díjazását kérte". Szeghy Sándor gyógysze­rész Széchenyi utcai (ma is álló) gyógyszertára mellett új szikvízgyárat nyitott, „amely­ben tiszta, bacillusmentes és olcsó szikvizet állít elő". (Hét deciliter szikvíz három kraj­cárba került.) 95 éve, 1899. július 28-án he­lyezték üzembe a megyei kór­ház telefonját, amelynek még aznap fontos dolga akadt: ezen jeleztek egy közeli tűze­setet. „A tűzoltóság ez alka­lommal egy rendkívül meg­ható jelenetnek volt szemta­núja. A vezető parancsnok ugyanis betekintvén az égő ház egyik szobájába, ott há­rom ágyon négy kis gyerme­ket látott gubbaszkodni, kik fejük fölött a ropogó zsarát­nokkal egész nyugodtan vár­ták a veszély elmúltát." 90 éve, 1904. július 31-én adta olvasói tudtára a Tolna­vármegye, hogy Hieronymi Károly kereskedelemügyi mi­niszter a szárvonalak motor­vonattal való ellátását tervezi a vasúton: Csapó Vilmos kirá­lyi kamarás pártoló levelet írt ez ügyben s remélte, hogy „az emberkínzásnak nevezhető sárbogárdi veszteglés mellő­zésével" kétszáztíz perc alatt Budapestre lehet majd jutni Szekszárdról. 55 éve, 1939. július 29-én meghalt dr. Leopold Kornél bankigazgató, a Tolna várme­gye alapító főszerkesztője. Krónikás csinált hírek a legdrágábbak. — A műszaki szempontok mennyiben befolyásolták a leál­lást? — Jelentős mértékben, hi­szen berendezéseink ebben a nagy nyári melegben - lég­kondicionálónk nincs - mű­szaki értelemben labilissá vál­nak. A gumi és műanyag al­katrészek bedagadnak, az elektronika megkeveredik. Ilyenkor egy pillanat alatt tönkremehet az a kazetta, ami egyébként háromezer forintba kerül. — S ezzel el is érkeztünk a műsorszüneteltetés anyagi von- zatához . . . Igen, hiszen most kiadá­sokat takaríthatunk meg a költséges hírvadászat helyett, így tartalékolhatjuk a pénzt arra az időszakra, amikor in­tenzív az információáramlás a városban. S még egy dolgot hadd említsek meg: stábunk tizenegy fős, ha ebből három főt elengedek szabadságra, abban az esetben a többi egy­szerűen ellehetetlenül. A sza­Hatvan felett volt az elmúlt héten is az elrendelt nyomo­zások száma a szekszárdi rendőr-kapitányságon. Fesztivál után Okozott némi gondot a rendőrségnek a Csöge-tói rockfesztivál. Néhányan feljelentést tettek lopás miatt, de az is előfor­dulhatott, hogy a kavalkád- ban egyszerűen csak összeke­verték a holmijaikat, vagy el­felejtették visszaadni egymás­nak a kölcsönkért tárgyakat. Akkora tömegben el is kerül­hették egymást az alig ismert ismerősök­Folyik egy nyomozás súlyos testi sértés ügyében is, a fesz­tivál kapcsán, de a kimenetele erősen kétes, ugyanis a sérülé­sek származhattak eleséséből is. A feljelentő szabad szem­badságokat csak külsősök be­vonásával tudnánk kiadni, ennek azonban nincs meg a pénzügyi fedezete. — Bizonyára Kis Pál István­hoz is eljutott az a vélekedés, mely szerint az országban nem sok közszolgálati intézmény te­heti meg azt a luxust, hogy egy hónapra bezárja a boltot... — Mi magunknak azt a lu­xust engedjük meg, hogy az év tizenegy hónapjában több műsoridőt produkáljunk ti­zenegyen, mint a pécsi körzeti stúdió, ahol többszörös lét­számmal és költségvetéssel dolgoznak. Nem vitás, én is a folyamatos üzemelést tarta­nám helyesnek, ehhez azon­ban bizonyos feltételek szük­ségesek. Remélem, hogy a jövő nyári időszakban, ha csökkentett szinten is, de nem lesz akadálya a napi adásnak. Már csak azért sem, mert a közvetlen sugárzásból adó­dóan „képbe kerülnek" a vá­roskörnyéki települések is, a maguk híreivel együtt.-szeri­mel is jól megítélhető „mali- gánfoka" a bukdácsolásról szóló feltételezést nem teszi teljesen alaptalanná. Furcsa eset Mivel nem tudható mi lesz a nyomozás vége, jelenleg csak annyit érdemes mondani, a történetről, hogy egy kis fa­luban esett meg. Bejelentés érkezett a rend­őrségre, hogy eltűnt a családi házból több százezer forint készpénz. Mondjuk, közel az egymillióhoz. A tájékozódás szerint lehetséges, hogy volt ennyi pénze a családnak, mert nemrég értékesítettek egy in­gatlant. A pénzt csak úgy ott­hon tartották, egyáltalán nem elzárva. A történetben az a furcsa, hogy a házat több ku­tya is őrzi, s betörésnek sin­csen semmi nyoma. Munkalehetőségek Szekszárdon és környékén Szakma/Állás Fő Lakatos (több munkáltatónál) 10 Vas- és fémszerkezeti lakatos 5 Csőszerelő lakatos 1 Szerszámkészítő (több munkáltatónál) 4 Gépjárműszerelő (több munkáltatónál) 2 Hegesztő (alumínium) 2 Hegesztő 5 Járművillamossági szerelő 1 Háztartási gépszerelő 1 Épületasztalos 2 Asztalos 8 Ofszetnyomó gépmester 1 Cipőjavító 1 Varrónő (több munkáltatónál) 19 Pék 2 CNC gépkezelő 2 Kőműves (több munkáltatónál) 34 Ács-állványozó (több munkáltatónál) 10 Vasbetonszerelő 2 Fűtésszerelő 3 Tetőszigetelő 2 Burkoló (hideg) 3 Tehergépkocsi vezető (több munkáltatónál) 3 Műszaki cikk eladó 1 Felszolgáló (több munkáltatónál) 14 Szakács 1 Vendéglátóipart eladó (több munkáltatónál) 5 Ápolónő 5 Raktári munkás 5 Raktáros 2 Takarítónő (több munkáltatónál) 9 Hirdetésszervező 3 Betanított varrónő 9 Óvónő 1 Felsőtagozatos magyar-tört. tanár 1 Közlemény: Pez álláshelyek betöltéséhez közvetítést a Tolna Megyei Munkaügyi Központ Szekszárdi Kirendeltsége (Szek­szárd, Találka tér 4.) külön is biztosít. Kérjük a munkáltatókat, hogy munkaerő szükségletüket továbbra is jelezzék kirendelt­ségünknél. A munkaerő lehetőségek közül a „hirdethetőket" tettük közzé. A rin line'7, Lakodalmas készülődés Alsónyéken „A kis nyéki igyenös utcában... ” Mi is történt voltaképpen a kis nyéki igyenös utcában? A népdal megőrizte annak em­lékét. Nem ez az egyetlen ilyen Alsónyéken, amire szí­vesen gondolnak az itt élők. A faluban járva-kelve az tapasz­talható, hogy az augusztusi ünnep készülődése egyre fe­szültebb pülanatokat okoz, a várakozás fokozódik. Alsónyéken a hagyomá­nyokat őrző népi együttes még jobban érzi ennek súlyát. Ugyanis a sárközi lakodalmas előtt egy németországi ven­dégszereplésen is részt vesz­nek. Pár nappal a lakodalom előtt térnek majd vissza. Öt éves múltra tekint már a né­met barátságuk. Terveikben egy esetleges expo idejére szóló viszontlátogatás is sze­repel. Tehát alsónyékiek nem­csak itthon készülnek meg­mutatni tudásukat, de kül­földre is szánnak belőle a ha­zai eseményt megelőzve. Kortársaink közül sokan nem tulajdonítanak nagy je­lentőséget a falu egy-egy üyen eseményének. Levéltári iratok között lapozva nagyon sok in­formációt találni a hasonló rendezvényekről, amelyek az egész falut megmozgatták. Jó tehát olyan lélekkel készü­lődni, hogy tudva tudjuk: „unokáink is látni fogják". Al­sónyéken a legutóbbi lako­dalmas rendezvényeik közül egyik legemlékezetesebb program volt a községházán rendezett kiállítás. Az idei sárközi lakodalmas műsorfü­zetben ugyancsak jelzik, hogy „Múltunk és jövőnk" címmel néprajzi emlékeket mutatnak be. A gyűjtés már megkezdő­dött. Gyakran név nélkül marad­nak azok az emberek, akik e rendezvények idején sok energiát fektetnek vállalkozá­sokba. „Vállalkozás". Milyen rosszértelmű kifejezés ez nép­rajzi vonatkozásban? Manap­ság a jólmenő, vagy feltehe­tően biztosan működő gazda­sági társulatok: kft.-k, bt-k, stb. munkájának gyűjtőneve­ként használja a köznyelv, és aligha fedi a néprajzi emlékek őrzőjének tevékenységét. Ha valami, akkor a kultúra e terü­letén sem lehet kenyérkereső foglalatosságot találni. Ha mégis akad, az a piac olyan fényét vetíü, amit az üzleti szellem jár át. Alsónyéken a népművészek elsősorban ön­maguk örömére díszítették legszűkebb környezetük tár­gyait, a maguk ízlésének, le­hetősségének megfelelően. A már említett és pár éve fel­gyújtott kiállításra szánt tár­gyak olyan információkat hordoztak, hogy megérdemel­ték volna, hogy az anyag ál­landó kiállítássá nyilvánítta­ssák. Ma még nem tudjuk, hogy az augusztus 4-én tar­tandó megnyitóra milyen tár­lat áll a nézők elé, de az alsó­nyékiek tisztes szándéka előre garancia a minőségre. Amit ugyancsak örömmel újságolnak a faluban, hogy a tánccsoport erre a lakodal­masra új műsorral készül. Itt az, hogy az „új" ad okot egyet­len gondolat erejéig való ma­radásra. Új! Vagyis a régi mel­lett egy másikat kell bemu­tatni. Van tehát az örökségből, a hagyatékból, mindabból amit büszkén vállaltak és vál­lalnak. Ez a valami a múltat idézi, de a jövő reményében. A ma örömét a holnapok alap­jának tekintik. Ezt tették elő­deik is. Az ünnepeket jelentő alsó­nyéki szokások között nem minden zajlott a faluban. A nyéki hegy is ugyancsak me­sélhetne hosszan. Emlékidéző programot kínálnak augusz­tus 5-én. Akkorra tervezték a legénybúcsút a nyéki hegyre. Lovaskocsin utaznak a vőle­gény és pajtásai. Ott egyik ta­nyát a másik után látogatják majd. Közben kóstolgatják a pincék borát. Elengedhetetlen ilyenkor a kérdés: ki legé- nyebb a legénynél? Virtus, tánc, mulatozás hangjai teszik a nyéki hegy csöndjét vi­dámmá, ahol a szabadtűzi fő­zésnek is meg lesz a helye és ideje. Augusztus 6-ra tervez­ték az alsónyéki lakodalmast. Minden érdeklődőt tisztelettel hívnak és várnak, hogy bemu­tathassák az új asszony teke- rődzőjét, a szakácsok táncát, és a tyúkverőt. Ez utóbbi már a lakodalom másnapi hajnalát jelenti, amikor a násznép mu­latozásával fölveri a tyúkokat éjszakai álmukból, talán ép­pen a kisnyéki igyenös utcá­ban. Decsi Kiss János Decsen láttuk Faluházi mozaik A hét első napjának estéjén vagyunk. A decsi faluház igazgatója kalauzol a zsongó intézményben. Szólnia sem kellene, de ez eléggé elkép­zelhetetlen az ő esetében. Egy­szerűen büszke arra, ami azokban az órákban történik a házon belül. Névnapozás, pörkölt illattal A belépőt zavarba ejtik ér­zékszervei. Nehéz eldöntenie, hogy az illatok vagy a hangok után induljon. A döntésben Bognár Cecil igazgató segít. Gyors léptekkel áthaladunk az illatozó folyosón, magunk mögött hagyva a sárközi dal­lamokat játszó muzsikát. Az egyik ajtó hirtelen nyílik és elénk pördül a nyugdíjasok klubjának vezetője: Ifjú Gyu- láné. Hamarjában elmondja, hogy ami most a nagyterem­ben történik, az a klub ha­gyományos, félévenként meg­tartott névnapozása. Huszon­két évvel ezelőtt gondolt va­laki arra, hogy a nyugdíjasok­nak legyen állandó találkozó helye a művelődési ház. Azóta megváltozott a helyszín és mindig új arcok érkeznek a klub tagjai sorába. A cél vi­szont megmaradt: örülni egymásnak, vidáman, feledve a bút, bánatot, szürkeséget. Oldalakon keresztül lehetne sorolni élményeiket, amit együtt élnek meg mindig hét­főn este. A névnapozásokra különös gondot fordítanak: ilyenkor zene, terített asztal nélkül elképzelhetetlen egyet­len pillanat is. A látványhoz nem szükséges magyarázni semmit. A derű, jókedv ura a nagyteremnek, a zeneszóval és a pörköltillattal együtt. Faragók a tetőtérben Németh Lajos nagydorogi, Beréti István nagyvejkei, Szemcsuk István bonyhádi fa­faragókkal a megye legkülön­bözőbb táboraiban találkozni, így a decsi nem meglepetés. Ott vannak, ahova hívják őket. Kapási Józsefné a decsi óvoda vezetője egy közös kiállításuk megtekintése után fordult hozzájuk: faragjanak játékokat a helyi óvoda részére. A két­száz óvodásnak eddig ilyen jellegű faragott játéka nem volt. Hozzáfogott hát a három férfi. Lófejes hinták, ökörfejes libikóka került ki vésőjük alól. Ez a fafaragótábor nem jöhe­tett volna létre, ha az óvodai dolgozók és az idejáró gyere­kek szülei nem vállalták volna, hogy lehetőségeikhez mérten segítenek. Már a far­sang idején gondoltak erre, és a jótékonysági bálok bevételét tervezték a majdani játékokra. Most a faragók étkezését biz­tosítják. Szorongató kérdés is foglalkoztatja a jóakaratúakat: vajon lesz-e maradandó be­csülete ezeknek a játékoknak. Ugyanis sorozatban rongálják az óvodai udvar hasonló tan­eszközeit. A babaházat tele­firkálják trágár szövegekkel, a tetőzet cserepeit betörik, és le­hetne sorolni a károkat, amit ismeretlen tettesek okoznak, nem tudni milyen indíttatás­ból. Dolgoznak ettől függetle­nül a faragók és egész napi fá- radßägos munkájukat a falu­ház tetőterében kialakított komfortos szálláshelyen pi­henik ki. Két falu egy körben Az egyik klubteremből - ahonnan a muzsikaszó hallat­szott - táncosok ritmusos mozdulatainak csusszanása is kiszűrődik. Bent fiatalok töltik meg a teret. Mosolyognak és gyakran törlik verejtékező homlokukat. A Sárközi Lako­dalomra gyakorolnak. A kü­lönös talán az, hogy nem ki­mondottan helybeliek alkotják a kört, hanem a szomszédos Őcsényből is vannak párok. Ennek magyarázata külön fe­jezetet érdemelne, ezért most tekintsünk el ettől. Lényeg, hogy őrizői e tájban megszüle­tett daloknak, táncoknak. Örömük lelik abban, hogy nagy- és dédanyáik divatjá­nak ruházatát sátoros ünne­peken magukra öltik és ők is olyan büszkén pompáznak bennük, mint egykori eleik. A krónikásnak ez a látvány sok­kal inkább megnyugtató, mint oknyomozó riportokban kö­vetni, az emberi hiúságból is fakadó esetleges sértődöttsé­gek indítékát. Két falu egész­séges fiataljainak körében tán­cot járók vidám lelkülete kihat a nézőkre is, akik az idei lako­dalmas részesei lesznek au­gusztus 3. és 7. közötti napok­ban. Megíratlan panaszkönyv Nincs munkahely, ahol ne lenne szükség egy olyan könyvre, amelyben a napi pa­naszokat felsorolnák az érin­tettek. Lehetne ilyen a decsi faluházban is. Mi kerülne ebbe? Minden olyan, ami könnyítené a lelkeket, a testi nehézségektől: ki mit mon­dott, miért nem tett, hol van most éppen az illető, miért ott, mit kellene másként, ugyan miért... ? Mindenki sorolhat ezekhez hasonló kérdésekre adott válaszokat, amelyek természetesen teljes jó indu­latból születnek. Csak éppen az az aggasztó, hogy megfo­galmazódnak, rengeteg ener­giát emésztenek és keserűség­gel töltik, ízesítik a kánikulai napok édesebbnek ígérkező perceit is. Nincs írott panasz­könyv a faluházban, csak sok-sok ötlet és megvalósí­tandó terv, elképzelés árad a pincétől a padlásig. Minden egyes zugban azt tapasztalhat­juk, hogy az együttműködő, közösen gondolkodó munka­társak célt érhetnek nem ki­mondottan maguk örömére, de mások gyönyörködtetésére is! Decs Kiss János

Next

/
Thumbnails
Contents