Tolnai Népújság, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-09 / 83. szám

1994. április 9., szombat HÉT VÉGI MAGAZIN »ÚJSÁG 11 Jegyzet, húsvét után Egy sárközi asszony büszkesége Legyen akár tavasz, nyár, ősz vagy tél, Farkas Lászlóné decsi otthona az eleven nép­művészet hajléka, a hétköz­napokban is ünnepi perceket varázsol. Asszony nevén a helybeliek aligha ismerik, ám ha valaki azt kérdi, a tojáfestő Pál Bözsi merre lakik, úgy már azonnal kész a kalauzolásra az őslakosok közül bárki. Vol­taképpen ez sem pontos in­formáció, mert híres ugyan a festett tojásairól lett, de mint otthona berendezése is jelzi, bútort, tányért hasonló rutin­nal, ügyességgel fest; mint színes tojásokat. Hímzései ke­vésbé ismertek, de készséggel mutatja azokat is. Sárközi népviseletbe öltöztetett babák sorakoznak a sarokpadon. Ezek nem eladási darabok. Amikor róluk beszél Pál Bözsi, akkor figyel csak igazán az ember, mert egy másik te­rületre lépett a népművészet mezején. Ez a lányok és asz- szonyok gazdag díszű ruhá­zata és viselete. Már az szemet tágító, amint a babák öltözéke megjelenik teljes hitelességgel, hát amikor előkerül a felnőtt méretű szoknyák, pöndők, rokolyák, üngök, röpik, rostos kötények sokasága! Selymek, vásznak, redőzött, szabott, va­salt rendje. Ha valamikor va­gyont értek ezek a ruhák és je­lezték viselőjük tehetősségét, módosságát, akkor ami Pál Bözsinél látható, az ma is ha­sonló értéket képvisel. Szegényebb lenne a láto­gató, ha nem hallgatná szava­kat nem kereső, de kérdést sem váró szapora beszédét, ám a kezemunkái sok min­denről tanúskodnak, némán. Mi az a varázs, ami a hétköz­napokban ünnepet teremt? Több oka is lehet. Egyik az, ahogy az örökölt és az elődök­től tanult, lesett mesterségek fogásairól bizonyságot tett. A tisztelet, ahogy szól Bodó, Bö- röczki, Kun Sára nénjékről, Döme körösztökről, akiktől a hímzést, varrást, az öltöztetést tanulta, akiktől kritikát a felöl­töztetett unokájáról nemhogy elvár, de kér is. Ilyen vallomá­soktól más lesz a szürke pilla­nat. Ha percre csönd támad körülötte, ami nehezen kép­zelhető el, akkor szól a jelen­levő szépség. Ott van az a bú­torok festett motívumain, a kacsa, tyűk tojások domboru­latán és (ami eredetisége vita tárgyát képezheti), a fehér porcelántányérok rózsáiban, csipkés leveleiben. Nem rejt el semmit, amit örökölt és amit nem kis áron hozzágyűjtött. Büszkén tár aj­tót az őszinte érdeklődőknek. Büszkesége akkor vált fénye­sebbre, mikor unokája fény­képére téved a tekintete. Ez a tévedés lehet véletlen, de hogy marasztalja is a nézőt, az magyarázat a büszkeségre. Van abban valami természetes öröm, hogy az ember megéri unokája születését és össze­vetheti arcvonásaik hasonló­ságát, különbözőségét. Az, hogy a második nemzedék képviselője ugyanolyon lelke­sedéssel vegye magára elődei népi kultúrát képviselő ruhá­zatát, fej- és nyakékeit az már az áldások kategóriájába tar­tozó ajándéka az életnek. Pál Bözsi ezt pontosan tudja is! Ezzel a büszkességel készül most április közepén kis cso­porttal Hollandiába, hogy a hágai érdeklődőknek darabka Sárközt mutassanak be, szín­pompás viseletben, dalban, meg egy kicsit a magyar pa­raszti konyha ízével. Decsi Kiss János Bayer Béla: Ide tartozom (levélféle apámnak) Türemkednek mögém az évek, mint torkomban a szók. Negyvenévnyi teherrel ingázom naponta, a munka és a papírlap között. Költő nem vagyok. Ha szólok is olykor a dalosok hangján, a csöndet kívánom felpattintani. Hazám és házam van itt, hol a Mecsek lábaihoz guggolnak a dombok, s hallgatag bányásztekintetek idomítják arcukhoz a fényt. Emlékszem, kölyökként gyakorta csodáltam a meddők púpjaira felkapó Holdat, a magány is soká volt cimborám. Még hallom tüdőd dohogását felhígulni kiskocsmák akkordjain, tenyered kérges feszültségét is őrzöm. Ide tartozom, hol csenevész orgonák muzsikálnak, s gesztenyék dajkálnak gyertyacsonkokat. Kettős aktualitása is van annak, hogy közreadjuk Bayer Béla fenti versét: nemrég jelent meg Szárazdokk című kötete, amelyből a költe­ményt vettük, és április 11-én ünnepeljük a magyar költészet napját. Rejtett értékeink Bezerédj Amália munkássága Meglepő dolog két tényt egymás mellé állítani: a cím­ben szereplő írónő fő művét másfél évszázad alatt egy hí­ján hússzor adták ki honunk­ban, de mindmáig egyetlen in­tézmény, sőt, talán utca sem viseli nevét. Bezerédj György és Szegedy Antónia elsőszülött leánya, Amália, 190 éve, 1804. április 15-én látta meg a napvilágot Szentivánfán. Atyja, a későbbi alnádor, „leányánál érvénye­sítette az első fiúnak szánt ne­velési elveit", anyja, Kisfaludy Sándor feleségének, Szegedy Antóniának húga, klasszikus tudású, több nyelven beszélő asszony, aki lányát a magya­ron kívül latinra, franciára, németre, angolra tanítja mindaddig, amíg zárdái neve­lésben nem részesül. A kor szokása szerint megtanul zongorázni és hárfázni, ké­sőbb maga szerez kisebb da­lokat: ezek majd nevezetes műve zenemellékletében jut­nak el jövendő olvasóihoz. A távoli rokon, Bezerédj István tanúja a leányka felcse­peredésének, a sűrű levélvál­tások azonban már sejtetik, ez nemcsak a kötelező tisztelet, hanem egyre inkább egy más érzés jelei. Házasságkötésükre 1821. június 25-én kerül sor, s szinte megható az a figyel­messég, játszi kedv, amely váltakozik az ifjú politikus le­veleiben a szívet melengető vallomásokkal és háztartási vagy nevelési tanácsokkal. Mindez stílusában jól illik a környezethez is: az akkori Tolna megyei reformnemes­ség egyik kedvelt találkozóhe­lye lesz Hidja puszta, amely már csak nevében puszta, szellemében és kinézetében inkább kies paradicsom. A kor jeles helyi alakjai Csapó Dáni­eltől Sztankovánszky Imréig és Csapó Idáig ösztönzik itt egymást, hányják-vetik meg az ország s a nagyvilág újdon­ságait, törekvéseit. Ezek egyike a kisdedneve­lés és gyermekóvás, mai szó­val élve az óvoda ügye. Van ugyan Brunszwik Teréz jóvol­tából már ilyen intézet, de az még nem honi magyar nyel­ven műveli a rábízottakat, holott már mindenki ennek pallérozására törekszik. Amá­lia dolgát, döntését megköny- nyíti egy személyes momen­tum is: 1834. május 4-én Po­zsonyban megszületik Flóriá­nénak keresztelt lánya. Hiú­jára költözvén neki állítanak a megyében elsőként kará­csonyfát szüleit, de arról is gondoskodnak, hogy ne sza­kadjon el a környezetében élő gyerekektől. Ezért is szervezi meg édesanyja az óvodát, ezért írja - elsősorban számára- a Flóri könyvét. Ekkor még alig van Magyarországon írónő, akik vannak, azokat sem nagyon bíztatják. Beze­rédj Amália is először a Re­mete című elbeszéléssel je­lentkezik, (persze titokban, névtelenül), de a kor rettegett kritikusa, Bajza József megle­hetősen kedvező véleményt mond a később a pesti árvíz­könyvben megjelent beszély- ről: „Bár ki legyen szerzője a jelen elbeszélésnek, óhajtható, hogy több hasonló neműek- ben is próbálja meg erejét, e je­len mivé reményekre gerjeszi. A reményeket azonban an­nak ellenére már csak halála után válthatta be, hogy néme­tül is, magyarul is alkotott no- velláskötetet. Egyre inkább elhatalmasodó betegsége alatt Pestalozzi és Wilderspin ha­tása alatt írja meg azt az ok­tató-nevelő könyvet, amelyet Augusz Imrétől Babits Mihá- lyig szinte minden gyermek forgat majd az elkövetkező emberöltőkben. Ugyancsak népszerű lett a Földesi estvék Olvasókönyv a magyar ifjúság számára című munka, de a Flóri könyve sok szép képek­kel, földrajzokkal és muzsika melléklettel Heckenast Gusz­táv kiadásában egy csapásra nevessé tette szerzőjét. Ő azonban mindezt már nem érhette meg, mert tüdő- és gé­gebaja 1837. szeptember 21-én Máriavölgyben elszólította az élők sorából. Titkot hagyott maga után, az örök jobbratörekvés, szün­telen munkálkodás és bátor alkotás titkát, az előzmények nélküli előrelépés rejtelmét. Sokan enyhe mosollyal nézik le munkáját a mai virágzó gyermekirodalom idején, de az többszörösen is megállja helyét: útmutató előd ez, eléggé soha nem dicsérhető bátorsággal és erénnyel, más­részt modern vizsgálatok bi­zonyítják, hogy stüusértékben messze igazolja hatását és je­lentőségét. Dr. Töttős Gábor magyar Állampapír Kamatozó Kincstárjegy 1995/IV. Rövid távon - előnyösen pírszámlán, így nem tudják ellopni, nem veszíthető el. A Kamatozó Kincstárjegy legújabb sorozata 1994. április 11-15-ig jegyezhető. A kamatozás kezdődátuma: 1994. április 15. Évi bruttó kamata 23%. Az egyéves futamidő alatt a Kamatozó Kincstárjegy tőzsdei forgalmazásra kerül. így ha tervei változnak, a birtokában levő értékpapírokat napi árfolyamon eladhatja a tőzsdén. Ugyanakkor a Kamatozó Kincs­tárjegy a futamidő alatt visszaváltható, de ekkor csak a névérték kerül visszafizetésre. Erre a befektetésre biztosan számíthat, hiszen a Kama­tozó Kincstárjegy minden hónapban kibocsátásra kerül. Bizonyára Ön is rendelkezik olyan megtakarított összeggel, melyet egy éven belül nem tervez elköl­teni. Ha ezt a tartalékot igazán megfontoltan sze­retné gyarapítani, olyan befektetést kell találnia, amely erre az időtartamra kedvező kamatot nyújt, ugyanakkor biztonságos. Ez a Kamatozó Kincstárjegy 1995/IV. A Kamatozó Kincstárjegy 1 éves futamidejű értékpa­pír, amely erre a rövid időszakra igen kedvező ka­matot nyújt. Természetesen, mint minden Magyar Állampapírra, a Kamatozó Kincstárjegyre is érvényes az állami garancia. A Kamatozó Kincstárjegyet nem szükséges magánál tartania, tarthatja letétben, névre szóló értékpa­A Kamatozó Kincstárjegy az alábbi forgalmazóknál jegyezhető: OTP Bróker Rt. 1051 Bp., Vigyázó F. u. ó. • OTP Bank Rt. 7101 Szekszárd, Már­tírok tere 5-7., Paks, Tamási, Bonyhád, Dombóvár, Dunaföldvár, Tolna • MNB Tolna Megyei Igazgatóság 7100 Szekszárd, Beloiannisz u. 13. • Cooptourist Rt. 7100 Szekszárd, Kölcsey Itp 160. • Kereskedelmi Bank Rt. (K&H) Bonyhád, Paks, Szekszárd AT o> K,«y ÁLLAMPAPÍR p %

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents