Tolnai Népújság, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-25 / 148. szám
4 KÉPÚJSÁG TOLNA ÉS KÖRNYÉKE 1994. június 25., szombat A tanár bácsi is „elballagott" Tolnai városatyák az önkormányzati választásokról Változásra várva Reinics Béla, Béla bácsi, a tanár bácsi közismert személyiség Szedresen. Beszédes az utcán, barátkozó, minden témában megkapaszkodó és segítőkész. Most hatvan éves, diákjaival együtt ő is „elballagott". Az életpálya ezen szakasza lezárult. Pedagógus volt, csupa szívvel, negyven éven keresztül. Alakította, formálta, okította a jóra, a szépre a reá bízott gyerekeket. — Hogyan lett egy valamikor bajai prepából tanító Tolnában? — Ide kértem a kinevezésemet, Szekszárdra. Levélben jelentkeztem a Garayba, de amikor augusztusban személyesen is megjelentem, kiderült, hogy engem Bogyiszlóra küldenek, mert a helyemre egy házaspárt tettek időközben. Egy évre rá, életem útja Felső-Tengelicre vezetett. Itt összevont iskola működött, olyan tanyasi féle. Én kaptam az alsó négy osztályt. Három esztendeig volt ez a hazám. Közben udvarolgatni kezdtem, s kérésemre Jánosma- jorba helyeztek. Ott huszonegy évet húztam le. Mint rendesen, az alsóban kezdtem. Akkoriban sok volt a faluban a gyerek, három tanulócsoport működött. Tűrhetőek voltak a tanulók, a viszonyok és a közlekedés is. De nagy nehézséget jelentett, hogy nem volt óvoda. Ezért a tanév vége felé behívtam a leendő elsősöket, iskolapadba ültettem őket, papírt adtam a kezükbe és ceruzát, rajzolgat- tunk, hajtogattunk, beszélgettünk, játszottunk. Azért, hogy szokják meg a berendezést, a padokban való ülést, a fegyelmet, meg engemet. Akinek idősebb testvére volt az is elkísérhette a kicsit. Aztán a kis településen bennünket is elért a kor nagy vívmánya: a körzetesítés. Először az ötödik-hatodik osztályokat vitték el. Az otthon maradt 7. és 8. még kifutott. Marasztaltak, de én is átköltöztem Szedresre. Építkeztem, letelepedtem, s itt pergett le az elmúlt huszonhat év. Napköziztem, igaz egy időben délelőtt tanítottam is. Nehéz volt, fárasztó, de mégis szép, mégis jó. — Milyen emlékeid és terveid vannak? — Azt sajnálatosnak tartom; hogy a gyerekeknek nagyon sok a délutáni elfoglaltságuk. Ezek többsége a napközis tanulási időbe is belenyúlik. Márpedig a fizikailag kifáradt emberkéket szinte lehetetlen komoly munkára fogni. Régebben még a gyerekek tudtak önfeledtem játszani, én is közéjük álltam, kirándultunk, ráértünk. Most megkaptam a szabadságomat, s decembertől leszek „igazi" nyugdíjas. Van egy hatalmas kertem, benne szőlő és gyümölcsfák. Tavasztól őszig biztosan nem fogom unni magam ... Komád László Bár épp csak kipihegtük magunkat a nagy választási versenyfutást követően, most máris afelől érdeklődtünk tolnai képviselőktől, szerintük mit hoznak a várhatóan ősszel sorra kerülő helyhatósági választások. Rózsa Sándor, SZDSZ: — Valószínűleg közvetlen polgármester-választások lesznek. Ez új helyzet a mostanihoz képest. Lehetséges az is, hogy szűkül a testületi tagság létszáma is. Ha ez így lesz, nyilván más helyzet fog előállni, ám lehet, hogy marad minden a régiben. Úgy gondolom, hogy az MSZP erősödni fog a helyi szinteken is, mivel az 54 százalékos győzelem őszig „kitart". Bár szerintem az ön- kormányzati választásokon a személyiségek szerepe sokkal döntőbb, mint a párt-hovatartozás. Azt várom, hogy jobb szakemberekből, jobb testület jön létre. Nem lesz könnyű helyzetben az akkor felálló ön- kormányzat, nagyon nagy terhet kap majd a nyakába, a város sajnos eléggé eladósodott. Reméljük, hogy az új kormányzat pozitívabban áll majd a települések ügyeihez, és valamivel jobb helyzet alakul ki, mint most. Ellenkező esetben egyszerűen lehetetlen lesz a működés, tönkremegy a város. Mayer Márton, független: — Két dolgot várok az ön- kormányzati választásoktól. Az egyik, hogy maga a testület felfrissül, és ez a munkastílusban is hoz változást. A másik, hogy talán a testületi ülések légköre is változik majd. Tehát olyan ülésekre kerül sor, ahol a képviselők a város gondjait felvállalva konstruktív álláspontra helyezkednek, és így jobban előreviszik a város ügyét. Versánszki János, MSZP: — Perdöntő lehet, hogy közvetlenül, vagy közvetve választják-e a polgármestert. Azt várom, hogy MSZP-s részről közel azonos támogatottsággal - mint ahogy az a parlamenti választásokon megnyilvánult -, tudunk állítani egy olyan talpraesett, mindenki által elfogadott polgármester-jelöltet, akit megválasztanak a tolnaiak. Vannak már személyi elképzeléseink, bízunk benne, hogy MSZP-s polgármesterünk lesz. Takács István, MDF: — Ha '95-ben lesznek a választások, akkor kiegyenlített küzdelmet várok, ha '94-ben, akkor sajnos a jelenlegi kormánytényezők fognak meghatározó szerephez jutni. Nyilvánvaló, hogy önkormányzati testületet ilyen módon, mint ahogy a jelenlegi megalakult, még egyszer nem tanácsos létrehozni. Annak semmi értelme, hogy impro- vizatív módon egyesével „egyék" egymást az emberek. Jóval komolyabb előkészítő munka szükséges, a hosszútávú álláspontokat, elképzeléseket egyeztetni kell a meghatározó kérdéskörökben. Bármilyen összetételű is legyen a testület, ilyen szempontok alapján kell elkezdenie a működését. sk Zsákutcabál Hatvan küó hús, 20 kiló újkrumpli, tizenhárom liter savanyúság, 25 kiló kenyér, tetemes mennyiségű diós, mákos, mazsolás kalács, némi mogyorós csipsz. Pár korsó sör, néhány üveg bor, meg üdítő, 2 zenész, sok tombolajegy. Ez a sebtiben megvont számszerű mérlege a tolnai Fém utcában lezajlott össznépi vigadalomnak, köznapi nevén utcabálnak. A Fém utcaiak tavaly nyáron az új aszfaltburkolat felett érzett örömükben perdültek táncra a nyílt utcán, idén pedig csak úgy, a buli kedvéért. A banzáj zavartalansága érdekében hivatalos szerveknél is közbenjártak, a DÉDÁSZ lampionokat varázsolt az utca fölé, a rendőrség pedig a buli idejére zsákutcává nyilvánította a Fém utcát, a gyalogos- forgalom zavartalansága érdekében. Folyt tehát az eszem-iszom, kedv, s öröm röpkedtek, csak reggel fél négy után csendesedett el az utca, amelynek összes lakója hivatalos volt ugyan az eseményre, ám „csak" mintegy 2-300-an tisztelték meg egymást jelenlétükkel. Beszélik, jövőre is lesznek legalább ennyien. Kárpótlási perpatvar a Babits utcában Amikor a „senki földje" valakié lesz A kárpótlás - mint olyan - szükséges, korszakos jelentőségű lépés. Az emberek akarata ellenére létrehozott kényszerű tulajdonközösségek (állami, szövetkezeti) feloldása a rendszerváltás alapvető feladata. Ám a kárpótlás végrehajtása rengeteg hibával, sérelemmel, perrel jár. Kezdve azzal, hogy a földhivatali adatbázis nem pontos és nem napra kész, folytatva azzal, hogy a kárrendezési hivatal ideiglenessége, bizonytalan helyzete, átmeneti jellege olykor az ott dolgozók hangulatán is érzékelhető, s zárva azzal, hogy az állampolgári oda nem figyelés minő telekvitákat hoz most felszínre - mivé tett bennünket a „közös" egyesek azzal se foglalkoztak különösebben, hogy saját kertjük sarokpontjai hol vannak. Szántottak-vetettek addig a „képzeletbeli" határig, amíg rájuk nem szólt a szomszéd. És ha ez a szomszéd egy tehetősebb szövetkezet volt, az nem ricsajozott néhány méterért. De most, amikor minden talpalatnyi földnek (új) gazdája van, megindulnak a bel- háborúk. A tolnai Babits utcában is áll a bál, mert a hosszú kertek végeit az aljban senki nem jelölte ki annakidején, többet használtak a lakók, mint ami megillette őket, de ezért nem szóltak nekik. A birtokhatáruktól néhány méterre húzódik egy árok, s addig terjeszkedtek. A nagyüzem gépei csak a túlsó parton forgolódtak, nem jöttek át a vízmosáson, meghagyták ezt a sávot évtizedeken át a „senki földjének" - bár papíron a téeszé volt. S elérkezett a kárpótlás, mely során az egyik korán ébredő utcabeli kilicitálta magának a területet, növelve így a saját territóriumát, ugyanakkor kihívva 34 szomszédja haragját. Mert - ha hinni lehet a földhivatal nyilvántartási térképének - most már az övét használják mások. Tartoznak neki 5-8-15 méterekkel. Garázst, sertésólat, szennyvízaknát építettek, gyümölcsfákat telepítettek a Babits utcaiak a „senki földjére", ami immár valakié. Bonyolítja a helyzetet, hogy a kertek alján ment egy földút is, amin a takarmányt, trágyát hordták a környékbeliek, s most az sincs, mert a nyilvántartásban nem szerepel. Pedig van akinél a szennyvízakna felülről meg sem közelíthető, olyan meredek a kert, hogy a szippantós autó nem vállalkozhat a tolatásra. Évtizedes (rossz) szokás vajon megváltoztatható-e egy földárverés után? Nem egykönnyen. Harag az van. A do- .log már tettlegességig is fajult. Követhetetlen beadványok és polgári perek tucatját sorolják az érintettek. Egyikben az egyik, másikban a másik fél a felperes. Á hoppon maradtak szószólója, Mukli József mondja: — A háború előtti földhivatali térképeken még szerepelt egy dűlőút az árok mellett, de az újabbakon ez már, ki tudja miért, nincs rajta. Én teheneket tartok, ott alul szoktam kihordani a trágyát, nem a szűk udvaromon át. De most már több mint egy éve be vagyok zárva, lókarámot építettek a kertem végébe „az új gazda". Sőt, azt hangoztatja, hogy még további 15 méter az övé. Itt a nyár, s a szomszédok egyre nehezebben viselik a trágyaszagot, mégsem tehetek semmit. Egyszer megpróbáltam forgolódni rakománnyal itt fölül az udvarban, de olyan keskeny a hely, hogy rátolattam a derítő fedlapjára, ami beszakadt. Most nézze meg: a virágoskertből etetem a jószágot úgy beszorítottak. Á korábbi pert leállíttattam, mert féltem, hogy nem bírom anyagüag, de most úgy látszik, a város is arra hajlik, hogy rendezzük végre a Babits utca ügyét, mert újra indul a verkli, úgy, hogy az ön- kormányzat átvállalja a bírósági költségeket. Egyszerűen kell utat biztosítaniuk alul, mert megbénítják a családok gazdálkodását. A kárpótlásnak nem lehet célja a károkozás. A licit nyertese Haász József így érvel: — Taposás volt az árok mentén, de út soha. Ajánlottam már több módozatott arra, hogy tegyük rendbe a behasználásokat meg a közlekedést, de egyszer azt ötölték ki, hogy lovagiasan mondjak le azokról az apró területekről - összesen 0,8 hektárról van szó -, máskor meg nekem estek, hogy mit gondolok én, rettegésben tarthatok egy egész utcát? Az az igazság, hogy engem, sokáig még hivatalos helyeken is birtoksértőként kezeltek. Úgy kellett elmagyaráznom, hogy bocsánat, de megvettem a területet, s nálam, mivel nincs több száz hektárom, igenis számítanak a méterek. És igenis haragszom, ha valaki rámegy a földemre, láncfűrésszel összevágja a fasorompómat, leveri a lakatomat, s úgy kerülgeti a pocsolyákat a munkagépével, hogy belehajt a zabomba. A megegyezés híve voltam, és ma is az vagyok, de ugye ha valahova elmegyek kérni, tárgyalni, egyezkedni, nem azzal kezdem, hogy berúgom az ajtót! 1992 decembere óta enyém ez a terület papíron, és megnyugtató módon a birtokomba tulajdonképpen mind a mai napig nem került. Hát ha békésen nem tudtuk elintézni a dolgot, zárja le a vitát egy bírói ítélet, s azt követően ki-ki a saját tulajdonán gazdálkodjon. Éljünk egyformán a jogainkkal! Az én traktorom az ő földjükön soha nem fog megfordulni. Mint vélekedhet egy „jóra- való" újságíró az adott szituációban? Csendesen megjegyezheti, hogy nincs olyan ítélet, amely a rossz szomszédságon segít, és reménykedhet, hogy soha nem lesz szükség a kárpótlás kárvallotjainak kárrendezésére. Wessely Gábor Padlások kincsei A fazék Nagy, égetett fazekakban főzték lakodalmakkor és más nagyobb családi összejöveteleken a húslevest. A főzés gyakorlata szerint egészben tették bele a csibéket, tyúkokat és „bezőccségűték". Egy-egy fazékba kb. 30 liter vizet tehettek. A nagy súlya miatt nem a rakott tűzhelyre tették, hanem a földön, a szabad udvaron készítettek neki helyet. Alulról tüzelték, s hogy szét ne repedjen, az oldalát besározták. Ha mégis megtörtént, hogy elrepedt, - ügyes kezű ezermester összedrótozta,- s használhatták tovább. A levesfőző fazekat más célra nem használták. Ha szükség nem volt rá, lefedték, kamrába tették. Az emlékezők szerint 1932-ben még lakodalmi alkalmakkor használatban volt ez a tárgy. A divatból akkor ment ki, amikor egyre nagyobb tért hódított a zomán- cos edény. Komád László Kedden Faddon A faddi művelődési házban kedden véradónapot tartottak. A község nagyságához képest sokan jelentkeztek véradásra. Összesen 112 személyt „csapoltak meg", közel 45 liter vért begyűjtve tőlük, ami relatív csúcsnak számít. Kézbesítőváltás A Népújságot januártól új kézbesítőgárda hordja házhoz, megyeszerte. Több mint száz embert vett fel a kiadó e munkára, többségük jóravaló dolgozó, de - a nagy számok törvénye alapján - némelyekről bebizonyosodott az ellenkezője. Megbízhatatlan, pontatlan, gondatlan személyek is jelentkeztek újságkihordásra, pénzbeszedésre, akikről hamarosan elterjedt a hír, hogy óriási késéssel dobják a lapot a postaládába, kocsmában gyűjtik az előfizetői díjakat, s egy részét „ott is hagyják", stb. A panaszok orvoslására Tolnán most kézbesítőváltás történik. Június 1-től a mözsi városrészben, július 1-től pedig az egyik tolnai körzetben is Fáth János vette, veszi át a terjesztést. A rendszertelen lapkihordásnak remélhetőleg vége szakad, az érintett 5-600 előfizető örömére. Fáth János mezőgazdasági vállalkozó. Azt mondja, nagy kedvvel lát a feladathoz, nem ijed meg tőle, máris toborzott új előfizetőket, hisz ez az ő érdeke is.-WyPótgyermeknap Martocsán Ervin csacsifogattal jött vendégségbe az egyik medinai családhoz. Az utcabeli gyerekek felkéredzkedtek a kordéra és már indult is a kocsikázás, körös-körben a faluban. KáeL
