Tolnai Népújság, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-07 / 107. szám

1994. május 7., szombat HÉT VÉGI MAGAZIN MÉPÚJSÁG 11 Nat: az elvek már megvannak Az alagút egyirányú A kormány a közelmúltban el­fogadta a Nemzeti alaptanterv (Nat) első részét, az alapelveket. A kezdetben Báthory Zoltán ne­véhez fűződő új típusú, nem rész­letesen előíró, hanem csupán a követelményeket tartalmazó or­szágos tanterv előkészítése csak­nem négy éve kezdődött, lényegé­ben gyakorlati eredményei ma sincsenek. A Nat előzményeiről, az alapelvekről Werner András­sal, a Tolna Megyei Pedagógiai Intézet igazgatójával beszélget­tünk, aki szerint az alapelvek az elmúlt négy esztendő alatt lénye­ges csorbákat szenvedtek.- 1990. májusában került sor Székesfehérváron egy vita­indítóra, Andrásfalvy Berta­lan személyesen üdvözölte a konferenciát, ez volt az első munkanapja. Akkor állították össze az első fogalmazványt a Natról. Már akkor is felme­rült, hogy maximalista az el­képzelés. Érdeme az volt, hogy az 1985-ös oktatási tör­vény folytatásaként még in­kább oldani szeretett volna a „tervutasításos oktatáson", azzal a céllal, hogy minél ki­sebb teret adjon az állami bea­vatkozásnak az oktatás tar­talmi részében, és minél na­gyobb lehetőséget a szakmai önállóságnak. Ez folytatódott 1991. áprilisában, elkészült a második változat, amely lé­nyegében még ugyanazt a koncepciót képviseli, ez is óri­ási országos szűrőn ment át. 1992. tavaszán elkészítették a harmadik változatot, amiről mindenki azt hitte, hogy ez a végleges alaptanterv, csak­hogy közben érzékelhető vált a minisztériumban egyfajta centralizációs törekvés. Ez többek közt abban is megnyil­vánult, hogy akkor kezdték el a mai néven Tankerületi Okta­tási Központok felállítását, szóval voltak a minisztérium­ban olyan szakmai-politikai erők, - nem tudom melyik ér­vényesült jobban -, amelyek a Báthory Zoltán-féle liberális szemléletet nem tudták elfo­gadni. Szükségesnek tartották egy olyan központilag megha­tározott alapelv-rendszer ösz- szeállítását, amely korántsem nyújt az iskoláknak olyan sza­badságot a célok és tartalom meghatározásában, mint ami­lyen az eredeti elképzelésben szerepelt. Ennek az lett a kö­vetkezménye, hogy azok a szakmai körök, amelyek az addigi munkában részt vettek, és a minisztérium szembe ke­rült egymással, és az erősebb győzött. A minisztérium ke­zében maradt az alaptanterv összeállítása. Hogy ők kiket vontak be a munkába, nem tudni, később számos olyan változat jelent meg, amely „Nem publikálható munka­anyag belső használatra" - al­címet viselte.- A Nat tehát előíró jellegű?- Az alapelvekben már szó sincs arról az eredeti elképze­lésről, amellyel annak idején Báthory Zoltánék indították 1990-ben, miszerint a Nat azokat az alapvető ismerete­ket, készségeket, képessége­lemeket tartalmazza, ame­lyek az egész tanítási időnek az ötven százalékát kötik le, a másik résszel az iskola, illetve a pedagógus szabadon gaz­dálkodhat. Az aláptanterv negyedik fejezete tíz ismeret­kört tartalmaz, ebből hat önálló tantárgy. A másik négy úgy oszlik meg, hogy például az ember és társada­lom körében hét alpont van, a természetismeretben négy, a művészetismeretben három, és a gyakorlati ismeretekben ismét hat. Ezek között a leg­súlyosabb a természetisme­ret, ebben a négy alpont - négy önálló tantárgy. Össze­sen huszönhatféle ismeret- anyagot tartalmaz a Nat. Én nagyon tartok attól, hogy az iskolák rendkívül soknak fog­ják tartani, túlterhelésnek fog­ják megélni, és nem nagyon érzik azt, hogy ez a tanterv szabadon hagyja érvénye­sülni a pedagógiai önállósá­gukat.- Bár ez deklarálva van ...- Igen, de rendkívül mér­téktartónak kell lenni a keret- tanterveknek, hogy ezzel a huszonhat egységgel úgy tud­janak gazdálkodni, hogy a pedagógusnak maradjon ta­nideje arra, aminek alapján helyi tanterveket helyinek lehet nevezni.- Az alapelvek nagy része közhely gyűjtemény. Elolvasása után felmerül: erre kellett négy évet várni?- Sok benne a közhelyes megfogalmazás. Azt észre kell venni, hogy vannak olyan markánsan megjelenő célkitű­zések, mint a magyarságtudat, a nemzeti identitás hangsú­lyozása. Azok a célkitűzések, amelyeket ez a kormány a po­litikájában megvalósít, jelent­keznek az alapelvekben is.- A dokumentum egyhelyütt az anyanyelven írott irodalom fontosságáról szól, amelyet azzal indokol, hogy általa „nemzetünk történetének folyamatosságát, létkérdéseinek fontosságát ismer­hetjük meg". Az állítással lehetne vitatkozni, de itt arról is szó van, hogy egy eszmeiséget kíván hangsúlyozni, és nem szakmai jellegű érvet hoz fel.- Itt nem a szakmai szem­pont szerinti tananyagváloga­tásról van szó, hanem arról, hogy mindenképpen elsőbb­séget kell biztosítani a magyar anyanyelven írt művek meg­ismertetésére.- Mennyi időt vesz igénybe amíg ezt használni lehet az okta­tásban, elkészülnek a kerettanter- vek,ahelyi tantervek?- Én úgy tudom, hogy 1996. szeptemberétől szeret­nék már a kerettantervek alap­ján készült helyi tantervek szerint megindítani a munkát, ez azonban korántsem 1996-ra lesz kész, hiszen kerettanter- vet bárki írhat, aki ambíciót érez erre. Hozzátenném: amíg Báthory Zoltánék az iskolák kezébe adták a gyeplőt, teljes szabadságot engedélyeztek az abban, hogy a kötelező isme­retanyagon kívül mit taníta­nak még, a mostani szisztéma szerint az alapelveket a kor­mány hagyta jóvá, az ennek alapján elkészülő követel­ményrendszert a miniszter fogja jóvá hagyni, az országos közoktatási tanács javaslatát figyelembe véve, de mivel en­nek alapján készülnek a keret- tanterveknek, ezeket is mi­nisztérium engedélyezi. En­nek a piramisnak egyetlen, le­galsó eleme, a helyi tanterv az, amelyhez nem kell központi ellenőrzés. Benne van az is­kola abban az alagútban, ahol csak egy irányban lehet menni, nem tudjuk, hogy ke- rettanterveknek milyen válto­zatos kavalkádja jön létre. Tar­tok attól, hogy 1996-tól nem lesz túl színes a paletta.- A mostani tantervek alkal­mazhatóak lesznek 1996-ban is.- Az az érzésem, hogy a mostani tanterveknek nem al­konyul be 1996-ban, pedig nem ártana, lassan fognak ki­kopni, ezt a folyamatot siet­tetné, ha az új szemléletű tan­könyvek gyorsan felváltanák a régieket.- Az alapelv azt írja, hogy a Nat alapelvei tartalmazzák a kor­szerű iskolai és gyakorlati mű­veltség ismérveit. Mi ennek az ér­telme?- Ez egy szlogen: üres mondat. Tóth Anyák éjjele Keserves só- hajtozásra éb­redt. Az ajtó melletti ágyon vajúdó fiatal- asszony már akkor is így hánykolódott, mikor Magda az egész napos iz­gatott várako­zás után éjfél tájban végre el- szenderedett. Most hajnali három volt. A kórterem sötét­jébe csak egy keskeny fény­csík szökött be a behajtott ajtó ré­sén, s bár Tímea ott kínlódott pár méternyire tőle, mégis remény­telenül egyedül érezte magát. Félt. Előző éj­jel végighall­gatta, ahogy egy délről menekült középkorú asz- szony kiabált szülés közben. Minden feltörő sikolyára össze- rezdült, úgy érezte, azonnal összecsomagol és hazamegy. Nem. Ő nem akar így szen­vedni, nem akar üvölteni, nem akarja ezt az egészet. Mi­csoda gyerekes butaság, gon­dolta aztán reg­gel, és most itt van: eljött az ő ideje is. Próbálta csil­lapítani magát. Ne tépelődj, ne izgulj, aludj. Azt mondják, pihen­ten sokkal könnyebb. Nagy nehezen oldalára fordult, hatalmas pocak­jára húzta a pap­lant, s lecsukta szemét, mikor.. . Léggömb puk­kanhat így, ha már nem fér el benne a levegő, vagy ha kör­münkkel csip­pentünk egyet rugalmas falán. Apró pattanást érzett valahol nagyon mélyen, aztán combját elöntötte a kel­lemes meleg. Jó volt. De csak egy pillanatig. Mire ráeszmélt, mi ez, már bele is hasított az első fájás. Mintha százélű, hosszú penge hatolt volna tes­tébe könyörte- • lenül, szűnni nem akarón. Uj- jai önkéntelenül az ágy rácsára fonódtak, teljes erőből szorí­totta, hogy fel ne sikítson. Az­tán hirtelen el­múlt a fájdalom. Teste elernyedt, izmai lazultak, addig nem is­mert mélységes nyugalmat ér­zett. Majdnem elaludt. De újabb pokoli fájdalom nyilallt belé, az előzőnél is komiszabb. Próbált hang nélkül tűrni, fo­gait ajkába ha­rapva nyöször- gött, keze újra az élettelen vas­tól várt vigaszt. De ekkor a szomszédos ágyon felébredt Szilvia. — Szorítsd, na nagyon fáj - nyújtotta felé a kezét - és szólj, mikor kezdő­dik. Megmérem, hány percesek. Válaszolni sem tudott, csak megfogta a se­gítő jobbot, s öt, három, majd másfél percen­ként szorította, mint fuldokló a mentőövet. Szilvia fél ötig virrasztott mel­lette, míg csak Magda be nem botorkált a szü­lőszobába, hogy világra hozza gyermekét. Mire délután egy kiadós alvás után felébredt, a szomszéd ágyon már új kismama fe­küdt. Este tíz körül jajdult fel először. Magda a kezét nyújtotta felé. így köszönte meg Szilviának. Cser Ildikó „Jövőutazás" Dániában Rejtett értékeink Fördős Lajos munkássága Ahol mindenkinek joga van a „komfortos életérzéshez" „Úgy éreztem magam, mint egy jövőutazáson". Ezekkel a szavakkal foglalta össze ta­pasztalatait dr. Soós László, a Tolna Megyei Gyermek-és Ifjúságvédő Intézet igazga­tója, aki helyettesével, Kem- ler Andrással együtt nemrég tért haza Dániából. A két pe­dagógus a Dán Kulturális In­tézet, a Skivei Európai Nép­főiskola és egy dán gyermek- védelmi szervezet által ma­gyar szakemberek részére szervezett szakmai tapaszta­latcserén képviselte me­gyénket. * — Milyen alapvető különbsé­gek fedezhetők fel a két ország gyermek- és ifjúságvédelme kö­zött? — A hátrányos helyzetű­ekkel való foglalkozás jogi szabályozását és szervezet- rendszerét áttekintve szembe­tűnő a két ország közti szem­léletbeli különbség - kezdi be­számolóját dr. Soós László. - Azért utaltam a jövőutazásra, mert a hazai gyermek- és ifjú­ságvédelem szervezetrend­szere legjobb esetben is csak az ezredforduló után érheti el a dániai szervezet jelenlegi fej­lettségi szintjét. „Hendikepes rendszernek" is nevezik az északi ország szociális intéz­ményrendszerét, hisz az ún. hátránnyal indulók, a normá­lis személyiségfejlődésben akadályoztatott személyek esélyegyenlőtlenségének ki­küszöbölését célozza. Ebben a tekintetben szellemi illetve testi fogyatékosokról, vala­mint érzelmileg hátráltatott helyzetű személyekről beszé­lünk. Magyar viszonyok kö­zött a veszélyeztetettség egyik legfőbb forrásaként az anyagi okokat is számontartjuk. A magas életszínvonal miatt Dániában az anyagi okok e té­ren szóba sem jöhetnek. Gyermek- és ifjúságvédelmi rendszerük szociális háló kié­pítésével a felmerülő problémákat főként csa­ládon belül igyekszik megol­dani, az állami beavatkozás minimális. — Európa egyik legfejlettebb életszínvonalú országában sike­rült-e betekintést nyerni a szociá­lis intézményekbe? — Oustruplund városban a faddi nevelőotthonhoz ha­sonló típusú intézetbe is ellá­togattunk. Itt főként az ér­zelmi okokra visszavezethető magatartási zavarban szen­vedő, 16-40 éves korú gondo­zottakat foglalkoztatják. Szembetűnő, hogy az ún. „egytípusú problémás" gon­dozottakat igyekeznek elkü­löníteni egymástól, hisz az ilyenek csak felnagyítják, megsokszorozzák egymás problémáit. Többek között kertészetben, asztalos mű­helyben, karbantartó üzemben oldották meg az itt elhelyezettek foglalkoztatá­sát. — Szembetűnő a nyugati társadalmaknak a „másság­gal" szembeni tűrőképessége. A szociális intézményekben tett látogatásunk során csak a gondozottak engedélyével fényképezhettünk és léphet­tünk be a lakosztályukba,, még ha szellemi fogyatékosokról is volt szó. A hátrányos helyze­tűek személyiségi jogainak maximális tiszteletben tartása a jellemző. Magyarországon ezesetben például körbekala- uzolják a látogatót, aki az itt elhelyezettek életviszonyai­nak legrejtettebb zugába is be­tekinthet. A legsúlyosabb ese­tekkel szembeni bánásmód alapelve: „Ha meggyógyítani nem is lehet őket, de az életér­zésüket komfortosabbá tu­dom tenni." Gazdasági fejlett­ségüknek köszönhetően még a Dawn-kórosok is garzonla­kást kapnak, s az életfenntar­tásukhoz szükséges alapvető dolgokra (bevásárlás, tisztál­kodás) is megtanítják őket. El­lenpéldaként ismét csak a ha­zai intézeteket tudnám meg­említeni, ahol az ilyen szeren­csétlen sorsú embereknek szinte csak a fizikai ellátása, biológiai fenntartása biztosí­tott. — Igen fejlett a munkate­rápiás foglalkoztató rendsze­rük, a mozgássérültek rehabi­litációs termelő üzemekben dolgoznak. Itt még a képezhe- tetlen fogyatékosok számára is találnak elfoglaltságot: pél­dául azt vizsgálni, hogy nincs-e törés a legyártott ká­beldarabokban. Ezért termé­szetesen munkabért és rok­kantnyugdíjat is kapnak. Per­sze az ilyen üzemek terméke­inek értékesítésére szigorú szabályok vonatkoznak, hisz az átlagosnál olcsóbb munka­erővel dolgoznak. Természe­tesen itt a termelékenység harmadrangú szempont, az ilyen munkahelyek főként humánus célokat szolgálnak: tudatosítják mindenkiben, hogy az ő munkája is fontos, ő is része egy nagy gépezetnek.- kesjár ­Mindig különös tisztelettel tekintünk azokra, akik egész életüket egyetlen ügy szolgá­latának szentelik, részben csa­ládi indíttatásból, részben át- érzett hivatástudatból. A minden körülmények között való szolgálat és jobbratörek- vés mutatkozik meg Fördős Lajos - ma már alig ismert - tevékenységében is. Gyönkön született 1817. jú­nius 17-én (más források sze­rint 7-én). Atyja az akkor nem régi indult gyönki gimnázium jeles költő-professzora, Fördős Dávid. Az akkor valóságos szellemi központként működő Gyönkön kezdi latin iskoláit, majd Pápa és ismét Gyönk következik. Pápán a bölcsé­szeti, jogi és hittani tárgyak­ban egyaránt kiváló, 1838-ban kitűnő eredménnyel letett lel- készi vizsgája is jól mutatja ezt. Egy évig Nagykőrösön, Halász József házánál neve- lősködik, majd 1839-ben kecs­keméti segédlelkész lesz. Ki­sújszállás hívta meg lelkipász­torának, az itt eltöltött hat év során már megjelennek művei a Regélőben és a Honművész­ben és napvilágot lát első kö­tete, az Ájtatos hölgy, amely az Elmélkedések és imák mű­velt protestáns hölgyek szá­mára alcímet viseli. Az 1846-ban megjelentetett kötet azonban nemcsak egyszerű imákat tartalmazott, hanem magába itta korának hazafias hevületét is: jól mutatja ezt az, hogy 1852-ben „a rendőrség a hazáért való imákat betiltotta, helyükbe úrvacsoraiak tétet­tek" - ahogy ezt Szinnyei Jó­zsef Magyar írók élete című művében olvashatjuk. Egy­házi beszédei, amelyek 1854-ben kerültek ki a nyom­dából, szintén nem jutottak messzire: a példányokat lefog­lalták, csak négy év múlva en­gedélyezték a megjelenést a nehezményezett részek elha­gyásával. (így persze már Fördős nem akarta, s inkább várt újabb három évet a teljes­ség érdekében.) Mindez nem zavarta abban, hogy a beszé­des című Félelem nélküli szó­lásra és nem hallgatásra ser­kentő és bátorító okok ... imák és beszédek az olvasó­hoz jussanak 1856-ban. Vitái, küzdelmei azonban más téren is akadtak. Szenve­déllyel harcolt a választott szűkebb haza, Kecskemét teo­lógiai képzéséért, amely gyü­mölcsöző kompromisszum­mal nem jutott teljes egészé­ben a fővárosba, hanem a hí­rős városban maradtak alsóbb osztályai. Ugyanígy hadako­zott a Bach-korszak elnémete- sítő oktatáspolitikája ellen, mert - írja róla a Vasárnapi Újság - a Thun-féle Entwurf „éle leginkább a csaknem minden alapot nélkülöző s az állam által soha nem dotált protestánst gimnáziumok szí­vébe hatolt, végmegsemmisü­léssel fenyegetvén létöket. A buzgó lelkész fölemelé hatal­mas szavát, lelkesítve híveit s környezetét buzdítva, saját példája által teremtett alapot". Számos egyházi tisztséggel elismert munkássága azonban mégsem e téren a legmara­dandóbb. Szerkesztésében je­lent meg a lelkésztársakat munkára ösztönző Papi dol­gozatok című sorozat, ennek kritikai melléklete, egyháza közlönye, s a gyakorlati mun­kát pallérozó Lelkészi Tár. Tudományos munkái mind­ezeket jóval meghaladják. Legjelentősebb a „Konkor- dantzia, vagy szentirati szó­könyv, mely magában foglalja a Károli Gáspár fordítása sze­rint ó- és újszövetségben elő­forduló nevezetesebb szókat, tárgyakat, szólásmódokat és ezek magyarázatát a megfe­lelő bibliai helyekkel együtt" 1857-ből, tehát egy valóságos bibliai értelmező szótár. Bár csak az A-I rész jelent meg, páratlan tudományos alap­műnek tekinthetjük. Ugyan­így nélkülözhetetlen az Agenda, tehát az egyházi szer­tartásformákhoz igazodó be­szédek gyűjteménye, amely­nek végén közli a magyar re­formátus agendák vagy litur­giák ismertetését, s így akár ezek történetének is tekint­hető. Száztíz éve, 1884. május ötödikén Kecskeméten bekö­vetkezett halálakor írta róla nekrológjában a Vasárnapi Új­ság: „A boldogult főpap egyike volt a kálvinista főpap­ság legrokonszenvesebb alak­jainak. Egyszerű egész a puri­tanizmusig, de ennek rigo- rizmusa nélkül. Kedves és szellemes a társaságban, ke­vés, de nyomós szavú a zöld asztal mellett, rövid, de- mag­vas előadású az irodalom­ban". Némi megnyugvásul szolgál, hogy egyik Németor­szágban élő leszármazottja kutatja életét, megőrzi emlé­két. Dr. Töttős Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents