Tolnai Népújság, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-21 / 119. szám

Szombat, 1994. május 21. TOLNAI NÉPÚJSÁG 9 A Paksi Tavaszi Fesztivál programja Szombat: 10 órától fúvós térzene a Szent István téren (Galántai fúvószenekar), a városháza előtt (Paksi fúvó­szenekar) és a művelődési központ előtt („Sárvár" fesz­tivál- és koncertzenekar). Szintén 10 órakor kezdő­dik az Üstökös utcai dombon a II. világháborúban lezu­hant repülők, Zsámboki De­zső és Sallós Géza emlékmű­vének avatása. A Sörfesztiválon 15 órától gyermekprogramok várják a legkisebbeket, többek között Dumbó és barátai (a Staféta együttes műsora), valamint papírhajtogatás, bábkészítés, gyöngyfűzés és szárazvi­rág-kötés. Hat órakor kezdődik a rei- chertshofeni táncegyüttes műsora, ezt követően a Tűz- virág néptáncegyüttes mű­sora következik. Húsz óra­kor divatbemutatót láthat­nak az érdeklődők, a tombo­lasorsolásra 11 órakor kerül sor. Az est során a zenét a pa- lotabozsoki német zenekar szolgáltatja. Vasárnap: 14 órakor barátsá­gos labdarúgó mérkőzést ját­szik a laudai- és az ASE öreg­fiúk csapata az ASE sportpá­lyán. A Sörfesztiválon 15 órától Puszi és Ernesztó szórakoz­tatja a gyerekeket, és kézmű­ves foglalkozások is lesznek. A marosvásárhelyi Bolyai líceum néptánccsoportja ad műsort 16 órától. A Maksa kabarén szórakozhat a kö­zönség 17 órától, s 19 órakor kezdődik a „Szép Hölgyek" fesztiválja. A Sörfesztivál fő­díját, a Renault személygép­kocsit 23 órakor sorsolják, a tűzijáték éjfélkor kezdődik. Az est során a zenét A Sexit együttes szolgáltatja, hajnali 2 óráig. Hétfő: Családi túrák lesznek 14 órától, kerékpárral a Be- nyovszky-kastélyig, gyüle­kező a művelődési ház par­kolójában. Gyalogtúrázni az Ürgemezőre lehet, szintén a művelődési ház parkolójá­ban lesz a gyülekező. A tú­rákat a PSE kerékpár szak­csoport Túrakerékpár klubja és a PSE tájfutó szakosztálya vezeti. Hangverseny kezdő­dik 18 órakor a paksi evangé­likus templomban, fellép a budapesti Deák téri evangé­likus gyülekezet Lutherámia kórusa. A Pink Paksban 21 órakor a magyar Kenny G. kellemes saxofonzenéjét hallgathatják lemezbemutató keretében. Tizenöt éve történt A Tavaszi Fesztivál idei programja egy új momen­tummal bővült : a város az idén 15 éves. Ebből az alkalomból talló­zunk a 15 évvel ezelőtti, azaz 1979-es Népújság akkor még Fesztivál nélküli tavaszi szá­maiból, a Paksról szóló hír­adásokat keresve: Tudósítás adja hírül pél­dául, hogy négy évi kemény munka után elkészült az ato­merőműnél az egyes számú vízkivételi mű építészeti ré­sze, mely az erőmű kiszolgáló létesítményei közül az egyik leghatalmasabb. A tudósításhoz mellékelt fo­tókon igazi építési terület lát­ható, földdel, munkagépek nyomát őrző sárral, s az ott dolgozó építőalakulat munka­ruhás katonáival. Nem sokkal később már ar­ról olvashatunk, hogy helyére került a híddaru is, s egy bi­zonyos évforduló alkalmából kommunista szombatot tartot­tak az építkezésen. Ki gondolt még akkoriban rendszervál­tásra, koalícióra, ellenzékre, atomtemetőre, miegymásra. Az emberek csak annyit érez- tek-tudtak, részesei egy le­nyűgöző méretű, hatalmas építkezésnek. Aztán egy esszé következik, mely a nagyközségből várossá érett települést mutatja be, a buszpályaudvarral, a bevásár­lóközponttal, a hirtelen a földből kinőtt lakóteleppel, s a paksi polgárok kedélyálla­potának jellemzésével. Furcsa látványt nyújt a lakótelep si­vársága, rendezetlensége, a fák-bokrok azóta megnőttek, a várost „belakták". Azok a 15 évvel ezelőtti felvételek még „nyers" állapotokat ábrázol­nak. Az erőmű építése akkori­ban 10 ezer (tíz ezer) ember­nek adott munkát. Mit nem adnánk manapság valami hasonló nagyságrendű beruházásért! Persze nemcsak az építke­zésről cikkezett akkoriban la­punk elődje, az emberek, a vá­ros kulturális élete is terítékre került. írtunk a paksi nyári színházi estékről például, me­lyeknek a frissen elkészült „munkásművelődési köz­pont" adott otthont. Kétféle bérletet „építők" és „ifjúsági" bocsájtottak ki, s a színházlátogató közönség többek között Csurka István: Nagytakarítás című szatirikus játékát is megtekinthette a munkásművelődési központ­ban ... venter • • Örökhagyó Szent Hildegard Orvosi szakmai körökben úgy tekintik Szent Hildegard hajdani apátfőnöknőt (1089-1179), mint a gyógyszerek egy csoportjának felfedezőjét, ám ha egy viharos, kocsmában eltöltött éjszaka után a könyvtár csendjét felkeressük, akkor az is nyilvánvalóvá válhat számunkra, hogi/y híres termé­szetkutató és első ismert író-or­vosnő szoktatott rá bennünket a sörivásra. Nemcsak azzal, hogy a német Bingen város melletti Ru- pertsbergben az általa alapított kolostor kertjében sok komlót termesztett, hanem azzal is, a sör egészségre előnyös hatását elis­merte és ezt írásaiban meg is je­lenttette, az utókorra hagyta. A kutatások szerint az első könyve 1150-ben jelent meg, s ebben fejti ki a sör gyógyító erejét. Számos esetben azzal kezdte vagy fejezte be orvosi diagnózisát: Trink Bier! Azaz: igyál sört! Állítólag azt tanácsolta mind az egészséges, mind a beteg férfi­aknak - egyebek között -, hogy ha szomjasak, igyanak bort vagy sört, de vizet semmi esetre sem, mert az többet árt, mint segít, ugyanis a víz gyengévé teszi az embert. Hála neked, Szent Hildegard! ekl Hagyomány teremtődött Pakson Az első Paksi Tavaszi Fesz­tivál első szerzőinek nem tit­kolt célja volt hagyományt te­remteni. A dolgok állása azt mutatja, erőfeszítésük sikerrel járt, az év legjelentősebb és legnagyszabásúbb esemé­nyévé nőtte ki magát ez a ren­dezvénysorozat. A hagyománynak nagy ereje van. Közösséget ková­csol a közösen átélt élmények hatására, s egy biztos, év- ről-évre nagy várakozással fogadott családi program a város lakói számára. Ahogy múlik az idő, úgy lesz a Fesz­tivál egyre közismertebb, egyre többen, több helyről ér­keznek vendégségbe, vagy csak egy jót mulatni a Sörsá­torban. Eljönnek a külföldi testvérvárosok, partnertelepü­lések küldöttségei, s ha vala­hol nyílik alkalom egymás népeinek megismerésére, az az ilyen jellegű rendezvény. Egy ilyen Fesztivál persze sokba kerül. Úgy gondolom, mégis megéri. Nehéz lenne ugyanis pénzben kifejezni a rendezvény értékét, a közös­ség szempontjából. Fesztivál tehát volt, van, s lesz jövőre is! vm Fotó: gk Telt ház a sörsátorban (Archív fotó.) Ki lesz a legszebb? Zenei szociofotó Németkérről A fenti kérdésre vasárnap kapják meg a választ azok, akik kilátogatnak a Sörsá­torba, ahol 19 órakor kezdő­dik á „Szép hölgyek" feszti­válja. Számtalanszor próbál­ták megfogalmazni már a szépség lényegét. Gondosan le is írták a megfellebbezhetet­lennek tartott ismérveket, ám azok csak adott területen, adott korban, adott közösség­ben hatnak hajszál pontosan. Ha ilyen tanulmányokat ol­vasgatunk, csodálkozhatunk rajta, mennyire eltérő a kü­lönböző korok, országok szépségideálja. A szépség titka, hogy nem kényszerít­hető sablonba, nem foglalható pontokba. Talán annak a böl­cselőnek van igaza, aki így fo­galmazott: „a szépség az em­berek szemében van", vm - gk Napok óta hatása alatt tart egy dal, s annak néhány szava. Nem több, mint hu­szonnyolc kottafej a partitú­rán. (Pardon, ötvenhat, mivel két szólamban íródott.) A szövegét alig értem, mert né­metül szólt, de szól most is bennem - Kommt ein Vogel.. . -, mert megfogott. Nem ereszt. Napok óta több dal is hatása alatt tart, felborzolja a kedve­met, ám nem szidom ezért az előadókat, sem a Szekszárdi Német Nemzetiségi Egyesület Kórusát, sem a Németkéri Női Kart. Barátságból, kíváncsi­ságból mentem ugyanis a szekszárdi Szent István Házba és - hála a sorsnak, az elő­adóknak, Hanák Ottónak és feleségének, Hanák Ottóné Braun Margitnak meg mások­nak - gazdagodva tértem haza. Hanák Ottó, a kalocsai ő-ző magyar ötven évvel ezelőtt ismerte meg Braun Margitot, majd általa került Németkérre és közeli rokonságba a német nemzetiséggel. Aztán lámpás, a szó szoros értelmében vett néptanító, iskolaigazgató lett. Olyan pedagógus, aki nem­csak a katedrán, de azon túl is sokat tett választott lakóhe­lyéért, rokonságáért. A né­metség betelepülésének 200. évfordulójára jelentette meg a Németkéri emlékkönyvet, ezt követte a Németországban ki­adott Németkérer Schmunze- lecke, majd pedig annak bőví­tett változata Egy falu lelke címen, ami a Tolna Megyei Könyvtár közreműködésével látott napvilágot. A dolgos ta­nító nem pihent ezután sem. írói munkásságának része az a Németkéri daloskönyv, ami­nek a bemutatója óta fogva tartanak a melódiák. A több mint kétszáz dal - népdal, műdal vegyesen - afféle zenei szociofotó a faluról, hiszen a bölcsőtől a mirtuszágig, attól pedig a koporsóig visznek, vezetnek el az elmúlt idők, elmúlt világ dalai. Rendkívül jó a kötet tagolása, bensőséges hangulatot árasztanak a kéz­zel írt kották, rövidek, de so- katmondóak, rengeteg ismere­tet adóak az összekötőszöve­gek, amelyek egy-egy kis kü­lön világba vezetnek el, azo­kat mutatják be. Hazafiság és szabadság, Szülőföld és ott­hon, Vallásos énekek, Gyer­mekdalok, Mulatós dalok, Magyar-német vegyes dalok, Szerelem-ifjúság, Katonada­lok,'Vándordalok, Balladák és balladaszerű dalok, Vegyes dalcsokor, A leggyakrabban énekelt magyar dalok és nép­dalok - árulkodnak az egyes fejezetek címei a megyénkben kiadott első országos terjesz­tésű daloskönyvben. Hírlik, az 1300 példányban Jdadott kötet iránt igen nagy az érdek­lődés külföldön és idehaza egyaránt, s úgy tűnik, kell lennie utánnyomásnak is. Napok óta hatása alatt tart több dal, felborzolja kedve­met, de tudom már, hogy en­nek a Németkéri daloskönyv, valamint mindazok az okozói, akik identitástudatot erősítő értékőrzésre vállalkoztak, il­letve segítették azt. A kötetet összeállította és szerkesztette Hanák Ottó, gyűjtötte Hanák Ottóné Braun Margit, válo­gatta és a kottagrafikát készí­tette Pajor Márta, a dalok le­jegyzéséhez szakvéleményt adott Mérei Hilda és Béresné Kollár Éva, a szöveget Rus­kóné Német Judit gondozta. A kiadást támogatta a „Magyar- országi Nemzeti és Etnikai Ki­sebbségekért" Alapítvány, a Magyarországi Németek Szö­vetsége, Németkér Község Önkormányzata, a Magyar Művelődési Intézet Nemzeti­ségi Osztálya, a Thész László Alapítvány, valamint a Műve­lődési és Közoktatási Minisz­térium Nemzetiségi Főosztá­lya. A kötetet kiadta a Szek­szárdi Német Nemzetiségi Egyesület és a Tolna Megyei Könyvtár, felelős kiadó: dr. Józan-Jilling Mihály ügyve­zető elnök és Elekes Eduárdné könyvtárigazgató. A kiad­ványt Orbán György szer­kesztette, Hermann Frigyesné nyomdájában készítették nagy gonddal. Köszönet mindenki­nek. Ajánlom szíves figyel­mükbe - gazdagodásul. Ékes László A tavalyi győztes, Orbán Tünde 2. Ob wir in der Balschka wohnen, in der Schwäbischen Türkei, Buchenwald und Schildgebirge uns're teure Heimat sei. Ob das Grenzgebiet im Westen, Ofner Bergland sei der Ort, Wollen niemals wir vergessen, jenes schöne Dichterwort: 3. 'Deiner Sprache, deiner Sitte, deinen Toten bleibe treu! Steh in deines Volkes Mitte, was sein Schicksal immer sei! Wie die Not auch droh und zwinge, hier ist Kraft, sie zu besteh’n. Trittst du aus dem heil’gen Ringe, wirst du ehrlos untergeh’n.” 4. Das ist deutschen Mannes Glaube, das ist deutscher Frauen Ehr, Das ist deutschen Kindes Zierde, das ist deutschen Volkes Wehr. Deutscher Treue Lied erklinge rings im schönen Ungamland! Deutsches Volk, im Glück umschlinge ewig dich der Eintracht Band! Részlet a daloskönyvből

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents