Tolnai Népújság, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-18 / 142. szám

12 KÉPÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1994. június 18., szombat G Kis • * eneracio Ifjúsági oldal Törd a fejed! Két héttel ezelőtti felvéte- oldal leadásáig nem érkezett, lünk egy téli dzsekibe öltözött Azok közül, akik eltalálják mit ifjú egyik részletét ábrázolta, ábrázol fenti képünk, ketten is Sajnos, értékelhető válasz az jutalomban részesülnek. Jótanácsok táborozóknak íme, kedveskéim, bármi­lyen sokat is kellett rá várni, azért csak beköszöntött a nyár, a vakáció. Bizonyára ti is elvonultok egy-két hétre, tá­vol a szülőktől, a fürdőká- das-zuhanyozós-fogkefés szü­lői háztól, hogy háborítatlan természetben és nyugalomban pihenjétek ki a tanév okozta általános sokkot. Néhány megszívlelendő tanács: — Ha csomagolsz, azért te­gyél be - álcázásul - szappant és fogkefét a zsákodba. Nem olyan nagy súly, és anyuci le­galább megnyugszik, hogy a Heti cáfolat Nem igaz, hogy a hajlék­talanok átmeneti szállásá­nak mintájára a szülők elől menekülő bukott diákok átmeneti szállását is felállít­ják a közeljövőben. táborban is a szájhigiéne lesz a legfőbb gondod. — A túlélőkést, a petárdát, a videojátékot és egyéb fontos használati tárgyakat csoma­gold be jól, például a hálózsá­kodba, nehogy észrevegyék és nehogy baja essen. — Indulás előtt fogadkozz sűrűn, hogy naponta hírt adsz magadról, nem eszel mosatlan gyümölcsöt, kerülöd a vizet, a tüzet, a kullancsokat, a fagyi- zókat, stb., stb. Nem kerül semmibe, s őseid legalább nyugodtan bocsájtanak utadra. Vicces! A skót házaspár betér egy vendéglőbe. A férfi rendel egyetlen szendvicset, amit ketté vág, egyik felét a fe­lesége, másik felét a saját tá­nyérjára téve, majd komóto­san falatozni kezd. A pincér gúnyosan kérdezi: asszo­nyom, ön nem eszik? Mire a válasz: dehogynem, csak a fogsort várom! Mi jut eszedbe arról a szóról: Szerencse — Egyszer fent, egyszer lent. — Nálam nem ismert foga­lom. — Szerencse nincs, legfel­jebb talpraesett emberek. — „Véletlen". Például ve­szek egy kaparós sorsjegyet és véletlenül a sorsjegy 100 ezer forintot nyer. — Szerencse jön, szerencse megy. Én mindig szerencsét­lennek fogom magam érezni. — Az élet minden területén szükség van szerencsére. — A pech ellentéte. — Nincs hozzá közöm, csak a mesében létezik. — Ha valami jól sikerül, akkor szerencsénk van. Az például kifejezett sze­rencse, hogy ebbe a suliba jár­hatok. — Forgandó. Néha kell - legalábbis azt hisszük. Hinni pedig jó. Egy állapot, melynek során az ember magasabb energiaszintű pályára kerül. A szerencse ma már egyre in­kább érdekből zajlik le és nem véletlenszerűen. — Jó férj. — Karambolból élve ki­jutni. — Engem ez mindig elke­rül, biztos előző életemben szerencsejátékos voltam. — nem tudom, hogy úgy létezik-e, mint ahogy sokan gondolják. Szerintem csak a helyes gondolkodásmód és a célszerűség keveréke. Amikor valaki nyer a lottón, az egy másik szerencse, vagy inkább véletlen. — Boldogság jut az eszembe. Aki szerencsés, az boldog mind családilag, mind anyagilag. — Két részre osztható: bal- szerencse és jószerencse. — A szerencse forgandó. — A félelem hiánya. — Véletlen: de nincsenek véletlenek, minden valamiért van. Semmi nem történik ok nélkül. (A Csapó Híradó nyomán.) A drog árnyékában Ne kezdd el, mert nincs kiút, A „börtönbe" beszorulsz, Körbevesznek szellemek, Éd kínozzák a lelkedet. Bűntudatod fellángol, De abbahagyni nem tudod. Látod már a jövődet, A nagy semmit, a szemetet. Bűnözöl, elvadulsz, Az alvilágba beszorulsz, De abbahagyni nem tudod. Várod már a holnapot, Hogy szerhez juss és elká­bulj, Ne tudj magadról, ne tudj másról, Ne tudj a szenvedés világá­ról. Tested tönkremegy, s te már csak szenvedsz, Hideg utcán a köveken fet- rengsz. Rád találnak az emberek, De te kómában lebegsz. Már lelked sincsen, Te sem létezel. Tizennyolc évesen a teme­tőbe visznek, S a világ számára csak egy bűnfolt leszel. Czink Dóra (A Bűn-drog-stop pályázat III. helyezettje.) Rövid tantárgytan Nyelvtan Négy és fél hónap IV. A közös kirándulás Marcus Tullius Cicerót bű­nös szenvedélye sodorta a nyelvtan feltalálásába. Ugyanis imádott lóverse- nyezni, de szerény szónoki fi­zetéséből persze nem futotta volna a tetemes tétekre. Törte a fejét, hogyan juthatna plusz zsozsóhoz, s fényes - mond­hatni aranyfényes - gondolata támadott. Minden nap új öt­lettel fordult kiadójához, Ma- ecenashoz. — Figyelj, öreg, ma feltalál­tam a szenvedő igeragozást. Hopp, kapott egy stanecli aranyat. Ám mire este lett, el­vitték a lovak. Megint törte egy kicsit a fejét, másnap újra betámított Maecenashoz. — Figyelj, öreg, zseniális tippem támadt. Kitaláltam a tárgyesetet vonzó elöljárókat. Hopp, megint ugrott egy zsák arany, persze az is el­ment a pacikon. És ez így ment a vonatkozó névmástól egészen a gyako- rító szerkezetig. Persze az ezekért kapott stexet is „lóvá tette". Horatius, a barátja, ver­sikét is írt róla: „Amit nyert az igetőn, Elverte az ügetőn." Amivel aztán az irodalom is megszületett. Fizika Newton Izsák elszundikált az almafa alatt. Egyszercsak, úgy félálomban azt látja, hogy az egyik lehullott alma fogja ma­gát és zutty, visszarepül a fára. — A jó anyját - kiált New­ton - hiszen ez fizikai lehetet­lenség! — Milyen lehetetlenség? - kapja fel a fejét a kis Galilei, aki éppen arra slattyog. — Éizikai! - motyogja még mindig leragadt szemmel Newton. — Fizikai! - ejti le az állát Galilei, és már sárga az irigy­ségtől. — Vigyen el az ördög, Izsák, megint kitaláltál vala­mit, amit én szerettem volna! Eljött a nagy nap, a közös kirándulás ideje, melyre már nagyon készültünk mindket­ten. Örültem, hogy a szüleim elengedtek, hogy elismerték, már nem vagyunk kicsik, tu­dunk vigyázni magunkra. Anya azért figyelmeztetett minket, hogy kirándulás után alaposan nézzük át egymást, nehogy kullancsot szedjünk össze. Johnnyval még egyszer el­lenőriztük a házizsákokat, nem felejtettünk-e el valamit. Minden tökéletesnek tűnt, így elindultunk, az úticél a szálkai erdő és a halastó volt. Amikor egy domb tetejére értük, friss szellő fújt, s az egész erdő teljes pompájában tárult fel előttünk. Csomagja­inkat olyan helyre raktuk, ahol senki sem találta volna meg. Elindultunk az erdőbe, hallgattuk a madarak énekét, a növényeket, gombákat né­zegettük. Fenyőtobozt, virá­got gyűjtöttünk, s szerencsénk volt, mert láttunk egy kedves őzet is. Idilli sétánkat egy vaddisznó megjelenése szakí­totta meg, mely egyenesen Fél tíz körül került sor a gi­gászi küzdelemre. A nevezők sora igen változatos volt: a ta­nulóktól egészen a diákokig. Résztvevő akadt bőven, Maj- nay tanár úr minden arra té­vedő nézelődőt benevezett, mielőtt észbe kaphattak volna. Az első forduló selejtező volt - akinek malaca volt, megúszta egy könnyebb ellenféllel. A megmaradt 12 versenyző szintén párokba soroltatott, majd nekifeszültek a szellemi szkandernek. Egy jobb felépí­tésű fiatalember bejelentette, hogy ő mindenképp megver: vagy a meccs közben, vagy utána. Szerencsére sikerült le­beszélnem mindkettőről (az asztal alatt tartott colttal), így továbbjutottam. A megmaradt 6 ember már vérbeli profi volt (főleg én), akik tollal és ceru­zával a fejük alatt alszanak. Itt már nincs mese, amőbázni tudni kell. Ettől lehetett, hogy felénk tartott, jobbnak láttuk, ha futásnak eredünk. A vaddisznó-kaland után magas fák hűvös árnyékában pihentünk meg. Önként és da­lolva vállaltam az ebéd elké­szítését, közben azon töpreng­tem, mennyire másak va­gyunk, Johnny és én egy kö­zös kikapcsolódás idején, mint. máskor. Mintha kicseréltek volna minket. Elmélkedése­met Johnny szakította félbe, aki közölte: az éhhalál szélén áll. Élénken érdeklődött, mit kap ebédre. Csirkét sütöttünk, került mellé paradicsom, pap­rika, főtt tojás, ropogás kenyér is. Ebéd után a pokrócokon heverésztünk, gyönyörköd­tünk az erdőben, és sűrűn megcsókoltuk egymást. Este, hazaérkezés, zuha­nyozás és vacsora után azon tűnődtem, mennyire jót tesz néha kiszabadulni a városból, a zajból, a füstből. El is hatá­roztuk Johnny val, hogy ezt a kirándulást hamarosan meg­ismételjük. Müller Erika és Arany Zsolt (Folytatjuk.) már az első játékban kikap­tam. A rákövetkező 25-ben úgyszintén. Dühömben már be akartam az ellenfelemnek húzni - az ötödik x-et. Ezután már nem szólhattam bele a végeredménybe, a menők megfontolt lépésekkel halad­tak a győzelem felé. Ezáltal a végkifejlet kissé elhúzódott. A tanár úr bejelentette, hogy a hétvégén programja van, úgy igyekezzünk. A kiesettek ki- bickedését nehezen viselték a versenyzők, úgyhogy rendre elküldték őket melegebb ég­tájakra. És végre megszületett a végeredmény. Az első három helyezett névsora most nem kerül közlésre, ugyanis én nem voltam köztük! (Valójá­ban elfelejtettem a nevüket, úgyhogy értékes jutalmak re­ményében - például bocicsoki - jelentkezhetnek nálam.) Újhelyi Zoltán USA TOP 10 1. All-4-One I Swear 2. Madonna I'll Remember 3. Ace Of Base The Sign 4. Prince The Most Beautiful Girl 5. Enigma Return To Innocence 6. Big Mountain Baby I Love Your Way 7. T. Braxton Sou Mean The World To Me 8. R. Kelly Bump'n Grind 9. Tevin Campbell I'm Ready 10. Aaiyah Back And Forth Amőba-verseny a Csapóban Válogatott versezetek Murphy megszólal Igazi problémáknak nincs megoldásuk. Minden nagy problémában egy-egy kis probléma rejtezik, mely erőnek erejével kifelé tö­rekszik. Minden kis problémában egy-egy nagyobb probléma rejtezik, mely erőnek erejével kifelé törekszik. A jó megoldás alkalmaz­ható gyakorlatilag minden problémára. Ha csak kalapácsod van, mindent szögnek nézel. Adott problémán, adott munkahelyen mindig az dol­gozik, aki éppen nincs itt. Ha nem működik, amit lét­rehoztál, menj vissza ahhoz a részletéhez, amelyet nem tar­tottál lényegesnek. A tévedés gyakran őszin­tébb, mint az igazság. Aki úgy véli, nem lehet va­lamit megcsinálni, legalább ne gátolja azt, aki éppen csinálja. Egerek és emberek tervei többnyire ugyanannyit érnek. Semmi sem történik a ter­vek szerint. A problémamegoldás titka: megtalálni azokat, akik majd megoldják. Bámulatos, hogy milyen sokáig tart bármit véghez­vinni, amin nem dolgozik az ember. Csak akkor lehetsz biztos magadban, amikor biztosan tudod, hogy tévedsz. Este Éjszakára hajlik a nappal Égi bogarak kis hadakkal Röppennek az éjszaka fényé­ben Minden alszik, csak én va­gyok ébren. Zörrennek a szélben kis leve­lek Szél hoz tavaszt bércek felett Virágok illata árad szerteszét Szél fújja szorgosan a tavasz melegét. Tücsök játszik éjben hangsze­rén Elhallatszik dala énfelém Szentjánosbogarak világíta­nak, bagoly alszik egy fa alatt. Nappalra hajlik az éjszaka Költöző madarak új hada Röppen a tavaszi szélben S minden olyan, mint régen. Illés Tünde Tavasz Hajnal idején ébred a szív, S minden virág friss harmatot szív. A nap első sugarai tündököl­nek, Szárítják a harmattól nedves füvet. Megkezdődik az élet a földön, A tájon végigsüvít a szellő, Szállítják a tulipán, s jácintnak illatát, S méhecskék viszik ezek vi­rágporát. A fűszálon megpihen egy pici katica, Álomba ringatja virágok il­lata. E táj szépségét a pillangók ad­ják, Lebegve figyelik egymás tán­cát. E gyönyörű napsütéses időn, Gyerekek játszanak kinn a mezőn. Hallgatják, mit dalolnak a kismadarak, S örülnek, hogy végre itt a ta­vasz. Hajczinger Éva A horgász Fogom botom v Megyek vízre, Kifogom a halakat, Kicsi kárász, nagy harcsa Erre jött a kis Marcsa. Nem lesz itt már több kapás, Harcsa helyett marad Marcsa, Az is jobb, mint semmi más! Kecskés Kornél Én lány, te fiú Kisfiú vagyok, te kislány, Szívünk mégis egy pár. Ha sírsz, én is könnyezem, S ekkor kezded megérinteni kezem. Talán egy puszit is kapsz az arcodra, Ha nem engedsz el soha. Felnövünk, s én még mindig szeretni foglak, Két lüktető szívünk az oltár elé ballag. Akkor már csók lesz, nem pu­szi, Majd csak utána mondja va­laki: mami, papi! Kolmann Csilla Szokatlan vendég Volt egyszer egy öreganyó, Háza kicsiny, apró viskó, Ott éldegélt békében, Míg nem egyik hétvégen, Kicsiny gyermek kopogtat, Sutit vitt az, finomat. Örült ám az öreganyó, Mert a süti nagyon jó, Kisgyerekkel beszélgetett, Köszönte a szívességet, És még ma is falatoznak, Ha most le nem rakom toliam. Farkas Szilvia A kutya és a macska Kutya, macska nem barát, Folyik ott a vita ám. Egyik nyávog, másik ugat, Nagyon hamar szőrbe kap­nak. Macska úrfi éjnek ura, Háztetőkön pihen nyugodtan. Unatkozott, mit csinált? Meglátott egy macskalányt, Kezdődik a szerenád. Éber kutya fülel hosszan, Ki meri felébreszteni nyom­ban? Meglátja a Rómeót, Ki háztetőn dorombol. Lesz neked majd szerenád, Csak hagyd abba a nyávogást. Macska úrfi fúj nagyot, Bukfencezik ötöt-hatot. Ott termett a kutyánál, Ki nem rest, vele szembe száll, Macska szőre égnek áll. Szép kis bunda, mondhatom, Egyik csíkos, másik foltos. Kutya macska hát nem barát, Kibékíteni őket nem muszáj. Mert kik egymást nem szere­tik, a békességet meg nem le­lik. Benkő Margit

Next

/
Thumbnails
Contents