Tolnai Népújság, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-28 / 124. szám
10 KÉPÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1994. május 28., szombat „A roma lakosságnak nem muszáj fogni a kezét, nem óvodába megy!" Nézetkülönbségek a kisebbségi alap felhasználásáról Beszélgetés Litke Máriával Az asztrológusok boldogtalan emberek A kisebbségi alap felosztása Szekszárdon megtörtént. De a felosztás végeredményével nem nagyon elégedett Balogh József, a városi cigányszervezet elnöke. Legnagyobb fájdalma az - elmondása szerint -, hogy részt vett ugyan a szavazáson, de ott már kész tények elé állították; a döntéselőkészítésbe nem vonták be. — Az önöké az egyetlen cigányszervezet a városban? — Igen, 1990 óta működünk, közel 150 taggal, igaz, hogy bejegyezve csak egy éve vagyunk. — S hogyhogy nem jutottak pénzhez? — Az idei évre még működési költségünk sincs. írtam kérelmeket, pályázatokat az önkormányzathoz, de elutasították azokat. Szekszárdon van egy jól működő német kisebbség és egy nyögvenyelősen létező roma kisebbség. Ezek között került felosztásra a 600 ezres kisebbségi alap 50-50 százalékban. Egy kere- kasztal-beszélgetésen született a döntés április közepén, amin én is részt vettem. De az lett a végeredmény, hogy a cigányok pénzéből a mi szervezetünk semmit sem kapott, hála a tanácsnok úrnak. — Megnevezhetjük ót? — Persze, Gémes Balázsnak hívják. Javaslata alapján megy a pénz a kisebbségi ön- kormányzat létrehozására és a kultúra kutatására, publikálására. — Nem ért ezzel egyet? — Nem mindennel. Mi az például, hogy romológuskép- zés: 25 ezer forint? Se a pályázatot nem láttam, se azt nem tudom, hogy miről van szó. Vagy a Cigányhagyományokat Kutató Egyesület 100 ezer forintja! Számítógépes etnikai adattárat hoznak létre, most! Nekem az a vesszőparipám, hogy ez nem időszerű. Ne hagyománykutatásra fordítsuk azt az összeget, hanem a rászorulók támogatására! A másik meg, hogy az a kutató egyesület szerintem nem is cigányokból áll. — Mit kínálnának, mire köl- tenének ehelyett maguk? Balogh József — Önmenedzselő tanfolyamokra, amilyeneket már szerveztünk is a túlkoros általános iskolás fiataljainknak. Konferenciákat rendeznénk - ilyen is volt már - a munka- nélküliségről, a vállalkozásindításról. — De ha részt vett a kerékasztal-tárgyaláson, ön is elfogadta azt a pénzelosztást... — Nem tehettem mást, egyedül maradtam. — Elképzelhető, hogy attól tartanak, „elkallódik" az a pénz, ami magukhoz kerül? — A németeknél nem „kallódhat el"? Szeretnénk bebizonyítani, hogy nálunk se. — Mi erre a garancia? — A szervezet, amely be van jegyezve, amelynek számlája van az OTP-nél, amely gazdasági szakembert fizet, hogy a könyvelését tisztán végezze. És garancia az is, hogy a céljaink között feltüntetett programoknak meg kell valósulniuk - valamiből. Értsék már meg, hogy a roma lakosságnak nem muszáj fogni a kezét, nem óvodába megy! — Lát valami megoldást? — Nemigen, mert a személyi ellentét mindennek az oka. A tanácsnok vezet egy kisebb egyesületet, az kapott pénzt, én vezetek egy nagyobb létszámú szervezetet, az nem kapott. Tudja, a mi népcsoportunk nem kifinomult agysejtekkel gondolkodik, de megérzi a rossz ember illatát. A város cigánysága Gémes Balázzsal nem szimpatizál. * Másként vélekedik a szekszárdi önkormányzat kisebbségi tanácsnoka, Gémes Balázs. — A szimpatizálással kapcsolatban nekem más a véleményem. Egyébként nincs olyan politikai közszereplő, aki mindenki megelégedésére tud dolgozni. — Hogyan történt a pénz- elosztás? — A kisebbségi alap felosztásának alapelveit a kisebbségi kerekasztal konszenzussal, tartózkodás és ellenszavazat nélkül fogadta el. Állásfoglalása tehát nem képezheti vita tárgyát. Ezután az elfogadott alapelv szerint értékelte az alapra beérkezett pályázatokat - itt jegyzem meg: Balogh József semmilyen pályázatot nem nyújtott be -, és tett javaslatot a rendelkezésre álló összeg elosztására. A döntést a képviselő-testület hozta meg. — Mi az a romológusképzés? — Ebben az országban az amerikai indiánokról többet tudnak az emberek, mint a szomszéd utcában lakó cigányokról. Hogy a továbbiakban ne így legyen, ezért indult meg az országban két helyen - Pécsen és Kaposváron - a posztgraduális romológusképzés. Az önkormányzat művelődési bizottsága emlékezetem szerint egyhangúlag támogatta egy pedagógus részvételét ebben a továbbképzési formában úgy, hogy javasolta: az önkormányzat vállalja át a tandíj felét. A kisebbségi kerekasztal megtárgyalta e művelődési bizottsági határozatot és állásfoglalásban támogatta azt. — A támogatott pedagógus cigány származású? — Nem, de ott tanít, ahová a legtöbb cigánygyerek jár. — A hagyománykutatásra miért jut ennyi a kasszából, s miért nem jut a szegények megsegítésére? — A kérdés értelmezhetetlen a számomra. Hiszen ismeretesek az elosztás konszenzussal elfogadott alapelvei. A szociális problémák megoldására a város költségvetésében összehasonlíthatatlanul nagyobb összeg áll rendelkezésre. Ezeket a problémákat abból kell megoldani. A többségi lakosság történetének, hagyományainak, kultúrájának kutatása mellett minden nemzeti kisebbség kultúráját is vizsgálják. Diszkriminatív lenne, ha ilyen kutatás épp az etnikai kisebbséget hagyná figyelmen kívül. Ez ellenkezne nemzeti hagyományainkkal is. A város nem finanszírozza, csupán támogatja ezt a szó- banforgó programot, melynek költségvonzata meghaladja a félmillió forintot. * Eddig a diskurzus. Szekszárdon nincsen fajgyűlölet - ebben egyetértenek a megszó- laltatottak -, viszont a kisebbségen belül, úgy tűnik léteznek viták, ellenségeskedések. Az íródeáknak nem feladata az igazságszolgáltatás, de egy gondolat bántja, ősszel, ha megalakul a kisebbségi ön- kormányzat, és abban bizonyára helyet kap Balogh József és Gémes Balázs is, kezet ráznak-e majd, és fognak-e vállvetve harcolni a cigányság érdekeiért? Wessely Fotó: Gottvald - Degré A vállalkozások korát éljük. S végre van valaki Szekszárdon, aki arra vállalkozik, hogy kifürkészi a jövőt. Az egyes emberét is, a csoportokét is, az országét is. A jósnőt Litke Máriának hívják, városközponti lakásán fogadja az ügyfeleket. Szerdán kerestem fel, hátha megmondja a lottószámokat. — A számokat nem tudom előre - mosolygott -, de azt látom, hogy a páciens élete során esélyes-e főnyereményre, és ha igen, mikor. — Mióta foglalkozik jövendőmondással? — Kemény asztrológia ez amit én művelek, s annak is olyan válfaja, amit talán a világon senki más nem csinál. Napra lebontva adom meg a várható eseményeket, a pontos születési adatok alapján. 16 éve kezdtem, amikor mint könyvtáros, rátaláltam Baktay Ervin munkájára, A csillagfejtés könyvére. Voltam egyébként művelődési ház igazgató, nyomdai fényszedő, sőt a Népújság olvasószolgálatánál is dolgoztam valamikor. Elvégeztem különféle tanfolyamokat - grafológia, kézfejdiagnosztika, agykontroll, stb. -, s most mint nyugdíjas viszem ezt a vállalkozást. Azért nevezem jövendőmondásnak, hogy az egyszerűbb emberek is értsék miről van szó, és bejöjjenek. — Mitől függ a sorsunk? — Minden a születés pillanatán, a bolygók akkori állásán múlik. — Milyen korból kerülnek ki a kuncsaftok? > — Á diplomástól a képzetlenig, a diáktól a nagymamáig sokan megfordulnak itt. De nem is úgy fogalmaznék, hogy honnan jönnek, hanem hogy mikor! Most zömmel a Mérleg és a Bika jegyében születettek kopogtatnak, esetleg néhány Kos, na meg aki éppen bajban van. — Havonta hányán? — Úgy harmincán. — Mindent tud róluk? — A vezetéknevüket nem kérdezem; egyébként szinte minden „kiderül". — A végóra is? — Látom a halál időpont„Minden a születés pillanatán múlik" ját, kiszámítható, de azt lelki- ismeretes ember nem mondja meg. , — Általában csak a jóról jósol? — Dehogyis! Ebben a tudományban éppen az a nagyszerű, hogy kivédhető és tompítható dolgokra hívja fel a figyelmet. Ez egy személyre szóló menetrend. Ha felkészülök rá, hogy most tíz rossz napom lesz, akkor lapítanom kell. Mindenki négyszer halhat meg. Ha például valakiről az van megírva, hogy közlekedési baleset áldozata lesz, azt biztosan nem kerülheti el, viszont nem muszáj az első alkalommal otthagynia a fogát. — Van arra bátorsága, hogy a saját jövőjébe nézzen? — Igen, és épp ezért boldogtalan emberek az asztrológusok. Mert a gyakorlást önmagukon és a családjukon kezdik. — Vége lesz a világnak 2000-ben? — Apokaliptikus világvége nem lesz. Bár az tény, hogy most, a Vízöntő vüágévében - mely á francia forradalommal kezdődött - recseg-ropog minden. Legnagyobb bajban a Vízöntő államok vannak: az oroszok, a románok. A mi nemzetünk: Nyilas. Nekünk most jó évünk lesz. Wessely Fotó: Kövesdi Szép emlékek Igazi májusünnep, csupa zene, csupa tánc, csupa vigalom volt a Szekszárdi Pünkösdi Fesztivál. Több mint húszezer majálisozó - nincs jobb szó rá - a vidámparkban és a vásárban, hatezer jegyet váltó az egymást felülmúló hagyományőrző csoportok, zenekarok bemutatóján és a táncesteken. Fogyott a virsli, a sült kolbász, a hurka, a pecsenye, az üdítő és a sör - ebből kereken húszezer korsóval adtak el -, és kikapcsolódtak az emberek. Elismerés a rendezőknek, a Szekszárdi Német Nemzetiségi Egyesület aktív tagjainak, valamint Horváth Tibornak és munkatársainak a fesztiválért. Gottvald Károly képriportja
