Tolnai Népújság, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-18 / 142. szám
Szombat, 1994. június 18. TOLNAI NÉPÚJSÁG 9 Határozottabb fellépés, tiszteletben tartott jogok Mit hoz az új törvény? Még az előző parlament alkotta meg a rendőrségi törvényt, amelynek bizonyos rendelkezései május 1-jén léptek hatályba. Maga az új jogszabály október 1-jétől lép életbe. A törvény részleteiről kérdeztük a dr. Berta Attilát, Tolna megye rendőr-főkapitányát. j — Sokan úgy tartják, hogy ennek a törvénynek az a legnagyobb jelentősége, hogy ha hosz- szú viták után is, de végre-vala- hára megszületett. — Való igaz. Szinte hihetetlen, de a XX. században a magyar rendőrségnek törvényileg szabályozott intézkedési háttere nem volt. 1872-ben jelent meg az első törvény, amelynek XXXVI. cikkelye az 1849-es kormányrendeletet szentesítette: ez egyesítette Budát, Pestet, Óbudát és a Margitszigetet Budapest néven. A Törvény 20. paragrafusa így szólt: „A fővárosi törvényhatóság területén a rendőrséget egyes szervezettel az állami fővárosi rendőrség neve alatt sajátközegei által kezeli." Ennyi. Önálló rendőrségi törvény azóta sem született, a két háború között más törvényen belül szabályozták, a második világháború után ‘pedig kormányerejű rendelet és kormányrendelet szabályozta a működését. A fd, hogy van — A legnagyobb jelentősége tehát, hogy létezik. A törvény ugyanis mindenki előtt nyilvános, míg a szolgálati szabályzat nem volt az. Az állampolgár tehát könnyűszerrel ellenőrizheti, hogy a rendőri intézkedéskor jogszerűen jártak-e el vele szemben. — A törvény egyes passzusai már életbe léptek. — Igen, május 1-jétől érvényes a rendfokozatok módosításáról szóló rész, amely tulajdonképpen a honvédségi rendfokozatok követése. Ennek értelmében nemrégiben több kollégánkat elő is léptettük főtörzszászlóssá. Ez egy újabb rendfokozat, amely a tiszthelyettesek és a tisztek közé ékelődik. Ezzel párhuzamosan megszűnt az alhad- nagyi rendfokozat. A törvény értelmében csökkent a rendfokozatok elérésének várakozási ideje - általában egy évvel. Az őrnagynak ezután 7 helyett 6 évet kell várnia a soros alezredesi előléptetésre. Változott a rendfokozatok elérhetősége atekin- tetben is, hogy az iskolai végzettséget komolyabban írja elő: tiszt csak az lehet, akinek van felsőfokú iskolai végzettsége. Főtiszt pedig az, aki olyan beosztásba kerül, ami az állománytáblán főtiszti rendfokozatot követel meg. Kiket lehet lehallgatni? — Ha Tolna megyében nem is, de voltak korábban olyan feltételezések, miszerint bizonyos pártokat lehallgat a rendőrség. — A törvény ezzel kapcsolatban is fogalmaz meg garanciát: generális szabály, hogy bűnmegelőzési célú, titkos információgyűjtést országgyűlési képviselettel rendelkező párt helyiségében nem folytathatunk. — Nyilvánosságra került az is, hogy a rendőrség milyen titkosszolgálati eszközöket alkalmazhat. Korábban a telefon- és lakáslehallgatásokat és az egyéb személyiségi jogokat ideiglenesen korlátozó intézkedéseket belső rendelkezésekben szabályozták, az engedélyező pedig az igazságügyi miniszter volt. Azok az emberek, akik olyan bűncselekmények elkövetésével gyanúsíthatok, amelyeket a Büntető Törvény- könyv öt évnél magasabb büntetéssel rendel büntetni, számíthatnak rá, hogy a felderítés érdekében a rendőrség lehallgathatja a telefonjukat, a lakásukat, felbonthatja a leveleiket. Változás az is, hogy nem a miniszter, hanem a területileg illetékes bíróság hatáskörébe utalták az engedélyezést. A tömegoszlatás feltételei — Emlékezetes, hogy a taxis sztrájk idején a rendőrség nem lépett közbe ... — A törvény szerint csapaterőt lehet bevetni az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatására irányuló bűn- cselekmény elkövetése esetén, valamint súlyos bűncselekményt elkövető, szökésben lévő fegyveres személy felkutatására, elfogására, terrorcselekmény felszámolására, túszok kiszabadítására, személyek élet- és vagyonbiztonságát, a közlekedés folyamatosságát tömegesen veszélyeztető események megszüntetésére. Fontos eleme e résznek, hogy a gyülekezési jogról szóló törvény hatálya alá tartozó vagy más jelentős rendezvény biztosítása érdekében is igénybe vehető ez az eszköz, annak érdekében, hogy egy bejelentett rendezvényt ne lehessen megzavarni, provokálni. — Mennyiben módosul a rendőrség kapcsolata az ökor- mányzatokkal? — Az illetékes önkormányzatok szerződést köthetnek az közigazgatási illetékességi területükön működő rendőrkapitányság vezetésével, amely tartalmazza, hogy milyen biztonságot tud nyújtani a rendőrség „alapszolgáltatásként". Amennyiben ennél többet szeretne az adott köi zösség, akkor anyagilag is tenni kell érte. Erre már vannak példák a különféle alapítványok formájában. Társadalmi ellenőrzés — Milyen módon teszi lehetővé a törvény a társadalmi kontrollt? — Az adott területen működő kapitányság illetve fő- kapitányság és az önkormányzatok közösen közbiztonsági bizottságot hozhatnak létre. Ennek faladata a rendőrség munkájának társadalmi segítése és ellenőrzésére. Tagjait és vezetőit a testület bízza meg. , — Értenek-e majd ezek az emberek a rendőrség munkájához? — Az már a testület felelőssége, hogy választ-e szakembereket is e bizottságba. Bizonyára célszerű, hogy legyen például benne jogász. — Milyen jogosítványa lesz a bizottságnak? — A segítés és ellenőrzés az állami és társadalmi szervek bevonásával. Arról tehát nincs szó, hogy egy ilyen bizottság naponta beleszólna a rendőrség munkájába, vagy mondjuk leválthatná a rendőrkapitányt. A társadalmi ellenőrzés egyébként az önkormányzati törvényben eddig is szerepelt, évente egy alkalommal be kell számolnia a kapitánynak illetve a főkapitánynak az illetékes önkormányzat előtt. Amennyiben az önkormányzatnem fogadja el a beszámolót, újabbat kell készíteni, és ha még ez sem elfogadható az testület számára, akkor a felettese - a kapitányságvezető esetében a főkapitány - megvizsgálja, hogy tényszerű volt-e jelentés és hogy a testület joggal nem fo- gadta-e azt el. — Az elmúlt években mintha tétovábbak lettek volna a rendőrök. Jelenthet-e határozottabb fellépést a törvény? — Jelenthet, mert eddig nem volt törvényi háttér. Ha ugyanis a rendőr jogszerűen intézkedik, akkor tudja, hogy a törvény meg fogja védeni. Hangyái János Képtelen történet, menetrendváltáskor Ha mindez egy tévéjátékban történik, a Nahlik-tévé egyik utolsó irracionalitásaként emlékezünk meg róla. A valóság viszont bármikor képes minden képzeletet alul, vagy felülmúlni. Tsjny, hogy a Szekszárdról légvonalban mintegy húsz kilométerre lévő Véméndre közúton eljutni vagy Pécsváradon, vagy Mohácson át lehetséges. Mint ez később majd kiderül, vonattal lehetne Nagydo- rogon át is menni, de nem feltétlenül muszáj. Hősünk húsvét óta tudja, hogy szombaton és vasárnap is megy a reggel nyolckor induló menetrendszerű vonat Bátaszékre, ahol egy átszállással már megközelíthető a Pécsi vonal mentén fekvő Véménd. Ki is ér az állomásra, úgy hét ötvenötre. Ekkor kiderül, hogy hét ötvenkor - rendes időben - elment a vonat. Mindezt akár meg is nézhette volna előző nap, este, vagy még kora reggel a táskájában lévő Volán és MÁV menetrendben. Innen már egyszerű a dolog, csak türelem kérdése. Kilenc huszonegykor el Bátaszékre, csatlakozásra alig kell várni, az ember így a huszonegyedik század küszöbén fél egyre akár már Véménd cityben is lehet. Ha siet egy kicsit. Visszajönni viszont még aznap kell, mert másnap jő a kormányváltást eldöntő választás. Indulás 18 óra 6 perckor a felújított Véméndi vasútállomásról, leszállás Bátaszéken, amikor viszont meglepetés, sőt csoda következik. Nem kell várni, - mint rendesen 20,45-ig - mert írva vagyon az új nyári menetrendben, hogy 19-kor járat lészen Sárbogárdra. Mivel senki sem mondja, hol áll járgány, kérdezősködni célszerű, mire a vasutas közli, hogy csak 28-a van s a menetrendváltozás 29-től érvényes, a 19-órás járat még nem létezik. Igaz, a háromnegyed nyolcas szintén nincsen, de az csak azért, mert szombat van, s akkor sose megy, se menetrendváltás előtt, se utána. Úgyhogy egyáltalán nem lehet már elhagyni aznap vonaton Bátaszéket. Ekkor közbelép a kisangyal egy vasutas képében és azt mondja, éppeg indulóban a postavonat, más is ment már vele, nem nagy ügy. Kinyitja az egyik ajtót* a mintegy öt kocsiból álló szerelvény végén. Érdekes érzés egyedüli utasként száguldozni a cél felé. Mintegy 17 perc múlva közeledünk Szekszárdhoz, s bevillan a vasutas búcsúszava: — Majd le- gugrik Szekszárdon, s rögtön utána, de, biztos meg fog állni. Tévedett, nem állt meg, de hogy miért, az majd csak Palánk után két kilométerrel fog kiderülni. Kis lassítás Szekszárd előtt, majd belehúzunk s elszáguld a vonat az üres pályaudvar előtt. A forgalmista tiszteleg a piros zászlóval, szemében méla döbbent, hogy mit keres az üres vonaton, a nyitott ajtóban egy nő csomaggal. Az van, ami van, ha a Délibe megyünk, ebben a tempóban este kilencre már ott is lehetünk, reggelig akár vissza is érünk Szekszárdra. Nem lehet ilyen közlekedés mellett lekésni sehonnan! _ Azért tán szólni kéne a sofőrnek, hogy nincs egyedül. Végig lehet ugyan menni a vonaton, de a mozdony az külön van, oda nem lehet átjutni. Nosza, lógjunk ki az ajtón, s integessünk, majd csak észreveszi valaki a mozdonyon. Észreveszi. A szép hosszú vonat szép lassan megáll a nyílt pályán. A férfi leszáll, hátraballag, kicsit dühös, de nem néz terroristának. Mondom, hogy Szekszárdra mentem volna, merthogy azt mondták, megáll a postavonat. Szombaton? - vonja fel a szemöldökét, szombaton nincs is postavonat, ez csak egy üres szerelvény. - állítja. Hát, ha nem lennék rajta, akár üres is lehetne. Végül felajánlja, hogy menjek el vele Nagydoro- gig, ott átszállhatok a gyorsra, az Szekszárdon van negyed tízkor, éppen akkor érkeznék Bátszék felől is. Ha. Ha-ha, de milyen messzire van ide Palánk? Azt mondja a férfi lent a töltésen, hogy úgy két kilométer. Azért, az mégiscsak közelebb van, mint Nagydorog. Gyalog is. A mozdonyvezető udvariasan lesegít a vonatról, majd most már tényleg üresen elhúz a szép piros vonat Budapest felé. Két kilométer talpfákon, tűsarkúban, szűk ruhában, csomaggal nem semmi, de azért nyolc óra tízkor már az egyik Sió-hídnál vagyok. Eddig azt sem tudtam, hogy összesen három van, de ez annyi. Akkor stoppoljunk. Két fiatal lány nem vesz fel, egy fiú, szemlátomást idősnek talál az esti diszkóhoz és elhúz. A középkorú férfi melegítőben, úgy látszik nem gondolkodott el azon, hogy mit keres este fél kilenckor az egyik Sió hídnál egy kevéssé stopphoz öltözött delnő, csak segíteni akar. Ha egyszer egy üzlet beindul, le nem áll, s nincs az a helyzet, ami bármelyik pillanatban ne lenne képes fokozódni. Amint beszállok az autóba, legördül a végiggombos ruhámról az egyik gomb, s nem is a legalsó. No, nem, mára elég! Mind a tíz gombot nem fogom lecserélni holmi hülyeség miatt. Fejjel lefele lógok ki a kocsiból és felveszem a nyavalyás gombját. A pasason látszik az ingadozás, hogy higgyen-e a véletlenben, s meg is néz, hogy tetszem-e neki eléggé? Mielőtt döntene, gyorsan elkezdem magyarázni, hogy én csak, tulajdonképpen Véméndről jövök vonattal, a Sió-hídhoz pedig a postavonattal, ami ma nem jár .. Olyan pillantást vet rám, hogy szó megszakad, hang fennakad, nincs mit mondani. Ki is szállók Újvárosban. A köszönő mosolyt viszonozza ugyan, de szemében a megkönnyebbülés, hogy a kalandot ezúttal olcsón megúszta, s az őrült nőtől sikerült gond nélkül megszabadulnia. Pedig Nagydorogot még szóba se hoztam! Ihárosi A helyzet tisztázása közös érdek Ki „csinálja meg” az új szekszárdi főiskolát? Múlt szombati számunkban írtunk a szekszárdi „láthatáron feltűnt" Gábor Dénes Informatikai Főiskoláról. A cikkben szerepelt, hogy a Kvantum Kft-n kívül egy másik cég is lehetőséget kapott az iskola hallgatóinak toborzására, ígéretet a főiskola működtetésére. Ez a vállalat a SZÜV. Részükről is természetes az ügyben való megszólalás igénye, bár hangsúlyozottan egyik fél sem akar „ügyet" kreálni a dologból, (mellesleg ez a szándék lapunktól is távol áll.) Az alábbiakban Péter Miklósnak, a SZÜV oktatásért felelős vezetőjének véleménye olvasható. — A dolog bennünket érintő része úgy kezdődött, hogy a SZÁMALK (a főiskolát üzemeltető egyik cég) megkereste a pécsi SZÜV-öt, hogy nem vállalná-e a főiskola szervezését. Amikor Pécs erre igent mondott, megkérdezték, hogy Szekszárdon is elvállal- nák-e (mivel a szekszárdi, a pécsi SZÜV kirendeltsége). Erre is igen volt a válasz, és felkértek bennünket a szervezésre. Egy Népújságbeli hirdetésből tudtuk meg azt, hogy Szekszárdon egy másik cég, a Kvantum is érintett az ügyben. Ekkor megkerestük a SZÁMALK illetékesét. Ő azt mondta, hogy próbáljunk meg megegyezni a Kvantummal, és biztosított róla, hogy továbbra is amellett van, hogy mi szervezzük a főiskolát. A Kvantum ügyvezetőjét szintén váratlanul érte, hogy rajtuk kívül van más is, aki szervezi a főiskolát. Ök nálunk hamarabb kezdték a szervezést. Végeredményben nem sikerült megegyeznünk a Kvantummal, ők ragaszkodtak ahhoz, hogy ők szeretnék „megcsinálni" az iskolát, amit őszintén szólva meg is értek. Én azt tartom szakmailag irreálisnak, hogy egy felsőfokú oktatási intézmény üzemeltetőjét az alapján válaszszák ki, hogy hány jelentkezőt szervezett be. Ez ugyanis so- kadrangú kérdés. Mi ezért nem is fogadjuk el ezt a versenyt, nem azért, mert félünk, hanem mert árt a főiskola ügyének. Szerintem más szempontok alapján kell dönteni ebben a kérdésben. A legfontosabb, hogy egy oktatási intézmény stabil lábakon álljon, hogy magas szakmai színvonalon működjön, a működtetést végzőknek tapasztalataik, szervezési gyakorlatuk legyen e témában. Mi is szívügyünknek tekintjük a főiskolát, és teljes erőbedobással dolgozunk a szervezésén, ugyanakkor nem titok, hogy a főiskola üzemeltetése - számunkra legalábbis - üzlet lenne. Én azt gondolom, hogy ez így jó. A lelkesedés ugyanis elmúlhat, de az üzleti érdek mindig fenn fog maradni. Részvénytársaságunk már négy éve felsőfokú számítás- technikai szakemberképzéssel foglalkozik. Ez szakmailag szinte azonos a Gábor Dénes Informatikai Főiskola képzési programjával. Nekünk tulajdonképpen csak az alaptan- tárgyakat és a közismereti tárgyakat kellene „pluszban" megszerveznünk, ezekre az oktatási feladatokra a helyi középfokú tanintézetek, illetve a főiskolán tanító tanárokat szeretnénk megnyerni. Ha mi kapnánk meg a főiskola működtetését, akkor a SZÜV épületében lennének az előadások, itt korszerű tantermek állnak rendelkezésre, nem beszélve saját szakoktató-gárdánkról. Úgy látom tehát, hogy minden együtt van ahhoz, hogy jól megcsináljuk a főiskolát. Álláspontunk az, hogy minket jelölt meg a SZAMALK szervezőként, tehát az érdeklődők közvetlenül hozzánk forduljanak információért, illetve jelentkezési szándékukkal. (Címünk: SZÜV Szekszárd, Wesselényi u. 15. Telefon: 74/316-822 Fax: 315-783) Ha a SZÁMALK mégis úgy dönt, hogy nem mi csináljuk, akkor természetesen a nálunk jelentkezetteket át fogjuk irányítani a Kvantumhoz. Egy biztos, a jelenlegi állapot nem használ a főiskolának, mert bizonytalanná teheti a hallgatókat. Mindenképpen meg akarunk egyezni a Kvantummal, a helyzet mielőbbi tisztázása mindannyiunk érdeke. sk Callas utolsó titka A napokban Budapesten halt meg Nelly Failoni, aki majd ötven éven át megőrizte az opera egykori görög csillagának, Maria Callasnak utolsó titkát: az 1977-ben elhunyt világhírű szoprán énekesnő sikertelenül próbálkozott a II. világháborút követő években az Egyesült Államokban szín padra jutni. A veronai Sergio Faüoni 1928 és 1948 között a budapesti Operaház vezetője karnagya volt. Halála után az özvegy a magyar fővárosban maradt, impresszárióként számos operacsillagot hozott Budapestre. Két évvel ezelőtt vonult nyugdíjba. A Failoni család a II. világháború után gyakran járt New Yorkban. 1946-ban egy fiatal görög lányt ajánlottak figyelmükbe babysitternek: Maria Callast. Failoniék nagyon elégedettek voltak Callas munkájával és 1947-es New York-i útjuk során is őt alkalmazták. Sergio Failoni nem tudta, hogy lányának gondozója énekesnő. Á legnagyobb meglepetéssel fedezte fel Callas- ban a kész szopránénekest, amikor a lány a második találkozáson azt kérte, hallgassa meg őt. Azonnal a veronai operaház intendánsának figyelmébe ajánlotta a görög lányt, aki már ugyanabban az évben a „Gioconda" főszerepét énekelhette Veronában. Maria Callas már nyolc éven át fellépett különböző görög színpadokon, amikor 1945-ben az Egyesült Államokba érkezett. A New York- i Metropolitan operában jelentkezett meghallgatásra, ám bemutatkozása a Pillangó kisasszonnyal teljes kudarc volt. Egy étterem alkalmazta, ahol a vendégeknek a felszolgált ételek mellé operaáriákkal kedveskedett. Sikertelenül próbálkozott a tanulással is, s hogy meg tudjon élni, kénytelen volt szobalánynak állni. Ekkor mosolygott rá a véletlen szerencse a Éailoni család képében. Callas a későbbiekben is nagyon jó barátságot tartott a családdal, s 1977-ben éppen Nelly Failonihoz készült Budapestre, amikor szeptember 16-án elragadta őt a halál. G.l.
