Tolnai Népújság, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-21 / 119. szám

1994. május 21., szombat HÉT VÉGI MAGAZIN »ÚJSÁG 11 Pünkösdi üdvözlet Doorverth és Bátaszék között Ne nézzük idejét, hogy az egykori teológiai társak test­véri közösségének mennyi esztendeje számlálandó már és mikorra datálható Ócsay Barnabás - ma bátaszéki re­formátus lelkész - dokumen­tumaként az első hollandiai levélváltás. A tények önma­gukért beszélnek. Ö volt elin­dítója, kezdeményezője annak a kapcsolatnak, mely most törvényesen bejegyzendő egyesületté érett. Magyar-hol­land, holland-magyar közös­ségek egymáshoz fűződő em­lékeivel alakult. Hosszú távra szóló közös tervek megvalósí­tása rajzolódik, formálódik napjainkban. Vallási közösségekről van szó. A történelmi egyházak közül a református és katoli­kus gyülekezetek tagjai tettek már látogatást Bátaszéket képviselve Doorwerthben. ők személyesen tapasztalhatták a holland táj sajátos karakteré­ből fakadó szépséget, az ott élők magyarok iránt érzett ro- konszenvét. Hasonló módon jártak magyarországi útjuk során bátaszéki otthonokban holland vendégek. A magá­nemberi kapcsolat nem fejlő­dött még települések önkor­mányzata közötti szívélyes vi­szonnyá és talán nem is cél. A valóság figyelmet kér. Doorwerth a második vi­lágháborút követő években lett azzá, ami. Az erdőben megbúvó kastélyépület gaz­dáját szolgáló személyzet, pár családi házzal, nem hívta fel magára a világ tekintetét ko­rábban. A menedéket keresők és találók népesítették be. Az utóbbi félszáz évben érte el lakói száma a háromezret. A körülötte található kisebb te­lepülésekkel közigazgatási kapcsolódás folytán ez a szám duplázódik. A bátaszékiek közül, akik személyes élményeiket má­sokkal is könnyedén megoszt­ják, felejthetetlen emlékeket idéznek a doorwerth-i napok­ról. Legfeltűnőbb volt szá­mukra a Hollandia-szerte egyedülálló ökumenizmusa ennek a kisvárosnak. Itt ugyanis nem voltak hagyo­mányai évszázadok vallási el­lentmondásainak, viaskodása- inak, hanem a letelepülők magukkal hozott hovatartozá­suknak megfelelően tisztelték a másik hitbéli szokásait. Sen­kinek nem esik csorba a val­lási meggyőződésén. Ettől lesznek erősebbek. Az együtt­gondolkodás, a közösen ki­mondott, megfogalmazott cé­lokért egyszerre mozdulás te­szi még hatékonyabbá a kö­zösségek munkálkodását. Ezekben a célokban ott szere­pelnek a Bátaszékhez kötődő elképzelések. Kiemelkedően azok, melyek a vallási oktatást segítik. Könyvek, tematikusán válogatott videó-kazetták, egyéb taneszközök és segédle­tek átadásával, szállításával járulnak hozzá a hollandok a magyar művelődéshez. Hangsúlyozni kell a kapcso­lat lehetőségeit. Például távol­ságokat legyőző barátságot, amelyben a szolidaritás, a humanitás, vagy ha tetszik, keresztényi ökumenizmus fo­galmak határokat legyőző ereje húzódik. Szerencsére sokan vannak, akik ezért az ügyért szívesen áldoznak. Olyanok, akik már számtalan epizóddal tudják hitelesíteni a bátaszéki és do­orwerth-i kapcsolatot. Erről a jövőben mind többet hallha­tunk meg. Ezt igazolja, erősíti az a látogatás is, amikor Joop Mól evangélikus lelkész és Pe­ter Maassen egyházközségi gondnok hozott üdvözletét a doorwerthi gyülekezetből a Pünkösd előtti hetekben. Decsi Kiss János Nem szólalt meg a sziréna Ötven éve konfirmáltam Harangszó hívogatta a hí­veket május 8-a délelőttjén a szekszárdi református temp­lomba, s egyben tanúként is ahhoz a megerősítő fogada­lomtételhez, amely a kereszt- ség mellett talán a legfonto­sabb esemény a kálvinista ember életében. Kilenc leány és nyolc fiú, akik most adtak bizonyságot hitükről és tudá­sukról, bátran és őszinte tisz­telettel álltak a gyülekezet színe elé, oda ahol mindig fon­tos volt a hit, a szeretet'és ma­gyar szó. Szilvássy Géza fá­radtságot nem ismerő lelki- pásztorként pallérozta az ifjú nemzedék lelkét, amit a gyü­lekezet lemérhetett az értel­mes és szabatos feleletekből, Isten és ember felé nyitott te­kintetekből. A templomot zsúfolásig megtöltő hívek többszáz főnyi seregében ott voltak a roko­nokon, ismerősökön kívül azok is, akik egy évtizede húsz, huszonöt, ötyen, sőt akadt aki 65 éve vallott hité­ről. A hófehér hajú, de fiatal szívű mai öregek talán az élethez szükséges hitet és megerősítést szívták itt egy­kor magukba, s bár arcukon barázdákat vont az élet ekéje, most a ráncok örömkönnyek­kel teltek meg. Ehhez nagyban hozzájárult a lelkek mélyére ható lelkészi prédikáció, melyből sokáig visszhangzott a szívekben a hívő embert ve­zérlő hit, remény, szeretet. $ Ötven évvel ezelőtt e sorok írója is ott állt a konfirmandu­sok között, hogy fogadalmat téve, teljes jogú tagja legyen egyházának. 1944. június 17-ét írtak ak­kor, s a konfirmáció ünnepé­lyére délután került sor. Miért éppen délután? Azért, mert akkoriban délelőtt elég sűrűn volt légiriadó, s őszhajú lelki- pásztorunk úgy rendelkezett, hogy legyen délután az ün­nepi esemény, így talán nem kell majd kivonulnunk a templomból, mint előző va­sárnap délelőttön. Isten kegyes volt hozzánk, nem üvöltött fel a sziréna vésztjelző hangja, helyette or­gonánk megnyugtató szárnya­lására az áldott emlékű Héthy József rektor urunk vezényle­tével elénekeltük a IX. zsoltá­runkat: „Tebenned bíztunk eleitől fogva .. Utána Tóth Lajos nagy tisz­teletű úr előtt feleltünk hitbéli ismereteinkből, majd mi is fo­gadalmat tettünk egyházunk­hoz való hűségünkről. Miközben az istentisztelet zajlott, Bálint bácsi, az öreg harangozó, a templom ajtaja előtt hallgatta az esetleges szi­réna hangot, de szerencsére nem rendeltek el riadót. Kívánom, hogy az elkövet­kezendő konfirmandusok fo­gadalomtétele alatt soha ne kelljen jelzőőrt állítani, hogy szóljon, ha meghallja a sziré­nát. Id. Töttős Gábor Pünkösd: az egyház születésnapja n Mayer Mihály megyéspüspök: Lélek nélkül minden összeomlik" Advent, karácsony, húsvét, pünkösd - valamennyi ünnep jelentős szerepet játszik éle­tünkben, nemcsak egyházi, hanem világi értelemben is. A felsorolt jeles napokról - kü­lönös tekintettel a pünkösdre - Mayer Mihálytól, a római katolikus egyház pécsi me­gyéspüspökétől kértünk ösz- szefoglaló értelmezést. — Advent idején készü­lünk a karácsonyra, s azokra az időkre emlékezünk, amikor az emberek még csak várták Jézus eljövetelét. Az Atya ka­rácsonykor küldte el hozzánk Jézust, ekkor született meg az Istenember. Húsvétkor Jézus cselekedeteit, megváltó halá­lát és feltámadását idézzük fel. Ekkor kezdődik az az öt­ven napos időszak, melynek befejező napja a pünkösd. Ez az ünnep egyúttal tanúságté­tel a feltámadásról is. — Pünkösd az egyház szü­letésnapja is. Húsvét után negyven nappal Jézus felment a mennybe, majd tíz nappal később, a Szentlélek eljövete­lekor ötezer ember keresztel- kedett meg, így kapcsolódva Jézus Krisztushoz. Nagy a je­lentősége tehát ennek a nap­nak, mely fordulatot hozott az apostolok életében, akik le­győzték belső szorongásukat. Péter ekkor tesz tanúságot - nem valamilyen politikáról, valamilyen ideológiáról, ha­nem egy személyről. S itt a ke­reszténység lényege, egy sze­mélyről való tanúságtevés! — A kereszténység ekkor kezd el megállíthatatlanul ter­jedni: először Jeruzsálemben, majd a Római Birodalomban, és végül annak határait át­lépve Európa többi részében is. Már a 400-as években eljut az új vallás Pécsre is, ahol eb­ből az időből tártak fel keresz­tény sírkamrákat. S azt is sze­retném megemlíteni, hogy Szekszárdon, a múzeumban található az a Kisdorogon fel­lelt tégla, melyen Arius püs­pök vésett alakja s neve lát­ható. Tudjuk, hogy az arianu- sok ellen a 325-ös niceai zsinat lépett fel. — Mindig dicséret illeti azokat az embereket, akik szellemileg gazdagok. Értéke­inket szorongásmentesen má­sok javára közölni, átadni: ez pünkösd világi üzenete. Ép­pen ezért vállalnunk kell azt a kockázatot, hogy a másik em­bernek kezet nyújtsunk, őt nemcsak eltűrjük, hanem megismerjük és elfogadjuk, ilyen módon szolgálva egy társadalmat, egy népet, egy országot. Lélek, lelkűiét, szel­lemi háttér nélkül minden összeomlik: erre figyelmeztet bennünket a pünkösd. Lejegyezte: Szeri Árpád Fotó: Degré Gábor A bazsarózsától a pünkösdi királyságig „Piros pünkösd" ünnepé­hez liturgiái és népi hagyo­mányokat, szokásokat-szólá- sokat egyaránt jelölő fogal­mak is kötődnek - következő kislexikonunk ezekből ad íze­lítőt. Pünkösd - A húsvét (peszah) utáni ötvenedik nap, görögül pentekosztész: ebből szárma­zik maga a magyar „pün­kösd" szó is. Eredetileg aratási hálaadó ünnep volt, majd - a zsidóság számára - a Mózes személyéhez kötődő sinai- hegyi törvényhozás, a tízpa­rancsolat adományozásának emléknapja lett. Nevezték a „hetek ünnepének" is, a 7x7 peszah után. A pünkösd kifejezést széle­sebb értelemben a húsvét va­sárnap és pünkösd vasárnap között időszakra is szokták használni. Pünkösdi királyság - Régi népszokás, amikor a falu pünkösd napján különféle erőpróbák, versenyek során kiválasztott „első legénye" ki­rályi pálcát kap és legénybíró­ként uralkodik a következő év pünkösdjéig. Megválasztása tiszteletére sokfelé mindmáig díszfelvonulást, mulatságot, tréfás vetélkedőket, lóver­senyt rendeznek. A pünkösdi királyság fénykorában a le­génybíró kocsmaszámláját hi­vatala idején a falu fizette. Át­vitt értelemben a kifejezés ma is a rövid életű dicsőségre utal. Pünkösdi rózsa (Paenonia) - Másik közkeletű nevén bazsa­rózsa kétszikű virág, a boglár­kafélék (Ranunculaceace) csa­ládjába tartozik. Lágy szárú és fás fajai egyaránt kedveltek. Legáltalánosabb virágzási időpontjáról kapta a pünkösdi rózsa elnevezést. A piros ba­zsarózsa egyik változata a Mecsekben vadon is előfor­dul. Pünkösdölés - Leginkább az Alföldön elterjedt népszokás: pünkösd napján a lányok egy- egy ünneplőbe öltözött 4-5 éves kislányt, a pünkösdi királynőt közrefogva, éne- kelve-táncolva járnak házról házra. Szentélek - Az Ótestamen­tumban teremtő erőként sze­repel a teremtésnél (Mózes első és második könyve), de lélekként is, amelyet Isten erőként nyújt választottjainak (Sámuel első könyve). A Szentlélek ihleti a prófétákat az isteni kinyilatkoztatásokra. A keresztény gondolkodásban az Atya és a Fiú mellett a Szentháromság harmadik személye. Az Űjtestamentumban ga­lamb alakjában száll alá a ke­resztelésnél Jézusra; ő viszi ki Krisztust a pusztába; halála után a megdicsőülést, később pedig Jézus Krisztus lelkét je­leníti meg. Míg a nyugati egy­házak dogmái szerint az Atyá­tól és a Fiútól származik, a ke­leti egyházak csak az Atyától való eredetet fogadják el. Az Apostolok Cselekedeteiben a Szentlélek azért lett pünkösd­kor az egyházé, hogy ettől kezdve irányítsa a missziós tevékenységet. (Összeállította: Kocsis Tamás) Ferenczy Europress A közönség irányíthatja a tévéadást Rejtett értékeink Wigand János példája Mióta kábelösszeköttetés van, a rádió és a televízió va­lósággal elárasztja program­mal a nézőket. A digitális technika révén nemsokára több mint 500 adó működik majd Németországban. Az adók számára eddig elképzel­hetetlen távlatok nyílnak meg. A hallgató vagy a néző azon­ban ma még passzív fo­gyasztó, aki kénytelen hagyni magát szórakoztatni vagy esetleg manipulálni. A jövő­ben azonban minden másként lesz - és ez nem látomás - biz­tosította a dpa német hírügy­nökségét Robin Ribback mé­dia szakértő. A kulcsszó így hangzik: in­teraktív média. Ennek segít­ségével a néző vagy a hallgató visszaszólhat. Részt vehet a programban, közvetlenül kommunikál az adóval, bele­szólási joga van abba. Jelenleg a néző még nem beszélhet az adóval kábelen át. Előbb a jelenlegi kábelcsat­lakozásokat át kell alakítani. Amikor azonban ez megtör­tént, egy házi számítógép se­gítségével a néző részese lesz az adásnak. A jelenlegi egyirányú út sokirányú lesz. A néma néző vagy hallgató éles kritikussá válik, aki véleményét azonnal közölheti az adásban. Az in­teraktív médium a mai olvasói levél helyébe lép - jósolják a szakértők. Közvetlenül mérni lehet azt is, hányán hallgatják vagy nézik az adást. Már nem irreális az, hogy a közeljövőben a közönség ak­tívan bekapcsolódhat a ké­pernyőn történtekbe. Kedve szerint készíthet happy-endet vagy katasztrófát. A régi fil­meket számítógép szimuláció segítségével újjáélesztik, életre kelnek a régi sztárok. A rádió és televízió új vilá­gának már megvannak az elő­futárai. Az interaktív média kipróbálása telefon segítségé­vel már most is működik. „A mülenniumi 1896. évnek nyarán egy eddig ismeretlen öt tagú kedves úri család tűnik fel a város utcáján: egy kövéres, alacsony termetű, jóságos arcú, megnyerő modorú apa, egy fi­nom, fiatal asszonyka és há­rom csendes, szerény, bájos arcú, magyar ruhás leányka. Bár azelőtt még senki sem látta őket Szekszárdon, ők úgy jár­nak az utcán, mint akik .már itthon érzik magukat. A járda előtt élénk, találgató érdeklő­déssel kísérgetik őket, míg nem találkoznak valakivel, aki az­tán megadja a nagy kérdőjelre a választ: az új gymnasiumi igazgatóék.. Több mint harminc év távo­lából emlékezik így az első érettségizők egyike, azon sze­rencsések közül egy, akik Tolna megyében először vé­gezték el a teljes gimnáziumot helyben. Az igazgató, Wigand János, nyolcgyermekes varsádi család sarja, akit atyja a Hab- surg németesítő törekvések idején is a Petőfiről híres sár­szentlőrinci algimnáziumba írat. Tanulmányait Sopronban, majd a budapesti egyetemen folytatja, s itt már kiemelkedik társai közül figyelemreméltó fordításaival. Aradon fiatal ta­nárként Garay Jánosról közölt tanulmányt, majd Pancsován emlékkönyvet szerkeszt s kol­légái sokra becsülik szervező- képességéért. Munkabírása e téren Szek­szárdon is szembeötlő. Még 1892-ben megszavazta ugyan Tolna vármegye, hogy Szek­szárdon felállítja az első teljes (nyolcosztályos) képzést adó gimnáziumot, de négy év múlva még nem volt épület, jó­szerivel semmi a terv végrehaj­tásához. Wigand János igaz­gató a városháza nagytermé­ben fogadja az első és második osztály tanulóit, maga vezeti be nevüket az anyakönyvbe, majd néhány nap múlva a Szé­chenyi utca egyik magánhá­zába, ahol két megfelelőnek látszó szoba, harminc pad és két tábla a jövendő nagyremé­nyű gimnáziumának teljes föl­szerelése. A mai épület helyén még földhányásokra figyel­het fel Tóth Henrik építésve­zető-mérnök, vagy Pártos Gyula, a tervező. Egy eszten­dővel később már a ma is álló Alma Mater fogadja az osztá­lyokat. Az aggasztó tanárhi­ány, a kezdeti - új intézet iránti - bizalmatlanság, nem utolsó­sorban az igazgató munkája nyomán, feloldódik, a tanul­mányi eredmények hamar iga­zolják a következetes munkát. Számos ösztöndíj mellett az 1902-ben megalakított Eötvös József önképzőkör is serkenti a diákokat, akik legelső matu- randus csoportjában már jö­vendő történettudós és pol­gármester is van. Wigand tanártársai és „fiai", vagyis az általa így szólított tanulók előtt egyaránt nagy te­kintélyre tesz szert. Az előbbi­eket meggyőzhette az igazgató tudományos munkássága is, hiszen az Akadémia osztályü­lésén mutatták be német fordí­tásait. A diákok pedig egész életre szóló pedagógiai útrava- lót kaptak tőle, amikor beléjük táplálta az 1908-as zászlóava­táson elmondott szózatot: „ ... legyen bátorságod titkon és nyíltan becsületesnek lenni, bár balgának és baleknek tart­sanak, legyen bátorságod ma­gad odaadni egy jó ügynek, mikor mások cserben hagyják; szeresd hazádat akkor is, mi­kor nem adja meg, amit tőle vártál, hozd meg a tőled tel­hető áldozatot érte, mikor má­sok nyíltan megtagadják; tartsd óda vállad híven, mintha magad volnál egyetlen oszlopa; ne nézd soha, mások is tartják-e, ne félj, ne csüggedj, mindig többen lesznek a hívek, mint amennyire számítasz ..." E szellemben vállalt mindent ő is: az 1910-es évektől mun­kásgimnáziumot létesített, a háborús években pedig össze­fogta a maroknyira zsugoro- dptt tanárcsapatot. Amikor hetvenöt éve, 1919. május 25-én 63 éves korában meghalt, a Tanácsöztársaság helyi veze­tői éppúgy fejet hajtottak előtte, mint a diákok, tanárok és szülők. Reméljük, hogy a le­ánya által mintázott síremlék előtt mi is megtehetjük ezt, hi­szen szerény kifejezés lenne e gesztus sokáig óvakodó tiszte­letünknek és a Wigand János jelentőségéhez eddig nem méltó megbecsülésnek. Dr. Töttős Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents