Tolnai Népújság, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-19 / 66. szám
1994. március 19., szombat HÉT VÉGI MAGAZIN KÉPÚJSÁG 11 Ősbemutató Pécsett Cirkusz az egész színház porondon a két jákékmester A világ és az ő dolgai Nem ajánlom fanyalgó sznobéknak, hogy nézzék meg a Három testőrt a Pécsi Nemzeti Színházban. Már csak azért sem, mert Dumas regénye talán a lehető legmulatságosabb formában, poénokkal jócskán megtűzdelve - de nem túltüzdelve - az alkotók kreativitásáról bizonyságot tevő fantasztikus képzet- társításokkal került színre, „ráadásul" musical formájában. Sznobéknak már meg sem merem említeni, hogy az egész cirkuszi keretbe van foglalva, szóval valóban nem az ő kegyeire számít a darab. Számít viszont azokéra, akik kedvelik Dumas-t, de nem fetisizálják annyira az 1844-ben született kalandregényt, hogy ne engednének meg néhány eretnek ötletet a rendezőnek. Kevesen emlékezhetnek, hogy mi volt a Dumas-i alapmű, merthogy csak az amerikaiak öt filmváltozatot készítettek belőle, - a napokban is láthattunk egy variánst a tévében - a legújabb pedig március elején kerül a mozikba ... Színpadon azonban most láthatjuk először. Talán nem véletlen, hogy Pécsett is egy filmjeiről - Uramisten, Szamárköhögés stb. - ismert rendező, Gárdos Péter állította színre a művet, aki Kárpáti Péter társaságában dolgozta át a történetet. A cirkuszi keret nem öncélú: RicheFotó: Vincze Barbara lieu bíboros, a „nagy keverő" - N. Szabó Sándor - pálcára tűzött tányérral zsonglőrködik, időnként pedig kötéltáncot jár. Ez utóbbival a királyné, Németh Judit is kénytelen foglalatoskodni, hogy valahogy ki ne derüljenek turpisságai. Mindenesetre „méltó" ellenfelei egymásnak a bíborossal, már ami a cseppet sem tisztességes eszközök alkalmazását illeti. Az ostoba, orránál fogva vezetett király Németh János sakkozik „az ő népével", időnként pedig hintázik egy kicsikét, amikor beültetik ... Érdemes a két játékmesternél egy picit elidőzni, hiszen, ők „tartják össze" a darabot. Ahogy egyikük a Glóbust is megkísérli a kezébe venni. A játékvezetők életre keltenek és halált osztanak, és tudatják velünk, hogy a játékból, azaz ebből az egész cirkuszból nincs kiszállás. Tipikus karakterszerep, amellyel Stenczer Béla és Fillár István kiválóan birkózik meg. Gyaníthatólag sokan felszisszennek majd a zenei válogatáson. Papp Zoltán fantáziája szintén kellőképpen meglódult. Anélkül, hogy a poént lelőnénk, meg kell jegyezni, hogy meglehetősen széles körből, „mindenféle rendű és rangú" zeneművekből állította össze az anyagot. Köztük Beethoven, Mozart vagy Vivaldi átigazított dallamai éppen akkor szólalnak meg, amikor nem várnánk - tehát a legjobbkor - , s ez újabb komikus helyzetekre ad alkalmat. Várady Szabolcs dalszövegei jól illeszkednek a rendezési koncepcióba. A játékba olykor kicsit bele is lehet halni - üzenheti a darab, s talán akkor sem árulunk el nagy titkot, ha megmondjuk, nem lesz hiány vérben. Sőt, a vérfürdő meglehetősen konkrét értelmezésében: kádastul és zuhanyrózsástul. Szóval kösse fel a felkötni valót és tartsa kéznél a toleranciáját, aki a Pécsi Nemzetiben megnézi a Három Testőrt. A többiről a társulat gondoskodik. A három testőrt Nádházi Péter, Albert Gábor és Livius Tamás alakítja. A második szereposztásban Aramist Uj- láb Tamás formálja meg. D'Ar- tagnan-t szintén kettős szereposztásban Besertczi Árpád és Rázga Miklós játssza. Az utolsó pillanatig - beleértve a meghajlást is - megkomponált, feszes darab igazán szórakoztató, sőt, a néző megengedheti magának azt a luxust is, hogy közben el-el- merengjen a világ dolgain. Merthogy erről szól a színház. Meg a cirkusz. Is. Hangyái írás közben (Március szelében). A cím nem tőlem való, hanem Szabó Dezsőtől, aki 1943-ban ezen a címen írt vezércikket a Magyar Élet című folyóiratba, azt fejtegetve, hogy nincs különbség a magyar miniszterelnök beszéde és a kecskeszar között. (Nem szoktam leírni, de ez idézet!) Szabó Dezső szerint semmi, tavasszal mindegyik dúsan ömlik, s szaguk, színük, halmazállapotuk között fölösleges különbséget keresni. Nem tudom, nem is az én dolgom ennek firtatása. A magyar írók általában el szokták olvasni a politikusok megnyilatkozásait, annak minden következményével együtt, ami a politikusokról nem mondható el. Még Kossuthnak is utólag kellett mentegetőznie Petőfi emléke előtt... Pedig időnként nem ártana nekik: tanulhatnának tőlük. Tisza Adytól, Gömbös Móricztól. Az is homályos, hogy Párizsba miért nem Illyést küldték, aki készült is erre a szerepre? Helyette a jelentéktelen Gyöngyösy János békéscsabai könyvkereskedő volt a küldöttség vezetője, s a züllött Boldizsár Iván is kapott napidíjat, amiből ékszert vett a feleségének, amint visszaemlékezéséből tudjuk. A magyar íróknak nem volt sikerük politikusaikkal, bár ezekről sem mondható el, hogy rájuk mosolygott volna a Nap. Mindegyik mást akart, s Petőfi legföljebb azzal nyugtathatta meg magát Segesvárnál, hogy sikerült megmentenie a hazát és kibékítenie Kossuth szellemét. De ez sem biztos. Most már csak az irracionális reménység maradt. A mindenkori császár, később király is (a sorrendre vigyáztak) reggelente bement házikápolnájába és azt kérte az egek urától, hogy süllyessze el Isztambult, s adja neki a török birodalmat, mialatt a török császár azért imádkozott, hogy pusztuljanak el a hitvány gyanurok. Az ég hallgatott, a történelem elvégzett helyette mindent. Egyszer sokáig - talán órákig - álltam a bécsi Burg udvarán. Az ablak mögött öregedő, kopasz férfi állt, meztelen felsőtesttel és karját mosta, mely csupa vér volt. Ágnes asszony jutott eszembe, Arany verse, az mossa ilyen elszántam vértől iszamos kezét. Ferenc József volt, a hadüzenet után, amikor megértette, hogy sokszor hullik le a fák levele, amikor végre béke lesz, ha ugyan békének lehet nevezni azt a baljós állapotot, ami újabb háborúhoz és a Habsburg-ház teljes szélhullásához vezetett, ősz volt, hullottak a levelek, s ekkor már ismét dörögtek a fegyverek. Az öregember minden dörrenésre összerezzent. Lesz még egyszer ünnep a világon? Ki tudja. Mohács óta csak a reménység márciusi szelében éltünk, s a boldogtalan Szabó Dezsőnek már csak annyi maradt, hogy gorombáskodjék a miniszterelnökkel. Mi tovább élünk március szelében, reménykedünk, mert mást nem is tehetünk. Csányi László POLITIKAI HIRDETÉS HA UNOD A BANÁNT, FIATAL DEMOKRATÁK SZÖVETSÉGE
