Tolnai Népújság, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-16 / 166. szám
12 »ÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1994. július 16., szombat G Kis + eneráció júsági oldal «•* Törd a fejed! Két héttel ezelőtti rejtvényünk egy korszerű gépkocsi motorját ábrázolta felülnézet- ben. Értékelhető megfejtés sajnos nem érkezett, ezért azok közül, akik eltalálják mit ábrázol fenti képünk, két szerencsés nyertest is sorsolunk. Heti cáfolat Nem igaz, hogy a paksi atomerőmű energetikai szakképzési intézete tervbe vette egy újabb képzési forma bevezetését, mely a megyénkben mind sűrűbben előforduló tudományosan jelenleg nem magyarázható jelenségek felderítésére ufológusok képzésére vállalkozna. Vicces! Editkének a nagymama Piroska és a farkas történetét meséli egyik este. — Látod, ezért kell szófogadónak lenni! Ha Piroska szófogadó lett volna, nem ette volna meg a farkas. — Ezt csak hagyjuk! Elvégre a nagymamát is megette. * — Ha a testvérednek van három almája és te kettőt elveszel belőle, mi lesz a végeredmény? — Egy nagy verekedés! Pippi és a többiek Notórius olvasó vagyok, bátran állíthatom, hogy azóta, mióta megtanítottak a betűk titkaira, nemigen telt el nap, hogy legalább néhány oldalt ne olvastam volna. Rengeteg könyvem van, ez az előbbiekből következik, a polcokon kettős sorokban állnak már, de még a mai borsos könyvárak sem igazán tántorítanak el házi könyvtáram gyarapításától. Még az a szerencse, hogy a legtöbb értékes honi és külföldi klasszikus olvasmányt abban az időben vásároltam meg, amikor a száz forintos könyv (a lexikonokon kívül) olyan ritka volt, mint a fehér holló. Ahogy nézegetem a könyvesstandok kínálatát, meglep, milyen szegényes és egyoldalú a gyermek- és ifjúsági könyvek választéka. Az óvo- dáskorúaknak rajzfilm-utánérzéseket kínálnak, méregdrágán. A képek valóban le- nyűgözőek, a szövegről már jobb nem beszélni. Szellemtelenül, sematikusan írják le az idézett rajzfilm történetét. Következnek a kisiskolás korosztály, de számukra csak elvétve látok könyveket, az én gyermekkoromból ismert kiváló regények utánnyomása elvétve található meg. Évek ótan nem láttam Mary Pop- pins történeteke, nagy nehezen sikerült megvennem a Harisnyás Pippi újra kiadott változatát. Fiúk számára nincs folytatása az úgynevezett Delfin-könyveknek, mint például a Rinaldo Rinaldini, a Robin Hood, vagy a Kinizsi Pál. Eltűntek a Delfin-könyvekkel együtt a Pöttyös és a Csíkos regények is. Marad helyette a tévé, a videó, de ez' korántsem pótolja az • olvasmányt. A könyv és az olvasó olyan bensőséges kettőst alkot, ami külön, saját világot teremt, ahol a saját fantáziájára van utalva az ember, nem „készen" kapja a képeket, meg kell „dolgoznia" érte. Esős időben, vagy ha egy kis magányra vágytok, nézzetek körül szüléitek régi könyvei között. Hátha rábukkantok a fenti könyvek egyik kissé megviselt példányára. Érdemes megpróbálkozni, ha másért nem, azért, hogy jobban megértsétek szüléiteket, akik ezeken a könyveken nőttek fel. vem Tábori „köszöntő" Szervusztok, szervusztok kiscsibéim! Én Jojó bácsi vagyok, a táborvezető, és mától tekintsetek a ti jó apukátoknak ez alatt a két hét alatt, amit az én szigorú, de baráti felügyeletem alatt töltőtök. Hét, te kölyök! Állsz rögtön vigyázzba, ha hozzád beszélek! Na tessék, most megzavart. Ja, igen, ismertetem a napirendet. Ébresztő reggel hatkor, mosakodás, fogmosás, szobarend, satöbbi. Reggeli nyolckor. Mi bajod, édes lányom? Hogy miért kell ilyen korán felkelni, ha csak nyolckor van reggeli? Hát azért! Na! Délelőtt különböző szakköri foglalkozások lesznek. Különböző tanárok felügyelete alatt a gazt fogjátok irtani a tábor konyhakertjében. Ez változatos, érdekes munka lesz a tűző napon, közben megismerhetitek a környéken honos dud- vát. Ebéd egy órakor. Repetát csak azok kapnak, akik teljesítették a napi gaz-normát. Háromig csendes pihenő, aki nem lesz elég csendes, ismét elmerülhet a dudvák megismerésében. Este hétig szabad foglalkozás, ami azt jelenti, hogy azt csinálhatjátok, amire én azt mondom, hogy szabad. Hétkor vacsora, nyolckor takarodó. A villanyoltással nem lesz gondotok, nyolc nulla-nullakor lecsapom a villanyórát. Van kérdése valakinek? Nincs? Helyes! Micsoda?! Biztos vagyok benne, hogy egy életre szóló élményt szereztek majd nálunk! Ja, a haza írott leveleket cenzúrázom. Most pedig oszolj, csürhe, le a cuccot, tíz perc múlva gyülekező újból. Vár a dudvás! Egy bohóc feljegyzései Végre megpillantottam a házat áz utca végén. Nagy léptekben odasiettem, még a kulcsot is elejtettem. Aztán kinyitottam az ajtót, ami eddig mint egy akadály választott el az új otthonomtól. Ahogy beléptem, máris a birodalmamnak éreztem, és mint egy kisegér, mely elemózsiát keres, úgy kutattam fel az összes zugot, ami a házban létezett. Leültem a padlóra, onnan néztem a kopár falakat. Ekkor - mint meleg nyári éjszakán egy villámcsapás - ötlött fel bennem a gondolat: a földszinten már tudom a járást, de a padláson még nem! Úgy rohantam fölfelé, mintha valami kincs várna. Kincset nem, csupán port, piszkot és egy halom ócska holmit leltem. Igaz, kicsit féltem, de a kíváncsiság rajtam is úrrá lett, így elindultam felderíteni a zugot. Találtam egy pár ládát, avítt bőröndöket, amiknek az állaga nem volt küjönb, mint maga a helyiség. Éppen arra gondoltam, hogy itt már nincs semmi számomra érdekes, úgyhogy lesétálok, ám ekkor egy könyvféleség került a kezembe. Nem is tudom miért, de levittem magammal. Miután belelapoztam, észrevettem, hogy egy naplót tartok a kezemben. Nehezen olvastam a kézírást, az idő ezt sem kímélte. „1901. aug. 1. - kezdődött a bejegyzés láthatóan gyerekes összevisszasággal írva - ma vagyok 10 éves. Se testvérem, se barátom, a könyveim vannak csak, és mától fogva Te. Nevet is adok neked! Leó! Leó lesz a neved! Tudod miért? Hát neked bevallom, mert tudom, hogy titoktartó vagy. Szeretem, sőt imádom a cirkuszt, a gyönyörű fényeit, a kupolában lengő légtomászo- kat és az oroszlánokat. Hát ezért vagy te nekem Leó, kedves naplóm." Aranyos - gondoltam, de erre nekem most nincs időm. A feje tetején áll minden, egy költözés nagyon rumlis. Leraktam a naplót egy már kiürült dobozra, és közben egy régi, megsárgult fotó csúszott ki belőle. A nő, akit ábrázolt nem volt szép, rövidre vágott, ondolált haja, homlokára tapadt, szemöldöke vastagon kirajzolva övezte kissé vizenyősnek tűnő, ábrándos szemét, amelyből áradt a fájdalom, és a tragédia árnya telepedett rá. Újra kezembe vettem a naplót és lapozgatni kezdtem. Hosszú oldalakon át folytatódott a magányos gyermek kedve, együgyű csevegése barátjával, Leóval. Aztán az írás megváltozott, a fiú láthatóan kezdett felnőtté válni. „ 1916. szept. 5. Hurrá! Állást kaptam végre! Leó, fel tudod fogni mit jelenet ez nekem! Végre el tudom tartani őt! Márta jó. Én elveszem feleségül és gyerekeink lesznek! Csak hogyan mondjam el neki? Elé állok és azt mondom: állást kaptam, bohóc vagyok." „1918. márc 3. Leó! Fiam van! Fiam! Éppen időben sikerült befejeznem a házat. Nem nagy, te tudod, de ház. Otthona Mártának, a kicsi Edvárdnak és nekem. Boldogok leszünk itt." „1918. nov. 10. (A dátum után nem volt bejegyzés, azt hittem, vége a naplónak, de egy beragasztott újságkivágást találtam és megértettem belőle, hogy ehhez nincs szó, nincs mit írni, csak sírni és szenvedni! A félig elmosódott betűk ezt tudatták olvasójukkal: „1918. november 10-én az esti órákban egy külvárosi ház feltehetően villámcsapás következtében kigyullad és porrá égett. A tűzoltók egy asszony és egy kisgyerek elszenesedett holttestét emelték ki a romok közül." Úristen! Meghaltak. Ez iszonyú! Kellett nekem ezt olvasni! Rátelepedik az egész hangulatomra! Csöngettek, egy kedves, idős asszony jött át a szomszédból. Bemutatkozott, hely- lyel kínáltam és elkezdtük ápolni a jószomszédságot. Beszélgettünk erről-arról. Kiderült, hogy ismeri a napló íróját. A beteg öreget házam előző tulajdonosa vette magához és ápolta haláláig. — Tudja kedves - mondta a néni - a szerettei halála után már csak olyan volt, mint valami árny, úgy suhant az utcán, hogy szinte láthatatlan volt. Könny, szenvedés és az alkohol bódulata látszott csupán rajta. — Hagyjuk is ezt, olyan szomorú - fejezte be a néni, aztán elment. „1971. dec. 24. Leó! Te maradtál nekem egyedül és én nem foglalkoztam veled. Azóta a szörnyű november 10. óta nem beszélgettünk, de most utoljára, mert érzem, hogy utoljára társalgunk egyet. Hallgass meg, kérlek! Úgy fáj az élet, Leó. Bár segít elviselni a tudat, hogy hamarosan vége. Vége, és velük leszek újra. Az én Mártámmal és a csöpp fiammal. Nem kell többé nevetnem, álarcként örömet erőltetnem magamra, hogy mások röhögjenek rajtam. Rajtam, az esetlen, krumpliorrú, rőthajú botladozó bohócon. Régen szerettem a cirkuszt, csak ott tudtam elfelejteni, milyen üres az életem és milyen iszonyú tragédia árnyékolja be. Mókáztam, a közönség nevetett, utána kialudtak a fények estéről-es- tére. A tükör előtt lemostam arcomról a műmosolyt és láthatóvá vált pőre testem, lelkem minden szenvedése. Egyetlen társam volt csupán: az üveg, az enyhet adó ital. De jött a reggel, és a fájdalmas kijózanodás. Mindig könnyeket csalt a szemembe, cserzett bőrömet mardosta. Most el kell köszönnöm tőled, Leó. Isten veled barátom, nekünk ennyi adatott..." Mióta elolvastam a naplót, másként járom az utcákat. Mintha kevesebb mosolygós embert látnék. A minap is öreg, sovány, borostás ember jött velem szembe. Rezzenéstelen arca szürke volt, beesett szemeit eltakarták le-lecsu- kódó szemhéjai. Bizonytalan léptekkel közeledett felém, gyűrött zsebkendőjével az arcát törölgette. Sírt. — Talán egy bohóc volt - gondoltam. Megfordultam és addig néztem, míg bele nem olvadt a sok-sok álarcot viselő ember tömegébe. Uzinger Nikolett Négy és fél hónap Egy teljes hét a miénk Egy pénteki napon lejött hozzám Johnny, vártam már, mert írta, hogy jön. Amikor leszállt a buszról a pályaudvaron, úgy borultunk egymás nyakába, mintha legalább ezer éve nem láttuk volna egymást. Otthon már tálalva volt az ebéd, Johnny csak evés után tudta elmondani, mi járatban van. Elkért engem egy teljes hétre otthonról, amit náluk fogok tölteni. Szüleim nyugodt szívvel engedtek el, mert megbíztak benne. Másnap elutaztam hozzájuk, Johnny éppen a fürdőben volt, mikor megérkeztem. Hallottam, hogy csobog a víz, ő kiszólt, hogy épp borotválkozik. Mikor megkérdeztem, miért borotválkozik olyan gyakran, azt felelte: azért, hogy ne szúrja a szakállam a selymes bőrödet, mikor megcsókollak. Azt mondta, csodálatosan nézek ki. A hajam szépen beszárítottam, fehér selyemblúz és fekete nadrág volt rajtam. Lesétáltunk a városba, az üzletek kirakatait nézegettük, aztán moziba mentünk. Az előadás után megittunk egy üdítőt. Hazafelé a teliholdat csodáltam, nagy volt, kerek, mint egy érett őszibarack, és csodálatos fényt sugárzott. Fénye később “a szobánkba is bevilágított, ahogy Johnnyval egymás karjaiba simulva pihentünk. Az elkövetkező napokra az unalom egy cseppet sem volt jellemző. Kirándultunk, szalonnát sütöttünk a tóparton, élveztük a napsütést, hallgattuk a madarakat. Az utolsó este Johnny egy vendéglőbe vitt vacsorázni. Á pincér udvariasan üdvözölte Johnnyt, a tulaj is előkerült, nekem kezet csókolt, és gálánsán azt mondta, hogy a szépségem bizonyára elvonja majd a vendégek figyelmét még az ő kitűnő ételeikről is. Egy hangulatos sarokban foglaltunk helyet, majd választottunk az étlapról. Külöleges, finom ételeket ettünk és jófajta fehérbort ittunk hozzá. Nagyon szép este volt. Másnap Johnny hazakísért, szüleim ismét ebéddel vártak minket, utána élménybeszámolót tartottunk az eltelt hétről. Búcsúzáskor megköszöntem Johnnynak ezeket a felejthetetlen szép napokat. Müller Erika Arany Zsolt HUNGARY TOP 10 1. Mariah Carey 2. Roxette 3. 2 Unlimited 4. Magic Affair 5. Doop 6. Erasure 7. Marusha 8. Haddaway 9. Hip Hop Boyz 30. Marcellina Without You Sleeping In My Car The Real Thing Omen III Doop Always Oz I Miss You 15 év Elmegyek Válogatott versezetek I Mondd, mit ér Mondd, mit ér az ember, Kinek lelke tiszta, Ki sosem követ el bűnt, Ki a vizet issza? Mondd, mit ér az ember, Kinek fáj az élet, Ki jobb világot akar, Ahol szebben élhet? Mondd, mit ér az ember, Ki csak a mának él? Az örömöt hajszolja, Aki nem ad, csak kér? Mondd, mit ér az ember, Ki éjjel lopni jár, Elveszi ami a tiéd, Tengernyi a pénze már. Mondd, mit ér az ember, Aki kábultan néz, Pénzt keres a szerekre, Csődöt mondott az ész! Mondd, mit ér az ember, Aki csalásból él, Becsap téged, másokat, Sosem tudod meg miért. Mondd, mit ér ér az ember, Aki folyton kölcsön kér, Adóssága rengeteg, Máról holnapra él. Mondd, mit ér az ember, Aki ok nélkül öl, S ha egyszer megállítják, Akkor sem kötik föl. Mondd, mit ér az ember? Harmath Zsuzsa Beteg Föld Nyugodt körülöttem a táj. Nem zavarja semmi nyugalmát. Nem szitkozódik többé a száj S mindenki elnyeri jutalmát. Békebeli világban lebegek, Nem bántja a fület puskarobaj. Nincsenek árvák s betegek És suttogássá csitul a zaj. De felébredve e csodás világból Nem marad más csak a melankólia. Sikoly szalad ki a néma szájból S látván az életet, az rapszódia. Koponyák sivár halmán dalolok S tűznyelvek nyaldossák az eget. Ha kell áldozatot is hozok Csak mentsétek meg a Földet, a beteget. Jaksa Péter Titusz Nosztalgia Áldjon meg az Isten, Szívemből kívánom! Mikor szemedre jön A szendergés, álom Sejtelmes árnyékként Jelenjek meg benne, Mintha a sziluett Nem padtársad lenne, Csak egy nosztalgia Halvány emlékképe Aki néha pár sort Irkalapra vésve Átnyújtott, mint csokor Illatos virágot Két szemedben látva A csodás világot Azt, amely még tisztán Lebegett a térben, Szeretet-szigetként A világmindenségben! Sz. L. Hiányzol , Egy fényes éjjelen Napfényes csillag suhant át az égen, S én nézegettelek téged egy fényképen. Beszéltem hozzád S szemeimből könnyek folytak, Szomorú voltam, s nagyon boldogtalan. Hiányoztál nekem mindjárt az első napon, Mikor összejöttünk, De másnapra megjött a jókedvünk. S most itt ülök, magányosan szobámban, Arcom ázott könnytől fénylik. Fényképeid kiejtem kezemből Mert kiforgatta szívem minden kedvéből. Kezem reszket, szívem fáj, Gyere vissza hozzám minél előbb, Mert szívem eped ve vár! Mester Marietta
