Tolnai Népújság, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-23 / 146. szám

4 MÉPÚJSÁG

DUNAFÖLDVÁR, PAKS ÉS KÖRNYÉKE

1994. június 23., csütörtök

Az idők szava

A fenti képen nem bakancs-reklám, s nem is a nemrégiben lezajlott Blues-feszti- vál „utórezgései" láthatók. A Kereskedelmi és Hitelbank paksi kirendeltsége előtt készült a kép, s a rajta látható, álló, ülő, illetve fekvő fiatalok egyetemisták. Mégpedig a gödöllői agrártudományi egyetemről.

Nem, nem a vizsgaidőszak fáradalmait pihenik ki egy országjáró túrával. A város tájékozatlanabb rétege gyanakodva szemlélte az ifjoncok kissé viharvert, de elszánt csapatát, különösen a képen szereplők társait, akik a szemközti park üde gyepén szunyókáltak. Többen pályakezdő hajléktalanok ülő-, illetve fekvősztrájkjára gondoltak, akadt olyan is, aki a fent említett fesztivál utóvédjének tippelte a csoportozatot.

Nos, szabad a gazda, az egyetemisták kötvényt jegyeztetnek. Megbízásból, bérmunkában. Na igen, halljuk-olvas- suk eleget, hogy megszűnt szinte minden lehetőség a fiatalok számára, mely egy kis nyári munkához és plusz keresethez juttatta volna őket. Jobbára csak ez az egy foglalatosság maradt, sorban állni (ülni, feküdni) egy bank előtt, hogy biztonságban elhelyezzék mások pénzét egy jól kamatozó befektetés formájában. Ez is valami. Közben azért kirándulnak, az tuti, hogy az ország bankjait alaposan megismerik, s emellett ízelítőt kapnak az élet napfényes (a befektető szempontjából) és árnyékos (az ő szempontjukból) oldalából. Ha máshol nem, a bank portálja alatt.

vm - dg

Hullámzó arányok

Gerjenben nagyon érdekes képet mutat a vallásosság. A település, lakóinak letelepedése óta kimondottan református jellegű volt. Már az 1750-as évektől kezdődően ki- sebb-nagyobb református családok telepedtek meg, és erős hittel tartottak össze. A község helyzetéből adódóan sokat kellett a gerjenieknek küzdeni az életben maradásért, a Duna többször megrongálta és tönkretette az itt élők házait, az áradások ellen folyamatosan védekezni kellett. Az ellenreformációt követően egyre több és több katolikus család vetette meg lábát Gerjenben, az akkor nagyon bizonytalan

és árvizektől veszélyeztetett vidéken.

Mostanra olyannyira eltolódott a vallási felekezet hovatartozása, hogy a legutóbbi népszámlálás alapján nagyobb számban voltak a katolikusok, mint a reformátusok. A reformátusok és a katolikusok számának eltolódását a gerjeni hétköznapokban is tetten lehet érni. Igaz, hogy a vallást csak a lakosok idősebb korosztálya gyakorolja rendszeresen, de a fiatalok között is egyre többen lesznek - ki református, ki katolikus -, akik csatlakoznak valamelyik egyházközösséghez.-geKutat fúrnak Nagydorogon

Az elmúlt hetekben kezdték meg Nagydorogon annak a kútnak a fúrását, ami kiegészíti majd a település lakóinak vízfogyasztását.

Mint azt a polgármestertől megtudtuk, már régóta okoz gondot a vízellátás Nagydorogon, részben mennyiségi, részben minőségi problémák miatt. A központi részen fekvő kútte- lep egyik kútja néhány hónapja tönkre ment, így újat kell furatni az önkormányzatnak.

Mint azt Pinczési László elmondta, még ebben a hónapban befejezi a szálkai vállalkozó a munkát. A kút

közel száz méter mély lesz és percenként megközelítőleg 300 liter vizet fog a felszínre hozni.

Az általános vízminőség-javítás már korábban is téma volt Nagydorogon. Az illetékes szakhatóságok megállapították, hogy szükséges egy olyan eljárás, mely a vizet hatékonyan megtisztítja. Az önkormányzat pályázatot írt ki ebben az ügyben. Az ajánlatok néhány hete érkeztek meg a hivatalba. A szakhatóságok véleménye szerint az úgynevezett „biológiai eljárás" tűnik a legjobb megoldásnak.-garaySzázhúsz éves a paksi tűzoltóság

Tüzek és tűzoltók Pakson II.

Az 1930-as évek vége felé fizetett tűzoltókkal erősítették meg Pakson a szolgálatot. Az egyesület 1945. után is működött, annak ellenére, hogy egy rendelet az egyesületeket föloszlatni rendelte. Aztán 1956. januárjától ismét egyesületként működhettek, hivatalosan is. Ekkor épült az új tűzoltószertár is, a konzervgyárral szemben. Ettől kezdve a gyári tűzoltókkal már együtt vonultak a tüzekhez. Közösen ünnepelték 1974-ben a centenáriumot is. A körzetesítések után a dunakömlődi tűzoltók is ide tartoztak. A paksi önkéntesekre mindig lehetett számítani. Az egész járás területére vonultak tüzet oltani. Közben tűzoltó-dinasztiák alakultak ki. Jónéhány paksi családnak lehet köszönetét mondani azért, hogy ezt a nemes szervezetet fönntartották. Sokan ismerték például Luszt Vili bácsit, aki sok évtizeden át volt az egyesület elnöke.

Az atomerőmű építésekor állami tűzoltóságot hoztak létre. Még két évig működött az egyesület, aztán rábeszélésre kimondották a föloszla- tásukat. Az utolsó elnök - az ugyancsak lelkes - dr. Rimái István, az utolsó egyesületi parancsnok pedig Máyer Mihály volt.

A 6-os út mellett elkészült az állami tűzoltóság laktanyája 1981-ben. Előzőleg már mintegy 80 személyt kellett állományba venni, kiképezni, majd szolgálatba állítani. Az atomerőmű segítségével megvásárolták a szükséges

vonulószereket, végül egy jól képzett és viszonylag jól felszerelt csapat állt rendelkezésre, Horváth Béla parancsnokkal az élen.

Az atomerőmű egyes blokkjának indításakor megtartott gyakorlatok során vetődött fel, hogy akkor válik kellően biztonságossá a védelem, ha az üzem területén is működik tűzoltóság, így van ez a világ valamennyi erőművében. A mintegy 8 éves vita és előkészület után 1990-ben hozzák létre az atomerőműben a tűzoltó-parancsnokságot. Ekkor a városiak törzséből, meg a beosztott állományból is többen ide kerültek. A helyükbe aztán újabb embereket kellett felvenni és kiképezni a városi parancsnokságon.

Ilyen előzmények után joggal lehetünk kíváncsiak, hogy most, 120 év után hogyan működik ez a tűzoltóság. A paksi városi tűzoltóparancsnoki tisztséget jelenleg János Ágoston őrnagy látja el, kérdéseinket neki tettük fel:

— Hogyan sikerült kiegészíteni a létszámot, s milyen az állomány szakmai felkészültsége, az anyagi juttatás mértéke?

— Az erőművi tűzoltóság létrehozása után egyedül maradtam itt tisztként. Ma már a tiszti beosztásokat megfelelő végzettségű kollégák látják el. A gépkocsivezetők és a vonu- lós tűzoltók létszáma is megfelelő. Jelenleg 61 fő a létszám, mindössze egy fő hiányzik a teljességhez. Mostanában azonban nehezebb a létszám feltöltése, mint annak idején, mert a követelmények nagyok, a fizetés pedig kevés. Az átlagéletkor 36 év az állományban, s elmondhatom, hogy szakmailag jól felkészültek. Sajnos, van is lehetőség a gyakorlásra, mert évente 250-300 között van a vonulások száma. Működési területünk a városra és még 10 településre terjed ki. Sokat vonulunk Cece és Simontomya térségébe nád- és avarégésekhez. A 6-os úton elég sok a baleset is. Akad tehát munka bőven.

— Milyen állapotban vannak a vonulószerek, milyen a vonulóképességük? Hogyan alakultak kapcsolataik a különböző szervekkel?

— A vonuló fecskendők közül a legfiatalabb 9, a legöregebb 21 éves. Gyakori a meghibásodás, alkatrészt pedig nehéz szerezni. Van egy 30 méteres IFA-gyártmányú gépezetes létránk is, ezzel azonban a VI. emelet fölötti lakásokból már nem tudunk mentést végezni. Ilyen esetben az erőműből várunk segítséget, mi pedig oda vonulunk, ha baj van, amikor jelez az erőmű tűzjelző rendszere. Ebből eredően is jó a kapcsolatunk az erőmű vezetőségével és tűzoltóságával. Hasonló a kapcsolatunk a polgármesteri hivatallal és a rendőrséggel is, s szépen alakulnak külföldi kapcsolataink. Kölcsönösen látogatjuk egymást három német, két szlovák, egy lengyel és egy olasz város tűzoltóságával.

— A 120 éve alakult önkéntes tűzoltóság utódjának tartják-e magukat? Hogyan őrizték meg a hagyományokat?

— Abból indulok ki, hogy a hivatásos tűzoltóságok az önkéntes egyesületekből alakultak ki. így feltétlenül elődünknek tekintjük a Mádi Kovács János által létrehozott csapatot. Az önkéntes tűzoltók ma is nélkülözhetetlen segítőink, nekünk is, a helyi lakosságnak is.

— Mik a jelen gondjai, problémái?

— Említettem volt, hogy mintegy 10 helységnek adunk segítséget. Ehhez két általános fecskendő áll rendelkezésünkre. Ha ezek a kocsik már kárfelszámolást végeznek valahol, bizony nem tudunk segíteni az időközben bajbajutottaknak. A kilométereket is le kell küzdeni, ha Gerjenbe, Pálfára, vagy éppen Simon- tornyára kell vonulnunk. Ez különösen a téli időszakban jelenthet nagy gondot. Sajnos, nagyon gyengén állnak az önkéntes tűzoltóságok, alig van néhány egyesület, amelyikre számíthatunk. Különösen ott vannak gondok, ahol a helyi önkormányzat nem kezeli sajátjaként ezt a kérdést. Az ön- kormányzati törvény helyi feladatként határozza meg a tűz elleni védekezést és az oltást, a megoldás módját valamennyi képviselő-testületnek el kell döntenie. Sajnos, az eltelt négy év alatt ezt kevesen tették meg.

Feltétlenül meg kell emlékezni a diák-tűzoltókról. Sokat segítenek a tüzek megelőzésében és az utánpótlás biztosításában. Velük és az önkéntes tűzoltósággal kellő módon foglalkozunk. Bár lehetőségeink végesek, segítjük őket, mert csak velük együtt lehet a körzetünk tűzvédelmét biztosítani.

Csőglei István

Változatok

tagadásra

Mint arról már korábban beszámoltunk olvasóinknak, a paksi önkormányzat megbízásából a Magyar Gallup Intézet közvéleménykutatást végzett a városban a tervezett kiégett fűtőelem-tárolóval kapcsolatban. (Csak emlékeztetőül: a megkérdezettek 76 százaléka szerint szükség van a tárolóra, s 56 százalékuk tudná elfogadni megépítését Pakson.)

Nos, az elkészült tanulmány egyik pontjában felsorolták azokat az érveket, melyeket a tárolóra „nem"-mel szavazók felhoztak. íme, ízelítőül néhány ezek közül:

Akadt olyan válasz, mely úgy elutasító, hogy nem érvel, egyszerűen kategorikusan kijelenti, vigyék máshová a létesítményt, van elég bajunk anélkül is, stb.

Mások úgy vélik, a város már éppen elég terhet vállalt magával az erőművel, nem kell ezt még „fokozni" is.

Megint mások elismerik, tároló kell, szükséges, de nem ide, Paksra kell építeni, vigyék messzebb a várostól. Ez utóbbi válasznak egyik továbbfejlesztett változata, mely műszakilag érvel: nem tanácsos ennyire az erőmű közelében létrehozni a tárolót.

Akadt, aki beleegyezne az egészbe, de kétségbe vonja, valóban ideiglenes lesz-e az a tároló, mások azért nem tartják jónak, mert nem hosszútávú, tehát csak félmegoldás.

Megint mások a tárolóval, mint általános veszélyforrással, illetve a sugárzás, a sugár- terhelés várható megnövekedésével érvelnek.

Egyesek úgy vélik, a tároló légszennyeződést okoz, vagy a betegségek száma növekedik majd tőle.

A tároló elleni érv volt az is, hogy a város lakói nem kapnak áramdíj-kedvezményt. Többen úgy vélik, mivel nemsokára leáll az egész erőmű, felesleges most tároló-építésébe fogni, illetve úgyis visz- szaveszik majd az oroszok.

Nyári

vágyak

Ha nem a szabadság jelképének tekintem a nyarat, hanem egy olyan évszaknak, amit egyszerűen át kell vészelni - ki kell bírni a hőséget, a fullasztóan párás levegőt - akkor nem is örülök neki any- nyira.

Hasonló a leghidegebb téli hónapokhoz, amikor az emberek nem szívesen mennek ki az utcára, inkább a szoba melegében szeretnének megbújni. Most is a falak között töltik idejük nagyobb részét, hiszen mit is csinálnának ebben a rekkenő hőségben?

Tulajdonképpen sosem vagyunk elégedettek azzal, ami kijut nekünk, illetve csak addig örül az ember, amíg télen a nyarat, s nyáron az ősz hűvösét várja. Ha aztán megkapja, már nem is találja any- nyira vonzónak, mert túl hűvös (meleg) a szél, mert túl kevés (sok) a fény, mert... és nincs vége a sirámoknak. Ami éppen van, az sosem elég jó. A természet egyszerűen nem „akarja" figyelembe venni az elégedetlen, nyavalygó embereket. Talán a madarak viselik legkönnyebben a változásokat. ők évszaktól függetlenül „tisztelik meg" a szobrokat, háztetőket, s bármennyire elégedetlenek vagyunk, bennünket is. -éG-