Tolnai Népújság, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-28 / 124. szám
Szombat, 1994. május 28. TOLNAI NÉPÚJSÁG 9 Alapítvány „A jövő nemzedékért" Apró(pó) gyereknap Most éppen van apropó, és egyébként is: ti mindig aktuálisak vagytok. Nagyon mélyről jön, nagyon egyértelmű, kézenfekvő Rátok gondolni, Rólatok írni. Nem napilapokba valók vagytok, az igaz, de minden napra valók kellene, hogy legyetek. Szükség lenne Rátok minden órában, minden percben. Hogy ti sírni is tudtok? Nyű- gösködtök olykor? Rosszalkodtok, csibész- ségeken is töritek a csöpp kis tökfejeteket? Bosszantjátok a jó méterrel magasabban levő felnőtteket? Nyöszörögtök, erőszakoskodtok, követelitek, hogy mindig ti legyetek a központ? Jól teszitek. Legyetek csak kíméletlenek a felnőttekkel, vonjátok magatokra a figyelmüket, kössétek le energiáikat. Hogy ne legyen módjuk a mindennapi megaláztatásaikon, kudarcaikon rágódniuk. Hogy ne szakíthassanak időt a hülye ideológiai vitáikra, az ostoba veszekedéseikre. Hogy ne maradjon erejük ki- fundálni, hogyan ve- szejtsék el egymást, miképpen dühítsék embertársaikat. Hogy minden figyelmüket értelmes dolgok felé fordítsák, csak jó irányba törekedjenek, a romlatlanság és a báj töltse be mindennapjaikat: hogy csak veletek törődjenek. Bőven elég lenne. sk „Hogy jobban szeressen gyermeked..." Wágner Zita átveszi a díjat dr. Ótós Miklóstól Munkám során gyakran találkozom elkeseredett szülőkkel és elkeseredett fiatalokkal. Előbbiek beszámolnak arról, hogy „nem bírnak a gyermekkel"; hogy úgy megviseli őket e nehéz helyzet, hogy közel vannak a kiboruláshoz, sőt esetenként az átélt infarktust is ebből eredeztetik. Ugyanakkor azt is tapasztalom, hogy a kamaszok helyzete év- ről-évre nehezebb. Egyre többen szeretnének szüleiktől függetlenedni, tehetetlen helyzetükből menedék lehet egy, akármilyen házasság, akármilyen, de elfogadó galeri, kábítószer, alkohol, ön- gyilkosság. (A fiatalkori ön- gyilkosság jelenleg a második helyen áll a 14-20 éves korosztály körében bekövetkezett halálesetek között). Hol lehet a baj? Elsősorban ott, hogy a szülők többsége nem tud helyesen bánni tizenéves gyermekével. Ebben a korban a meglevő és gyakorolt rossz, porosz, autokrata, diktatórikus nevelési módszerek már nem működnek. („Amíg az én kenyeremet eszed, addig ebben a házban én parancsolok!") Eddig is csak azért működtek, mert a gyermek testileg, lelkileg még kiszolgáltatott volt szüleinek, aminek önmagában is komoly ára volt, van, lesz. Ugyanakkor torz elképzeléseik vannak a szülőknek a kamaszokról és arról, hogy mit várhatnak el tőlük, meddig szólhatnak bele egyéni életükbe; nem ismerik a győztes-vesztes nélküli, hatékony befolyásolás módszereit, amelyet nem is ismerhetnek, hiszen a jelen gyakorlat ellenkezője. Sajátos szeretet- fogásokon, demokratikus szemléleten, kölcsönös, egyenrangú tiszteleten és szülői önnevelésen alapszik. A családról úgy beszélünk, mint erőforrásról, hiszen megerősít, biztonságot ad, megszabja a jellemet, értékrendet, világnézetet, harmóniát teremt, megalapozza a testi-lelki egészséget. Elfelejtjük hozzátenni, hogy erre csak a jó család képes. A család lehet a torzulások forrása is: kiszolgáltatottságot, önbizalomhiányt, bizonytalanságot, diszharmóniát teremthet, lehet az ütközések forrása, megalapozhatja egy életre a testi-lelki betegségfogékonyságot, betegséget, kommunikációs és kapcsolatzavarokat. Losonczi Ágnes pszichológustól hallottam az alábbi gondolatokat: A jó család: — úgy ad biztonságot, hogy nem tesz gyávává — úgy ad támaszt, hogy nem gyengít — úgy zár védőkörébe, hogy nem zár ki, nem zár el — úgy alakítja ki határait, hogy véd, de nem válik korláttá — úgy gondoskodik, hogy nem fojtja önző szeretetébe a másikat — úgy konzerválja az értékeket, hogy azokat nem merevíti be — úgy ad stabilitást, hogy meghagyja a rugalmasságot, hogy mindenki élhesse a saját életét annak jogával és felelősségével, hogy önállóan dönthessen minden családtag — úgy segíti elviselni a kudarcot (amely az élet szerves része), hogy abból mindenki gyarapodjon; hogy ne vesztesse, hanem tapasztalttá váljon — maradjon meg támasznak, amíg kell és képes legyen visszavonulni, ha már teher. Azt gondolom, hogy csak a jó otthon, a jó család, a jó szeretet az igazi erőforrás, a hatékony nevelőközeg. Mit lehet tenni azért, hogy egyre több jó család legyen? Mindezt ma már meg lehet tanulni városunkban is egy korszerű, demokratikus nevelési módszertan segítségével. Ajánlom mindazoknak a szülőknek, akik mélyen átérzik a szülői felelősséget, mondhatnám azt is, hogy a demokratikus társadalomépítés felelősségét is. E módszertan a legnagyobb segítséget akkor tudja nyújtani, ha a szülők már a gyermekvárás, illetve a gyermek megszületése után megismerkednek vele és a régi helyett ezt használják. Akkor biztosan elkerülhetik az un. „nehéz kamaszkort" is. Családi Gordon táborok indulnak júliusban, 11-17-ig, 25-31 -ig Hőgyészen az Appo- nyi kastélyban. (Érdeklődni lehet Szekszárdon, a Babits Mihály Művelődési Házban.) Dér Miklósné Szekszárd város önkormányzatának képviselőtestülete 1991. tavaszán úgy döntött, hogy a testület tagjai számára munkájukért tiszteletdíjat állapít meg. Dr. Ótós Miklós önkormányzati képviselő úgy gondolta, ez a tevékenység társadalmi megbízatás, ami sok munkával, elfoglaltsággal jár, ám nem fizetségért végzi, aki elvállalta. Úgy döntött tehát, hogy önkormányzati képviselői tiszteletdíját egy alapítvány létrehozására fordítja. Ekkor született „A jövő nemzedékért" alapítvány. — Képviselő úr, mi motiválta, amikor kitűzte az alapítvány célját? — Úgy döntöttem, hogy az oktatás ügyének, a fiatalok támogatásának célját tartom a legfontosabbnak. Az országnak a mostani nehéz helyzetéből az oktatás területén lehet kitörni, a jól képzett fiatalokra vár a feladat, hogy hosszú távon kihúzzanak minket a bajból. Emellett szerettem volna ezzel a gesztussal is fejet hajtani a Garay gimnáziumban dolgozó volt tanáraim előtt, megköszönve munkájukat. Ilyen felejthetetlen nevelő volt például dr. Pataki József, a kiváló földrajztanár, aki csodálatos kerékpártúrákat szervezett, bejártuk vele az egész országot. Ilyen volt Létay Menyhért, aki nemcsak kitűnő matematika-fizika tanár volt, hanem műértő zenebarát, nem kezdődhetett úgy koncert, hogy ne beszélt volna az adott művekről, alkotóikról. FeltétAhogyan május első vasárnapja az édesanyáké, e szép tavaszi - idén inkább nyári - hónap utolsó vasárnapja a gyermekeké. Hogyan viselkednének, mit csinálnának, ha ők lennének a felnőttek, s szüleik válnának gyermekekké? Mi az, amit szeretnek, s mi az, amit nem szeretnek a felnőttekben? Ezeket a kérdéseket tettük fel a szekszárdi Rákóczi utcai óvodásoknak. Kisbéri Szandra (6 éves): Ha mi lennénk a felnőttek, s a szüléink a gyerekek, nevelnénk őket, és csak velünk mehetnének mindenhová. Egyedül nem mehetnének sehová. Nem veszekedhetnének a játékokon, s tilos volna rosszalkodniuk. Kisbéri Máté (4 és fél éves): Ha én lennék a parancsnok, szót kellene fogadniuk a gyerekeknek, nem öltözhetnének csúnya ruhába, mert akkor megbüntetném őket. Akkor is megbüntetném őket, ha lehúznák a térítőt, és minden kiborulna. Pulger Judit (6 éves): Ha én lenül meg kell emlékeznem Bodonyi Pálról, volt osztály- főnökömről, mély humánumáról, bölcs gondolatairól. Útravalónak adta nekünk 1958-ban, a ballagáskor: „Ne felejtsétek el, tanult emberek vagytok, s a tudomány és a haladás fáklyáját nektek kell magasra emelni!" — „A jövő nemzedékért" alapítvány díjait első ízben az idén adták át a ballagáskor a Garay gimnáziumban. Ki kaphatja a díjat? — A tanulmányi évek alatt a diákok és a tanárok között kettős viszony alakul ki. Egyrészt a diákoknak el kell fogadniuk azt a tényt, hogy itt tanulni kell, s arra kell törekedniük, hogy minél képzettebbek legyenek. A tanároknak azon kell lenniük, hogy minél több, minél teljesebb ismeretanyagot nyújtsanak át diákjaiknak, s emellett figyellennék felnőtt, azt kérném a gyerekektől, hogy ne legyenek rosszak, fogadjanak szót nekem. Ha igaziból felnőtt leszek, akkor királylány szeretnék lenni, mert annak nem kell mást csinálni, mint táncolni meg parancsolgatni a szolgáknak. Kovács Kitti (6 éves): Ha felnőtt leszek, főzök a gyerekeknek, vásárolok nekik finomságokat. Segíteniük is kell majd nekem, beágyazni, mosogatni, virágot szedni a vázába, és mindenben szót fogadni, egészen addig, amíg olyan nagyok nem lesznek, mint én. Bogos Bettina (6 éves): A felnőttek mindig haragszanak a gyerekekre, ha nem fogadnak szót, vagy rosszat csinálnak, és mindig megbüntetik őket. Jó lenne, ha többet játszanának velünk ők is, nemcsak a testvéreink. Lemler Nikolett (6 éves): A felnőttek mindent megvesznek nekünk és nagyon szeretnek minket. Csak az a rossz, hogy szigorúak és néha megbüntetnek. Venter Marianna Fotó:sa niük, segíteniük kell fejlődésüket, s nemcsak a tananyagból, humánumból, a saját gondolataikból is a legtöbbet kell átadniuk. Ne csak nevelők, de példaképek is legyenek egyben, mert a középiskolás korosztály számára a tanáraik személye meghatározó. Az alapítvány díjában azok a tanárok és diákok részesülnek, akik e kettős követelménynek a leginkább megfelelnek, s a díjjal négy év munkáját köszönik meg egymásnak. A tantestület szavaz arról, mely diákok kapják a díjat, a harmadikos és negyedikes diákok pedig arról, mely tanár(ok) testesítik meg számukra leginkább a fentiekben vázolt példaképet. A diákok a tanárok díját, a tanárok a diákok díját kapják tehát. — Milyen összegűek a díjak, s az idén hányán kapták meg? — Egy tanár és négy diák. A diákok száma lehet majd több is, körülbelül 10, mindez attól függ, müyen mértékben gyarapodik az alapítvány alaptőkéje. A diákoknak 5-5 ezer forintot, a tanároknak 20 ezer forintot osztottunk ki az idén. Ez egy tartós alapítvány, értékjegyekbe van fektetve a pénz, s évente a kamatok 50 százaléka fordítható a díjazásra. Ezúton szeretném megköszönni a Takarékbank, s Takács József bankigazgató segítségét, mert nemcsak kezelik a pénzünket, reklám- szerződést is kötöttek az alapítvánnyal, s ennek köszönhetően tudtunk az idén első ízben kiosztani díjakat. Az ön- kormányzati ciklus végére körülbelül 400 ezer forint lesz az alaptőke, s terveim szerint nemcsak a tanárok és diákok kitüntetésére fordítjuk majd, hanem a diák-önképzőkörök támogatására. Olyanformán, hogy az önképzőkörök kitűzött céljaik elérésére pályázhatnak majd az alapítványhoz. Távlati célom: az alapítványon keresztül egy olyan egyetemi ösztöndíjat létrehozni, aminek a segítségével szegény, de tehetséges diákok tanulmányait lehet finanszírozni. * „A jövő nemzedékért" alapítvány díját az idén Nagy László tanárnak, valamint Szepesi Vera, Varga Zsuzsanna, Wágner Zita és Kovács Gábor negyedik osztályos tanulóknak adták át. Venter Gyermeknapi tükörkép Kovács Kitti rajza Atyai intelmek -170 éve A tényen kívül, hogy Perczel Sándor fiai mellé nevelőül Vörösmarty Mihályt fogadta, jószerivel alig tartunk számon valamit. Meglehetősen érdekes bepillantanunk ezért is azokba az 1824 elején kelt levelekbe, amelyet az ősz atya írt Börzsönyből. (A jobb érthetőség kedvéért a maihoz közelítő helyesírással idézzük az egykori sorokat.) Az újévi üdvözlettel még boldogan írja Perczel Sándor: „Fiaim! örvendve olvastam Vörösmarty Urnák, a ti legjobb Barátotoknak dicséretes Levelét! Ha az egész Esztendőben ilyennel vígaz- taljátok Szüléiteket, akkor bizony a mi Szeretetünk mellett egyéb Esmerős Jó Embereknek is el fogjátok nyerni dicséretét! Ez pedig nem csekélység, Mert mentői többen vannak Ember Társaink közt, kik felőlünk jól ítélnek és attól fogva bennünket böcsülnek-sze- retnek, annyival Nagyobb Mértékkel veszünk Részt a Boldogságban..." A jövendő honvédtábornokot, Mórt még példaként állítja Sándor és Miki elé, „az világít néktek". Mindhármukat megszólítja abban a levélben, amelyet felváltva kellett egymásnak minden csütörtökön felolvasniuk mint „Édes Attyának Szent oktatását", íme a levél: „Sándor, Móric, Miki! Atyátok és Anyátok Számos intéseinek legyen ám foganatja: Meg ne felejtkezzetek mindazokról, melyeket szívetekre kötöttünk. Isteni félelem és annak imá- dása légyen a legelső készület - a többi számos Köteles- ségteknek teljesítésében ... - mert a mindenható Nagy Istennek áldása mellett lesztek bizonyosan Vörösmarty Ur iránt engedelmesek, az iskolában csendes és módos viseletűek s Figyelmetesek az Érdemes Tanítóknak szavaira, ennek az lészen gyümölcse, hogy a Tanulásban iparkodók, előmenetelt fogtok tenni; az Emberekkel való társalkodásban módosak és tisztesek, azoknak szeretetit magatoknak meg- szerzitek, - és aztán mind Testre, mind Lélekre nézve jól elkészülve folytatjátok a pályát, melyet a Sors kimutat számotokra. Fiaim! Okosan, szépen, módosán tegyétek minden lépésteket. Es ha ezen atyai Intéseinek helyt adtok, bennetek szerencsés Jövendő, Minket pedig Szüléiteket Nagy Öröm fog várni - ezt pedig, ha valaha atya, anya - mi bizonyosan megérdemeljük. Legyetek tehát az Utcán, az Iskolában Csöndes, Módos, Szelid viseletűek. Elöljáróitokhoz Engedelmesek, böcsösek, Egészségtekre vigyázok, a Tanulásban gyorsak. Ha így lesztek mindég kegyes jóakaró atyátok, ki is Isten oltalmában ajánlok: Perczel Sándor". Még ugyanez év januárjában, a harmadik levélben Móricot inti az atyja, mert „Nyelve és Szelessége fosztotta meg fáradozásának gyümölcsétől". Vörösmartyt arra kéri Perczel Sándor, hogyha továbbra is engedetlen lenne Móric („kinek Eszétől okosabb viseletét vártam"), előbb a legnagyobb hallgatást parancsolja neki, zárja a kuckóba, ha ez sem segít, „ne adjon néki ebédet", sőt, ha még ez sem elegendő, „menjen a Direktor Úrhoz, és kérje, hogy a Tacskó Csacskát vesszőz- tesse meg". Arra, hogy élt-e a későbbi koszorús költő mindezen lehetőségekkel a jövendő honvédtábornokkal szemben, nincs adatunk. Dr. Töttős Gábor
