Tolnai Népújság, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-04 / 130. szám
12 «ÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1994. június 4., szombat G . Kis A reneráció fjúsági oldal Törd a fejed! Két héttel ezelőtti felvételünk cirok-kötegeket ábrázolt. A rejtvény nehéznek bizonyult, mert értékelhető megfejtés nem érkezett címünkre, így azok közül, akik fenti képrejtvényünkre helyes választ küldenek, két nyertest sorsolunk ki két hét múlva. Érdemes tehát törni a fejeteket, mert most kétszer akkora esélyetek van a nyerésre. Várjuk leveleiteket, címünk változatlan: Tolnai Népújság (Kis Generáció), 7100 Szek- szárd, Liszt Ferenc tér 3. Mindennapi történet Szünet van. Az egész osztály a füzetét bújja és a körmét rágja. A becsöngetés után érkezőknek már nincs idejük átnézni a leckét. Bejön a tanár úr, végignéz az osztályon, s keresi azt, aki válaszol a kérdéseire. Rögtön észreveszi, hogy senki nem készült, mindenki savanyú képet vág. A tanár úr kedvesen érdeklődik: „Jól vagytok?" Az egész osztály kórusban feleli: „Nem!" Ez volt a csel, a tortúrának még nincs vége. Csak a napló lapjainak zizegését hallani a halálos csöndben. Abbamarad a lapozás, és a tanár úr szavajárását idézve a kiszemelt „kádernél" megáll, rászegezi tekintetét, majd megkérdi: „Na, mit vettünk a múlt órán?" Az áldozat lapít, és észre sem veszi, hogy őt kérdezik. Amikor felfigyel a körülötte lévő nyomasztó csendre, felnéz, de mire fel- állna és kinyögné a választ, a tanár úr megunja a dolgot és becsukja a naplót. Majd megVálogatott Késő bánat Örök talány marad már: Mi lett volna azután? Egy meg nem tett lépés, egy félbehagyott mozdulat, Mit úgy éreztem akkor, befejeznem nem szabad. Ma már tudom, hiba volt. A karom át nem karolt! Tán akkör egész másképp alakult volna minden. De késő. Már messze jársz. Semmi esélyem sincsen. Ha az a mozdulat Akkor félbe nem marad, Talán akkor még mai is itt lennél mellettem És nem lennék oly egyedül, foghatnád kezem. Nem értettem akkor én, Hogy a szemed mire kér! Nem mertem már elhinni, hogy komolyan, igazán Úgy szeretsz, ahogy én: olyan őszintén és tisztán. Örök talány marad már: Mit lett volna aztán? szólal: „Ülj le a segédjegyző mellé!" Az illető megkérdezi: „Én?" Mire a válasz: „Naná, a buzogány!" Erre az egész osztályból felszabadult sóhaj tör fel. A tanár úr összegez: „Megúsztátok a mai napot, ami késik nem múlik, kaptok pár nap laufot. Ki a hetes? Söpörje össze a köveket! (Tudniillik azokat, amelyek a szívünkről legördültek.) Édes lányom, te miért vagy olyan szomorú, nem jutott krumpliföld? Gábor, húzd be a futóműved, mert ha nem) akkor bokán rúglak. Indiánok, ez nem igaz, hogy ülhettek úgy, mint... inkább nem folytatom, három pont. Most úgy ültök, mint szarvasgomba a fűben. De jövő órán már nem leszek ilyen engedékeny! Majd jön egy combos doli, akkor jaj lesz nektek!" Ezután kinyitja a könyvet, és az egész osztály megköny- nyebbülten lát neki a felszabadult tanulásnak. Tálos Mária (A Zabhegyező nyomán.) versezetek A meg nem tett lépés, a félbe hagyott mozdulat! Már tudom, hiba volt, hogy befejezetlen maradt. A pár Fiatal pár a nyári éjszakában Reccsen az ág, suhan az álom. Repül a madár, rezzen az ág, S a párra csak az éj vigyáz. Első randevú A lány izgatottan törölte kezét Nézte a fiú megnyerő tekintetét. A fiú kezet csókolt a lánynak S kezeiket egymásba kulcsolva odébbálltak. A szoba Balra az ajtó mellett kicsi ágy Jobbra fotelek, s egy kis asztal, A vendég itt rendet tapasztal. A fal mellett áll a szekrénysor A képzelet Szabadság! Abban érzed magad? Nem veszed észre, hogy ezek csak áltató szavak? Örülsz, de nem tudod minek? Csak pár órára visz el a képzelet! Most mit látsz, tavat, erdőt, madarat? S visszatérve éled tovább kínodat? Járod az időt szárnyfalán, De nem találod meg magad. Pár órára hat csak az anyag, Azt hiszed, ez a feladat? Ettől függeni életed végéig? Gondolj bele! Neked ez megéri? Nem vagy ura testednek, S az LSD parancsol a lelked- nek. Barátaid elhagyod, S porra váltod vagyonod. Mi érték volt: elveszett. Maradt hideg tested, s a képzelet! Szél Mónika (A Bűn-drog-stop pályázat második helyezettje.) A Gömb Négy és fél hónap Bemutatjuk egymást a szüléinknek Elnézem a földgömböt az asztalomon. Különböző gondolatok jutnak az eszembe. Mennyire zárt és egységes, ugyanakkor egymástól elkülöníthetően külső és belső részre oszlik. Ez a kettősség eltérő emberi tulajdonságot „tartalmaz". Külsőleg a nyitottság, belsőleg a zárkózottság jellemzi. Mi jut eszembe? Kívülről mennyi változatosságot mutat, menynyire sokszínű, érdekes! Képzeletem mozgásba lendül, körüljárom a Földet, amely látnivalókban igen gazdag. Milyen érdekes, olyan mintha valamit szeretne védeni, eltakarni a külvilág elől. Ez a zárkózottság az emberre is jellemző. Szerintem az ember természeténél fogva hasonlít a földgömbhöz. Egy dologban azonban különbözik. Az embernek támaszra van szüksége, melyet hite, reménye és szeretete biztosít. Ezek közül a legfontosabb a szeretet! Renczes Miklós Már jónéhányszor voltam Johnnyéknál, és eljött az ideje annak is, hogy bemutasson a szüleinek. A szülei nagyon aranyosak és rendesek, megkedveltek engem és már családtagnak számítok náluk. Johnnyt anyáék csak fényképről ismerték. Anyu egy kicsit csibésznek tartotta, dehát fényképről nem lehet biztosan megmondani, hogy ki milyen, igaz? Hat hónap után mutattam be őt a szüleimnek. Pont Húsvét volt, mikor eljött hozzánk locsolkodni, otthon be is jelentettem, hogy várható. Már fél hétre ideért, de egy jó félórába került, mire megtalálta a házunkat. Ő ébresztette az egész családot, a nagyi nyitott neki ajtót. Bemutatkozott és elmondta, kit keres. Egy lágy csókkal köszöntöttem, amit ő is viszonzott. Gyanútlanul álltam előtte, nem is sejtettem, milyen meglepetést tartogat. Egyszercsak megemelkedett a jobbkeze, lenyomta a szódásszifon billentyűjét. A szüleim a nagy sikoltozásomra ébredtek fel. Megpróbáltam ugyan elszaladni, de Johnny gyorsabb volt, tiszta víz lett mindenem. Bementünk a házba, megszá- rítkoztam, aztán bemutattam őt a szüleimnek, a két nagymaminak és a nagypapának. Egy kicsit meg volt illetődve, alig szólt. Reggeli után sétálni mentünk, felmentünk a toronyba is, de a tetejére már nem mentem, tériszonyom van. Aztán egy-két kilométeres gyaloglás után elértünk a szőlőnkig, mert Johnny kíváncsi volt rá, így hát megmutattam neki. Leültünk a fűbe, gyönyörű volt a kilátás, egy kicsit fújt a szél, a madarak énekeltek. Egyszercsak birkózni kezdtünk, a csata vége egy hosszú, forró szerelmes csók lett. Mire visszasétáltunk hozzánk, már mindenki megebédelt, így hát ketten ettünk. Lassan eljött aztán az este, Johnny elköszönt. Kikísértem az állomásra, beszélgettünk, átölelve tartottuk egymást. Sokáig integetett nekem a busz ablakából. A családom megkedvelte Johnnyt, azt mondták, jól ösz- szeillünk mi ketten. Müller Erika Arany Zsolt (Folytatjuk.) Rövid tantárgytan Német TOP 10 1. Mariah Carey Without You 2. B. Springsteen Streets Of 3. Lucilectric Dchen 4. Marusha Somewhere Over The 5. Reel 2 Real I Like To Move It 6. Dr. Alban Look Who's Talking 7. Ace Of Base Don't Turn Around 8. Haddaway Rock My Heart 9. Prince Ital Joe United 10. Masterboy I Got To Give It Up Mi jut eszedbe erről a szóról: választás Mértan: Az öreg Archimé- dész köröket rajzolt a homokba. Arra jött egy ellenséges katona, meglátta, bámult, leesett az álla. — Maga meg mit csinál itt, fater? — Nem látod, hülye ellenség? Rajzolok a földre. — Hűha, fater, hiszen akkor maga föltalálta a földrajzot! Heti cáfolat Nem igaz, hogy azért a Suzuki autógyár települt Magyarországra, mert a riválisa attól félt, hogy a japán-magyar autónak To- toya lesz a márkaneve. Vicces! — Ha nagy leszek, feleségül megyek az Attilához - jelenti be szüleinek az ötéves Kinga. — Rendben van, csakhogy a házassághoz kettő kell ám! - mondja mosolyogva az anyukája. — Jó, akkor feleségül megyek a Ferihez is! Rajta könyvek, kőzetek, lemezek, A vitrinüveg mögött Babitsosai szemezők. Sütkei Gábor Szivárványt Évának! Az első legyen színe a véremnek, a második háborgó tengereknek, Jön a rétek, erdők nyári ruhája, Itt is van kedved őszi rózsája! Legyen tiéd az est mély sötétje, Őszinte lelkem legszebb fehére, Vedd az elmúlás avarszínét, Hegyek felett nyugvó naplementéjét! Gyúrd össze őket s repítsd égnek, Hadd tomboljanak fent a fények, S a híd egyik pillérét küldd felém, Száradjanak a könnyek szeretőd szemén! Vazó — Eszed tokja, ostoba ag- resszor! A földrajzot már régen föltalálta Ptolemaiosz kolléga. — Akkor ez micsoda, amit maga csinál? — Hm. Tudod mit, legyen egyszerűen: tan. — Tan? Mér' tan? i — Üsse kő, lásd, kivel van dolgod bugyuta zsoldos, legyen a neve mértan! — Politika! — Ebben a pillanatban választanom kell, hogy kávét igyák, vagy elmenjek a boltba, mert éhes vagyok. Az nem választás kérdése, hogy bemen- jek-e órára. — Lehetőségek! — Jó nagy semmi! Nem is érdekel, mert jobb úgysem lesz. , — „Két út van előttem, melyiken induljak, kettő a szeretőm, melyiktől búcsúzzak?" — Diákigazgató választás, vagyis a Csapó-napok. — Csupa rossz. Vagy újabb rossz. Ma nem vagyok optimista hangulatban. Talán ha holnap kérdezik. — Az életünk tele van választásokkal. Nap mint nap döntünk valamiben, és ennek viselni kell a következményeit. — Választani kell mindig jó és rossz között. Drága Bátyám (továbbiakban DB) remegő inakkal, arcán azonban főúri gőggel elindult tehát a magyar írásbelire. Amikor fél egy tájban ha- zatámolygott, és anyuék megkérdezték tőle: „hát hogy ment drága kisfiam, mit írtál?", csak annyit tudott mondani: ööö, hááát, ööö.. . Szerintem ha így fest a dolgozata is, akkor kevés az esélye arra, hogy valaha, valahol, díszdoktorrá avassák. Később rosszabbodott az állapota, elhomályosult szemmel bóklászott a lakásban és matematikai képletek foszlányait lehetett hallani a közelében. A család lábujjhegyen járt körülötte, az apu sóhajtozott, a kezét tördelte, az anyu hi— Gyakran kell választanom, hogy mire költsem a pénzemet. ■— Mit tanuljak? Vagy matekot, vagy munkaszervezést, de a kettő együtt nekem sok! — Döntés! Több lehetőség közül általában azt választjuk, ami pillanatnyilag a legjobbnak, legkönnyebbnek tűnik. — Lenni, vagy nem lenni - ez is egy választás. — „Mondd, Te kit választanál?" (István, a király.) — Az életben néha jól, néha rosszul választunk, de legtöbbször már nem lehet változtatni rajta. — Választás? Jót? Rosszat? Mindkettőt? Egyiket sem? Nehéz! — Mindig nehéz. Sohasem tudom, hogy helyesen döntöt- tem-e. — Kabaré! — Én két pofon közül a kisebbiket választanám. Ha degvizes kendőkkel, és serkentő teakeverékekkel járt a nyomában, a nagymama imádkozott, a nagypapa a torkát köszörülte és a fejét ingatta. Egyedül én maradtam továbbra is normális. Másnap hajnalban arra ébredtem, hogy egy bivalycsorda csörtet a fürdőszoba felé. Később kiderült, hogy csak DB-t érte el az a bizonyos vékony. Reggel hétig többször is. Másodszor is útnak indult a fiú, olyan fehér arccal, hogy jelentkezhetett volna hypo-rek- lámnak a tévébe. Gyanítom, a matek írásbelije jobban sikerülhetett, mert gőgös arccal, dölyfös tartásban jött haza, s a família aggódó kérdéseire csak annyit nincs választási lehetőség - tartózkodom. — Élet és Halál! — Két vagy több dolog közül kell eldönteni, hogy melyik a helyes számomra és a környezetemnek. — A jövőm! Érettségi után tovább tanuljak, vagy maradjak itt technikusira. — Amikor az embernek választani kell, akkor tudja meg igazán, hogy milyen nehéz, hiszen mások élete is függhet az én döntésemtől! — Még nem választottam soha senkit! így nincs is véleményem. — Döntés! — Én még nem választottam. Nem is akarok. — Megüssem, vagy ne üssem? Elmenjek, vagy maradjak? Kérdések! — Engem lehetőleg ne befolyásoljon senki! (A Csapó Híradó nyomán.) válaszolt flegmán: nudli volt az egész! A fentihez hasonló koreográfia még néhány alkalommal megismétlődött, aztán egyszercsak azt vettem észre, hogy DB egész nap az ágyban heverészik, meg a haverjaival csatangol, este pedig walk- mant hallgat, s álcázásul egy-egy jókora könyvet készített ki az íróasztalára meg az ágya mellé. A jelekből rájöttem, hogy a szóbeli érettségire „készül". Gondoltam, nem árt ha okosodom én is egy kicsit így év vége felé, megkérdeztem tehát, milyen módszerrel tanulja meg a nagyszámú tételeket. DB úgy nézett rám, mint egy rúdugró a hangyára, és azt mondta, hiába is magyarázná, egy ilyen kis tökalsó úgysem értené meg. • • Öcsi mondja II.
