Tolnai Népújság, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-28 / 124. szám
4 KÉPÚJSÁG TOLNA ÉS KÖRNYÉKE 1994. május 28., szombat Szúnyoghalál Keddre virradó éjszaka, a békési Rovért Kft. hajtotta végre a soron kívüli halálos ítéletet a lakosságot korábban szinte őrületbe kergető tolnai szúnyogok egy részén. A módszer „melegködös" volt, az ár 45 ezres. A búcsú maradéka Akár beismeri az ember, akár nem, az ünnep a nagy zabák ideje is. Veszedelem kerülgeti ilyenkor a tyúkudvar lakóit, s nem ritka az ünnepre tartogatott, nevelt birka, vagy malac. Nagyobb vendégseregnek még borjút is vágnak, így történhetett ez valakinél - Medinán. De e témához eddig senkinek semmi köze. Ahhoz viszont már igen, hogy az ünnep első napjának reggelén, a medinai alsó faluNincs az a kölni, ami vetekedhetne vele Halászlét csak pontyból főzök Az öreg horgász a régi és a mai (vízi)világról A stutensee-iek lírája Testvérvárosi kórus-küldöttség pünkösdölt Tolnán. A stutensee-i Lyra Büchig Kórus igen jó hangulatú, nagy sikerű közös koncertet adott a Mözsi Bartók Béla Női Karral, a tolnai művelődési ház színpadán. Képünkön a német dalnokok. Fotó: Chochol E. végen, a kövesút szélén - még csak nem is az árokban -, a lakóházaktól 70-80 méterre egy kisborjú teteme feküdt, kettévágott feje (az agyvelő kivéve), csúnyán lenyúzott és kiterített bőre, s egy műanyag zsákban az egész belsőrész. (Ez már az árokban.) S mindezt a finomságot kóstolgatta milliónyi, zöld köpőlégy. Nos, abban a valamikori, fatengelyes világban az elhullott állatot, a fel nem használt belső maradékot a dögkútba vitték, vagy kertjük távoli szegletében gödörbe temették, a kóbor állatok, meg a mindent megmászó, betegségterjesztő legyek elől. Kettő év múlva 1100 esztendeje élünk e hazában. Kissé furcsa az, hogy örökségül még ennyi intelligenciát sem sikerült összegyűjteni egyeseknek. K.L. A tavasz illatai — Medinán A medinai Sáfrány Józsi bácsi szerencsés horgász hírében áll, olyanéban, aki érti is a horgászatot. — Volt időm ellesni a halak titkát, mert bizony majd hét évtizeddel ezelőtt vettem először kezembe horgot. Akkoriban még a szerkentyűt is magunk kreáltuk: házicémából, gombostűből hajlított piszével, és kutyatej kóróból készült úszóval. Bodzahajtás volt a nyél. Az akkori Puszta- hencse Gözsi-pusztán a halastó tiltott terület volt a magunkfajta gyerekeknek, lopva, titokban azért meg-megláto- gattuk. Később, amikor már Kajmádon dolgoztam, a Sió meg a Sárvíz lett a horgászterületem. Ekkor váltam egyesületi taggá, s a szedresi tóra mentem, ahol a mai napig is pecázok. Józsi bácsi egy koffer-szerű kis táskát vesz elő. Ez az ő birodalma. Apró rekeszeiben műanyag tubusok, dobozok, szelencék. Mindegyik rejt valamit: a szinte mákostésztára való apró horogtűktől kezdve a nagyokig. A másikban ólmok. Amott felcsavart zsinórok, különböző vastagságban, 50,100, 200 méter hosszban. — Ezt a fajta tűt nem szeretem - mutatja. — Olyan az állása, hogy kiakad a hal pofájából. Vettem helyette újakat, most akarom felrakni. Mérges legyen a hegye - az a jó. — Volt már valami termetes hala? — Minden horgásznak egyszer biztosan rásegíti a szerencse a maga halát a horogra. Pontyozni mentem. Nem is kellett sokat vámom, már meg is volt az első. Mondom magamnak, hogy ülök még egyet, hadd legyen meg a párja is. Közben a víz túlsó oldalán egyik horgásztársam etette a helyet. Hát odadobtam. Pillanatokon belül megemelte, s már vitte is. Harminc percig fárasztottam, Bíró Jani meg vágóhoroggal megakasztotta. Tizenhét kilót nyomott, a hossza meg 120 centi volt! — Van kedvenc felszerelése? — Nem kedvenc, de biztonságos. Ha rákap a hal, megfogja! Van itt mindenféle, teleszkópos, meg üvegbot. Darabja úgy háromezer körül van. De hát a tű is nyolc forint ma már. A haltartó szák meg hatszáz. Ez meg egy ruszki nyél, böszme egy kicsit, de a Sióra megfelel. Még megvannak az első bambusznádjaim is. Gyakran csukázom. Hosz- szabb rúdra teszem a csuhét (kis emelőháló), s a vízbe mártom néhány percig. Rengeteg kíváncsi kishal akad belé. — Gyakran látogatja a tavat? — Hetente kétszer, háromszor feltétlen. Végülis meg kell fogni az éves adagot, mert az engedély is ma már 3500 forintba kerül. Ennek fejében 30 darab méretes ponty fogható, és a szeméthalak tömege- naponta akár 3 kiló is - lehet az enyém. — Szenvedélye a horgászás. De vajon a halevés mennyire az? — Sülve, főve is szeretjük a halat. Én magam is szívesen készítem el. Halászlét csak pontyból főzök. Különleges halételeket nem eszünk, csak egyszerűeket. E2ek is nagyszerűek és finomak. — Más vizekre nem szokott „evezni"? — Mikor milyen kedvem van nekem és az én Kiss Józsi barátomnak. Ha minden úgy jön össze, akkor beülünk a Wartburgjába és irány Szálka, Regöly, Hőgyész, vagy Paks. A szerencse kedvéért mindent. Komád László fttőz m SZÉPSÉGFESZTIVÁL Május 28-29-én a Szekszárdi Sportcsarnokban! VÁRJUK! N ________________ <*> J S zénaillat. A nagy melegben csapja meg az ember orrát először a száradó lucerna illata. Aztán még néhány napig terjeszkedik nagy dölyfösen a rét felett, repteti magát köny- nyű szellőszárnyon. Ezt az illatot igyekszik megtartani a gazda, - s kaszálás után gyakran kémleli az eget. Amikor lehet, azonnal boglyázza, hordja haza, óvja az esőtől. Odébb három hatalmas akácfa nevelt dús virágfürtöket. Az aprócska bogarak sür- gése-forgása hozza az igazi hasznot, miközben a méz illata lengi be a környéket. Szinte „harapni" lehet a mézédes levegőt. A faluvégi utak mentén, vízfolyásos árkok mellett, az erdők szélein él az igénytelen bodza. Irtja is az ember e „szemétfát", de újra és újra feltör a hajtása, hiszen ő is élni akar! Régi gyógyfüves könyvek emlegetik virágának hasznát, bogyójának finom lekvárát. Ám minden említett jótéteménye eltörpül virágzása idején. A kéttenyérnyi virágok napokig tartják, ontják magukból az illatot, amit semmi mással összetéveszteni nem lehet, mert annyira egyedi. Nincs az a kölni, nincs az az aroma, ami vetekedhetne vele. Ha dél felől jön a „mediterrán felhő", akkor kinéz valami a földeknek is. Vörösen villámlik, dörög mélabúsan, aztán nagy, ráérős cseppekben hullani kezd az égi áldás. Mintha langyos zuhany mosná az ember arcát. A megcserzett, meleg anyaföld meg csak szívja nagy mohón. A nedves föld meg a langyos tavaszi eső illata úgy illenek egymáshoz, olyan fenségesen nagyszerűek...-káelA mézillatú akác Az„egyedi" bodza Borjád felé ... Borjádra igyekeztem. Az esőt mintha dézsából öntötték volna. Az út mentén - fején egy reklámszatyorral - stoppolt egy fiatalember. Felvettem a kocsimba. Beszédbe elegyedtünk. Elmondta, hogy harmadikos szakközépiskolai diák, jó tanuló. Szóba hoztam a magyar miniszterelnököt, megkérdeztem a legénykétől tudja-e, hogy hívják? Azt felelte, ő bizony nem tudja. Meglepődtem a válaszon és már adtam is fel a mentőkérdést. — Hogy hívják a köztársasági elnökünket? — Nem tudóin. Teljesen zavarba jöttem. — De a parlament elnökét csak ismered? — Sajnos azt sem. Hűha! Még szerencse,. hogy nem egy rossz tanulót vettem fel... Varga András Elsőáldozók A tolnai templomban is megtartották az idei elsőáldozást. Izgatottan készülődtek a csinos és csintalan kis emberkék a nagy eseményre. Természetesen a szülők, rokonok is eljöttek, némelyek nagy magabiztossággal, mások feszengve mozogtak a szent falak között. Ez alkalommal nyolcvan gyermek vehette magukhoz Krisztus testét, Lendvai István esperes közvetítésével. Fotó: Kövesdi János
