Tolnai Népújság, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-07 / 107. szám
1994. május 7., szombat HÉT VÉGI MAGAZIN MÉPÚJSÁG 11 Nat: az elvek már megvannak Az alagút egyirányú A kormány a közelmúltban elfogadta a Nemzeti alaptanterv (Nat) első részét, az alapelveket. A kezdetben Báthory Zoltán nevéhez fűződő új típusú, nem részletesen előíró, hanem csupán a követelményeket tartalmazó országos tanterv előkészítése csaknem négy éve kezdődött, lényegében gyakorlati eredményei ma sincsenek. A Nat előzményeiről, az alapelvekről Werner Andrással, a Tolna Megyei Pedagógiai Intézet igazgatójával beszélgettünk, aki szerint az alapelvek az elmúlt négy esztendő alatt lényeges csorbákat szenvedtek.- 1990. májusában került sor Székesfehérváron egy vitaindítóra, Andrásfalvy Bertalan személyesen üdvözölte a konferenciát, ez volt az első munkanapja. Akkor állították össze az első fogalmazványt a Natról. Már akkor is felmerült, hogy maximalista az elképzelés. Érdeme az volt, hogy az 1985-ös oktatási törvény folytatásaként még inkább oldani szeretett volna a „tervutasításos oktatáson", azzal a céllal, hogy minél kisebb teret adjon az állami beavatkozásnak az oktatás tartalmi részében, és minél nagyobb lehetőséget a szakmai önállóságnak. Ez folytatódott 1991. áprilisában, elkészült a második változat, amely lényegében még ugyanazt a koncepciót képviseli, ez is óriási országos szűrőn ment át. 1992. tavaszán elkészítették a harmadik változatot, amiről mindenki azt hitte, hogy ez a végleges alaptanterv, csakhogy közben érzékelhető vált a minisztériumban egyfajta centralizációs törekvés. Ez többek közt abban is megnyilvánult, hogy akkor kezdték el a mai néven Tankerületi Oktatási Központok felállítását, szóval voltak a minisztériumban olyan szakmai-politikai erők, - nem tudom melyik érvényesült jobban -, amelyek a Báthory Zoltán-féle liberális szemléletet nem tudták elfogadni. Szükségesnek tartották egy olyan központilag meghatározott alapelv-rendszer ösz- szeállítását, amely korántsem nyújt az iskoláknak olyan szabadságot a célok és tartalom meghatározásában, mint amilyen az eredeti elképzelésben szerepelt. Ennek az lett a következménye, hogy azok a szakmai körök, amelyek az addigi munkában részt vettek, és a minisztérium szembe került egymással, és az erősebb győzött. A minisztérium kezében maradt az alaptanterv összeállítása. Hogy ők kiket vontak be a munkába, nem tudni, később számos olyan változat jelent meg, amely „Nem publikálható munkaanyag belső használatra" - alcímet viselte.- A Nat tehát előíró jellegű?- Az alapelvekben már szó sincs arról az eredeti elképzelésről, amellyel annak idején Báthory Zoltánék indították 1990-ben, miszerint a Nat azokat az alapvető ismereteket, készségeket, képességelemeket tartalmazza, amelyek az egész tanítási időnek az ötven százalékát kötik le, a másik résszel az iskola, illetve a pedagógus szabadon gazdálkodhat. Az aláptanterv negyedik fejezete tíz ismeretkört tartalmaz, ebből hat önálló tantárgy. A másik négy úgy oszlik meg, hogy például az ember és társadalom körében hét alpont van, a természetismeretben négy, a művészetismeretben három, és a gyakorlati ismeretekben ismét hat. Ezek között a legsúlyosabb a természetismeret, ebben a négy alpont - négy önálló tantárgy. Összesen huszönhatféle ismeret- anyagot tartalmaz a Nat. Én nagyon tartok attól, hogy az iskolák rendkívül soknak fogják tartani, túlterhelésnek fogják megélni, és nem nagyon érzik azt, hogy ez a tanterv szabadon hagyja érvényesülni a pedagógiai önállóságukat.- Bár ez deklarálva van ...- Igen, de rendkívül mértéktartónak kell lenni a keret- tanterveknek, hogy ezzel a huszonhat egységgel úgy tudjanak gazdálkodni, hogy a pedagógusnak maradjon tanideje arra, aminek alapján helyi tanterveket helyinek lehet nevezni.- Az alapelvek nagy része közhely gyűjtemény. Elolvasása után felmerül: erre kellett négy évet várni?- Sok benne a közhelyes megfogalmazás. Azt észre kell venni, hogy vannak olyan markánsan megjelenő célkitűzések, mint a magyarságtudat, a nemzeti identitás hangsúlyozása. Azok a célkitűzések, amelyeket ez a kormány a politikájában megvalósít, jelentkeznek az alapelvekben is.- A dokumentum egyhelyütt az anyanyelven írott irodalom fontosságáról szól, amelyet azzal indokol, hogy általa „nemzetünk történetének folyamatosságát, létkérdéseinek fontosságát ismerhetjük meg". Az állítással lehetne vitatkozni, de itt arról is szó van, hogy egy eszmeiséget kíván hangsúlyozni, és nem szakmai jellegű érvet hoz fel.- Itt nem a szakmai szempont szerinti tananyagválogatásról van szó, hanem arról, hogy mindenképpen elsőbbséget kell biztosítani a magyar anyanyelven írt művek megismertetésére.- Mennyi időt vesz igénybe amíg ezt használni lehet az oktatásban, elkészülnek a kerettanter- vek,ahelyi tantervek?- Én úgy tudom, hogy 1996. szeptemberétől szeretnék már a kerettantervek alapján készült helyi tantervek szerint megindítani a munkát, ez azonban korántsem 1996-ra lesz kész, hiszen kerettanter- vet bárki írhat, aki ambíciót érez erre. Hozzátenném: amíg Báthory Zoltánék az iskolák kezébe adták a gyeplőt, teljes szabadságot engedélyeztek az abban, hogy a kötelező ismeretanyagon kívül mit tanítanak még, a mostani szisztéma szerint az alapelveket a kormány hagyta jóvá, az ennek alapján elkészülő követelményrendszert a miniszter fogja jóvá hagyni, az országos közoktatási tanács javaslatát figyelembe véve, de mivel ennek alapján készülnek a keret- tanterveknek, ezeket is minisztérium engedélyezi. Ennek a piramisnak egyetlen, legalsó eleme, a helyi tanterv az, amelyhez nem kell központi ellenőrzés. Benne van az iskola abban az alagútban, ahol csak egy irányban lehet menni, nem tudjuk, hogy ke- rettanterveknek milyen változatos kavalkádja jön létre. Tartok attól, hogy 1996-tól nem lesz túl színes a paletta.- A mostani tantervek alkalmazhatóak lesznek 1996-ban is.- Az az érzésem, hogy a mostani tanterveknek nem alkonyul be 1996-ban, pedig nem ártana, lassan fognak kikopni, ezt a folyamatot siettetné, ha az új szemléletű tankönyvek gyorsan felváltanák a régieket.- Az alapelv azt írja, hogy a Nat alapelvei tartalmazzák a korszerű iskolai és gyakorlati műveltség ismérveit. Mi ennek az értelme?- Ez egy szlogen: üres mondat. Tóth Anyák éjjele Keserves só- hajtozásra ébredt. Az ajtó melletti ágyon vajúdó fiatal- asszony már akkor is így hánykolódott, mikor Magda az egész napos izgatott várakozás után éjfél tájban végre el- szenderedett. Most hajnali három volt. A kórterem sötétjébe csak egy keskeny fénycsík szökött be a behajtott ajtó résén, s bár Tímea ott kínlódott pár méternyire tőle, mégis reménytelenül egyedül érezte magát. Félt. Előző éjjel végighallgatta, ahogy egy délről menekült középkorú asz- szony kiabált szülés közben. Minden feltörő sikolyára össze- rezdült, úgy érezte, azonnal összecsomagol és hazamegy. Nem. Ő nem akar így szenvedni, nem akar üvölteni, nem akarja ezt az egészet. Micsoda gyerekes butaság, gondolta aztán reggel, és most itt van: eljött az ő ideje is. Próbálta csillapítani magát. Ne tépelődj, ne izgulj, aludj. Azt mondják, pihenten sokkal könnyebb. Nagy nehezen oldalára fordult, hatalmas pocakjára húzta a paplant, s lecsukta szemét, mikor.. . Léggömb pukkanhat így, ha már nem fér el benne a levegő, vagy ha körmünkkel csippentünk egyet rugalmas falán. Apró pattanást érzett valahol nagyon mélyen, aztán combját elöntötte a kellemes meleg. Jó volt. De csak egy pillanatig. Mire ráeszmélt, mi ez, már bele is hasított az első fájás. Mintha százélű, hosszú penge hatolt volna testébe könyörte- • lenül, szűnni nem akarón. Uj- jai önkéntelenül az ágy rácsára fonódtak, teljes erőből szorította, hogy fel ne sikítson. Aztán hirtelen elmúlt a fájdalom. Teste elernyedt, izmai lazultak, addig nem ismert mélységes nyugalmat érzett. Majdnem elaludt. De újabb pokoli fájdalom nyilallt belé, az előzőnél is komiszabb. Próbált hang nélkül tűrni, fogait ajkába harapva nyöször- gött, keze újra az élettelen vastól várt vigaszt. De ekkor a szomszédos ágyon felébredt Szilvia. — Szorítsd, na nagyon fáj - nyújtotta felé a kezét - és szólj, mikor kezdődik. Megmérem, hány percesek. Válaszolni sem tudott, csak megfogta a segítő jobbot, s öt, három, majd másfél percenként szorította, mint fuldokló a mentőövet. Szilvia fél ötig virrasztott mellette, míg csak Magda be nem botorkált a szülőszobába, hogy világra hozza gyermekét. Mire délután egy kiadós alvás után felébredt, a szomszéd ágyon már új kismama feküdt. Este tíz körül jajdult fel először. Magda a kezét nyújtotta felé. így köszönte meg Szilviának. Cser Ildikó „Jövőutazás" Dániában Rejtett értékeink Fördős Lajos munkássága Ahol mindenkinek joga van a „komfortos életérzéshez" „Úgy éreztem magam, mint egy jövőutazáson". Ezekkel a szavakkal foglalta össze tapasztalatait dr. Soós László, a Tolna Megyei Gyermek-és Ifjúságvédő Intézet igazgatója, aki helyettesével, Kem- ler Andrással együtt nemrég tért haza Dániából. A két pedagógus a Dán Kulturális Intézet, a Skivei Európai Népfőiskola és egy dán gyermek- védelmi szervezet által magyar szakemberek részére szervezett szakmai tapasztalatcserén képviselte megyénket. * — Milyen alapvető különbségek fedezhetők fel a két ország gyermek- és ifjúságvédelme között? — A hátrányos helyzetűekkel való foglalkozás jogi szabályozását és szervezet- rendszerét áttekintve szembetűnő a két ország közti szemléletbeli különbség - kezdi beszámolóját dr. Soós László. - Azért utaltam a jövőutazásra, mert a hazai gyermek- és ifjúságvédelem szervezetrendszere legjobb esetben is csak az ezredforduló után érheti el a dániai szervezet jelenlegi fejlettségi szintjét. „Hendikepes rendszernek" is nevezik az északi ország szociális intézményrendszerét, hisz az ún. hátránnyal indulók, a normális személyiségfejlődésben akadályoztatott személyek esélyegyenlőtlenségének kiküszöbölését célozza. Ebben a tekintetben szellemi illetve testi fogyatékosokról, valamint érzelmileg hátráltatott helyzetű személyekről beszélünk. Magyar viszonyok között a veszélyeztetettség egyik legfőbb forrásaként az anyagi okokat is számontartjuk. A magas életszínvonal miatt Dániában az anyagi okok e téren szóba sem jöhetnek. Gyermek- és ifjúságvédelmi rendszerük szociális háló kiépítésével a felmerülő problémákat főként családon belül igyekszik megoldani, az állami beavatkozás minimális. — Európa egyik legfejlettebb életszínvonalú országában sikerült-e betekintést nyerni a szociális intézményekbe? — Oustruplund városban a faddi nevelőotthonhoz hasonló típusú intézetbe is ellátogattunk. Itt főként az érzelmi okokra visszavezethető magatartási zavarban szenvedő, 16-40 éves korú gondozottakat foglalkoztatják. Szembetűnő, hogy az ún. „egytípusú problémás" gondozottakat igyekeznek elkülöníteni egymástól, hisz az ilyenek csak felnagyítják, megsokszorozzák egymás problémáit. Többek között kertészetben, asztalos műhelyben, karbantartó üzemben oldották meg az itt elhelyezettek foglalkoztatását. — Szembetűnő a nyugati társadalmaknak a „mássággal" szembeni tűrőképessége. A szociális intézményekben tett látogatásunk során csak a gondozottak engedélyével fényképezhettünk és léphettünk be a lakosztályukba,, még ha szellemi fogyatékosokról is volt szó. A hátrányos helyzetűek személyiségi jogainak maximális tiszteletben tartása a jellemző. Magyarországon ezesetben például körbekala- uzolják a látogatót, aki az itt elhelyezettek életviszonyainak legrejtettebb zugába is betekinthet. A legsúlyosabb esetekkel szembeni bánásmód alapelve: „Ha meggyógyítani nem is lehet őket, de az életérzésüket komfortosabbá tudom tenni." Gazdasági fejlettségüknek köszönhetően még a Dawn-kórosok is garzonlakást kapnak, s az életfenntartásukhoz szükséges alapvető dolgokra (bevásárlás, tisztálkodás) is megtanítják őket. Ellenpéldaként ismét csak a hazai intézeteket tudnám megemlíteni, ahol az ilyen szerencsétlen sorsú embereknek szinte csak a fizikai ellátása, biológiai fenntartása biztosított. — Igen fejlett a munkaterápiás foglalkoztató rendszerük, a mozgássérültek rehabilitációs termelő üzemekben dolgoznak. Itt még a képezhe- tetlen fogyatékosok számára is találnak elfoglaltságot: például azt vizsgálni, hogy nincs-e törés a legyártott kábeldarabokban. Ezért természetesen munkabért és rokkantnyugdíjat is kapnak. Persze az ilyen üzemek termékeinek értékesítésére szigorú szabályok vonatkoznak, hisz az átlagosnál olcsóbb munkaerővel dolgoznak. Természetesen itt a termelékenység harmadrangú szempont, az ilyen munkahelyek főként humánus célokat szolgálnak: tudatosítják mindenkiben, hogy az ő munkája is fontos, ő is része egy nagy gépezetnek.- kesjár Mindig különös tisztelettel tekintünk azokra, akik egész életüket egyetlen ügy szolgálatának szentelik, részben családi indíttatásból, részben át- érzett hivatástudatból. A minden körülmények között való szolgálat és jobbratörek- vés mutatkozik meg Fördős Lajos - ma már alig ismert - tevékenységében is. Gyönkön született 1817. június 17-én (más források szerint 7-én). Atyja az akkor nem régi indult gyönki gimnázium jeles költő-professzora, Fördős Dávid. Az akkor valóságos szellemi központként működő Gyönkön kezdi latin iskoláit, majd Pápa és ismét Gyönk következik. Pápán a bölcsészeti, jogi és hittani tárgyakban egyaránt kiváló, 1838-ban kitűnő eredménnyel letett lel- készi vizsgája is jól mutatja ezt. Egy évig Nagykőrösön, Halász József házánál neve- lősködik, majd 1839-ben kecskeméti segédlelkész lesz. Kisújszállás hívta meg lelkipásztorának, az itt eltöltött hat év során már megjelennek művei a Regélőben és a Honművészben és napvilágot lát első kötete, az Ájtatos hölgy, amely az Elmélkedések és imák művelt protestáns hölgyek számára alcímet viseli. Az 1846-ban megjelentetett kötet azonban nemcsak egyszerű imákat tartalmazott, hanem magába itta korának hazafias hevületét is: jól mutatja ezt az, hogy 1852-ben „a rendőrség a hazáért való imákat betiltotta, helyükbe úrvacsoraiak tétettek" - ahogy ezt Szinnyei József Magyar írók élete című művében olvashatjuk. Egyházi beszédei, amelyek 1854-ben kerültek ki a nyomdából, szintén nem jutottak messzire: a példányokat lefoglalták, csak négy év múlva engedélyezték a megjelenést a nehezményezett részek elhagyásával. (így persze már Fördős nem akarta, s inkább várt újabb három évet a teljesség érdekében.) Mindez nem zavarta abban, hogy a beszédes című Félelem nélküli szólásra és nem hallgatásra serkentő és bátorító okok ... imák és beszédek az olvasóhoz jussanak 1856-ban. Vitái, küzdelmei azonban más téren is akadtak. Szenvedéllyel harcolt a választott szűkebb haza, Kecskemét teológiai képzéséért, amely gyümölcsöző kompromisszummal nem jutott teljes egészében a fővárosba, hanem a hírős városban maradtak alsóbb osztályai. Ugyanígy hadakozott a Bach-korszak elnémete- sítő oktatáspolitikája ellen, mert - írja róla a Vasárnapi Újság - a Thun-féle Entwurf „éle leginkább a csaknem minden alapot nélkülöző s az állam által soha nem dotált protestánst gimnáziumok szívébe hatolt, végmegsemmisüléssel fenyegetvén létöket. A buzgó lelkész fölemelé hatalmas szavát, lelkesítve híveit s környezetét buzdítva, saját példája által teremtett alapot". Számos egyházi tisztséggel elismert munkássága azonban mégsem e téren a legmaradandóbb. Szerkesztésében jelent meg a lelkésztársakat munkára ösztönző Papi dolgozatok című sorozat, ennek kritikai melléklete, egyháza közlönye, s a gyakorlati munkát pallérozó Lelkészi Tár. Tudományos munkái mindezeket jóval meghaladják. Legjelentősebb a „Konkor- dantzia, vagy szentirati szókönyv, mely magában foglalja a Károli Gáspár fordítása szerint ó- és újszövetségben előforduló nevezetesebb szókat, tárgyakat, szólásmódokat és ezek magyarázatát a megfelelő bibliai helyekkel együtt" 1857-ből, tehát egy valóságos bibliai értelmező szótár. Bár csak az A-I rész jelent meg, páratlan tudományos alapműnek tekinthetjük. Ugyanígy nélkülözhetetlen az Agenda, tehát az egyházi szertartásformákhoz igazodó beszédek gyűjteménye, amelynek végén közli a magyar református agendák vagy liturgiák ismertetését, s így akár ezek történetének is tekinthető. Száztíz éve, 1884. május ötödikén Kecskeméten bekövetkezett halálakor írta róla nekrológjában a Vasárnapi Újság: „A boldogult főpap egyike volt a kálvinista főpapság legrokonszenvesebb alakjainak. Egyszerű egész a puritanizmusig, de ennek rigo- rizmusa nélkül. Kedves és szellemes a társaságban, kevés, de nyomós szavú a zöld asztal mellett, rövid, de- magvas előadású az irodalomban". Némi megnyugvásul szolgál, hogy egyik Németországban élő leszármazottja kutatja életét, megőrzi emlékét. Dr. Töttős Gábor