Tolnai Népújság, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-09 / 83. szám
12 KÉPÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1994. április 9., szombat c ■ Kis reneráció m fjúsági oldal «•* Törd a fejed! Két héttel ezelőtti képrejtvényünk krinolin-gyártósort ábrázolt. A helyes megfejtést beküldők közül a szerencse Föglein Nóra tolnai olvasónknak kedvezett. Nyereményét postán küldjük el. Aki kitalálja mit ábrázol fenti képünk, két hét múlva tudja meg, helyesen tippelt-e. „Végtelen" Lovestory A következő alkalommal kezdjük egy mai love-story közlését. A dolog érdekessége, hogy nincs befejező rész, ennek megírása rátok vár, tehát kísérjétek majd figyelemmel a történetet. Bébi-murphy Heti cáfolat Nem igaz, hogy a készülő állatvédelmi törvény értelmében a húsvéti nyu- lat be kellett oltani veszettség ellen. Mottó: Bentről minden olyan szépnek látszik! 1. Ne dőlj be a szülészorvosnak! Csak azért vigyorog rád, mert javítod a statisztikáját. 2. Bármennyire hihetetlen, az a csapzott, kócos, kimerült öregasszony, akinek a kezébe adnak, tényleg az anyu. Később majd lesz jobb passzban is. 3. Még ha elképzelhetetlen is, pontosan úgy nézel ki, mint a többi újszülött, vagyis te is pont olyan vagy, mint egy gumitörpe. 4. Mire megszoknád a kórházi környezetet’ hazavisznek. 5. Az első időkben sohasem akkor adnak enni, mikor éhes lennél. Aztán meg ciccegnek, hogy nem elég gyorsan gyarapodik a súlyod. 6. A borostás apukák előszeretettel csókolgatják az újszülöttet. 7. Jól jársz, ha már a kezdet kezdetén elkezdesz a nagyinak udvarolni. Egy életre szóló szövetségest szerzel vele. 8. Az első ember akit megutálsz a szomszéd veled egykorú gyermeke lesz. Ugyanis folyton vele fognak majd ösz- szehasonlítani, s persze ő lesz majd a „mintagyerek". 9. Ne becsüld le az anyatejet! Nem győzöd majd visszasírni minden egyes spenótpürénél. Emlékezés A cigaretta kék füstje felfelé száll. Eszembe jut valaki, egy rég elmúlt nyár. Vörösen izzik a parázs. Ó, hol van már? Kedves jó barátom, most vajon merre jár? A cigaretta két füstje felfelé száll. Az elhunyt barátra csak én gondolok már. A füstön keresztül - nézd! - csillog a szeme. Távol van tőlem, s én nem lehetek vele. A cigaretta kék füstje felfelé száll. Szememben könnyek égnek, s a szívem úgy fáj! Látom a szemét, ahogy esdeklőn néz rám, tudom, hogy vigaszra, megbocsátásra vár. A cigaretta kék füstje felfelé száll. Szemében könny csillant. Nem akart menni tán. De győzött a halál, s magával Válogatott vitte őt! Egyedül járja az örök vadászmezőt. A cigaretta elaludt, füstje nem száll. Kihúnyt már a parázs. Oly hideg a szobám. Régi jó barátom. Meghalt két .éve már. A felhők felett messze, az ő lelke száll. Harmath Zsuzsa Telihold Az égen a csillagok kigyúltak, S az utcákon a lámpák. Búsan néz a telihold, Hogy megint egyedül lát. Teliholdkor izzott a levegő, Mikor itt voltál. Szerettelek nagyon, tudod? A telihold napján. Nem felejtem soha A teliholdas éjt, Mikor az utcán minden kihalt, És nem maradt senki Csupáncsak Te és én. Ma éjjel is fenn a hold, Önéletrajz 39. Miután kellőképpen kipihentem rosszul sikerült kalandomat, mindjárt az kezdett foglalkoztatni, hogyan tudnám méltó módon hasznosítani a tavaszi szünet és a teljes magány által kínált lehetőségeket. Először is kedvemre jár- tam-keltem a lakásban, s végre megvalósult régi álmom: találtam egy megfelelő kulcsot, és átkutattam az apu íróasztalát, meg az anyu kis- szekrényét. Az apuéban találtam néhány igen figyelemre méltó színes külföldi magazint, mely fiatal hölgyek fotóit tartalmazta. A leányzók igen lenge öltözetben - vagy anélkül - voltak láthatók, de ez akkora szenzációt nem keltett, a suliba néhány fiú már hozott magával hasonló „zsákmányt". Az anyu szekrényében viszont találtam egy kö- teg, rózsaszín szalaggal átkötött, kicsit már megsárgult levelet. Ámulatomra kiderült, hogy ezeket az apu írta neki, mikor még udvarolt. Hogy én mennyit röhögtem! Volt azokban minden: „holdfényes varázs", „lámpásként világító csodás szempár", „életem legboldogabb pillanata", meg hasonlók. Nemcsak ezeken mulattam, hanem a helyesírási hibákon is, el is határoztam, hogy ezentúl nem tűröm aputól a nyelvtan jegyeimre vonatkozó kritikákat. Bosszy nagyanyó birodalmát is át akartam vizsgálni, de már az első skatulyából egy igen randa bogár mászott ki, s némelyik fiókból olyan szaganyagok áradtak, hogy inkább lemondtam a további kutakodásról. A ház felderítését tehát befejeztem, s úgy gondoltam, itt az ideje annak, hogy végre én is csapjak egy - akkori szóhasználattal élve - remek kis házibulit. Az elhatározást tett követte, végigjártam a számításba vehető barátokat és osztálytársakat, s közvéleményt kutattam, mikor érnek rá egy szolid kis kanmurira. Mert úgy döntöttem, lányokat nem hívok, nem érdemes ezzel a nyafka népséggel közösködni. Hamarosan összeállt a csapat, 12 válogatott legényke képében. Tica nénivel közöltem, hogy aznap lemondok a vacsorájáról, magánnyal és elmélkedéssel kívánom töltetni e csendes estét. Bevette ezt a holdbéli dumát, bár kissé gyanakodva méregetett. A fiúkkal megbeszéltük, ki mivel járul hozzá az est sikeréhez. Legtöbben kenyeret és zsírt ígértek, volt két lekvár-felajánló is, úgyhogy az éhhalál veszélye nem fenyegetett. Úgy döntöttem, mint vendéglátó, felajánlom a ház málnaszörp készletét közös elfogyasztásra. Este hatra mindenki megérkezett, legtöbben 8 óráig kaptak kimenőt, úgyhogy nem sokat vacakoltunk, nekiálltunk eszegetni meg iszogatni. Töcök barátom elhozta a bátyja táska-lemezjátszóját, meg néhány „menő" lemezét. Esküvel állította, hogy mindez a bratyó engedélyével történt, ám a kék monokli, mely másnap reggel tűnt fel a szeme alatt, erre alaposan rácáfolt. Fogyott a kenyér, s sajnos, rohamos ütemben fogyott a szörp is. Szerencsére nem maradtam szégyenben, mert a kamra egy sötét sarkában felfedeztem még egy üveggel a mézédes nedűből. Végre kiélhettük magunkat! Senki sem szólt ránk, hogy csendben legyünk, hogy ne morzsázzunk, hogy ne lógáz- zuk a lábunkat az asztal alatt, hogy ne futkározzunk, egyebek. Lányok sem voltak a láthatáron, tehát nyugodtan mertünk táncolni is. (Mi legalább is szilárdul meg voltunk győződve arról, hogy ez az inkomplettetanuszos izom rángás a tánc.) Fél nyolcra már tetőzött a hangulat, sajnos egy apró incidens némi izgalmat keltett. Pupus azzal a hírrel rohant be a szobába, hogy ég a ház. Rémültem futottam a tűzfészekként megjelölt helyre, de szerencsére kiderült, hogy két haver a vécében rágyújtott egy cigire, s a füst onnét bodo- rodik, a szörnyű hangok amik kiszűrődnek pedig az első dohányzási-élmény egyenes következményei. Persze senki sem ment haza nyolcra, jó tíz óra volt, mire asztalt bontottunk. Jóleső érzéssel néztem végig a csatatéren, ez a buli bekerül a csapat nevezetes eseményeinek krónikájába. Még az sem szegte kedvemet, hogy nekem kell majd rendet raknom a „horda" után. Az örömöt, mint várható, üröm követte. Igen nyugtalan éjszakám volt, s reggel korán hatalmas iramban kellett megközelítenem a mellékhelyiséget. A dolog átlag 10 percenként újra és újra esedékessé vált, úgyhogy a délelőtt nagy részében ki sem mozdultam a lakályos kis helyiségből. Később megtudtam, a haveri kör 99 százaléka hasonló módon, az árnyékszéken töltötte a nap nagy részét. Okoska (Folytatjuk.) Hazai kedvencek 1. Válogatás 2. Vangelis 3. Rapülők 4. Supra Hits 5. Ace Of Base 6. Take That 7. Aerosmith 8. Guns'n Roses 9. Beathoven 10. Enigma Bravo Hits 1492 Repeta 1993 Sensation Happy Nation Us Version Everything Changes Get A Grip The Spaghetti Incident Beatles-Nekünk The Cross Of Changes Német TOP 10 1. Omen III 2. East 17 3. Adams-Stewart-Sting 4. Prince Joe-M. Mark 5. Enigma 6. D. J. Bobo 7. Twenty 4 Seven 8. Cappella 9. Jam And Spoon 10. 2 Unlimited Magic Affair It's Alright All For Love Happy People Retrun To Innocence Take Control Is It Love Move On Baby Right In The Night Let The Beat Control Utolsó nap A hős Egy verőfényes koratavaszi reggelen ifjabb Gilice Tihamér, általános iskolai tanuló szokatlan tüneteket észlelt magán. Elsőként feltűnt neki, hogy érdekes módon - két lépést előre, egyet hátra - próbálkozik szeretett tanintézménye felé közeledni, s módfelett aprólékosan tanulmányozza a szeme elé kerülő kirakatokat, hirdetőoszlopokat és efféléket. Szóval ifjabb Gilice versenycsiga tempóban andalgott az iskola hozzávetőleges irányába, s azon töpren- kedett, miféle igézet kerítette hatalmába, merthogy lelki szemei előtt mindenféle folyópartok, domboldalak, serkenő mezők képe szállt, ahelyett, hogy a rendhagyó igékről, vagy a geometria rejtelmeiről álmodozott volna, mint afféle jógyerek. versezetek Telihold van megint. Az utcán bolyongok, S folyton kereslek én. Ha a Hold szólni tudna, Megkérdezném, most merre jársz? Ha válaszolni tudna, Megmondaná, hogy mit csinálsz. Mit csinálsz ma éjjel? Ha feljönnek a csillagok, S gondolsz-e még rám? S arra, hogy nélküled semmi vagyok. Móricz Mariann Magány Egyedül bolyongok a ködös őszi estén Szívemet gyötri a bánat, Reád gondolok e gyertyafényes estén Bánat járja át szobámat. Este Múlnak a percek Telnek az órák És akkor rájött. Villám élességével és sebességével jött a gondolat: ő bizony beteg! Kétoldali, akut, gyógyíthatatlan, súlyosan lappangó betegségben szenved, melynek neve „skolnisz undoritisz". (Ez gyermekbetegség, ám 18 éves kor fölött is fertőz, csak akkor másképp hívják: muncha und thor.) Ifjabb Gilicében, miután ily sikerrel diagnosztizálta önnön nagy baját, fölbuzgott az emberszeretet. Szeme bepárásodott a meghatottságtól, ahogy emberi - pontosabban gyermeki - nagyságára, hősi nemeslelkűségére gondolt. Vett egy éles kanyart, s sietve az iskolával ellentétes irányba kezdett gyalogolni. Semmi sem drága, gondolta, ha a többi ártatlan gyermekről van szó. Jobb lesz, ha a délelőttöt a folyóparton töltöm. Csak nem hagyom, hogy ezt a betegséget mások is elkapják tőlem? vévé Eszembe jutnak Szép magyar ódák. Sütkei Gábor Tavasz A sok-sok domboldal Mint menyasszonyi fátyol! Langy szellő kóborol Milliárd virágon, Melyben ott rejlik Biztos jövő nyitja A megtermékenyülés Sejtelmes, szép titka. Méhek muzsikája: Bibék nászzenéje Alaphangot adja Már a jó termésre Melyet a napsugár Mind életre kelti Cseresznyések táját Szép pirosra festi. Később almásoknak Bíborszíne támad Édes terhétől a Roskadozó fáknak. Szép tavaszi zsongás, Tavaszi szerelem! Virágerdő! Termés! Dombokon, hegyeken: Békés körforgásban A világegyetem! Sz. L. Sziasztok, a nevem Pali, de egy emberi lény szerint Bence poloska a becsületes megkülönböztető előjelem. Hogy miért csak az előjelem? Az utójelem egy olyan dolog, amit ti nem nagyon szerettek. Egy szerintem isteni dezodor, nektek elég furcsa az ízlésetek, ha nem szeretitek. Na, sebaj! Reggel, mikor fel szoktam ébredni, a barátnőm, Piri, még alszik. Elmegyek reggelizni, ami délig tart, ez idő alatt növényi nedveket szívogatok. Imádom a szamócát, málnát, de sajnos ebből csak a legmelegebb időszakban kaphatok. Déltől nézelődöm a világban. Berregő számyszerkezetem- mel keringek a levegőben. Szárnyalok Pirivel együtt, és nézem a többi kerge rovart. Mikor elfáradok, megpihenünk egy ház falán. Amit ma kifogtunk, azt emlegetik a poloskák között: jobb elkerülni, mert a hatalmas, gyilkos dinoszauruszok, azaz emberek itt tömegével fordulnak elő, ezek valahogy nem kedvelnek minket. Remélem, velünk nem fog semmi rossz történni! Ott tartottam, hogy araszolok a falon felfelé, egyre feljebb, tudom azt is megtehetném, hogy felrepülök, de így sokkal érdekesebb. Milyen légáramlatot érzek fentről? Piri, az együgyű flamingót a bálnacsapat fedezetét a hamisított majmot a majmok üdülőjét a züllött medvét a búcsúzó páviánt a nem időszerű skorpiót a könnyen becsapható szárnyast a borz fekhelyét a skót gorillát a borzokat együtt az ostoba jaguárt a kis baglyot a hős kaméleont vigyázz! Egy lappal le akar kotorni! Indítsd be a szárnyszerkezeted! Remélem túléli és nem ütődik meg nagyon. Úgy féltem, szeretem. Talán vele fogok családot alapítani. Talán! Micsoda izgalom! Piri, hogy vagy? De jó, megköny- nyebbültem. Máskor vigyázz, inkább később érj föl, de le ne üssenek! Jó? Fent vagyunk, nézd milyen jó erre a barna függőleges dologra felmászni. Milyen jó lesz itt aludni, elég meleg is van, nem fogunk fázni. Bebújunk egy függönyráncba, talán ezek a gyilkos dínók nem vesznek észre minket. Elaludtunk. Jaj ne, mi ez? Mozog az ágy alattam! Vagy csak álmodom? Egy dínó elhúzta az ágy ráncait, és mi itt ülünk fedetlenül. Mi lesz ebből? Jaj ne, leütöttek, a szerkezet nem indul, neki fogok vágódni a földnek! Ne, segítség! Jaj! Leértem, még jól vagyok, csak hanyatt estem. Hogy állok én innen fel? Valami sötét jön felém! Ne! Piri, szeretlek! Rámtaposnak, megöl a dínó! Segítség! Se...! Szegény Pali! Hát nem kipurcant? Ez volt egy nem épp boldog véggel végződő Bence poloska utolsó napja. Tóth Gabriella (A Csapó Híradó nyomán.) Hogy hívják... maflamingó cethalf orángutánzat csimpanzió elvetemedve pápávián máskórpió liba lek borzalom zsugorilla táborz hólyaguár babagoly kaméleonidász (A Zabhegyező nyomán.)
